hehe mi történik itt

❣ ❣ ❣

『 Mikey | Draken | Mitsuya Takashi | Baji Keisuke 』

❣

『 Sano Manjirou / Mikey 』

   Elkísérted a Thoma megbeszélésre, amíg nem érkezik meg mindenki félre vonultatok, hogy kettesben töltsetek néhány percet. Ezért vagy neki szorítva egy fának jó pár méterre Draken-éktől, miközben Mikey apró puszikkal hinti be a nyakadat. Nevetve igyekszel el menekülni előle, ám hamar megtámadja ajkaidat és teljesen megfeledkezel a gyülekező emberekről, akik már csak rátok várnak.

  - Mikey-kun... - Takemichi elpirult arccal, látszólag teljesen kényelmetlenül érzi magát, amiért egy ilyen intim pillanatot megzavar.

   - Takemicchi, mit keresel itt? - Barátod fapofával bámul barátjára, mintha nem kaptak volna rajta benneteket. Helyette a te arcod ég a vörös élénk színében, miközben próbálsz elbújni barátod mögött.

   - A megbeszélés... Rád várunk...

   - Oh. - Esik le Mikey-nak, hogy miért is vagytok ott, mielőtt halk hehe kiszaladna a száján. - Megyek. Várj meg, T/N-chin. - Nyom puszit arcodra, aztán pedig elsétál a még mindig zavarba lévő Takemichi mellett, aki még mindig nem mer a szemedbe nézni.

   - Nem láttam semmit sem...

   - Tegyél úgy, kérlek...

『 Ryugin Ken / Draken 』

   A szobájába tengetitek az időt, sorozatot néztek vagy legalábbis az megy a tévében, miközben Draken feletted támaszkodva csókol. Egyikőtök sem veszi észre a telefonja zúgását, túlságosan is leköt benneteket az, hogy szétziháljátok egymást. Keze combodra siklik, apró köröket írva le hüvelykujjával, míg az ujjaid ingére vándorolnak és lassan elkezded kigombolni őket.

   - Ken-chin, menjünk pizzázni! Éhes vagyok! - Mikey kopogás nélkül ront be a szobába, mögötte Takemichi bocsánatkérően mosolyog. Abban a szempillanatban lefagytok mindannyian, Mikey fapofával mered rátok, Takemichi arca elvörösödik, Ken gyilkos pillantással néz a hívatlan vendégekre, míg te tenyeredbe temeted arcod szégyenedben. - Megvárunk benneteket kint. - Szólal meg Mikey, hátat fordítva nektek, akit Takemichi elpirulva követ.

   - Uram isten... - Motyogod, fejedet a párnába fúrva. Draken pufogva kell fel rólad és ül az ágy szélére.

   - Ha visszajöttem, folytatjuk. - Gombolja be ingét, majd barátja után megy, mintha nem lenne zavarban, ám fülei tűz vörösek.

『 Mitsuya Takashi 』

   Az óráitok véget értek, a szakkörötök hamarosan kezdődik, azonban azt a kevés időt szeretnétek kihasználni. Barátod egy üres terembe húz be, mielőtt közel vonna magához és mélyen beszívva az illatodat. Átkarolva a nyakát puszit nyomsz állára, a következő pillanatban pedig már az egyik padon találod magad.

   - A mai nap nem mondtam még - puszil halántékon -, de nagyon aranyosan nézel ki. - Mosolyog rád pimaszul, amitől a szíved hevesebben kezd el verni.

   - Minden nap ezt mondod. - Motyogod, átkarolva a nyakát, hogy közelebb vond magadhoz.   - Hogy tisztában légy vele. - Válaszolja, majd ajkait a tiédre tapasztja szenvedélyes csókba invitálva. Ujjaival hajadba túr, mielőtt tenyere nyakadra csúsztatja, hogy még közelebb vonjon. Mintha eddig egy tű közétek férhetett volna.

   Meghallod, hogy az ajtó kinyílik, mire finoman megütöd barátod vállát, aki vonakodva és még néhány puszit nyomva a szádra, elválik tőled. Felvont szemöldökkel néz rád, meglátva elpirult arcodat, ahogy a háta mögé intesz, átles a válla fölött. A varró szakkör alelnöke csípőre tett kézzel várakozik az ajtóba, zavarba jöttét nem képes elnyomni, ám bosszús hangon megszólal:

   - Mitsuya-san, sajnálom, hogy megzavartalak téged a barátnőddel, de a szakkör negyed órája elkezdődött és szükségünk lenne rád.   - Oh, értem, mindjárt megyek. - Mitsuya megvárja, amíg a lány elmegy, mielőtt megrázná a fejét, ahogy halkan felnevet. - Hát ez kínos volt. - Vakarja meg a tarkóját, mielőtt homlokon puszilna és elkísérne a termedbe, ahol a szakköröd van.   Aznap nem bírt az alelnök szemébe nézni anélkül, hogy ne kezdte el vakarni a tarkóját és köhögött fel erőltetetten.

『 Baji Keisuke 』

   Barátodnak éppen lyukas órája van, és úgy gondolta, jó ötlet ha együtt töltitek ezt a könyvtárba. Amivel nem lenne gond, ha nem lenne órád.

   - Nem lesz semmi baj - csókol meg Kei, ahogy neki nyom a könyvespolcnak. - Amilyen okos vagy, nem számít ez az egy óra.

   - De attól még rajta kaphatnak minket.   - Nem fog senki sem rajta kapni minket - vigyorog rád önelégülten. Szóra nyitod a szádat, hogy tovább ellenkezz, viszont Baji nem hagyja, hogy hangod adj neki. Ajkaidra tapasztja övéit, játékosan, mégis határozottan csókol, elfelejtetve a fejedben cikázó gondolatokkal. Hamar, talán túl hamar is, de teljesen elveszel barátod erős karjai és forró csókjai között.

   Még a leejtetted könyv koppanását sem hallod meg. De Baji igen, aki bosszúsan hajol el tőled, hogy átlessen a válla fölött.

   - Te mit keresel itt? - Kérdezi Chifuyu-tól, aki elvörösödött arccal, dermedten áll a polcok között.

   - Csak a mangámat akartam olvasni - motyogja zavarodottan, mielőtt felkapná az elejtett kötetet, és elsprintelne, hogy máshol keressen magának egy rejtett zúgott az olvasásnak.

   - Hol is tartottunk? - Néz vissza rád Baji, miután megvonta a vállát. Már hajol közelebb hozzád, de a szájára tapasztott kézzel eltolod magadtól.

   - Meg se forduljon a fejedben ezek után. - Szúrós tekintettel, ám elpirult orcákkal nézel rá, amit sokkal inkább aranyosnak vél, mint ijesztőnek.