12.
- Szia Jimin. - teljesen lefagytam. Mit akarhat tőlem?
- H-hello.
- Nem lenne kedved velünk lógni? - szólalt meg hátulról Zico, az egyik rangidős. Hihetetlen ahogy rappel, eszméletlenül gyorsan pörög a srácnak a nyelve.
- V-velem?
- Nem, öreganyáddal. - forgatta meg Jackson a szemeit. - Téged hívnak Jiminnek.
- Szóval, lenne kedved? - szólalt meg újból Yoongi.
- Öhm, hát... nem hiszem, hogy-
- Ne foglalkozz már másokkal. Velünk a helyed, hiába vagy táncos.
- Akkor... igen.
- Rendben, majd szünetben jövünk. - majd ezzel el is mentek, ugyanis becsengettek.
Az óra elkezdődött, ahogy belépett tanárunk. A nővel nem ápoltunk különösebb kapcsolatot, ahogy más sem, ugyanis egy másik iskolából járt át hozzánk. Leadta az órát, majd el is tűnt mindig.
- Sziasztok. Ma arra gondoltam, hogy filmet nézünk, ugyanis van pár elintézni valóm. Aki szeretne, az tegyen be egyet. - a többiek megbeszélték mit nézzünk, én pedig ahogy szoktam, lefeküdtem a padra, és próbáltam aludni.
Az óra viszonylag gyorsan eltelt, el is bóbiskoltam picit. Nem nagyon vagyok oda a filmekért. A tanár szokásához híven, kiment és a következő óráig nem láttuk.
Lementem a büfébe, hogy vegyek valamit, ami még dagadtabbá tesz. Na jó, igazából csak szendvicset veszek, mert csóró vagyok, ráadásul a büfé és az automaták is drágák itt. Csak rabolják az ember pénzét.
Mikor sikeresen leértem a büfé folyosójára, megláttam Yoongiékat. Ne már... mi van, ha csak szívatnak ezzel az egésszel? Tuti az a tervük, hogy leégetnek az egész suli előtt. És nem fog senki sem megvédeni, ugyanis nincs itt Jungkook, és ahogy tudható, barátaim sincsenek.
- Áh, Jimin. Jössz velünk büfébe? - kiáltott fel hirtelen Yoongi, ahogy meglátott.
- Hát végülis...
- Akkor gyere. - majd felkelt a bandájával együtt, s indultunk is. A folyosón a többi diák furcsállva nézett végig rajtunk, főleg rajtam.
A sorhoz érve, ahogy meglátták a fiúkat, félreálltak, hogy előre engedhessék őket.
- Te hova mész? - szólt utánam valaki, de mire én megfordultam Yoongi odaszólt neki.
- Velünk van. - majd nevetett egyet a fiún, és fejét megrántva mutatta, hogy menjek elé.
Jackson be is állt a sorba, majd mondta amit kértek.
- Te Jimin, mit kérsz?
- Öhm, szendvicset.
- Oké, akkor egy chipset, egy narancslevet és egy kis hamburgert. - a néni bólintott egyet, s adta is a kért dolgokat. Jackson kifizette, majd átnyújtottam mindenkinek a kajáját, köztük az enyémet is.
- Mennyivel tartozom? - kérdeztem meg, mire legyintett egyet.
- Tudod Jimin, Jackson gazdag. - nevetett fel Yoongi, Jackson pedig szúrós szemekkel meredt rá.
- Mi lenne, ha nem dicsekednél azzal, hogy én milyen gazdag vagyok.
- Nyugi már Jacks. Csak viccelődöm. - ezzel pedig megveregette barátja vállát. - Gyere velünk enni.
- Nem akarok zavarni. - mire mindannyian rámkapta tekintetük.
- Más már rég azzal menőzne, hogy velünk lóghat, te pedig menekülsz előlünk. - szólalt meg BamBam.
- De én nem vagyok más.
- Örülj neki, hogy legalább nem kell egyedül enned. Ne legyél ennyire antiszoc. - rázta meg fejét Mark. Miért ilyen kedvesek velem?
/-/
Az iskolának mára vége, a táncóráimnak is. Yoongi azt mondta, hogy a kapuban megvár. Nagyon furcsa ez nekem. Ebédnél egész végig engem nézett, mintha valami kém lenne.
Az ajtón kiérve megpillantottam Őt, tényleg a kapuban várt rám. Az ajtó hangos becsapódására felkapta fejét, majd tekintetünk találkozott.
- Na végre Park, már azt hittem sosem jössz ki.
- Bocs, igazán nem kellett volna megvárnod.
- Kérdezni szeretnék valamit.
- Igen? És mit? - mosolyogtam rá ártatlanul. Akkor még nem tudtam mi vár rám az nap este.
Halihali^^
Hogy telik a karantén?
Én már kicsit unom, de hoztam nektek egy újabb részt. Ami remélem tetszett.
❤Kitartást nektek!❤
20.04.13.
23:05
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top