Aznap hiába próbáltam szóra bírni Taehyungot, még csak rám sem nézett, ami őszintén szólva, rettentően zavart .Soha nem viselkedett még így velem ezelőtt .Dühös voltam rá, és magamra is, mert nem látok bele a fejébe, pedig jobban ismerem őt magamnál.

-Nem értem mi bajod! - hangos kiabálásra lettem figyelmes, mire szemeimet fáradtan kinyitottam.

- Miattad lett ilyen szerencsétlen! - egy nagy sóhaj kíséretében jöttem rá arra, hogy valószínűleg anyuék veszekednek miattam megint .Próbáltam volna kimászni ágyamból, hogy tegyek valamit szüleim érdekében, azonban ebbe a tettembe, egy kéz derekam körül megakadályozott.

-Tae?Mit keresel itt?- néztem hátam mögött fekvő barátomra, hiszen tegnap köszönés nélkül hagyott magamra az utcán.

- Ne menj le .- húzott magához közelebb így fejemet újra a párnak közé rakhattam.

- Megint veszekednek miattam .- suttogtam szavaim miközben ablakom kémleltem.

- Sajnálom.- kért bocsánatot már sokadjára, hiszen ahányszor veszekedtek anyuék, mindig ő kért tőlem bocsánatot, és soha nem értettem miért, hiszen nem tett soha semmit ellenem.

- Miért nem rakjuk ki a házból? Eddig se volt haszna, ezek után se lesz .- hallottam újra apa hangját mire nyeltem egy nagyot.

-A te gyereked is, nem rakhatod csak úgy ki.- förmedt rá anya .

- Már rég nincs gyerekem .- hallottam csattani valamit de csak apám mondata járt fejemben. Nem tettem ellene semmit soha még is bánt .Miért?Mert nem lettem olyan talpra esett, és bátor mint ő?
Könnyeim lassan engedtek utat maguknak életembe sokadjára, majd lassan kezdték eláztatni lepedőm.

-Ne haragudj rám, kérlek .- kért bocsánatot Tae újra, majd fülemre illesztette kezét, hogy ne halljam szüleim további veszekedését.
Az én hibám volt minden. Ugyan nem tudtam mit tettem, de a jelek minden bizonnyal azt mutatták, hogy valami nagyon rosszat, amit ez a világ nem tud elfogadni.

- Ne gondolj most semmire Jimin.- hangja halk mégis érzékien csengett.

-Fáj ez az egész .- sírtam tovább, mire megfordított így vele szembe kerültem az ágyon.

- Ne sírj, mert ezzel csak erőt adsz Jungkooknak.- törölte le könnyeim.

- Ismered őt igaz?- szipogtam, mire felsóhajtott.

- Sajnos igen .De neked ezzel nem kell törődnöd, rendben?- támasztotta homlokát enyémnek, mire hümmögtem egyet.

- Minden rendben lesz . - simított arcomra, majd elhajolt tőlem és szemeimbe nézett.

-A fonalat nem szakíthatom el, de talán valamit még is csak tehetek ellene .- nézett le ajkaimra mire arcom égni kezdett.

- M-mit akarsz?- pislogtam nagyokat dadogva.

- Nem tehetném meg, hiszen a ti sorsotok, de az a kötelességem, hogy megvédjelek, és bármit megteszek érte .- suttogta mondandója végét, majd ajakimra hajolt .Szemeim hatalmasra kerekedtek és arcom is felvette a pirosas árnyalatot .Most komolyan a megcsókolt a  legjobb barátom?

- Gyerünk Jimin csókolj vissza .- harapott alsóajkamra, mire felnyögtem de tejesítettem kérését
, lassan, bártortalanul kezdtem el mozgatni én is párnácskáimat, mikor megéreztem valami furát de nem nyitottam ki közben csukott szemem.

- Nyertem Jiminnie.- vált el tőlem hátamra fordítva , majd újra ajkaimat falta .De valami nem stimmelt, Tae nem szokott így hívni. Szemeim kinyitva találkoztak azok Jungkook sötét íriszeivel, mire meglepődve próbáltam eltolni magamtól őt.

- Később jöttél rá mint ahogy gondoltam .- fogott nyakamra vissza nyomva engem az ágyra így elzárta menekülő utamat.

- Engedj! - kapálóztam lábammal és kezemmel, övére fogtam.

- Most már végleg enyém az irányítás Jiminnie .- röhögött fel, majd fülemhez hajolt.

- Véged van .- suttogta, majd szívem erősen kezdett el szorítani .Levegőm bennem ragadt, és remegni kezdtem .Olyan volt mintha nem kapnék levegőt.

- Úgy fogsz meghalni ahogy én tettem .Megfulladsz az élettől .- fájt, és iszonyatosan rossz volt, de Jungookon nem láttam ezt a fajta fájdalmat, pedig éreznie kellett volna.

-Yoongi hyung, kérlek. - nyújtotta kezét a fiú amit én érdeklődve figyeltem , nem értettem, hogy kerülhettem erre a helyre.

-Ju....gk.....k.-egy hangos alig érthető kiabálásra újra odakaptam fejem és vettem észre, hogy a fiú aki eddig a kerítésen belül volt már a vízben van .Futva siettem oda hozzá és ugrottam én is a vízbe ,hogy segítsek a fiún .Mindig rossz voltam úszásba, és most ez be is bizonyosodott éppen ,hogy megtudtam fogni a fiú kezét és felemelni őt a víz fölé azonban lábam beleakadt  valamibe.
A fiúval kezembe süllyedtem egyre mélyebbre ,mikor valami hasonlóságot vettem észre .Az arca hirtelen lett férfiasabb és öltötte fe Jungkook mostani arcát, mire szemeim kikerekedtek.
Ott volt előttem megmagyarázhatatlan tekintettel .

-Jimin! - az ismerős hangra szemeim kipattantak, és találtam magam szembe Jungkook tekintetével. Csurom vizesek voltunk mindketten amit nem értettem hogyan lehetséges.

- Te voltál .- fogta keze közé arcomat de nem értettem kijelentését.

- Azon az éjszakán, nem csak én haltam meg . - folytak le a vízcseppek hajáról egészen arcáig, mire ugyan úgy rendezetlen levegővétellel néztem rá.

- Te vagy az a lány.- kijelentésén nem bírtam tartani  meglepődöttségem ezért felnevettem.

-Lány?- kezdtem bele, majd folytattam.

- Nem tudom mi van veled, hogy az egyik pillanatba majdnem kinyírsz, a másikba pedig egy lányhoz hasonlítasz .Megőrültél?- ütöttem le magamról kezeit és fogalmam sincs, hogy vettem magamon ennyi bátorságot.

- Most is elfelejtetted kivel beszélsz! - nézett rám bosszúsan.

- Na persze .- horkantam fel, majd megláttam vészjósló tekintetét és szám elé kaptam kezem.

- Sajnálom, nem tudom mi ütött belém . - mondtam az igazat, mivel tényleg fogalmam se volt róla .Olyan mintha nem is én lettem volna.

- Volt egy látomás szerűséged az előző életedből ,amit én hoztam elő.- sóhajtott fel, majd folytatta.

- Úgy látszik még sem a véletlen műve, hogy itt vagyunk Oh Hani .- mosolygott rám, mire teljesen lefagytam .Lány néven szólított, és mosolygott .És mindezt felém intézte.

-Jimin.- javítottam ki, majd arrébb húzódtam tőle mivel nagyon közel éreztem magamhoz.

- Persze .- túrt bele hajába, majd felállt az ágyról.

- Bármilyen emléket látsz ezentúl nem akarom, hogy máshogy nézz rám. - emelte rám mutatóujját.

- Még mindig útállak, és azon leszek, hogy megszabaduljak tőled .- mondata végére zavarodottá vált tekintete. Akaratlanul is ajkaira néztem, mire arcom megint vörös lett. Megcsókolt. Megcsókolt egy halott!

- Ne csinálj belőle nagyügyet, nem ez volt az első. - forgatta meg szemeit, mire kérdőn néztem rá.

-Oh Hanit... - kedztett volna bele de leintettem.

- Én még mindig fiú vagyok, és igen ez volt az első csókom, ráadásul egy kaszástól .- túrtam nedves hajamba, majd felálltam én is ágyamról.

- Menj innen! Most! - mutattam az ajtóra.

-A kaszás vagyok, nem küldhe.... - kezdte de megint félbeszakítottam.

- Tünés! - emeltem fel hangomat, mire elmosolyodott.

- Hiányoztál Oh Hani .- jött közelebb, azonban mielőtt hozzámért volna eltűnt .

Teljesen lesokkoltam, nem tudom mi volt a legrosszabb, hogy majdnem megölt vagy, hogy lány voltam előző életembe, ráadásul közöm is volt Jungkookhoz!