- Ez így jó?- léptem ki a fürdőből mikor elkészültem .Igazából nem gondoltam bele abba ha Jungkook tényleg  elvisz engem étterembe, oda nem utcai ruhába kéne bemenni, ezért a rég nem használt sulis ünneplőmet vettem magamra, és így léptem ki Kook elé, aki már az ágyamon ült, gondolom halára unva magát.

Ő sokkal jobban nézett ki mint én. Nem mintha ezen bármi is változtatna .Megint feketében volt, de nem bántam, ez a szín áll neki a legjobban.

- Tök mindegy, csak menjünk .- sóhajtott fel hisztérikusan, mire megforgattam szemeim.

- Ha ennyire nem akarsz jönni akkor elmegyek egyedül! - néztem rá mérgesen .

- Bocs! - állt fel az ágyamról, majd arcomra simítva ment el mellettem egészen az ajtóig .

Anyuéktól gyorsan elköszöntük, mivel már előtte beavattam őket gyorsan ebbe az egész randi dologba, vagy mibe...
Beszálltam Jungkook mellé a kocsiba, és izgatottan kezdtem el kémlelni a kinti tájat .Örültem, hogy végre kikapcsolódhatunk, együtt.
Amikor megérkeztünk Jungkook kiszállt a kocsiból, majd átjött az én oldalamra és kinyitotta az ajót. Mielőtt viszont megköszönhettem volna kedvességét, átnyúlt mellettem és a tárcáját célozta meg.

- Ezt majdnem itt hagytam .- gúnyolódott, majd rám csapta az ajtót .Miért nem mondta akkor, hogy nem akar jönni?

- Várj már meg! - siettem utána, majd mosolyogva léptem bentebb az étterembe .Az egyik ablak melletti helyre ültünk le, és boldogan néztem Jungkookra, aki csak a kinti fákra fókuszált.

-Kook.... - kezdtem volna el, azonban a pincér megakadályozott mondatom befejezésében .Megrendeltük az ételt, majd ültünk szótlanul addig amíg ki nem hozták azt.

- Te nem eszel ?- kérdeztem meg halkan, mire Jungkook felém tolta a tányérját.

- Edd meg te, most nem kívánom. - támaszkodott meg az asztalon. Kellemetlenül éreztem magam, hiszen ő volt az egyetlen aki nem evett, ráadásul minket nézett mindenki, mert két fiú ült egymással szemben egy ilyen puccos étteremben .Leraktam az evőeszközöket, majd páromra néztem.

- Miért nem mondtad, hogy nincs kedved jönni?-tettem fel kérdésem.

- Mert megígértem neked .- rántotta meg hanyagul vállait.

- Szólhattál volna, akkor elnapoltuk volna .- néztem íriszeibe fájón. Egyáltalán nem így terveztem ezt.

- Nem mindegy már?Siess az evéssel! - nem mondtam neki semmit, csak nekiláttam az ételhez, vagyis annak turkálásához, hiszen még az étvágyam is elment.
Jungkook hirtelen állt fel mellőlem, majd hozzám fordult .

- Sietnem kell, sajnálom! - ment el mellettem, és itt hagyott engem megdöbbenve.

- Uram, végzett?-jött oda hozzám pincér, mire bólintottam egyet szomorúan .Komolyan itt hagyott!

- Akkor adom a számlát .- kezdett el valamit matatni és amikor kezembe nyomta a papírt teljesen megsemmisülve vettem tudomásul, hogy Jungkook a pénzt is magával vitte.

- Izé... én....- kezdtem volna a magyarázásba néha, néha hátrapillantva hátha visszajön értem ,de nem így lett.

- Nem tud fizetni ?- megráztam nemlegesen fejem, majd szégyenemben le is hajtottam azt.

- Rendben, akkor hívnom kell a.... - kezdte volna azonban egy ismerős hang közbeszólt.

- Majd én fizetek. - fejem felemelve láttam meg Taehyung arcát és miután elment a pincér kezét felém nyújtva  nézett várakozón rám. Most egyáltalán nem érdekelt, hogy haragszom rá, sokkal inkább lekötött az, hogy megint segített nekem.
Elfogadva kezét sétáltunk ki az étteremből, és a kocsijához érve nyitotta ki nekem azt.

-Jól vagy?- kérdezte meg mikor ő is beült mellém.

- Nem vagyok jól.- folytak le könnycseppjeim fokozatosan.

- Olyan rideg volt velem, és itt is hagyott engem, azt hittem emlékezetes lesz ez a nap, de nem így lett..... nagyon nem .- törülgettem szemeim.

-Jimin. Figyelmeztettelek! Elmondtam neked nem is egyszer, hogy nem jó ötlet ha összejöttök .Ő egy kaszás, és az összes ilyen önző felfuvalkodott féreg. Nincs kivétel! És ha meghal valaki, akkor valószínű, hogy a munkáját fogja előtérbe helyezni nem pedig téged .- magyarázta nyugodtan.

- Tudom.... - hajtottam hátra fejem nagyokat szipogva.

- Csoda, hogy eljött idáig veled. - indította el a kocsit, majd elindultunk .

- Nem a te hibád, ez a fajtájáé mert ilyenek .- tette kezét combomra és markolta meg azt gyengéden.

- Néha van jó napja .- bíztattam magam hiszen tényleg rengetegszer volt velem kedves.

- És neked ez elég?Hogy csak néha szeret téged, utána meg otthagy?

- Nem csak néha szeret... - néztem le kezére ami még mindig combomon pihent.

-Jungkook nem érdemel meg téged. Keress helyette valaki mást, elég csak a kötelék köztetek, sőt már az is sok .- vette volna el végtagját rólam, azonban én megfogtam kezét.

- Ne hagyj most egyedül kérlek! -szipogtam.

- Csak a kocsiból szerettem volna kiszállni .- nevette el magát, és csak ekkor vettem észre, hogy elhozott magához.

- Miért itt vagyunk?-néztem rá nagyokat pislogva.

- Már rég voltunk kettesben, és mivel amúgy sem akarsz egyedül lenni, itt aludhatnál .- bólintottam egyet beleegyezőn, majd kiszálltuk a kocsiból mindketten és besétáltunk a házba.

- Anyuékat felhívom..... - próbáltam keresni telefonom zsebembe, de Tae közbeszólt.

- Már szóltam nekik, úgyhogy ne aggódj. Menj be a szobámba és keress valami kényelmesebb ruhát magadnak .- csukta be az ajtót magunk után .Elindultam Tae szobájába, és meg sem állva szekrényéig szipogtam.
Kivettem egy nagy pulcsit a szekrényéből, és egy fekete mackónadrágot, majd a levett ruháimat a fürdőbe tettem, hogy ne legyenek útba.

- Mit iszol?-  kérdeztem rá, mikor kiértem hozzá a konyhába.

-Whiskyt.- emelte fel az üveget.

- Én is kaphatok?- nyújtottam felé kezem, mire elgondolkodva ugyan, de felém emelte.

- De ne sokat! Mindjárt jövök csak megcsinálom az ágyad, oké ?- simogatta meg fejem és válaszom meg sem várva indult el.

Az üveggel szemezve egy ideig gondolkodtam rajta, hogy vajon jó ötlet-e ez, hiszen eddig soha nem ittam ilyet, és nem tudom milyen. Megkockázatva az ismeretlent kóstoltam bele, az első korty még fura volt és a torkom is égett tőle, azonban mintha valami húzott volna, hogy igyak még belőle.

- Basszus Jimin! - vette ki Tae a kezemből a már üres üveget és vállaimra fogott.

- Mondtam, hogy ne sokat .- nézett rám aggódón.

- Mióta van belőled kettő Tae? - kezdtem el tapogatni arcát .Ez előző rosszkedvem teljesen eltűnt és átvette helyét a szokatlan vidámság.

-Hát ez hosszú éjszaka lesz .- sóhajtott fel, majd a kanapé felé kezdett el húzni engem.

- Maradj itt, hozok vizet .- ültetett le engem .

- Nekem nem víz kell. Kérek még Whiskyt! - fordultam hátra, majd a kanapén megtámaszkodva lógattam le azon fejem.

- Hé, befogsz hányi ha ezt csinálod! - fogott fejemre és visszaültetett normálisan engem.

- Tessék, idd ezt meg! - nyújtotta felém a poharat, mire megráztam fejem.

- Ha ez nem Whisky, akkor nem kérek .-  akadékoskodtam .

-De ez az, szóval igyál .- tartotta közelebb.

- Nem, ez nem olyan illatú! - toltam távolabb magamtól, majd amilyen nagy lendülettel csináltam ezt kiejtette kezéből a poharat ami a földre érkezett. Sajnos egyensúlyomat elvesztve én és a földre kerültem.

- Basszameg .- szitkozódott Taehyung.

- Elvágtad a kezed Jimin! - fogott rá az említett végtagomra, mire arra néztem. Tenyeremen egy nagy seb éktelenkedett és szinte ömlött belőle a vér.

- Olyan szerencsétlen vagy! - kezdte el törölgetni sérült kezem amiből egyáltalán nem éreztem semmit .Talán az alkohol miatt.

- Ez nem áll el .-  pánikolt be Taehyung mikor már vagy negyed órája próbálja elállítani a vérzést.

-Tae... - szólítottam meg, majd fejemre fogtam.

- Szédülök .- forgott velem a világ, és nem láttam semmit, csak homályosan.

- Elviszlek a korházba! - emelt fel engem menyasszonypózba, majd sietett ki velem a kocsihoz.
Tae nagyon közel lakik a korházhoz szóval meg sem lepődtem, hogy egyből emelt is ki a kocsi hátsó üléséről, bár talán még az időérzékem is elhagyott.
A hangok tompultak körülöttem, és már alig bírtam nyitva tartani szemeimet is.

***

A nap égető fényére keltem fel, és nyitottam ki íriszeimet. A fejem iszonyatosan fájt, és azt sem tudtam hol vagyok.

-Jimin, jól vagy?- jött hozzám egy ápoló. Mit keresek a kórházban?

- Azt hiszem .- ültem volna fel de mikor megtámaszkodtam kezemen, fájón kiáltottam fel.

-Az éjjel hozott be a barátod, mert elvágtad a tenyered az üvegszilánkkal, ezért van bekötve, emellett rengeteget ittál, ezért vesztetted el hamarabb az eszméleted a kelleténél .- magyarázta a nő, mire bólintottam egyet és oldalra fordítottam fejem. Egy fiú feküdt a túlsó ágyban nyakig felhúzott takaróval.

- Nos, őt is behozták ide az éjjel,elájult az utcán és ugyan olyan seb van a kezén mint neked .- fejem a nő irányába kaptam, majd kedvesen elmosolyodva hagyott engem magamra .Sorra ugrottak be az emlékek tegnapról, mire felsóhajtva dőltem vissza a párnára.

A szoba ajtaja kinyitódott, és egy ismerős alak jött be rajta.

-Namjoon?- ejettem ki kérdőn a fiú nevét aki megijedve tőlem ugrott hátrébb egyet.

-Szia..- köszöntem  neki még mindig érdeklődve, és furcsállva a helyzetet.

- Gondolhattam volna.....- sóhajtott fel és a mellettem fekvőhöz indult.

- Meghalt?- kérdeztem rá hiszen egy kaszás fölöslegesen nem látogat meg senkit.

- Fogjuk rá .- válaszolt, és kirúgta a korházi ágy lábát ezzel a fiú aki az ágyon feküdt leesett a földre.

- Nem én voltam! - szólalt meg a földön fekvő hirtelen, mire szemeim kikerekedtek.

-Jungkook?- nézte rá a fiúra .

- Jimin, miért nem tudsz vigyázni rám?- döntötte fejét a szekrénynek, mire kérdőn néztem íriszeibe.

- Vigyázni rád?- akadtam ki, majd folytam.

-Taehyungak igaza volt! Csak magaddal törődsz .- kiabáltam rá idegesen.

- Legalább élvezted volna, hogy velem vagy. De leléptél.

- Dolgoznom kellett Jimin! - emelte fel ő is hangját.

- Azt hiszem én inkább megyek! - szólt közbe Namjoon.

- Dolgoznod?Tudod mennyire leégettél?Otthagytál egyedül, pénz nélkül, és ne tudd meg, hogy néztek végig az emberek miattad.

- Meghalt egy ember Jimin, elkellett jönnöm .- idegesített. Egyszerűen feldühített az, hogy csak neki lehet igaza .

- Legközelebb én is haljak meg, hogy figyelj rám? - mutattam magamra.

-Ez volt az első randim Jungkook! És te elrontottad a hülye munkáddal, és a hülye önzőségeddel!Nem szerettél volna jönni?Akkor nekem miért kellett megengednem ezeket a nyakamon .- utaltam a szívásvoltokra.

- Fáj a kezed?- állt fel a  helyéről, majd felém indult.

- Ne tereld a témát Kook. Igen fáj, de a szívem jobban  .Hogy tehetted ezt velem?- mielőtt sírni kezdtem volna, én is felálltam a helyemről mérgesen. Egymás előtt állva néztem vele farkasszemet.

- Bunkó vagyok.... - kezdte el, mire közbevágtam.

- Igen, az vagy! - válaszoltam.

- Szemét húzás volt tőlem, hogy otthagytalak....

- Igaz, tényleg az volt.

- Örülnöm kellett volna annak, hogy veled tölthetem azt a napot.

- Kellett volna, ehelyett te.... - kezdtem bele azonban lelökött az ágyra és felém tornyosulva fogta le kezeim.

- Végig mondhatom?- szorított végtagjaimra.

- Nem, nem érdekel a hülye kifogásod! Eressz el! - kezdtem el kapálózni, viszont ajkaimra marva késztetett engem nyugalomra .Alsóajkam fogai közé vette, majd erősen ráharapva hagyta abba eddigi ostromát.

- Sajnálom érted?

- Nem érdekel a bocsánatkérésed! - ráztam meg fejem nemlegesen.

- Akkor mit tegyek?- kérdezte meg egy fokkal nyugodtabban. Nem tudtam erre válaszolni, fogalmam sem volt mit mondjak.

- Mond Jimin, és én megteszem. - suttogta fülembe, mire ellöktem onnan.

- Megint ezt csinálod! Így akarsz rám hatni! De nekem nem kell semmi azon kívül hogy szeress. - mondtam szinte kiabálva.

- Nem érzem azt, hogy te is szeretnél engem. Néha kedves vagy, de utána teljesen elveszítelek .- nyeltem egy hatalmasat mikor szemei elsötétültek .

- Azt mondod nem szeretlek?- komolyan csak ennyi maradt meg benne?

- Nem ezt mondom....

- De igen, pontosan ezt .- ütött egyet fejem mellé az ágyra, mire összehúztam magam.

- Szállj le rólam Jungkook.- szóltam rá , mire hezitálva, de megtette amire kértem.

- Úgy is  hamarabb gyógyulnak a sebeid, szóval menj el! Nem érdekel mi bajod, és te sem! Elegem van ebből! Belőled! Mostantól csak a kötelék van köztünk, semmi más! - jelentettem ki .

-Jimin én... - kezdte volna de leintettem, majd felálltam az ágyról.

- Nem érdekel, menj el, nem akarlak látni .- sütöttem le szemeim a mondat után.

- Ne szakíts velem kérlek, csak.... kérj egy kis időt! - jött volna közelebb de én hátráltam.

- Miért kérnék időt Jungkook?

- Mert szeretjük egymást...

- Nem! - ráztam meg fejem, majd folytattam.

- Csak én szeretlek, az nem ugyanaz .- ráztam fejem nemlegesen.

- Ez nem igaz, én tényleg szeretlek .- szorította ökölbe kezeit.

- Menj el Kook, végeztünk! - fordítottam hátat neki nehezen, mire csak egy fájó sóhajtást kaptam válaszul, majd csukódott is az ajtó.

Kizártam az életemből őt, örökre!

Vége

A második évaddal nemsokára érkezem! 😊❤️