Az a pár óra amit Jungkooknál töltöttem, olyan volt mint egy mese. Abban a pillanatban minden olyan tökéletes volt, és amikor reggel az ébresztőm idegesítő hangjára ébredtem azt hittem, hogy csak álmodtam  ezt az egészet. Viszont oldalra fordulva megláttam őt. Ott feküdt, mellettem, teljes életnagyságban és talán csak akkor jutott el a tudatomig, mi valóban egy párt alkotunk innentől kezdve .Hirtelen melegség töltötte meg a szívemet ahogy láttam gyönyörű alvó arcát. Tökéletes volt.

-Jimin, el fogsz késni! - hallottam meg anyu hangját és lépteit is párhuzamosan a szobám felé közelíteni. Összepréseltem ajkam és tanácstalanul néztem össze-vissza, hogy vajon mit tehetnék annak érdekében, hogy ne bukjak le. Lábamat a mellettem lévő felé lendítettem és "segítettem" le az ágyról, mire Jungkook dühösen és érthetetlenül nézett rám, majd mondani szeretett volna valamit azonban én szája elé raktam kezem és így bírtam csendre őt.

- Menj a szekrényembe, most! - mutattam íriszeimmel a tárgy felé, mire Kook csak értelmetlenül bámult rám továbbra is.

- Siess! - lökdöstem a szekrény irányába, majd kinyitva az ajtaját löktem be őt, majd csuktam be azt és ezzel egy időben nyitódott a szobám ajtaja.

-Mi volt ez a nagy hangzavar?- nézett körül furcsállva a dolgokat anya.

-Izé... leestem az ágyról .- vakargattam fejem tetejét.

- Egyszer megpróbálhatnád nem agyonütni magad .- rázta meg fejét nevetve, majd maga után bezárva az ajtót. Kook a szekrény ajtaját kilökve, ült keresztbefont karokkal, és úgy nézett rám .

- Bocsi..?- tűnt bocsánatkérésem kérdésnek, mint kijelentésnek.

- Tudod azok után ami tegnap történt nem gondoltam volna, hogy képes leszel erre .- döntötte oldalra fejét.

- Nagyon sajnálom, tényleg... csak anya...- mutattam az ajtó felé kétségbeesve .Tényleg nem akartam, hogy fájjon neki.

- Teljesen beállt a hátam miattad .- kapott az említett testrészéhez ,mire ijedten guggoltam le hozzá és közelebb hajoltam megnézni sérülését. Óvatosan derekamra fogott ,mire felvettem vele a szemkontaktust.

- Semmi bajom, csak vicceltem .- mosolygott rám.

- Imádom mikor ennyire bűntudatod van.- simított végig arcom vonalán.

-T-tessék?- elpirulva tettem fel a kérdésem hiszen túl közel volt hozzám, és nem is értettem, hogy lehet valaki aranyos bűntudat közben.

- Olyan ez nekem mint a telefonodnak a töltő .- rántotta meg vállát, majd folytatta.

-  Feldobja a napomat.

- Ez... - kezdtem volna bele de félbeszakított.

- Gonosz tőlem?Tudom,De nem tehetek ellene semmit. Kaszás vagyok Jimin, ez velem jár. Vagy megszoksz, vagy megszop....- hirtelen ütöttem mellkasára ezzel is csendre bírva őt hiszen jól tudtam, hogy mit akar mondani ,és sajnos tudtam ,hogy én mit fogok reagálni rá ,bár ennél pirosabb már úgysem lehetnék.

- Maradj így egy kicsit .- dőlt hátra és tovább bámult engem.

- Most miért csinálod ezt?-kérdeztem rá ,hiszen nem értettem miért néz rám így.

- Úgy nézel ki így mint egy angyal. Beszűrődik a fény az ablakodon....Gyönyörű vagy.

- A-azt hiszem sietnem kéne. - köszörültem meg torkomat, majd a fürdőbe siettem összeszedni magam.

***

- Szia kicsim ,vigyázz magadra! - köszöntek el anyáék amit egy bólintással letudtam.

- Hogy jöttél ki?- néztem Jungkookra mikor kiléptem az ajtón. Miután visszajöttem a fürdőből már nem volt sehol.

- Ablak .- zárta le ennyivel, majd közelebb lépve hozzám megigazította sálamat.

- Elkísérlek a suliba, úgy is arra van dolgom .- fogott kezemre és kulcsolta össze azokat.

- Nem szükséges, eltalálok magam is.....- próbáltam valahogy szabadulni végtagja fogságából.

- Mi bajod?- nevetett fel így nyuszi fogai kivillantak.

- Túl sokan lesznek és mindenki erről fog beszélni. Így is kinéz mindenki .- hajtottam le a fejem ,majd egyből fel is kaptam azt mikor megszólalt két lány a hátunk mögött.

- Nézd milyen aranyos a magasabbik!

- Jesszusom teljesen igazad van!- tapsikoltak visítva, mire Jungkook most már gyengébben szorító kezét még erősebben szorítani elkezdtem.

- Most már nem érdekel a sok ember?- mosolyodott el jól szórakozva rajtam ,mire dühösen néztem rá.

- Csak menjünk! - rángattam magam után mérgesen.

***

-A gipszet mikor szedik le a kezedről?- kérdezett rá a suli előtt állva.

- Holnap .- válaszoltam röviden .Szinte mindenki minket nézett és teljesen zavarba ejtő volt.

- Elkísérlek majd oda is.- ajánlotta fel.

- Attól, hogy együtt vagyunk nem kell mindenhova velem jönnöd .- ráztam meg nemlegesen fejem pedig örültem neki, hogy ilyen gondoskodó.

- De én szeretném .- hajolt ajkaimra és egy gyors puszit adott rájuk.

- Ha hazaérsz nem elégedek majd meg ennyivel .- engedte el kezem és zsebre rakta azt.

- Vigyázz magadra Jiminnie .- mosolyogva köszöntem el tőle és boldogan indultam el az osztályom felé amit eddig még soha nem tettem.

- Wow, undorítóan vidám vagy .- hangoztatta Taehyung nemtetszését.

- Én meg sem szólalnék a helyedben .Még csak egy hívást sem ejtettél meg felém, hogy élek-e még. - ültem le mellé .

-Ha akartam volna se vetted volna fel a telefont .És amúgy is észre vettem volna a dolgokat hidd el.

- Attól még egy sms-t írhattál volna .- húztam fel sértődötten orromat.

- Rendben, sajnálom,így jó?Igazad van, teljesen de akkor is Jungkookról áradoztál volna és ahhoz nekem nem volt kedvem .- hajtotta le fejét a padra. Nem tudtam mit mondani. Igaza van, valószínűleg elmondtam volna neki, de csak ezért mert a legjobb barátom, és örültem volna a támogatásának amit valószínűleg ebben az esetben nem fogok megkapni tőle.

***

Utolsó óra előtti szünetben még mindig nyomasztó volt köztünk a hangulat, viszont mikor becsöngettek a tanárnő helyett 3 felsős jött be a termünkbe .Az osztályból mindenki rám kapta a fejét én pedig tanulva a előző évekből, már nyúltam is táskám után azonban Tae megakadályozott ebben.

- Hagyd! Csak sodródj az árral .- dőlt hátra a székén teljes nyugodósággal .

- Jimin csak nem bepasiztál?- ejtették ki undorodva a szavakat a magasabbik, majd közelebb jöttek hozzánk és a padról lesöpörték cuccainkat amik nagy csörömpöléssel értek földet.
Taehyung mellettem hangos számolásba kezdett 5-1-ig, majd a kicsapódó ajtó felé nézett ahol egy igencsak mérges Jungkook állt.

- Ha hozzámersz érni, kicsinállak! - szorította ökölbe kezeit.

- Nem is idejársz, egyáltalán honnan tudod, hogy mit akartunk?Csak a leckét kértük el, ugye Jiminnie? -  fordult felém fenyegető tekintettel, mire összehúzva magam bólintottam egyet.

- Ne hívd így még egyszer . - jött egy lépést bentebb Jungkook, mire a felsőbb évesek felnevettek.

- Miért, levédetted ezt a nevet, vagy mi?

- Szerintem most menjetek vissza a saját termetekbe .- figyelmeztette őket Taehyung még mindig teljesen nyugodtan.

- Nem félünk egy kis....- mielőtt befejezhette volna Jungkook ökle mérgesen ütődött a magasabbiknak, aki tehetetlenül esett földre.

- Te most komolyan megütöttél?- törölgette száját nevetve, majd idegesen állt fel .

- Kinyírlak! - ütötte meg Jungkook arcát , mire felkiáltottam. Simán kitérhetett volna az ütés elől. Felálltam volna segíteni neki, de Tae erősen megfogva karom rántott vissza  ülőhelyzetbe.

-8 éve nem verekedtem már, nem volt rá szükségem .- indult meg újra felé és mintha csak pár pillanat lett volna az egész balhé, nyertes mosollyal jött felém és kezem megragadva vezetett a fiú elé akit időközben a két barátja itt hagyott.

- Kérj Jimintől bocsánatot, most! - parancsolt rá a felsőbb évesre akinek arcát több lila folt is tarkította.

- Nem hallasz ?Kérj bocsánatot .- esett volna neki megint Jungkook azonban én megragadva karját rántottam őt vissza tőle.

- Elég lesz Kook! - néztem rá komolyan.

- Sajnálom... - mondta nekem a földön heverő .Senkinek sem kívántam volna ezt a helyzetet. Még neki sem.

- Nem haragszom rád.- guggoltam le hozzá amit Jungkook egy nem tetsző morgással konstatált.

- Elkísérjelek az orvosiba? Le kéne kezeltetni a sebeid .- nyújtottam felé kezem segítőkészen, mire Jungkook felrángatott a földről.

- Engem kísérj el, engem is megütött, nézd! - mutatott arcára ahol semmi sem látszódott.

- Ne gyerekeskedj .- hajoltam le megint a fiúhoz, majd mikor elfogadta segítségem felhúztam őt a földről és az orvosiba segítettem.

- Elnézést .... - szóltam volna az iskolaorvosnak de nem volt itt, amit egy nagy sóhajjal nyugtáztam.

- Ülj le, nagyjából tudom mi hol van. - indultam el és szedtem össze azt amik kellenek.

- Miért segítesz?-kérdezett rá kíváncsian.

- Mert tudom, hogy érzel most .- mosolyogtam rá, majd elkezdtem bekenni sebét arca baloldalán .Nyugodt légzése hirtelen váltott át akadozóvá és egy torokköszörülést hallottam meg hátam mögött .Túl ismerős volt nekem ez a hang, ezért nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ki az.

- Ha Jimin befejezte a kezelésed igazán elindulhatnál a közeléből, de jó messzire .- mérgelődött tovább amit az előttem lévő egy sóhajjal fogadott.

- Köszönöm a segítséged .- fogott kezemre.

- De még nem végez.... - kezdtem bele de már az ajtó felé vette az irányt.

- Ha még egyszer hozzá érsz esküszöm.......- szorította ökölbe a kezét pedig a felsőbb évesnek már nyoma se volt.

-Jungkook.- szóltam rá mire grimaszolva felém lépkedett.

- Nekem kellett volna itt ülnöm helyette . - tolt neki az ágy végén lévő kis vasnak és lábaim közé állt.

- Az elég nehéz lett volna, nem gondolod ?- nevettem fel.

- Esküszöm ha egy kicsivel hamarabb nézel rám láttad volna a sérülést .Ilyenkor annyira igazságtalan minden.

- Azért mert gyorsan gyógyulsz?- mosolyogtam rá.

- Nem, azért mert segítettél ennek a..... - behunyta szemeit még mielőtt valami rosszat mondott volna, majd újra rám nézett.

- Túl kedves vagy mindenkivel és ez nem tetszik nekem .- rázta meg fejét, majd közelebb hajolt.

- Miért nem?

- Mert hozzám tartozol. Idegesít ha valaki hozzád ér, semmi joguk hozzá, nem kértek tőlem engedélyt .- simított végig pólómon, majd az anyag alá csúsztatta kezét.

- Érzed ezt?- suttogta fülembe, mire megráztam fejem.

- Nem voltam ilyen ezelőtt... előtted .Túlságosan is szeretlek ahhoz hogy bárki más rád nézzen akárcsak véletlen is.

- Jungkook... - toltam el egy kicsit messzebb magamtól de mielőtt folytathattam volna ő kezdett el beszélni.

- Ha tehetném visszamennék a múltba és megváltoztatnám, mit szólnál hozzá? Kiskorunk óta barátok lennénk .....csinálnánk ezt is ,azt is.....és utána összeházasodnánk..... sőt, van egy jobb ötletem.... bezárnálak egy szobába, hogy csak az enyém lehess . Mit szólnál hozzá?- simult hozzám még jobban, mire levegőt is elfelejtetem venni.

- Ez egy kicsit sok, nem gondolod ?- pislogtam nagyokat.

- Sok szeretni téged?

- Nem, nem így értettem csak, hogy...

- Vegyek vissza, akkor a bezárást, hanyagoljam?

- Hallgass meg, ez...

- Akkor nem megyek vissza a múltba, de a bezárás megmarad?

- Nem!Figyelj rám .- emeltem fele egy kicsit hangom hiszen csak így tudtam rá hatni.

- Nem zársz be sehova, és a múltamat sem piszkálod .Nem voltál ilyen féltékeny ezelőtt.....- magyaráztam neki.

- Van bennem élő is Jimin, sőt több mint ezelőtt ,ilyen voltam előtte és ehhez csapódik az akaratos ,gonosz énem és nem tudok mit csinálni .Én csak olyan rossz, hogy így nézel ki.- mutatott rajtam végig.

- Így?- ráncoltam össze szemöldököm.

- Ilyen aranyosan és.....Túl lányos vagy ,még egy fiúnak is simán bejössz .- magyarázta.

- Túl lányos vagyok?
-kérdeztem rá döbbenten.

- Igen, nagyon, és úgy nézel ki mint egy kis víziló .

- Víziló ?- döbbentem le teljesen.

- Igen olyan kis pufi vagy és....- kezdte volna azonban én félre lökve őt magamtól dühösen indultam meg az ajtó felé.

- Tudod ez "bók" lehet, hogy sikerül a kaszások  körében, de itt nem jó, egyáltalán nem! És legközelebb vigyázz, agyon ne nyomjalak mint egy víziló! - kiáltottam rá dühösen, majd becsaptam magam után az ajtót.