Egy hét telt el azóta a nap óta, és csak ülök az ágyamon és bámulok ki a fejemből mint valami bolond .Minden nap eljött hozzám Jin, hogy megkérdezzen a döntésem felől, azonban még nem álltam rá készen, viszont a válaszom már megvolt. Segíteni akartam Jungkooknak, mert ő is rengetegszer tette már. Még is féltem attól, hogy újra látnom kell őt. Nem akartam, hogy újra olyan helyzetbe legyünk mint akkor.

-Jimin! - kopogott be hozzám Jin mire rá pillantottam.

-Nem akarlak megijeszteni de Jungkook egyre rosszabbul van .- bólintottam egyet hatalmasat sóhajtva, majd felálltam az ágyról.

-Hol vesszük a véremet?- sétáltam közelebb hozzá, mire egy nyugodt mosolyt eresztett el felém.

- Kövess! - indult el a folyóson míg én komótosan ballagtam utána. Egy nagy ajtónál állt meg, majd kinyitotta azt.

- Gyere bentebb, és ülj le valamelyik székre, mindjárt hozzuk Jungkookot.- ijedten néztem rá a fiúra aki pakolászott valamit.

-Én erre még nem állok készen, nem tudtam, hogy ő is itt lesz, így nem jó! -  pánikoltam be, 1 hete nem láttam, ráadásul szörnyen festhet az ott töltött idő miatt.

- Semmi baj nem lesz, ő is örülni fog neked megérti, hogy ilyen későn hoztál döntést .- mosolygott rám féloldalasan, mire ajkamba harapva ültem le görcsösen a székre .Pár perc múlva nyitódott az ajtó, viszont nem néztem annak irányába. Ruhám végét piszkálva hallgattam a lépteket, majd éreztem meg a mellettem lévő levegővételét .Nem akartam felnézni, nem szerettem volna sírni előtte. Időt szerettem volna még a találkozóra.

- Szerintem hagyjuk őket egy kicsit beszélgetni, Lee te maradj itt ha Jungkook rosszul lenne .- pont ezt nem akartam, azt hittem hamar vége lesz ennek az egésznek.

-Jim....- kezdtet volna bele gyengén Kook de megráztam fejem .Nem akartam hallani így  a hangját, szörnyű volt, és rettentően rossz.

- Sajnálom .- sóhajtott fel, majd csend telepedett ránk amit pár perc után ő tört meg.

- Ugye minden rendben veled?- fölöslegesnek tartottam ezt a kérdését hiszen jól tudta rá a választ.

- Nem. Nincs rendben semmi! - remegtek meg kezeim.

- Szólnom kellett volna, hogy történt ilyen velem mielőtt idekerültél, de nem akartalak ebbe is belerángatni.

- Ha vége a kezelésednek elmegyek! - jelentettem ki azt amin már régóta gondolkodtam.

- Nem teheted, mi van ha megtalálnak, nem a semmiért kerültél ide!- feszült meg mellettem.

- Tudom!De így jobb lesz mindkettőnknek .- néztem rá amit egyből megbántam .Karikásak voltak szemei ,haja kuszán állt, és a ruhái szakadtak voltak.

- Végre rám néztél .- mosolyodott el ,mire könnyeim utat törtek maguknak.

- Szörnyen festesz .- törülgettem szemeim sírva.

- Már nem tartasz jóképűnek?- nevetett fel ,mire megráztam fejem.

- Nem erről van szó, csak.... rossz érzés így látni téged .- temettem arcomat kezeimbe.

- Én boldog vagyok most, mert itt vagy velem .- sírásom még nagyobb lett a szavai hallatán.

-Ne mondj ilyeneket Jungkook! - tiltakoztam mondata ellen.

- Olvastad a Rómeó és Júliát?- kérdezett rá, mire megráztam fejem .Úgy ahogy ismertem a  történetüket a suli miatt, de már rettentő rég volt.

- Szerették egymást, de a sors valahogy ellenük volt .Nem szeretném, hogy úgy végezzük mint ők. Én rengeteg dolgot szeretnék még veled csinálni és igaz, hogy engedély kell hozzá de gyerekeket is szeretnék.

- Mi?-fordultam felé kérdőn .Hogy akarna tőlem gyerekeket ha nem lehet ?

- Egy családot szeretnék .- mosolyodott el.

- Ahhoz én nem kellek Kook .Én nem tudok szülni .- ráztam fejem nemlegesen.

- Örökbe fogadunk, és akkor .... - kezdett bele újra.

- Nem lehet, nem érted? Halott vagy! Egy gyerek, hogy boldoguljon ezzel? - kérdeztem tőle.

- Megoldanánk .- hajtotta le fejét.

- Nem, nem szeretnék megoldani semmit, végeztünk ezzel az egésszel utána elmegyek innen .- sóhajtottam egyet és imádkoztam, hogy  végre bejöjjön Jin az ajtón.

- Könnyen megtudlak győzni, hogy maradj.

- Nem tudsz! - fordultam újra felé.

- Mit kapok ha még is megteszem?- kérdezett rá .

- Semmit Kook. Már döntöttem! - magyaráztam de úgy látszott, hogy hiába.

-Ha meggyőzlek akkor elviszlek ara a helyre amit régebben mondtam neked .- megforgattam szemeim értetlenségén.

- Nem volt elég a múltkori?Akkor is majdnem elvittél, akaratom ellenére! - tértem ki rá mogorván, szipogva egyet.

- Esküszöm nem akartam, már annyiszor bocsánatot kértem .- sóhajtott fel.

- Szerinted ezen segít egy bocsánat kérés ?Ha nem jönnek Jinék simán megteszed.

- Mond akkor mivel tegyem jóvá! - nézett rám ár ő is mérgesen.

- Gyógyulj meg .- adtam neki választ.

- Minden tőlem telhetőt megteszek, de nem fog menni ha így viselkedsz velem! - muatott magára de válaszolni nem tudtam mert nyílt az ajtó.

- Készen álltok?- kérdezett rá Jin mosolyogva, mire bólintottunk egyet .Elsétált a tűkért és már akkor szívem eszeveszett tempót diktált, egyszerűen utáltam annak a hegyes izének a látványát.

- Gyors leszek .- lépett elém.

- Ha rosszul vagy szólj! - elfordítva fejem haraptam ajkaimra.

-Fáj! - kiáltottam el magam hirtelen.

- Még nem is csináltam semmit .- nevetett fel. Francba már! Mikor megéreztem bőrömbe a végét majdnem elájultam.

- Mikor veszed ki?-kérdeztem rá türelmetlenül.

- Ha elég lesz.- jött a válasz tőle.

-Oké! - vette ki belőlem, mire egy hatalmasat sóhajtottam megkönnyebbülten.

- Kook mehet?- fejem az említett irányába vezettem akin egyáltalán nem látszódott semmi, csak bólintott egyet.

- Jól vagy, ugye?-  fordult felém kérdőn még is aggódón.

- Nem haltam bele Kook.

- Hát az elején úgy néztél ki pedig .- mosolyodott el.

- Érzel valamit?- kérdezte meg Jin az előtte ülőt.

- Undorítóan boldogabb lettem .- válaszolt Jungkook.

- Valahogy sejtettem .Jimin vére elfogja nyomni benned a kaszás részed, és sokkal emberibben fogsz viselkedni ezek után.- törülte le Kookról a még ottmaradt vért és megfordulva ment az asztalhoz.

- Most már jöhet a gyerek ?-nézett rám, mire felnevettem.

- Nem még mindig nem! - nyaltam meg kiszáradt ajkaimat röhögve.

- Először intézzünk el mindent, utána jöhet akár! - szólalt meg Jin.

- Nem jöhet! - szóltam oda neki is.

- Megtudom oldani, hogy teherbe ess .- fordult felém, mire köhögésbe törtem ki.

- Nem! Biztos, hogy nem! - emeltem fel kezeim védekezve.

- Egy lánynak örülne szerintem .- fordult Jinhez Kook.

- Lánynak?-kérdeztem rá még mindig ellenezve a dolgot.

- Olyan nőies, és szerintem tuti lányt szeretne .- mutatott rám .Halja egyáltalán magát?

- Nőies vagyok?- képedtem el kijelentésén.

- Mondjuk szerintem egy kicsi Jungkook jobban illene hozzánk .- beszélt rám sem nézve Jinhez aki csak nevetett egy jót.

- Nőiesen kicsinállak! - ütöttem tarkón őt.

- Látod?A lányok csinálnak ilyet.

-Jungkook most már elég lesz .- tettem keresztbe magam előtt kezeim.

-Oké, sajnálom! - nézett újra rám.

- Erről a témáról nem akarok beszélni addig amíg el nem mentem innen .- fordultam Jin irányába aki látszólag meglepődött .

- Elmész ?

- De, hogy megy .- jelentette ki Jungkook.

-De igen.- válaszoltam.

- Nem fog .- rázta fejét nemlegesen.

- Szerintem sem amúgy hiszen nem lenne túl sok értelme .- válaszolt Jin is.

- Én miért vagyok itt egyáltalán?- kérdeztem inkább magamtól.

- Ha nem kellek tovább elmentem! - álltam fel a székről és indultam az ajtó felé.

-Jiminnie.- szólt utánam Jungkook, mire hátra fordultam.

- Szeretlek, és ígérem minél hamarabb meggyógyulok! - jelentette ki, mire elmosolyodtam.

- Úgy legyen Kook... - léptem ki az ajtón felsóhajtva .A helyzethez képest nem volt rossz ez az egész.

-Hé! - szólt valaki mögülem, mire megpillantottam JongSokot és Hobit.

- Hoseok, rég láttalak! - hagytam figyelmen kívül a mellette állót akinek már látszólag semmi baja sem volt.

- Olyan nehezen lehet itt téged megkeresni .Ha elmentem a szobádhoz mindig elküldött valaki .- magyarázta drámaian.

- Sápad vagy mint egy kidobott plüssfigura .- horkantot fel JongSok.

-Te pedig bunkó mint egy vénember .- válaszoltam neki.

- Nem sikerült nálatok ez az ismerkedés dolog, mi?- kérdezett rá Hoseok.

-De igen, csak majdnem megölt .- néztem végig rajta.

- Ez volt életem hibája, hogy nem tettem meg. - lépett közelebb hozzám.

- Miért van az, hogy én megint kimaradok mindenből? - rázta fejét Hobi mint aki már megbékélt a hejzettel.

- Életed hibája szerintem a halálod volt .- idegesen lökött engem a legközelebbi falnak és hajolt közelebb hozzám.

- Ha még egyszer szóbahozod ezt, nem állok jót magamért! - sziszegte szavait.

- Ha nem lennél ilyen velem, én se tennék olyat amit később megbánhatok .- löktem volna el tőlem viszont kezét nyakamra rakva nyomott jobban a hideg felületnek.

- Szerintem szólok valakinek .- tűnt el gyorsan Hoseok a látókörömből pánikolva.

- Csak próbáld meg! Hamarabb roppantom el a  torkodat minthogy elgondolkodnál  következő lépéseden .- szorított rajta egyet, mire nyeltem egyet.

- Rettentő kíváncsi lennék arra miért lettél ilyen.- grimaszoltam neki.

- Én tudod, mire vagyok kíváncsi?- nyomódott hozzám testével.

- Hogy milyen lehet a formás segged .- nyalta meg ajkait.

- Ahhoz neked semmi közöd! - ficánkoltam szorításában.

- Kipróbálnálak pedig egy éjszakára.

- Akkor elsőnek rajtam kéne átjutnod .- hallottam meg Jungkook hangját mellettünk, Jinnel és Hoseokkal állt talán 3 métere tőlünk.

-Most csak viccelsz, ugye?- nevetett fel az előttem levő.

- Nézz már magadra, gyenge vagy most már hozzám.

- Kipróbáljuk ki a gyengébb seggfej? - jött volna közebb de Jin arrébb húzta őt.

- Ne erőltesd meg magad nemrég adtuk be a vért.- figyelmezette őt.

- Már  elkezdődött a kezelés?Jimin biztos szomorú lenne ha nem tudna több vért adni, ugye?-szorította még jobban torkomat, mire kezére fogtam.

- Ereszd már el! - kiáltott rá Jungkook.De meg sem hallotta ezt az előttem lévő. Levegőt alig kaptam már és az csak nehezített rajta, hogy már a talajt sem éreztem alattam.

- Megfujtod! - kiáltotta el magát Jin is.

- Az a tervem. - nevetett fel míg én vetettem egy pillantást Kookra.Ő is hasonlóan rosszul érezhette magát hiszen torkát szorongatva térdelt a földön a kötődés miatt.

- Állj le JongSok! - engedte el hitelen torkomat ezért köhögve érkezem a padlóra.

- Komolyan 10 percre hagylak magadra és ezt csinálod?- a hang alapján megint Jennie szólt rá.

- Menj dolgozni te szerencsétlen!

- Ne már Jen, ez fáj! - halottam most már messzebbről kiáltásait a fiúnak.

- Fáj?-nyúlt nyakamhoz Jin, mire megráztam fejem.

-Kookie? - fordultam felé aki már ülve próbálta  rendezni levegőjét és csak felnyújtotta hüvelykujját . Nem tudom már megint mi ütött  JongSokba, de már nagyon kezd az idegeimre menni a folyamatos beszólásaival, és ha Jungkook és Jennie most nem jöttek volna, valószínűleg kinyírt volna.