- Minden okés ?- fordult felém az ágyon Jungkook késő éjszaka.

- Persze! - fordítottam felé fejem, míg kezeim hasamra raktam.

- Akkor miért nem alszol?-sóhajtottam egyet kérdésére, majd beharaptam alsó ajkam. Itt vagyok 21 éves, és még nem voltam együtt úgy senkivel, egy kicsit tartok a dolgoktól de nem térhetek ki előle mindig.

- Gondolkodok .- mosolyodtam el végül, válaszolva neki.

- Min?-nézett rám kíváncsian, nem tudtam, hogy felhozni neki a dolgot.

- Talán készen állok arra, hogy megmutasd nekem azt a helyet amiről még régebben beszéltél. - vált vörössé arcom szavaim után.

- Milyen helyet?-vágott értetlen fejet mintha nem értene semmit, pedig szája sarkában ott bujkált az a bizonyos mindentudó mosoly.

- Hát..... a-arra... - nyeltem egy hatalmasat, de továbbra is csak ugyan úgy nézett rám.

- Hagyjuk inkább! - fordítottam neki hátat, és húztam össze magam.

- Valamiért nem igazán érzem azt, hogy kész lennél rá .- húzódott közelebb, és ölelt át kezével.

- De nem akarom halogatni annyi ideig, és neked is rossz, hogy csak vagyunk egymás körül, és nem történik semmi.- magyaráztam magam elé bámulva.

- Tudok rád várni Jiminnie. Majd szólsz ha tényleg úgy érzed .- puszilta meg tarkómat.

- Köszönöm Kook! - fogtam kezére és nyomtam hátam mellkasának, hogy még közelebb legyek hozzá.

- Jó éjszakát .- szorított még jobban ölelésébe.

***

Mikor reggel felkeltem Jungkook már sehol sem volt, ezért úgy gondoltam elindulok őt megkeresni.
Akár merre mentem a nagy házba sehol nem volt senki, amit furcsálltam .Halk kiáltásokat hallottam az egyik távoli ajtó mögül, mire bátorságot véve magamon kezdtem el a felé sétálni. Az ajtó résnyire kivolt nyitva és őszintén nem tartottam a legjobb ötletnek benézni oda, már csak a hangok miatt is. De a kíváncsiságom újra győzött.
Két kezem az ajtóra támasztottam jobban belökve azt, hogy a rés nagyobb legyen.

- Hányszor kell még eljátszanunk ezt?-szólalt meg egy nagyon is ismerős hang. Nem láttam be normálisan de megakadt szemem a falon, ahol egy nagy tükör volt és pontosan láttam kihez is tartozott ez a hang. Jungkook!

-Nem szólalsz meg? - rúgott bele az előtte lévő valamibe, ami ezzel  lendülettel esett oldalra és láttam meg JongSuk arcát. Egy székhez volt kötve és alig tudta nyitva tartani szemeit.

- Hogy mertél hozzányúlni, te szerencsétlen! - rúgott még egyet az előtte lévőbe .Pulzusom az egekbe volt, és mellkasom is sűrűn emelkedett.

- Kicsinállak! Add ide! - nyújtotta a kezét egy ismeretlen ember felé aki zsebéből valami éleset húzott elő.

- Jeon, nem hiszem, hogy ez.... - akadékoskodott volna viszont Jungkook csendre intette őt. Félve kezdtem volna hátrálni, mikor elindult az ismeretlen az ajtó felé, azonban a lábaim a földhöz ragadtak ijedtemben.

-Jungkook! - szólalt meg az előttem álló.

- Nem igaz, hogy mindig megza.....- hallgatott el egyből ,mikor meglátott engem.

- Francba már ,miért nem maradtál a szobába? - kérdezett rá ingerülten.

- Mit akarsz csinálni JongSukal?- remegett meg hangom .

- Megtanítom egy kis illemre Jiminnie, semmi bajod nem lesz innentől kezdve. - emelte fel kezét, hogy arcomhoz nyúlhasson azonban elhúzódtam tőle mikor megláttam  végtagját .Véres volt. Nyeltem egy hatalmasat és félve néztem vissza Jungkookra.

- Ne csináld már, nem halsz bele .... - nevetett fel, jót szórakozva a dolgon.

- Téged kéne megtanítani egy kis illemre, nem őt! - lettem ideges és löktem őt arrébb, hogy aztán a szobába érve a fiúhoz rohanjak.

- Mit keresel itt?- kérdezett rá alig hallhatóan.

- Segítek neked! - kezdtem el kioldozni a kötelet.

- Fölösleges,hagyj itt, egyedül szeretnék lenni!

- Megőrültél ?Vérzel! - háborodtam fel kijelentésén.

- Nem lesz semmi bajom, majd elmúlik .- hunyta le szemeit.

-JongSuk?- tettem kezem  vérző hasfalára és kezdtem nyomni azt.

-Hé! - próbáltam szólásra bírni de nem tett semmit.

-Jiminnie, a kezed nagyon rossz helyen van! - nyúlt végtagomhoz Jungkook, és fordított magával szembe .Így még soha nem láttam őt. Mintha egy teljesen más személy lett volna.

- Segíteni akarok neki! - próbáltam elhúzódni a fiútól viszont államra fogva tapadt ajkaimra és durván kezdte azokat falni.

-  Eressz el! - löktem el tőlem .Féltem, még soha nem csókolt meg ilyen durván, egyszer sem.

- Nem szeretsz kicsim?- nézett rám mosolyogva.

-Kook....- motyogtam nevét, mikor elém csúszott és ajakit fülemhez vezette.

- Sokak szerint fura vagyok mostanában, és ez engem zavar .- vezette kezét pólóm alá , mire nyeltem egyet.

-Csak te vagy nekem, és nem értik meg, hogy mennyire idegesít mikor rólad áradoznak, és beszélnek állandóan .- tért át nyakamra ajkaival, én pedig ugyan úgy meg sem moccanva tűrtem őt reménykedve abban, hogy befejezni.

- Nem vagyok őrült! - csapott  hirtelen combom  mellé, kiáltva egyet. Nem tudom, fogalmam sincs mi ütött belé.

- Kérlek ... - folytattam volna suttogva szavaim, hogy hagyja abba .

- Kérj, gyerünk! - markolt combomra .

- Hagyd abba! - szipogtam félve.

- Nem tetszik?Én élvezem! - markolt két kezével vállamra és lökött a fölre amit én egy hangos szisszenéssel nyugtáztam.

- Elmondhatok egy nagy titkot?- hajolt közelebb, mire megráztam fejem, nem voltam kíváncsi rá, csak elakartam tűnni.

- Imádom mikor fáj neked, imádom olyankor hallania  hangodat .- erre a mondatára könnyem folyamatosan követték egymást .Nem akartam elhinni ezt.

- Nézzük mennyire nagy a fájdalom küszöböd .- nyúlt pólója alá szemeim pedig hatalmasra nőttek.

- Nem akarom! - próbáltam lelökni magamról, viszont ezzel csak mérgesebb lett.

- Akkor hagyjuk a formalitást! - nyúlt nadrágomhoz, és kezdte el rángatni rólam.

- Kérlek, hagyd abba! - zokogtam hangosabban . Nem akartam odanézni, nem akartam, hogy valóság legyen.

-Jungkook! - szóltam rá még egyszer, mikor megéreztem kezét hátsomnál.

-Jimin....- nyúlt arcomhoz, mire összehúztam magam.

- Én nem....- kezdett volna bele azonban az ajtó kivágódott.

- Hozzátok! - utasította az ismeretleneket egy szőke hajú. Siettetősen indultak meg felénk és fogták meg Jungkookot, majd kezdték  el őt kifelé húzni.

-Jimin kérlek, és esküszöm nem akartam ... - próbált valahogy kiszabadulni.

- Sajnálom .... baszzus, engedjetek már el, már jól vagyok! - szabadult ki valahogy és indult meg felém, azonban én hátrálni kezdtem.

- Kérlek, hallgass meg! - ért volna újra hozzám.

- Ne! - húztam el onnan arcomat és újra előtört belőlem a sírás.

- Ne haragudj rám kérlek!

- Utállak! - motyogtam halkan.

- Ne mondj ilyet Jimin...-nézett rám félve.

- Gyűlöllek! - kiáltottam rá, nem gondolkodva .

- Jungkook gyere mielőtt megint megtörténik a baj! - szólt rá a szőke hajú.

- Adjatok neki mindig hosszabb pólókat, és.... figyeljetek rá! - magyarázta Jungkook valakiknek.

***

Miután elment mindenki és JongSukot is elvitték a szobájába, vörös szemekkel ültem az ágyamon végig .Nem akartam gondolni arra, hogy majdnem .....pedig megbeszéltük ezt a  dolgot este.
Gondolatmenetemet egy kopogás szakította meg ,mire összehúztam magam féltem ,hogy visszajött.

- Bejöhetek?- nyitotta ki az ajtót a nemrég látott szőke fiú ,mire bólintottam egyet.

- Jin vagyok ,és nem igazán így terveztem ezt a találkozót .- nevetett fel erőltetetten ,majd leült elém.

-Ji...- kezdtem volna nevemet mondani viszont félbeszakított.

- Tudom ki vagy! - sóhajtott fel.

- Kötelességemnek érzem elmondani ezt a dolgot, még ha nem is szeretnél belemenni .- fordult felém.

-Jungkook... - kezdte el, de megráztam fejem.

- Nem érdekel, nem akarom hallani!

- Nem tehet róla! Már nem ez az első eset, hogy ilyen tüneteket produkált, köze van a köteléknek ehhez az egészhez. Egy ember a halál mellet nem igazán egészséges, főleg ha még egy ember is benne van a dologba .Ezért szeretném a segítséged kérni abban, hogy Kook meggyógyuljon! - magyarázta.

- Segíteni?Miben?Félek tőle, nem akarom, hogy megint hozzámérjen, nem.... nem akarom látni őt! - ellenkeztem.

- Mivel még friss a dolog így ezt gondolod, de utána már nem így lesz. Szereted, és ő is téged. Viszont kell a véred a felépüléséhez.

-A vérem?- pislogtam nagyokat.

- Az egyetlen módja annak, hogy Oh Hanit kiszedjük ebből a háromszögből, és ő jobban legyen.

- Ismered?-kérdeztem rá.

- Volt alkalmam összefutni vele, de nem ez a lényeg. Ha a véredet bejutatjuk Kook vérébe erősebb lesz a kapocs, és hamarabb hat a dolog. Nem kérem, hogy most rögtön dönts, de nem tudom Jungkooknak mikor kattan be újra az agya és lehet, hogy az az ajtó nem lesz elég neki .- sóhajtott fel.

- Normális szobában van?

- Nem veszélyeztethetjük az életed, és a többi kaszásnak se lenne túl jó ha sérülést szereznének, szóval az alaksorba van lent, amit egy fémajtó zár.

- De jók a körülmények lent, igaz?- aggodalmaskodtam .

- Nem voltunk erre felkészülve, a régi cuccaink vannak lent, és Kook csak egy matracot kért, és ....- itt elhallgatott és rám nézett.

-És?- kérdeztem rá értetlenül.

- És téged. De sajnos  ezt most nem engedhetem meg ,csak ha már a kezelés tart.

- Meddig tartana?- érdeklődtem .

- Ha kibírod ,és nem ájulsz el ,akkor 2 hét.

- És ha elájulok? - kérdeztem rá.

- Akkor nem köztetek a legszorosabb a kötelék, és meg kell keresnünk Oh Hanit erre.

- De akkor én ....- kezdtem bele viszont félbeszakított .

- Nem lesz baj! - mosolygott rám, majd megpaskolva térdem indult ki a  szobából.