Semmit sem aludtam az este. Miután Jungkook szó nélkül elment, hazajöttem és csak ültem az ágyamon kábán bámulva az előttem lévő ajtót. Szemeim duzzadtak, és vörösek a sírástól és csak bámulok előre .Sebem lekezelésével sem törődtem csak felvettem egy fehér pólót mert csak arra volt erőm már .A szobámba teljesen hideg volt, és már a takaróm sem melegítette nadrágtalan lábamat.

Miután hasam már sokadjára szólalt meg, egy halk sóhajt eleresztve keltem fel botladozva az ágyamról, és indultam el valami reggelit csinálni így 10 óra tájékán.
Mióta ideköltöztem a csend volt a legnagyobb ellenségem. Egyszerűen utáltam és most, hogy Jungkook felbukkant és ilyeneket vágott a fejemhez ráadásul jogosan, a gondolataim betöltötték az egész helységet.
Pirítóst csináltam mert az viszonylag hamar kész van és igazából étvágyam sem volt hozzá, de muszáj voltam enni, hiszen bármelyik pillanatban feladhatta volna a testem és nem szerettem volna megint a korházban kikötni.
Mikor készlettem a pirítóssal leültem az asztalhoz és felhúzva lábaim próbáltam néhány falatot leerőltetni torkomon.
A hideg átfutott egész testemen és fejem egyből az előttem lévő székre irányítottam ami üresen szokott állni , de ma nem így volt. Jungkook ült előttem karba tett kézzel és nézett szemeimbe érzések nélküli tekintettel.

- Miért vagy most itt?- kérdeztem halkan erőtlenül.

- Vigyázok, nehogy megöld magad . - szavaiból tisztán kivehető volt a gúny amit egyik részem teljesen elfogadott viszont a másik nem értett vele egyet.

- Kérsz?- toltam elé a tányérban lévő ételt nem figyelve beszólására.

- Épp elég reggeli nekem a rosszkedved. Lassan jóllakok vele .-a félig megevett pirítóst a tányérra helyeztem, majd lehajtottam fejem.

- Ne haragudj rám! - kértem sokadjára is bocsánatot tőle.

- Nincs bennem már harag, pusztán csak bosszúvágy .- hajolt előrébb és támaszkodott meg fején.

- Tegnap mégis aggódtál értem.-emeltem rá tekintetem egy mosolyt eleresztve felé.

- Csak nem bírtam volna ki ha nem én öllek meg, ennyi .- rántotta meg vállait. Még mélyebbre akartam süllyedni ettől a tekintettől. Elakartam menni, hogy ne lássam, megint menekülni akartam. De nem tettem. Nem ment.

- Tényleg ..... - szólalt meg, majd közelebb hajolva hozzám nyúlt nyakamhoz és tépte le róla a nyakláncot amit annyira őriztem. Csalódottan néztem az ékszerre ami már a kezében volt.

- Ez azt hiszem nem a te tulajdonod .- tette zsebre mosolyogva.

- Nekem adtad Kook.....—kezdtem bele de elhallgattam , mikor gúnyosan felhorkantott.

- Majd a barátnőmnek adom, jó lesz első randis ajándéknak.

- Barátnő ?- remegtem meg szavai közben.

- Mit hittél Jimin?Hogy utánad elfogok majd viselni még egy fiút?- nevetett fel, majd folytatta.

- Őszintén fogalmam sincs, hogy volt undorom eddig hozzád. Csak nézd magadra .....- kezdett bele de közbeszóltam.

- Hagyd abba! - húztam magam még jobban össze.

- Szeretem mikor ilyen fejet vágsz .- szemei levándoroltak sérült kezemre ,majd arcát elfordítva túrt hajába.

- Komolyan, még a kötést se tudtad levenni magadról? - beszélt úgy ,hogy közben nem nézett rám.

- Most is érdekel mi van velem .- mosolyodtam el halványan.

- Kurvára nem érdekel! - fordult felém nagy lendülettel és csapott az asztalra ingerülten.

- Akkor miért .... - kezdtem bele, mire még mérgesebben kezdett felém jönni és sebes karom kezdte el szorongatni.

- Ne feltételezz olyat, hogy érdekel a nyomorult életed!

- Ez fáj..... - kaptam kezére felszisszenve .

- Nincs jogod ahhoz, hogy azt mond, aggódok érted .- kiabáltak még hangosabban, mire kivágódott a bejárati ajtó .

- Ereszd el vagy kinyírlak! - fejem a hang irányába fordítottam ahol Taehyung és Hoseok állt mérgesen méregetve Jungkookot.

- Nem a ti dolgotok mit csinálok vele .- fordult feléjük jobban megszorítva karom, mire felkiáltottam .

- Nem a tulajdonod, engedd el! - parancsolt rá Tae.

- De a tulajdonom, és megtanítottam hogyan kell  tisztelettel viselkedni egy halottal, igaz Jimin?

-Jungkook ez nagyon fáj.... kérlek..... - könnyeztem be szemeibe meredve, mire egy pillanatra megenyhült tekintete de egyből rendezte is vonásait, majd egy nagy lendülettel lökött le a székről ezzel nagyot koppantam a földön.

-Te szemét! - indult el a hang alapján Hoseok.

- Ha közelebb engedett azt az embert, megölöm .- hangozatta Kook. Próbáltam távolabb csúszni tőle de mivel így is majdnem a falnál voltam nem kellett sokat erőlködnöm.

- Mi a fene bajod van neked, mi?- kiabált rá Tae hangosan.

- Mi bajom lenne?- kérdezett vissza az előttem álló.

- Elment a maradék eszed is?Egyáltalán felfogtad kit bántasz?-jött egy újabb kérdés.

- Nem hiszem, hogy rossz házszámra jöttem .- horkantott fel Jungkook. Karomat szorongatva próbáltam még jobban közelebb férkőzni a falhoz mikor Kook elindult felém.

-Add ide a kezed.- nyújtotta sajátját, mire megráztam fejem nemlegesen. A következő pillanatban Taehyung megfogta Kook vállát és maga felé fordítva ütött be neki egyet .Egymást ütve kerültek le a földre amit elborzadva figyeltem .Jungkooka arca teljesen elvolt már torzulva a sok ütés miatt de Taehyung sem festett másképp.

- Álljatok le! - szóltam rájuk de nem hagyták abba .Nehezen de feltápászkodtam a földről és Taehyungot ellökve estem Jungkook mellé.

-Jimin.... -kezdte volna Tae de dühösen néztem rá, így elhallgatott.

- Képesek vagytok idejönni, és itt verekedni, normálisak vagytok?- mérhetetlen dühöt  éreztem Tae iránt és fogalmam sem volt miért, pedig csak segíteni akart nekem.

-De hát ő... - mutatott Kookra, mire ránéztem. Kezén támaszkodva emelte rám ő is tekintetét. Arca több helyen is lila volt, és szája sarka is felszakadt. De nem tudtam neki mit mondani. Nem hibázhattam őt, hiszen jogosan bántott engem.

- Én megérdemeltem a dolgokat .- néztem újra Taehyung felé.

- Megérdemelted?Jimin, teljesen megváltozatott téged. Eddig egyszer sem kiabáltál, soha. Most pedig őt véded miközben csak segíteni akartam rajtad.

- Tudom! De fogalmam sincs most mi lenne a helyes. Megbántottam őt Tae, és szeretném ha megbocsájtana vagy.... - kezdtem volna azonban közbeszólt.

- Vagy megölne, mi?- nevetett fel hisztérikusan, majd mérgesen nézett Jungkookra.

- Nem tudom mi a fene történt veled, de jobb lenne ha magadba néznél végre. Jimint kurvára nem fogja érdekelni az, hogy te öld meg őt, ha elveszti a fejét magától fogja megtenni és utána hisztizhetsz, hogy mit tettél mert még baszottúl szereted őt!

- Honnan veszed ezt, mi?Miért jön ezzel mindenki? Nem tudjátok mit érzek még is megmondjátok! - kiabált most már Jungkook is, mire sóhajtottam egyet .Egyáltalán nem volt erőm még egyszer leállítani őket.

- Akkor mond ki!- indult volna el újra Kook felé.

- Álljatok le! Menjen innen mindenki! Most! - álltam fel nehézkesen és kifelé mutattam.

-De Jimin....

- Menjetek már, kit érdekel mi van velem, már úgy is mindegy, tegyetek le rólam, hagyjatok békén végre! - hagytam őket ott és futottam be a szobámba, majd zártam be azt magam után és sírva ereszkedtem le a falon.
Útálom ezt a helyzetet, gyűlölöm az egész életem.

-Jimin beengedsz?- kopogtatott be az eddig  csendben lévő Hoseok.

- Egyedül szeretnék lenni! - sírtam tovább.

- Az ilyenkor nem a legjobb ötlet.... - sóhajtott fel.

- Nem tudom mi a jobb ötlet Hoseok, fogalmam sincs! - törülgettem szemeim.

- Engedj be, és segítek neked .- kérlelt, mire hosszas csend után megszólaltam.

-A többiek elmentek?- szipogtam és a kilincsre tetem kezem.

- Őszintén, ez érdekel most a legkevésbé, egyből utánad rohantam. - kinyitottam az ajtót, majd visszaültem helyemre .Hobi rám nézett majd becsukta az ajtót.

-Ő az exed, igaz?- kérdezte, mire bólintottam egyet.

- Mond el mi bánt, meghallgatlak, ilyenkor az jót tesz. - ült le elém, mire hálásan néztem rá.

- Elküldtem őt pedig szüksége volt rám, és nem hallgattam meg, pedig meg kellett volna..... - sírtam el magam újra, majd folytattam.

- Aztán megjelent, aggódott értem és utána azt mondat, hogy nem szeret és, hogy ki akar engem készíteni! - szándékosan nem raktam mondandómba a balesetet, hiszen nem volt kedvem még több sajnálatra.

- Bántott téged előtte is?- kérdezte, mire egyből megráztam fejem.

- Tudod, szerintem nem igaz amiket mondott. Ahogy most is rád nézett szerintem megbánta. Biztos vagyok benne! - jött közelebb és fogta meg kezem.

- Megakar ölni engem Hobi. És mindig őszinte, ezért fájtak ennyire a szavai.....- szorítottam végtagjára.

- Tudod ,ezekkel az emberek csak viccelnek ,igazából..... - kezdte el de közbeszóltam.

-Ő más! Ő tényleg képes rá, ezt.... - mutattam  fel szabad kezem amin a fonál volt, majd folytattam.

- Ha levágja a saját kezéről, vagy az enyémről, mindketten meghalunk .- Hoseok furán kezdett el bámulni engem és a karkötőt, majd megszólalt.

- Rendben, de akkor nem látok benne értelmet .Ha meghalnátok mindketten akkor miért akarna megölni téged?- kérdezte.

-Mert utál engem. Gyűlöl! - remegtem meg, majd kezeim megemelve öleltem körbe Hoseok derekát.

- Szerintem pihenned kéne .- viszonozta ölelésem.

- Nem tudnék  aludni, hogy tudom hogyan is érez .- ráztam fejem nemlegesen.

- Akkor csak nyugodj meg....- simogatta fejem lágyan ,mire behunytam szemeim gyenge érintése miatt.