Szörnyen aludtam egész este, minden apró neszre kipattantak a szemeim.

-Ne forgolódj már! - dobta rám a párnáját Jungkook, amit egy szúrós pillantással illettem.

- Nem tudok aludni! - ültem fel hatalmasat sóhajtva az ágyamon.

- Miért?-kérdésére ránéztem egy olyan "most komolyan kérdezed? " nézéssel.

- Honnan tudjam, csak nem tudok! - rántottam meg vállaim.

- Akkor egész nap ilyen hisztis leszel mint most? - ült fel ő is mellém, majd félszemmel rám nézett .Haját elaludta és csak úgy lógott fel a baloldala a levegőbe.

- Aranyos vagy így .- mosolyodtam el.

- Ennek örülök .- nevetett fel, majd mellkasom elé vezette kezét és lehúzott mellé az ágyra.

- Próbálj meg csinálni magaddal valamit, és aludj .- puszilt fülembe.

- Mintha az olyan könnyű lenne .- forgattam meg szemeim, majd Kook felé fordítottam fejem .Ha nem tudnám mi is ő valójában teljesen normálisnak találnám. Mint egy normális embert.

- Meddig bámulsz még? - kérdezett rá csukott szemmel, mire elkaptam róla fejem.

- Nem is néztelek! - hazudtam ajkamba harapva.

- Érdekes, akkor valaki más lehelte körbe a fejemet ? - húzódott közelebb hozzám és kezdte el puszilgatni arcomat.

- Ezt muszáj?-hunytam be érintett arcom oldalán található szemem, míg a másik párnácskám nyomkodta, hogy közelebb legyek hozzá.

-Puha vagy.- vette fogai közé pufi bőröm, mire mellkason ütöttem.

- Hé, ez fájt! - néztem íriszeibe oldalamra fordulva. Felnevetett, majd ölelve engem csukta be újra szemeit. Pár perc után ugyan úgy forgolódtam az ágyon szenvedve.

-Jimin, ha nem alszol el végre, megfojtalak a párnával .- hallottam meg párom morcos hangját.

- Sajnálom Kookie! - becéztem hátha megenyhül.

- Kösselek le, hogy ne mozogj?- fúrta fejét párnájába.

- Esküszöm nem direkt csinálom, annyira nehéz elaludnom .- biggyesztettem le alsó ajkam.

- Hány óra van?-kérdésére a falon lévő órára néztem, majd válaszoltam neki.

-7 óra

- Aish.... - állt fel hirtelen és vágta a párnát a földhöz, majd pólóját levéve indult el a fürdőbe.

- Mintha az én hibám lenne! - motyogtam magamnak durcásan .A falat tanulmányoztam míg nem jött ki Jungkook a fürdőből. Szemem egyből irányába kaptam, majd nagyokat pislogva szólaltam meg.

- Azt hiszem elálmosodtam .... - ásítottam egy hihetőt mivel nem nagyon volt erőm, se kedvem egy újabb ágytornához vele, mert a hátsóm még mindig fájt, ő meg előttem állt meztelenül.

- Ilyen hirtelen ?-kérdezett rá, majd elindult felém.

-Jungkook.... - nyeltem egyet mikor az ágyra guggolt és átnyúlt vállaim felett.

- Csak a pólómért jöttem vissza .- puszilt számra mosolyogva, majd elindult vissza a fürdőbe.

- Ez muszáj volt így?Egy köntöst is felvehettél volna.- kiabáltam utána tűzpiros arccal.

- Mond azt, hogy nem tetszett. - fordult vissza, majd egy kacsintás után magára zárta az ajtót.

***

-Mi ez a tömeg kint?-nézem Kookra mikor véletlen a  folyosón kipillantottam az ablakon .Egy csomó fekete ruhás alak állt a ház előtt.

- Milyen tömeg?-nézett ki ő is felettem, majd megragadva kezem kezdett húzni valamerre.

- Hé.... - próbáltam lassítani tempóján.

-Kook, ez túl gyors nekem! - panaszkodtam de nem igazán akart megállni.

- Miért sietünk enny..- kezdtem bele de megállva visszafordult felém és ajkaimra tapadt.

- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra .- suttogta szavait.

- Mi?- pislogtam rá nagyokat, nem értve a helyezet.

- Most egy ideig nem lehetek veled ... - kezdett bele de közbeszóltam.

- Tessék?Hova mész?- pánikoltam be, arcát látva.

- Nyugodj meg, semmi  bajom nem lesz, csak ne nyisd ki az ajtót senkinek, és maradj itt.- nyitotta ki a hátam mögött lévő ajtót.

-Ez kinek a szobája? - pillantottam be.

-Namjooné, ez volt a legközelebb hozzánk .- fogott arcomra.

- Szeretlek, ha történik veled bármi is, úgy is megérzem és egyből itt leszek melletted! - puszilta meg homlokomat, majd belökött az ajtón.

-Kook! - nyújtottam felé kezem azonban bezárta előttem az ajtót.

-Jungkook! - rángattam a kilincset mert fogalmam sem volt miről beszélt és rohadtúl megrémített engem.

Kiabálások hallatszódtak lentről amit tényleg nem tudtam hova tenni. Egyáltalán kik voltak azok a feketeruhás alakok?

***

Több órát ültem egyhelyben Kook tanácsát megfogadva, hogy ne menjek ki a szobából.

-Jimin! - hallottam meg a folyosóról Jungkook hangját, mire aggódón nyitottam ki a szoba ajtaját.

-Kook! - néztem felé boldogan.

-Gyere velem gyorsan! - nyúlt kezemért viszont én elhúztam onnan sajátom.

- Megsérült a vállad! - mutattam az említett testrészére egy hatalmasat nyelve .Ha tényleg ő lenne az, éreztem volna ezt a sebet magamon.

- Csak egy kis karcolás .- mosolyodott el, majd lépett elém egyet de távolabb sétáltam tőle.

- Ne csináld ezt, nincs erre időnk .- sóhajtott fel.

- Hol van Jungkook? - kérdeztem rá félve, mire komoran nézett vissza rám.

- Miről beszélsz?Itt állok előtted .- mosolyodott el hamiskásan.

- Nem! - ráztam fejem, majd folytattam.

- Az igazi Jungkookról beszélek,hol van most? - szorítottam ökölbe kezem.

-Aish, ez  a kölyök .- fordult vissza felém de már nem úgy nézett ki mint Jungkook .

- Ha nem indulsz meg akkor leszarom mivolt az eredeti terv, erőszakkal foglak innen kiráncigálni .- fenyegető arckifejezése egyáltalán nem utalt semmi jóra, ezért megfordulva kezdtem el futni a  másik irányba, távol tőle.
Hirtelen jelent meg előttem és lökött a földre engem.

- Francba már, ne legyél gyerekes az életeddel játszol! - kiáltott rám.

- Nem megyek veled sehova! - kiáltottam vissza neki, majd lábába rúgtam, hogy lassítsam őt valamennyire. A meglepődöttségtől összerogyott amit én kihasználva tápászkodtam fel, és kezdtem el futni újra.

- Hogy mertél hozzám nyúlni? - rántott vissza hajamnál fogva. Nyeltem egyet összeszorított szemekkel, majd kezeimet az övére raktam enyhítve a szorításán.

- Idegesítő korcs! - kezdett el húzni fejemnél fogva, ami nagyon fáj.

- E-ereszz el, e-ez fáj... .- próbáltam magam megtartani térdemen de nem igazán sikerült.

- Ne hisztizzél már! - szorított jobban hajamra .Vettem a  bátorságot és kezére karmoltam, hogy ezzel is lazítson fogságomon.

- Te szerencsétlen! - lökött a falnak, majd nyakamra fogva állított fel magával szembe.

- Undorítóan érzem rajtad Jungkook szagát! Szeretnél repülni?- döntötte oldalra fejét, majd az ablaknak nyomra testem.

-Ez az üveg nagyon erős .- röhögött fel, majd eltolva engem vágott neki erőből aminek köszönhetően kitört az üveg így csak keze tartott, hogy ne essek le a másodikról.

- Szórakozol még?- szorított jobban torkomra. Nagyokat lélegezve próbáltam levegőhöz jutni mikor meghallottam egy ismerős hangot.

- Engedd el! - kiáltott rá Jungkook a folyosó másik végéből.

- Neked is fájna ha most innen leesne, igaz?- tolt kintebb.

- Nem ártott senkinek, semmit!

- Él, az nekem pont elég ártás .Jimin... - fordult felém mosolyogva.

- Örültem, hogy én kísérhettelek a túlvilágra .- emelte fentebb szemöldökét, majd engedte el a nyakamat .Hallottam Kook kiáltását de megkapaszkodni nem tudtam semmibe sem, így tehetetlenül estem le a földre egy hatalmasat nyögve. Fájt mindenem és levegőt is alig kaptam.

- Élsz még?Ne már pedig azt hittem sikerülni fog! - szólalt meg az ablakból kipillantva, majd hirtelen tűnt el onnan.

-Jungkook... - suttogtam nevét. Kimondhatatlanul rossz volt még fekve is, és nem mertem felállni a földről.

- Kicsim! - hajolt felém Kook pár perccel később.

- Vérzik a fejed ... - suttogtam neki halkan.

- Tudom, mert a tiéd is vérzik .- rakta oda kezét fejemhez.

- Hívjátok Jint! - kiáltotta el magát.

- Te jól  vagy, ugye?- motyogtam neki.

- Ne rám figyelj már az istenért is!Hol van már Jin?!

- Én jól vagyok .- mosolyogtam rá.

- Ne mond ezt ,mert nem vagy jól .- nézett újra körbe. Arca jobb oldalát már alig láttam a vér miatt .

- Az én sérülésem is ilyen?- nyúltam volna fejéhez én is, de ráfogott kezemre véres végtagjával.

- Tartalékold az erőd most .- szólt rám.

- Nekem tökéletes így minden .- kulcsoltam össze ujjaimat övéivel, mire könnyezni kezdett.

- Nem akarom így befejezni veled! Megmentelek téged Jiminnie! - sírta el magát.

- Nem akarom, hogy meghalj .- lettek nehezebbek szemhéjaim.

- Ne csukd be! - szólt rám újra kicsit erélyesebben .

-Most már tényleg aludni fogok.- nevettem fel, mire megrázta fejét.

- Rendben leszel .- puszilgatta megfogott kezem.

- Sajnálom ... - suttogtam, majd hunytam be szemem.

Egy fekete helyen nyitottam ki íriszeim, előttem pedig egy alak volt, egy nagyon ismerős alak.

-Yoongi?-néztem rá Jungkook bátyára.

- Rég találkoztunk .- mosolyogott rám.

-Az emlékeid visszatértek rólam?- kérdeztem rá.

-Itt minden visszatér Jimin,bár kitudta, hogy az öcsém egy kaszás lesz. - nevetett fel.

- Köszönöm, hogy a gondját viseled neki.

-Ez a hely... - néztem körül de ő fejezte be a mondatom.

-A semmiség, pontosan! - bólongatott.

- Engem nem kísért el ide senki. - néztem rá furcsán.

- Mert neked még vissza kell menned .Jungkook nagyon fél,nem látta a tested mellet a lelkedet, úgy sír mint egy csecsemő. - nevetett fel újra.

- Hamarosan újra együtt lehettek. - tette vállamra kezét.

-De neki ugye semmi baja?- kérdeztem rá a legfontosabbra.

- Nem történt vele semmi nagy baj, kábé 5 percig nem volt eszméleténél mondjuk az kellett neki mert utána folyamatosan csak sírt.

- Menj, és vigasztald meg .- paskolta meg vállam.

- Ja, és vigyáz rá továbbra is .- lépett távolabb tőlem, viszont válaszolni már nem tudtam.

Szemeimet lassan nyitogattam és pillantottam meg egyből Jungkookot mellettem.

- Felébredt! - nyúlt egyből arcomhoz, mire felszisszentem.

- Hé, vedd le róla a kezed! - szólt rá Jin mérgesen.

- Jól vagy?- fordult felém aggódón.

- Azt hiszem .... - bólintottam egyet.

- Akkor megnyugodtam! - kapott szívéhez .

- Egyedül hagylak titeket, ha fáj valamid akkor ott van oldalt a gyógyszer és vedd be .- indult ki a szobából.

- Nagyon megijesztettél ! - törülte le szemeit .

- Hiányoztál .- suttogtam mosolyogva.

- Te jobban .- hajolt fölém és puszilta meg ajkaim.

- Nagyon rossz volt  ez a 2 nap nélküled .- sóhajtott fel, mire nagyot néztem.

- Két nap?- kérdeztem rá .Pár percnek tűnt az egész.

-A sok fájdalomcsillapító miatt volt azt mondta Jin, de a kötelék hamarabb felébresztett.

- Találkoztam Yoongival, azt mondta vigyázzak rád. - osztottam meg vele bátya kérését.

- Még így is csak zaklatni tud.- nevetett fel.

- Mi történt miután elájultam?- kérdeztem rá kíváncsian.

- Hát nincsenek többé Japán kaszások, szóval nekünk kell az ő részüket is elintézni .Több lesz fizetés! - simított arcomra.

- Örülök, hogy nem lett nagyobb bajod .- suttogta.

- Én is, hogy veled minden rendben.

- Szeretlek Jiminnie.

- Én is téged Jungkook.- mosolyogtam rá őszintén, és boldogan.

Az utolsó résszel még ma érkezem!!!