2 teljes napja Jungkook teljesen fura lett .Olyan másmilyen. A viselkedése, a jelleme és..... a ruházata is. Újra feketében látni őt elég fura nekem, de nem kérdeztem rá mi baja, hiszen nem tudhatom, hogy a Taehyungal zajlott beszélgetésemből mennyi kavarog még benne.
Egy nagy sóhajt eresztettem el mikor meghallottam a csengő hangját ami a suli végét jelentette nagy örömömre. Nagyon hosszú volt ez a nap, és rettentően elfáradtam. Tae egyfolytában beszélt minden hülyeségről, hogy elterelje a halállal kapcsolatos gondolataim de nem igazán sikerült ez neki.Nem tudtam rá figyelni csak amik lezajlana a fejemben nap, mint nap és nem tartom helyesnek ezt az élettől.
Felálltunk  a helyünkről és elvegyülve a sok diákközt indultunk meg a kijárat felé.

-Jimin, Ugye?- érintette meg vállamat egy barnahajú lány de a nevében nem igazán voltam biztos csak abban, hogy már láttam párszor a termünkben  .Bólintottam egyet válaszul mire elmosolyodott és szólásra nyitotta száját.
- Az a fiú a barátod?- mutatott a nagy kapu felé ahol egy nagyon ismerős alak állt, egy nagy piros autó mellett nekitámaszkodva és mindenki körül vette őt.

- Kirabolt egy bankot vagy mi?- szólalt meg Tae hihetetlenkedve.

- Ismered, igaz?Majd bemutatsz neki?- kezdte el piszkálni haját és várakozón nézett rám .Még mielőtt válaszolhattam volna Taehyung elhúzott tőle és hangos szitkozódásba kezdett mellettem .Összeakadt a tekintetem Jungkookéval, majd végignéztem rajta. Haja most rikítóan fekete volt, bőre a szokásosnál is fehérebb és teljesen fekete ruhába nézte íriszeim.

-Te mit keresel itt..... így?- kérdezte meg Tae gúnyosan.

- Jiminért jöttem, elviszem őt valahova .- jelentette ki, majd megkerülve a kocsit nyitotta ki annak ajtaját és biccentett fejével, hogy üljek be. Helyes ez?

- Nem érek rá egész nap, van egy csomó munkám szóval szállj be most .- keményedett meg hangja.

- Ha csinálsz vele valamit, kicsinállak. Értve vagyok?- fenyegette meg őt a mellettem álló.

- Nekem már úgy is mindegy .- rántotta meg vállát kijelentése után pedig összenéztünk Taehyunggal. Nem csak én döbbentem meg a válaszán de még Tae is.

- Akkor jössz?- sürgetett, mire bólintottam egy aprót és elköszönve barátomtól beültem a kocsiba.

- Nagyon drágának tűnik ..... - hangoztattam egy idő után.

- Ajándékba kaptam .- én is szeretnék egyszer ilyen ajándékot kapni! Fújtam fel arcomat duzzogva de Kook nem szólt semmit gondolatomra. Most ezt direkt csinálod?Még mindig semmi.

- Fura vagy .- jelentettem ki, mire felém fordult

- Hogy érted ?- mosolyodott el de nem olyan szokásos Jungkook mosollyal arcán.

- Teljesen máshogy viselkedsz, és te is más lettél .A gondolataimat pedig nem akarod hallani, vagy már nem is hallod őket?- kérdeztem meg, mire a kocsi híretlen lefékezett.

- Szállj ki! - kötötte ki magát és nem is válaszolva kérdésemre elhagyta a járművet. Csak akkor vettem észre hol vagyunk. Teljesen sötét volt körülöttem és nem láttam semmit sem .Vettem magamon a bátorságot és kiszálltam az autóból de mikor ezt megtettem lábam nyománál fehér lett a talaj.

- Hova hoztál?- tettem fel kérdésem, majd ránéztem. Ő figyelembe se véve engem nézett előre mintha..... várna valakit?

- Mi ez az egész?- mentem közelebb hozzá kíváncsian és frusztráltan.

- Visszajöttek az emlékeim mikor kimondatd, hogy szeretsz .- válaszára bennem rekedt a levegő .

- Miért nem mondtad?Akkor legalább feltudtam volna készülni..... - kezdtem el de közbevágott.

-A halálra nem lehet felkészülni Jimin.

- Ha tudtam volna, hogy idehozol, előtte megöltem volna magam! - szipogtam egyet és folytattam.

- Nem akarok így meghalni, nem akarom..... - kezdtem el könnyezni.

-Jungkook?- jött egy hang mellőlünk, mire odakaptam könnyáztatta arcom. Oh Hani állt előttünk és mosolyogva figyelte Jungkookot.

- Ne előttem kérlek .- állítottam meg őket mielőtt olyat láttam volna amit nagyon nem szerettem volna.

-Jimin.... - éreztem meg Kook kezét karomnál.

- Csak csináld! - szorítottam össze kezeim. Tudtam, hogy megakar majd ölni és teljesen váratlanul ért ez az egész.

-Oh Hani... - kezdett bele, majd összekulcsolta ujjainkat amit én meglepődve vettem tudomásul.

- Szeretném ha nem neheztelnél rám ez miatt .- lágyan beszélt ami miatt a hideg is kirázott .

- Örülök, hogy újra boldog vagy. Vigyázz rá, ahogy velem tetted volna.

- Remélem sokkal jobban odafigyelek, majd rá. - mi?Most miről beszélnek?

- Jimin! - szólt hozzám a lány, mire hátráltam egyet.

- Ne haragudj Jungkookra ha nagyon akaratos is lesz veled, ne törődj vele. - mosolygott rám.

- Örülök, hogy így döntöttél .- mosódott el Oh Hani alakja és már nem azon a fekete helyen voltam mint előtte, hanem egy erdőben. Meghökkenve álltam lábaimon és nagyokat pislogva vettem tudomásul, hogy még élek.

- Hát ezzel is megvagyunk .- szólalt meg mellőlem Kook, mire rákaptam íriszeim.

- Miért nem ő van itt?- vizslattam őt megszeppenve.

- Mert ő már a múlt. - sóhajtott fel és folytatta.

- Te viszont innentől kezdve a jelenem és a jövőm vagy Jiminnie szóval túl kell élned engem.

- Nem haltam meg .- kezdtem el újra sírni amit Jungkook nevetve nézett végig.

-Ne nevess! - ütöttem vállon őt dühösen.

- Tényleg azt hitted, hogy ezek után megölnélek?

- Annyira kötődtél hozzá, én pedig nem vagyok se lány, se ő.- törölgettem meg szemeim .

-De én így szeretlek .- tette kezét arcomra és egy cuppanós puszit nyomott homlokomra.

-Ne mond ezt mert megint elkezdek sírni. - könnyeztem be újra de most a boldogságtól. Olyan hirtelen történt minden és még is itt állunk egymás előtt mert engem választott.

- Sajnálom amiket eddig átéltél miattam, szörnyű kaszás vagyok .- rázta meg fejét sajnálkozón.

- Nem vagy az .Egyáltalán nem. - cáfoltam meg kijelentését.

- Menjünk haza, gondolom kíváncsi vagy mindenre .- ragadta meg kezem és a kocsija felé vettük az irányt.

***

- Tudod amikor azt mondtad haza, nem gondoltam volna, hogy a régi szobádban kötünk ki . - nevettem el magam mikor megláttam a régen látott helységet.

-Yoongi úgy tudja, hogy Amerikában vagyok, szóval nem kell aggódnom a lebukás miatt.

- Nem fura ez neki, hogy nemrég engedtek  ki téged a korházból, és máris Amerikában vagy? - kérdeztem rá miközben szememet végigfutattam a szekrényeken.

- Kitörölték a balesetes emlékeit .Így rád sem emlékszik már.

- És a fonállal mi van ?- kérdeztem meg mert még mindig a karomon volt.

- Semmi különös , ugyan úgy lesz minden mint a kóma előtt mikor kaszásként ismertelek . - mutatta fel ő is a fonalat ami már kezén helyezkedett el.

-A nyakláncot is te vetted el.- mosolyodtam el fájón  mikor megláttam az ékszert az Oh Hanival közös képük mellett.

- Visszaszerettem volna neki adni, hogy ne legyen bűntudatom miatta, de a főnökség nem engedte. - nyúlt a képhez és a kukához sétálva kidobta azt.

-Ilyen könnyen elhajítod az emlékeid?-ráncoltam össze homlokom.

- Neked is rosszulesne ezt a képet látni, nem?A nyakláncot pedig nem szívesen adnám rád ezek után, és szerintem te se vennéd fel.- nyúlt volna hozzá, hogy azt is kidobja azonban és megakadályozva ebben kaptam kezembe azt.

- Ez az első ajándékom tőled, és nagyon is tetszik .- csatoltam nyakamra az ékszert amit csak mosolyogva figyelt.

- És amúgy..... most megint halott vagy? - kérdeztem rá, mire megrázta fejét.

- Pont a kettő közt vagyok, de talán tudtam hatni a főnökségre és meggyőztem róla őket, hogy egy kicsit több emberi legyen bennem, szóval olyan vagyok mint mások..... egy király munkával .- rakta kezeit derekamra, mire elpirultam.

- Most már feltehetem azt a kérdést, hogy leszel e a párom?-hajolt közelebb.

- Még mindig hihetetlen ez az egész...... de igen, leszek a párod! - zavartam pillantottam összevissza csak rá nem amit egy nevetéssel díjazott.

- Szeretlek Jiminnie.- érintette össze ajkunkat és lágyan kezdte el azt mozgatni. Rettentő jóérzés fogott el miközben párnácskáimat ízlelte.

-Én is szeretlek..... - váltam el tőle de mielőtt kimondhattam volna a nevét számra tapasztottam kezeim.

- Kimondhatod, most már nincs semmi baj.

- Szeretlek Jungkookie.- becézésére vigyora még nagyobb lett de nem hagyta szó nélkül.

-Nem cseng gyerekesen ez a becenév?

-Nem vagy annyira idős.- mosolyodtam el kérdésén.

-De az a 8 év sem a semmiért van közöttünk.

- Azt akarod, hogy Hyungozzalak?- ráncoltam össze homlokomat.

- Dehogy, csak felvilágosítottalak arról, hogy én már felnőtt férfi vagyok .- puszilt szájon.

-Én is az vagyok. Meg amúgy is, szerintem nem ezen akadnának ki ha megtudnák, hogy járunk hanem azon, hogy te vagy a halál .- húztam fel orromat, hogy tudja, nekem van igazam.

-Azért remélem nem ezzel kezded majd ha kilépsz az ajtón.

- Örülök, hogy így alakult. - néztem fel rá.

- Nekem mondod?Azt hittem annyira örülni fogsz nekem, hogy ennyi év után végre ágyba is vihetlek . - sóhajtott fel.

-Hé! Ez..... ez még túl korai.... m-meg amúgy is.... kimondta, hogy leakarok veled feküdni? - löktem el magamtól elpirulva.

- Mondtam, hogy én leszek az aki megront. - húzott vissza magához egy hosszúra nyúlt csókra.