-Hát te?- nézett rám furán Tae az ajtóban ácsorogva, majd végigvezette rajtam tekintetét  érdeklődve .Bár valószínűleg furcsállta pirosas arcom és sűrű levegővételem.

- Valami baj van?- kérdezett rá, mire egy hatalmasat bólintottam és bentebb toltam a házba. Kapkodva mentem a konyhába valami innivalóért, mert azért a korháztól Tae házáig futni nem a legcélszerűbb, legalább is nekem, aki már a lépcsőtől a suliban is feldobja a talpát.

-Tudod, mindig örültem annak, hogy ennyire otthon érzed magad itt, de megijesztesz most jelen pillanatban .- állt meg előttem kezeit összefonva maga előtt .Leraktam a poharat magam mellé amiből sikeresen kiittam a vizet, majd fejemhez kapva kezdtem azt ütögetni .Csak elakartam én is felejteni Jungkookot, és számomra ez igazságtalan, hogy mindent elfelejtett amit tett velem, én pedig mindenre emlékszem ezekből és még hazudnom is kellett neki.

- Ne ütögesd már magad! Mond el mi történt .- kapott kezemhez és nézett szemeimbe.

-Jungkook.... - motyogtam a nevét, mire Tae felnevetett.

- Na, előbújt a barlangból?És mit mondott miért tűnt el annyi időre?-mosolygott még mindig, mire felsóhajtottam.

-Tae....Jungkook korházban van.- kijelentésemre barátom elengedte kezem így nagy idegességembe elkezdtem játszani pólóm aljával.

- Felébredt a kómából?- suttogta elképedve szavait és ugyan tisztában voltam vele, hogy erről még nem igazán tudhatna mert nem beszéltem róla de eszembe jutott ,hogy valószínűleg úgy is többet tud mint én hiszen valamilyen szinten ő is természetfeletti lény.

- Elfelejtett mindent ,és csak rám emlékezett és nem tudom mit kellene csinálnom most .- néztem rá barátomra, hogy talán ő előállhatna egy jó ötlettel .

- Amikor mondtad, hogy utoljára a hídnál láttátok egymást már sejtettem, hogy mi történt .Kimondtad a nevét, nem igaz ?- kérdezett rá, mire lassan de bólintottam egyet válaszul.

-Jungkookot megfosztottad az eddigi emlékeitől, és mivel  össze vagytok kötve, így téged lehetetlen lett volna elfelejtenie .Viszont, hatalmas hülyeséget csináltál ezzel.

-Tae, ez csak egy név. Nem valami horror filmbe vagyunk .- próbáltam magam megnyugtatni de tudtam, hogy ennek semmi esélye se lesz.

- Mondtam, hogy ne játssz a halállal, és ez lett belőle. Visszahoztál egy félig halott embert aki ráadásul még kaszás is volt .Most Jungkook olyan mint egy zombi, vagy mi. Félig még mindig a halálhoz kötődik félig meg hozzád, az élőkhöz .- kezdte el tépkedni haját idegesen és fel alá járkált előttem.

- Basszus, ha ezt megtudják a fentiek nektek annyi .Aish.... megint elbuktam.

- Ne ostorozd magad Tae, ezzel nem segítesz nekem se .- ráztam meg nemlegesen fejem, mire felém fordult.

- Igazad van, Jimin. Sajnálom .És miután elmentél hozzá tapasztaltál valami furcsát?- kérdezett rá, mire bólintva egyet kezdtem el mondani neki a fonállal kapcsolatos dolgot és, hogy mikor hozzám ért a vérzés is meg a fájdalmai is elálltak.

- Az a fonál azért került a szíve fölé mert az egy utalás arra, hogy megpecsételted a sorsát amikor kimondatd a nevét. Elfelejtettél vele mindent arról a lányról is akit szerettet, és most ez amolyan büntetés is számára, hogy elárulta neked a nevét és, hogy ilyen helyzetbe hozott téged, mint élőt .- magyarázta.

-Jungkook fentebb helyezkedett el mint én, mivel sokkal több gyűlölet és harag volt a szívében mint bármelyik kaszásnak és őrangyalnak .Nekem nem volt elvárás, hogy legyek minden emberrel akit magam mellé kapok, önző vagy szemét, de ez a kaszásoknál kikötés volt. Ezért is nem voltunk jóban az ő fajtájával, mert míg mi önmagunkat adtuk ők csak a rosszra törekedtek.
Sokkal több mindent érte el 7 év alatt mint én 100 év alatt. És részemről örülök, hogy a a Halál most megbüntette őt, de annak egyáltalán nem örülök, hogy veled együtt, pedig te nem is tettél semmit, hogy ezt érdemeld.Sajnálom Jimin, hogy nem voltam ott időben, és nem tudtam segíteni neked.- ölelt magához szorosan. Örültem neki, hogy ezt elmondta hiszen tudtam, hogy valami nyomasztja a lelkét mióta összetalálkozott Kookal.
Telefonom csörgésére figyeltünk fel mind a ketten, mire eltolva magamtól Taehyungot nyúltam zsebembe és mivel ismeretlen számot jelzet egy vállrántás kíséretében emeltem fülemhez a készüléket. Beleszólni se volt időm a hangos kiabálások a vonal másik végén teljesen elvették a hangomat is.

-Jimin kérlek gyere  a korházba! Jungkook megint rosszul lett, és azt hajtogatja mindig, hogy szóljunk neked mert csak te tudsz neki segíteni. Kérlek Jimin siess, már félórája kiabál és üvöltözik és..... - mondta volna tovább Yoongi azonban és félbeszakítottam .

-Sietek! - szóltam bele és néztem sürgetőn Taehyungra, mivel valószínűleg hallhatta mit is mondd Yoongi, mert rettentő hangosan tette azt.

- Hozom a kulcsot! - futott a szobájába és a garázshoz sietve pattantunk be a kocsiba és indultunk meg a korházig.

- Kimondtad a nevét .- világosított fel Tae mikor már látta, hogy idegesen azt sem tudtam melyik körmömet rágjam annyit gondolkodtam, mi is lehet a baja Jungkooknak.

-Nem figyeltem oda eléggé, ez az én hibám, hogy megint fáj neki.- temettem kezembe arcomat, majd egy kezet érzetem meg vállamon.

- Minden rendben lesz, én is szólhattam volna mikor először kimondtad nálunk a nevét, de ideges voltam a helyzetre. Ne haragudj .- szipogva párat realizáltam, hogy már a korház parkolójában vagyok. Meg sem várva Taehyungot kezdtem el szaladni Jungkook korterme felé, és minden hezitálás nélkül nyitottam be oda.
Jungkookot két orvos fogta le, hogy ne mocorogjon és ruháját teljesen eláztatta vére. Már  a folyosó végéről is tisztál hallottam fájdalmas kiáltásait, de ez még csak tett rá egy lapáttal, hogy a szeme sarkában ott bujkáltak a könnycseppek.

-Jimin, ne most ijedj meg, az rá ér később is! - lökött bentebb Taehyung és én meg sem álltam Kook ágyáig .Az egyik orvost ellökve mellőlem fogtam meg kezemmel a fiú végtagját, és sűrűn emelkedő mellkassal néztem ahogy szép lassan lenyugszik az ágyon fekvő. Szemeiből a könnyek folyni kezdtek de már nem a fájdalomtól hanem a megkönnyebbüléstől .Viszont én arcomon a meleg könnyek az aggodalomtól folytak, és értek véget a fiú arcán.

-Sajnálom.-ejtettem ki ezt a szót de tudtam, hogy nem segít a helyzeten. Jungkook kinyitva szemeit nézett felém fáradtan de mielőtt bármit is szólhatott volna Taehyung pólómnál megfogva rántott el tőle.

- Pocsékul nézel ki! Remélem egy életre megtanulod a leckét! - intézte Kooknak szavait, majd megfogva karom kezdett volna kihúzni a szobából azonban valami visszatartott ebben .Hátrafordulva láttam meg Kook kezét pólómnál .

- Ne menj! - suttogta szavait alig hallhatóan, mire Taehyungra néztem.

-Aish.....francba a sorsotokkal .- sziszegte szavait, majd arcomra fogva nézett íriszeimbe.

-Ne merészelj miatta sírni, nem érdemli meg .- törölte le arcomról az könnyeket ujjával, majd egy magabiztos mosollyal arcán elengedett ,és kivezette az orvosokat és Yoongit is a szobából.
Visszafordultam Jungkookhoz aki még mindig pólómat fogta.

-Yoongi hozott be neked ruhákat?- kérdeztem rá halkan, mire bólintott és elengedve engem az előtte heverő táskára mutatott .Nagyszerű ,ezt simán kiszúrhattam volna. Belenézve ,kivettem belőle egy fekete pólót és a fiú felé nyújtottam.

- Adok zsepit ,hogy letudd magadról törölni a vért .- turkáltam zsebembe és azokat is felé tartottam .Felsóhajtót, majd elnézett az ablak felé .Ez most komoly?

-Izé.....te fiú... - szóltam hozzá ,bár ez elég cikin hangzott. Nem mondhatom ki a nevét és így még jobban megnehezíti a helyzetem.

-Te fiú?-nézett rám felhúzott szemöldökkel .

- Én csak nem akarom ,hogy megint fájjon és.....- emeltem fentebb a kezembe tartott dolgokkal bár begipszelt kezem már kezdett kicsit fájni.

- Tudod ,fogalmam sincs mi történik most velem, de abban biztos vagyok ,hogy közöd van hozzá ,és szerintem az a legkevesebb, hogy segítesz nekem ezekben .- biccentett a kezemben tartott dolgokra, mire elvörösödtem .Nem akarok hozzáérni sehogy sem.

- Akkor haragudni fogok rád egész életemben. - mosolyodott el pimaszul.

-Ez érzelmi zsarolásnak számít!- azt nem akartam mondani ,hogy ha kimondom a nevét rosszabbul járna .

- Kérlek!-mosolygott rám ,mire felsóhajtva ültem le mellé az ágyon és a palackozott vízért nyúlva ami az asztalon volt öntöttem egy kicsit a zsepire.

- Vedd le a pólót .- néztem félre zavartan.

- Gyenge vagyok hozzá Jimin, ezt te sem gondolhattad komolyan .- komolyan ,hogy képes ennyire kiakasztani engem? Az előbb még ,majd meghalt ha nem vagyok itt időben. Bár mondjuk ,az én hibám is volt.
Halkan szitkozódva és még mindig nem odanézve kezdem el keresni Kook pólója alját, mire kezemre fogott.

-Az nem a pólóm volt .- kijelentésére még pirosabb lettem és remegni kezdtem mint egy kocsonya.

- Nézz már ide Jimin.- láttam meg magam előtt kezét ,majd végig simítva arcomon fordított magával szemben.

-Nem teszek semmi zavarba ejtőt . - mosolygott rám, mire megforgattam szemem. Elég az ha rám nézel .
Elcsaptam magamról kezét ,mire felnevetett én pedig nyeltem egy hatalmasat mikor elkezdtem felfelé húzni pólóját ,közelebb hajoltam hozzá mikor már csak fejét és magasba ejtett karjait takarta a póló ,és próbáltam valahogy leszenvedni róla, hiszen még így is magasabb volt nálam.

Majdnem lehúztam csuklóiról a pólót ,mikor még egy kicsit előrehajoltam és mivel nem volt egy biztos pontom se mellkasára estem. Kezeit leengedte a magasból és nyakam köré rakta azokat.

- Aranyos a pufi arcod. - úgy feküdtem rajta mint egy szalmazsák. Eljutottak a fülemig szavai ,de nem tudtam válaszolni rájuk.

- Már nem is tűnsz annyira pirosnak ,szokod a helyzetet?- mire felfogtam a dolgokat kezéből kibújva mentem hátrébb tőle.

- Csak túl akarok senki rajta .- fújtam fel arcomat mint egy gömbhal és óvatosan kezdtem el tisztítani Kook fedetlen mellkasát .Csak szerintem lett itt olyan meleg?

- Vedd le a pólód és akkor nem lesz az .- kezem megállt a mozgással ,mikor válaszolt gondolatomra.Ha tényleg hallja, akkor ezt is fogja. Úgy nézel ki mint egy kókusz.

- Hasbeszélőnek tanultál, vagy minek?Meg különben is az ápolók állították be így.

-Te komolyan hallod a gondolataim?- akadtam ki teljesen.

- Ezek szerint igen .- rántotta meg vállait.

- Te miért nem furcsállod a helyzetet?- kérdeztem tőle.

- Per pillanat azért mert nem tudok erről az egész valamiről amiről te, és nem lenne jó két pánikoló ember egy szobába.

- Nem is kell tudnod róla .- kezdtem el újra tisztítani de most már a fonalat testén.

- Az a fiú aki kivolt rám akadva ki neked?- kérdezett rá érdeklődve.

- Olyan mintha a testvérem lenne .- időztem el a fonálon, majd kezemet is odatartva kezdtem az tanulmányozni .

-Ő nem igazán nézett rád úgy mint egy testvérre .- nem foglalkoztam vele mert megakadt szemem egy kis részen ami nem úgy nézett ki mint a karomon .Piros helyett egy kis részen bevolt feketülve neki. És tisztán emlékszám rá, hogy tegnap még nem volt ilyen.

Feladtam rá a pólóját kicsit sem törődve az eddigiekkel, majd felálltam mellőle és kidobtam a zsepit.

- Mostanában többször hallom a hangod, még álmomban is .- nézet rám mosolyogva.

- Tudod, ezektől a dolgoktól mások megijednének, és inkább elkerülnék messziről a személyt.

- Ha nem vagy itt rosszabb .Olyan mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Amikor itt vagy nyugodt vagyok, és remélem később engem is beavatsz ebbe az egészbe, mert úgy érzem jogom van tudni róla, mert én is érintett vagyok benne .- igaza van, de még nem állok rá készen, és szerintem Tae se örülne ha megtudná.

- Taenek hívják a haverodat aki itt volt?- húzta fel szemöldökét.

-Igen .- válaszoltam röviden.

- Nem kedvelem őt! - nos ,legalább őszinte volt......