Hangos puffanással érkeztem az ágyamba, és behunyt szemekkel próbáltam valahogy felfogni ezt az egész dolgot. Egyszerűen nem tudtam mit kéne tennem .Hiszen, amit láttam az valós volt, legalább is minden jel arra mutatott.
Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Jungkook tekintetét .Olyan elveszett volt, és fura .És ami még jobban meglepett, hogy Yoongi látta őt és ettől teljesen berezeltem . Azt hittem, hogy csak beképzelem magamnak, de tévedtem. Ott állt előttem, és hozzámért, de nem úgy mint előtte. Sokkal lágyabban tette, és odafigyelve csinálta .
Telefonom rezegni kezdett mellettem, mire ki se nyitva íriszeim emeltem fülemhez a készüléket.

- Tessék?- szóltam bele fáradttan.

- Szia Jimin, Jungkook vagyok .- olyan erővel nyitottam ki szemeim és ültem fel az ágyon, hogy majdnem a földön végeztem. Meghökkenve bámultam magam elé meredve, és próbáltam felfogni a még mindig fura helyzetet.

-Itt vagy még?-jött egy kérdés a túloldalról, mire megemberelve magam nyitottam ki ajkaim, viszont azokat egyből vissza is csuktam. Fura volt a helyzet, mert így még soha nem beszéltünk egymással, és sokkal zavarba ejtőbb is volt.

- Izé....akkor arra kérlek, hogy hallgass végig ,és ne tedd le kérlek .- furcsálltam, hogy ilyen bizonytalanul beszélt hozzám.

-Nem akartalak elijeszteni a korházban, én csak örültem neked .... .- kezdett bele, mire nagyokat pislogva hallgattam mondandóját.

- Mármint.... nem akarom magam sajnáltatni meg ilyenek, mert láttam rajtad, hogy neked is vannak gondjaid ....- gondolom itt kezemre utalt.

- Hét éven keresztül kómában lenni ,nem a legjobb ,de az még rosszabb ,mikor nem emlékszer semmire ,és senkire. Vagy is....te vagy az egyetlen akire emlékszem, legalább is csak az arcodra, és a nevedre ,de ez biztos nem véletlen. Én csak azt szeretném ,hogy.....vagy is izé.....eljönnél holnap hozzám a kórházba ? - bizonytalanság után gyorsan hadarta el a mondata végét .
El felejtett mindent, csak engem nem?Fejemhez kapva pánikoltam be teljesen. Teljesen biztos, hogy él, de miért csak rám emlékszik?

- Ha nem akarsz, nem muszáj, de jelenleg te vagy az egyetlen aki talán segíteni tud nekem. Vagy is, Yoongival is megtalálom a közös hangot meg minden, de te teljesen más lennél. - sóhajtott a készülékbe, mire én is azt tettem.Talán most kéne megszabadulni a nehézségektől/tőle .Jimin! Nem teheted, az önzőség lenne, meg amúgy sem emlékszik senkire .Olyan nehéz basszus!

-O-oké, holnap úgy is visszakell mennem ellenőrzésre .- mondtam bizonytalanul.

- Köszönöm, tényleg .- kezdett el hálálkodni, majd mielőtt bontottam volna a vonalat beleszólt.

-Yoongi kabátját is eltudnád hozni? Kérlek! Mert az enyém nem igazán jó rá .- belehümmögtem a telefonba és kinyomtam azt.

***

Örülnöm kellett volna annak, hogy találkozhatok vele, de teljesen zavarban voltam tőle mikor Kaszás volt, most, hogy élő még jobban izgulni fogok a jelenlétében. Már egy ideje végeztem a vizsgálattal és egy nővér segítségével megtaláltam Jungkook szobáját .De nem csak benézni nem mertem, hanem belépni se.
Kezembe szorongattam a büfében vett fánkokat, és egyik lábamról a másikra állva próbáltam erőt venni magamon de nem igazán ment. A kabátot a táskámba raktam induláskor, mert nagyon kényelmetlen lett volna kézben cipelni azt. És apa ma délelőttös, nem szerettem volna vele délután találkozni ezért tervbe vettem, hogy Taehyunghoz megyek később ott aludni, ezért is jó, hogy hoztam egy táskát.
Mindenki furán nézett rám aki ezen a folyosón jött, én pedig csak lehajtott fejjel tűrtem ezt.Talán olyan fél óra múlva megembereltem magam és tekintetemet bevezettem a szobába. Jungkook ott ült az ágyán és lelógó lábaival dobolt idegesen és nézte őket. A hajára sütött az ablakon beszűrődött fény és úgy nézett ki mint egy angyal. Elmosolyodtam erre a gondoltra hiszen jól tudtam, hogy nem hiába volt kaszás miközben kómában feküdt.
Valószínűleg még tervük volt a fiúval legalább is erre jutottam tegnap este. Nem hiába lett újra élő .Valószínűleg megérezhette, hogy figyelik ezért fejét az ajtóhoz irányította .Szemünk egy pillanatra találkozott, de én a szemkontaktust egyből elszakítottam róla és a falnak simultam újból.
Szívem őrültmód kezdett el dobogni, és ha nem lettek volna a fánkok a kezembe senkivel se törődve zuhantam volna a földre.
Kinyitódott az ajtó, ezzel megszakítva engem gondolatmenetemből, és egyből odakaptam fejem. Jungkook elsősszőr érdeklődve, majd mosolyogva figyelt engem.

-Azt hittem el sem jössz .- vezette le tekintetét kezembe tartott dobozkára, mire egyből felé nyújtottam azt .Egy lágy mosolyt kaptam tőle, majd íriszembe fúrta övéit.

- Köszönöm Jimin.- olyan szinten égett az arcom mikor kimondta a nevemet, hogy tojást lehetett volna rajta csinálni.

- Gyere be! - állt arrébb, mire habozva ugyan de bementem előtte és később ő is követett engem .Nem tudtam mit kéne csinálnom, szóval csak piszkáltam pólóm szélét és figyeltem Jungkook mozdulatait az ágyig.
Leült arra és a fánkokat lerakta maga mellé a szekrényre.

- Nem jössz közelebb?- kérdezte, mire megráztam nemlegesen fejem, ez a 3 méter távolság pont jó volt kettőn között.

-Tudod, nem emlékszem milyen kapcsolat volt köztünk, de most úgy nézel rám mint aki állandóan vert téged .- nevetett fel, majd abbahagyta mikor nem látta rajtam ugyan ezt. Nem azért nem nevettem hanem azért mert még így is túl közel éreztem magamhoz.

- Tényleg vertelek?- akadt meg szava egy pillanatra, mire hevesen elkezdtem rázni fejem.

- Akkor megnyugodtam. -kapott szívéhez egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Nem szeretnél velem beszélni?- kérdezett rá.

-C-csak n-nincs m-mit mondanom .- hajtottam le fejem zavartan.

- Megkérdezhetem, hogy honnan ismersz?- nem voltam erre felkészülve. Most mit mondjak neki?

- Nem volt nálad esernyő, én pedig odaadtam neked az enyémet .- hadartam el egy szuszra a hazugságot, mire bólogatni kezdett .

- És utána?- mit utána, ez miért nem elég neked?

- Találkoztunk a mozi előtt és...... - akadtam el, hiszen roppant rosszul tudok hazudni miközben nyomás van rajtam.

-És?

- Találkoztunk és.....- kezdtem el újból de nem jutott eszembe semmi elfogadható ezért a tegnapi filmből vettem elő jeleneteket.

- Kiakadtál rám és kiabáltál .... - mutogattam is így talán hihetőbb lehet, majd folytattam.

- Aztán, megakartál verni, és jött egy nagy izomember és ő ütött meg téged, aztán verekedtetek és bumm.- mutattam egy nagy robbanás szerű valamit kezemből, mire furcsállva nézett rám.

- Csak úgy kiakadtam rád?- emelte magasba szemöldökét. Basszus, teljesen beleéltem magam a dolgokba és nem mondtam miért csinálta ezeket.

- Az esernyő.....- jutott eszembe és rámutattam, majd fojtattam.

- Nem tetszett a színe ,ezért voltál dühös .- bólogattam hevesen ,mire úgy látszik elhitte az egészet .Kifújtam benntartott levegőm .

-Yoongi azt mondta utáltam mozizni mindig, a sok ember miatt .- gondolkodott el, mire elhúztam szám .Most ez komoly?Most mit csináljak basszus?

-Izé....Csak ott találkoztunk, nem oda mentél, hanem a....játék terembe! Igen oda! - csettintettem egyet nagy ötletem miatt.

- Értem már.- mosolyodott el végre .Most legszívesebben letöröltem volna homlokomról a nem létező izzadság cseppeket.

- Akkor viszont nem értem miért rád emlékszem ha olyan rosszba voltunk .- ne gondolkodj kérlek, már nem tudok mit hazudni, nem néztem több filmet, hogy ihletet merítsek belőlük.

- Én sem értem .- mentem bele a dolgokba beharapott ajkakkal .Örültem annak, hogy túlestem rajta.

- Te voltál velem tetováltatni?- nem értettem kérdését de úgy voltam vele, hogy nem is kell. Megráztam fejem nemlegesen.

- Akkor lehet véletlen csak .- rántott vállat.

-Mi?- kérdeztem vissza, mire megrázta a fejét.

- Semmi, nem lényeges.

- Köszönöm, hogy eljöttél hozzám és elmondtad ezeket, bár azt hittem hogy, több volt köztünk.

-T-több?-nyeltem egy hatalmasat .

- Azt hittem jártunk, mármint a sok képzelődés után ezt feltételeztem .- rántotta meg vállait hanyagul, bennem pedig az ütő is megállt.

- Képzelődés?- pislogtam pirosas arccal.

- Hallottam a hangodat a fejemben miután elsiettél tegnap. Olyan volt mintha fájna valamid, én pedig azt hittem, hogy még a korházba vagy és itt történt valami. De nem találtalak sehol, és a végén Yoongi húzott vissza ide, hogy lehet a gyógyszerek hatása.

- Igen, biztosan azoké volt.- mosolyodtam el halványan. Bántott, hogy ilyen félvárról veszi ezt az egészet .Bár mondhattam volna azt is, hogy jártunk és akkor valószínűleg ez a beszélgetés is máshogy történt volna.

-Az táska.... - kezdett bele azonban én gyorsabban kapcsoltam és kivettem Yoongi kabátját belőle, azonban mikor ezt megtettem kiesett a nyaklánc is belőle amit Jungkooktól kaptam még régebben .Lehajoltam, hogy felvehessem, azonban ő előbb lépett. Ijedten néztem rá, hogy vajon eszébe jutott-e valami a tárgyról azonban csak nézte azt.

-Jungkook visszakaphatom? - nyújtottam felé kezem de mikor meghallotta a nevét elejtette az ékszert. Utána szerettem volna nyúlni de Kook fájdalmas feljajdulása miatt nem tettem. Ránéztem a fiúra aki a szíve fölötti részt markolászta nagy erővel.

-Jungkook.... - motyogtam nevét, mikor megláttam a szíve felett lévő fonálszerűséget. Ezért kérdezte tőlem, hogy mentem-e vele tetováltatni?Hogy került egyáltalán  oda neki, miközben kaszásként végig a karján volt?Jungkook felkiáltása visszahúzott a valóságba mert ijedten ugrottam egyet előtte. A szívénél a fonál elkezdett vérezni, én pedig nem tudtam mit kéne kezdenem vele. Gyorsan felálltam és a nővérhívóhoz akartam nyúlni, azonban megállított ebben a tettembe.

-Jungkkok..- szóltam volna rá, hogy azt meg kell nézetni de felkiáltott újra.

- Ne mondogasd a nevem Jimin, attól jobban fáj .- vicsorított, összecsukott szemekkel és karomat fogva.

- Akkor még is mit tegyek?Szólni kell valakinek, hogy segíteni tudjon .- nyúltam volna másik kezemmel a gombhoz, viszont elengedve a szíve fölötti részt, azzal is kezemre fogott .Lehajtott fejjel próbálta rendezni lélegzetvételét, mire egy kicsit megnyugodtam én is.

-J-jól vagy?- vettem volna ki kezeiből enyéimet mikor utánuk kapott.

- Így nem fáj .- motyogta, majd felnézett rám .A póló levolt csúszva válláról és így még mindig tisztán láttam a véres részt.

- Mit teszel velem?- szorította meg kezeim én pedig válaszolni se tudtam. Nyílt az ajtó és Yoongi jött be rajta, száját eltátva nézett ránk, majd látta meg Kook sebét.

- Jungkook, mi történt ?- jött egyből kérdése de a személy aki fogott csak engem vizslatott.

- Ha ő mondja a nevem miért nem fáj?

- N-nem tudom k-kérlek engedj el .- próbálkoztam, majd arca a mellettem heverő táskámra irányult.

- Mész valahova ezután?- bólintottam egyet, mire felállt ő is  a helyéről.

- Megyek veled! - jelentette ki, mire Yoongi visszanyomta őt az ágyra, ezzel kifejtve kezeim övéből.

-Nem mész sehova kölyök! Mit csináltál, mi?- feszültek be testvére izmai én pedig úgy döntöttem itt az ideje elindulni. Becipzároztam a táskám, majd amilyen gyorsan csak tudtam elindultam.