Jimin pov.

Egy hét telt el azóta, hogy próbáltam segíteni azon a fiún, sajnos hiába .Yoongit a mentősök megérkezte után egyből hívták és el sem köszönve tőlem hagyott teljesen egyedül a helyszínen .Valószínűleg valami sürgős ügyben keresték ezért futott el ilyen hirtelen akkor. Viszont ami zavar, hogy Jungkookot egy teljes hete nem láttam, aminek örülnöm kéne, de ezt amolyan vihar előtti csendnek tudtam be.
Sokkal kipihentebben éreztem magam, és már nem láttam körülöttem azt a sok bolyongó kísértetet, így teljes nyugodtsággal mentem el bárhova. Taehyung is meglepődött ezen mikor elmeséltem neki, és legelőször abban gyanakodott, hogy velem összekötött barátom haldoklik, viszont ezt a dolgot hamar elvetetette, hiszen ez rajtam is látszódott volna.

- Kész vagy már?- nyitott be a fürdőbe Tae, mire csak bólintva egyet indultam el táskámat felkapva, majd szép lassan elindultunk a suliba .Sokkal elviselhetőbbnek érzem mostanában a dolgokat, és már Tae is megjegyezte, hogy a      negativitásom helyett sokkal pozitívabb vagyok .De ennek csak örült. Sokkal élvezetesebben beszélünk, és megyünk el suli után bárhova, mert így nem rombolom le a hangulatot sokkal inkább örülök a kiruccanásnak vele.

- Mintha valami megváltozott volna rajtad .- gondolkodott el miközben rugdosta ide oda a kavicsokat.

-A hajad! - fordult hirtelen felém, mutatóujját kinyújtva, mire felnevettem .Ma középütt választottam el hajkoronám .Valamiért úgy éreztem, hogy kell a változás de úgy gondolom, hogy nem annyira szembetűnő ez az egész, hogy ennyire örülni kéne neki mint ahogy Tae tette.

- Ez sokkal jobban áll neked .- mosolygott rám őszintén.

- Köszi, bár nagyon gondolkodtam rajta, hogy így hagyjam -e. Egy kicsit túl soknak éreztem .- néztem fel miközben tincseim igazítottam.

- Túl sok?Ha arra célzol, hogy jóképűbb lettél, akkor igazad van, túl sok .De nekem még tökéletesebbnek tűnsz vele, csak ne szúrja ki más is ezt a változás, még a végén meg kéne verekednem érted .- lökött vállon röhögve, mire felevettem én is.

-Az nem fog bekövetkezni - ráztam meg fejem, majd mivel a suliba beértünk csendesebben próbáltunk haladni a folyosókon.

- Azta! Jimin úgy gondolta, hogy megmutatja nekünk a nagy homlokát .- röhögtek a bent ülők mikor megláttak az ajtóba .Nem figyelve rájuk ültem le a helyemre és elővéve füzetem kezdtem még átnézni a mai irodalom anyagot. Tae azt mondta, hogy neki ezt nem kell megtanulnia mert ott volt abban az időben, ami teljesen felfoghatatlan volt nekem még mindig.
És igazságtalannak is tartottam .Mennyivel egyszerűbb neki, maximum kétszer láttam úgy normálisan tanulni azt is matekra tette.
Füzetem hirtelen emelkedett a magasba és csapódott fejemnek, mire megugrottam.

- Minek tanulsz? Úgy is puskázol állandóan, hogy jó jegyeket kapsz .- rúgott egyet a padba, ami aztán térdemnek csapódott.

- Miért kell megint csesztettned ?- szólalt meg mellettem Taehyung. Nem akartam, hogy megint belefolyjon ebbe.

- Csak szimplán szórakozni akarok .- tette két vállamra és szorította meg azt én pedig a hirtelen jövő fájdalomra felszisszentem.

- Hagyd már békén! - csattant fel barátom dühösen, mire a mellettem álló megkerült. Már örültem neki, hogy Tae hatással volt rá azonban teljesen megdöbbentem mikor fenekem a kemény földhöz ért. Még mindig fájó kezemmel próbáltam felállni, hogy így ne tűnjek még nagyobb céltáblának, azonban nem tudtam mert a széket rátolta ujjaimra.

- Megőrültél?-Tae felé fordultam, mikor még két osztálytársam lefogta őt és távolabb cipelte tőlem .Tudtam, hogy már úgysem úszom meg ezt az egészet, és óvatosan rámosolyogtam Taehyungra.

- Most komolyan képes vagy mosolyogni ?-röhögött fel az előttem álló, majd ráült a székre ezzel az ujjaimba valami kimondhatatlanul fájó érzés nyilallt .Tudtam, hogy eltört, hiszen nem ez volt az első eset, hogy ezt tették velem.6 hónappal ezelőtt a lábamat törték el és otthagytak az udvaron teljesen magamra, és az egyik tanár hívta a mentőket.

- Ilyenkor már rég sírni szoktál, most mi lelt téged?- dobta le rólam a széket, mire megkönnyebbültem sóhajtottam egyet, azonban az osztály lány tagjai felsikkantva kapták fejüket a nagy hangzavarral földet ért székre. Könyökömnél megfogva húzott fel a fiú, és lökött neki a falnak teljeses erejével, mire felnyögtem a fájdalomtól.

- Lefogadom, hogy Taehyung ezt szokta hallgatni minden nap .- nevettet fel, majd szeme megakadt a piros fonálon kezemen.

- Mi vagy te valami nő, hogy ilyeneket hordasz ?-vettem a bátorságot magamon és megszólaltam.

-A fülbevalókért én se szólok .- szipogtam egyet, majd fülére vezettem íriszeim amikben ott csillogott két fülbevaló is.

- Még szép, hogy nem szólsz, mivel nem érdekel senkit se.- húzta fel egyik szemöldökét, majd sérült kezemet megfogva, ami már javában lila volt és felvolt dagadva, kezdte el róla rángatni a fonalat.
Taehyungra néztem ijedt tekintetemmel, aki próbált mocorogni a még mindig szorosan tartó fiúk tartásából. De nem sikerült neki. Tudtam, hogy vagy meglépem a határaim, vagy meghalok Jungkookal együtt .Ő hol van ilyenkor mikor ezt meg kéne akadályoznia?
Erőt véve magamon rúgtam bele az előttem lévő nemességébe, mire az sürgősen odakapva esett a földre nagyokat lélegezve.

- Menj Jimin! - utasított Taehyung, mire megtörölve szemim hagytam ott a termet.

***

Kezemet szorongatva léptem be a korház bejáratán, és nagyokat szipogva mentem oda az egyik nővérhez.

-Ó, te jó ég! Mi történt ?- tapogatta meg kezem .

- Rácsuktam az ajtót .- hazudtam fájdalmaim közepette.

- Gyere, keresünk egy főorvost gyorsan .- indultunk el a második szint felé, mire az egyik ajtó mögül pont a már sokat látott orvos lépett ki. Azonban szemem megakadt a mögötte lévő fiún aki az ágyon feküdt. Tekintetem összetalálkozott az övével, ám az ajtó becsukódott így elszakítva íriszeimet  róla. Olyan volt mint  Jungkook. Megráztam fejem, majd visszatértem a valóságba .Nem lehet ő, mit keresne egy korházban ha már halott?

***

- Rendben, kész is! - mosolygott rám az orvos mikor sikeresen bebiztosította a kezem.

- Köszönöm .- hajoltam meg kedvesen.

- Holnap még vissza tudnál jönni?Elég rossz helyen törtek el a csontok és megszeretnék róla bizonyosodni, hogy nem lesz ennél nagyobb baj .- bólintottam beleegyezően, majd az ajtóhoz indultam .

- Köszönöm még egyszer .- csuktam be magam után az ajtót, de mikor megfordultam egy erős mellkasnak ütköztem.

- Bocsi.- fel sem nézve ejtettem ki szavaimat ajkaim közül, de mikor nem szólt semmit, és arrébb sem állt, érdeklődve néztem fel rá. Szám tátva maradt, tüdőmbe bennrekedt a levegő, és szívem őrültmód kezdett el dobogni . Mit keres itt Jungkook?És ami fontosabb, miért korházi köpenybe van?Ennyire belennék dilizve, hogy őt látom mindenütt?

- Kook hova siettél ennyi.... ohhh.... Szia Jimin.- állt meg a fiú mellett Yoongi, mire csak nagyokat pislogva próbáltam nem elájulni.

- Minden rendben?-jött közelebb Yoongi és kezét vállamra helyezte.

- P-persze de mit... - kezdtem volna bele kérdésembe pedig igazából fogalmam sem volt mit akartam kérdezni.

- Oh tényleg! Ő itt az öcsém, Jungkook. Volt hét éve egy, hogy is mondjam.... elég nehéz időszakom, és miattam kerül be ide mert.....- kezdte el azonban most én szakítottam félbe mondandóját.

- Mert ő esett bele a vízbe miközben megmentett .- néztem végig Jungkook szemeibe amik már nem úgy csillogtak mint ezelőtt ,nem gyűlölet, és rosszakarat csillogott bennük hanem valami más.

- Honnan...?- mielőtt elmondhatta volta közbevágtam.

- Sietnem kell ,ne haragudjatok .- hajtottam le fejem ,majd indultam el ,mikor is egy erős kezet éreztem meg sérült kezem közé fonódni.

-Jimin!- hallottam meg nevem Jungkook szájából ,mire nagyot nyelve néztem vissza rá. Szemeit levezette a gipsz miatt kicsit fentebb lévő fonálra, mire én is azt kerestem rajta de nem láttam sehol.

- Ismeritek egymást?-jött újra Yoongi hangja ezzel kiszakítva gondolatmenetemből .Ránéztem a még mindig kezemet fogó fiú szemeibe .Olyan mintha teljesen örülne nekem. Úgy néz rám mint valami megmentőre .Kiszedtem kezem övéből, majd megszólaltam.

- Nem, nem ismerem. Most viszont mennem kell, mert nem szeretném ha aggódnának otthon .- néztem rá Yoongira aki valamit matatott zsebében.

- Tessék, hogy ha van kedved felhívhatsz . - mosolygott rám és adta kezembe névjegykártyáját .Viszonozva kedvességét mosolyogtam rá, majd egy gyors pillantást vetettem Jungkook felé aki kezét még mindig a magasban tartotta. Mintha várná, hogy hozzáérjek újra.

- Akkor sziasztok .- hajoltam meg, majd rendezve szívverésem indultam meg haza.