Jungkook pov.

-Na csá....ooh.... veled meg mi történt?- hökkent meg Namjoon mikor belépett a szobámba .Nem is csodálkozom reakcióján ,hiszen még én is félek magamtól ,pedig nem is látom az arcomon elterülő hatalmas vigyorom.

- Eltetted láb alól  a fiút, vagy minek örülsz ennyire?- szökött magasba szemöldöke .

- Megütött. - még mindig vicsorogva értem hozzá arcomhoz amin nemrég még Jimin keze csattant. Namjoon egy nagy sóhaj kíséretében állt elém és tette kézét vállamra.

- Örülök ,hogy megismerhettelek .- bólogatott hevesen és szinte láttam magam előtt, hogy temet. Persze már nem igazán tudna mit elásni belőlem.

- Nem nyírtam ki Namjoon .- ütöttem le magamról kezét. Különben is nem egyszer mondtam el neki, hogy egyből meghalnék ha Jimin is, de ezek szerint nem jutott el neki az agyáig.

- Akkor csak hagytad, hogy megüssön és nem tettél utána semmit?- húzta össze szemét furcsállva.

- Nem értem volna el vele semmit, akkor én is éreztem volna bármit is teszek .- terültem el ágyamon.

- Várj! Mit mondtál neki amiért így megharagudott rád?- kérdésére újra elmosolyodtam mivel újra és újra lejátszottam magamban heves kirohanását .És akármennyire is meglepő volt számomra a pofon, nem tudtam komolyan venni.

- Hogy talán benne vagyok egy, két éjszakában .- rántottam meg vállam nem törődve az egésszel, mire Namjoon gúnyosan elnevette magát.

- Te teljesen megőrültél?- akadt ki amit nem igazán értettem.

- Miért is?-adtam hangot tudatlanságomnak.

- Hallod te egyáltalán magad?Szerencsétlen fiút úgy írtad le mintha r*banc lenne. - kapott fejéhez, mire felültem helyemről.

- Nem az én hibám, hogy félreértette .- védtem meg magam teljesen felháborodva.

- Most úgy őszintén, te ennyi idősen nem értetted volna félre?

- Honnan tudnám....- emeltem kezeim a magasba védekezve dühös szemeitől.

- Igaz ,ahogy elmesélted az előző életed leeshetett volna, hogy perverz vagy . - rázta meg fejét.

- Nem vagyok perverz Namjoon. Vagy is ,csak az voltam, ebbe ne menjünk bele. - fordítottam hátat neki duzzogva. Kikészít ez az ember ,apáskodik felettem.

- Hangsúlyozom ,hogy Oh Hani jóval idősebb volt nálad. És ezt újra elakarod játszani Jiminnel. Hány éves is a kölyök.....?- gondolkozott el mire elhúztam szám.

-17.-válaszoltam hanyagul, mire elnevette magát.

- Na látod. Csak ,hogy tudd kezded átlépni ezt határt megint .Akkor még elnézték neked mert nem voltál kaszás, de most mit akarsz kezdeni, mi?Figyeld inkább csendben őt, vagy nem tudom ,csak ne lökd mélyebbre magad .- meg forgattam szemeim bölcsességére ,majd válaszoltam.

- Most mire célzol Namjoon?- fordultam felé félig.

- Nem sokáig fogod látni Oh Hanit helyette .- tűnt el előlem ,mire mérgembe megfogtam a mellettem lévő párnámat, és nem törődve azzal ,hogy már nincs itt hűlt helyére dobtam.

- Miért kínzol még mindig?- emeltem magasba fejem ezzel is szólásra bírva a főnököm aki biztos ,hogy nem hallott meg engem .Mikor is hirtelen megszólalt fejembe a hangja.

- Munkád van a hídnál .- nem kellett tovább mondania hiszen tudtam melyik hídról beszél.

-17 éves és öngyilkos lett. Szokásos szerelmi dolog .- szakította meg velem a kommunikációt ,mire valami rossz érzés fogott el ,de nem törődtem vele nagyon. Amilyen gyorsan csak tudtam megjelentem a hídnál ,és akkor ért a felismerés ,hogy Jimint is érzem az összegyűlt emberek közt.

- Az a kis... - kezdtem volna szidni, mikor megláttam, hogy egy fiút húz ki a vízből. Már kezdtem azt hinni, hogy kicsinálta magát. Odasétálva hozzá figyeltem hogyan is éleszti újra a fiút , mire elmosolyodtam. Próbálkozik, pedig teljesen lehetetlen minden tette.

-A-az é-én vagyok?- dadogott mellettem a halott fiú lelke, mire felsóhajtottam.

-Kim Minseok, 17 éves, öngyilkosság, a halál időpontja November 16. 12 óra 24 perc. - fordultam felé .Ezt utálom a legjobban a munkámba .Teszi itt a kemény gyereket, hogy öngyilkos lesz miközben fél a haláltól.

- Majd én megoldom. - jött mögülem Namjoon hangja, mire csak bólintottam egyet. Semmi kedvem nem volt még egy lelket elküldeni innen .Egy részt a fájó emlékek miatt, mást rész pedig az előttem még mindig próbálkozó fiú miatt.

-Jimin.- szóltam neki, de nem foglalkozott velem, tovább fojtatta az újjáélesztést .Tiszta víz volt és ajkai is lilultak .Azonban szemem megállt bekötött kezén .Alig tartotta már a fiú csuklóját, inkább csak lógott rajta.

- Meghalt Jimin.- szóltam rá újra, mire megrázta fejét és tovább tette amit elkezdett .Ez a fiú kikészít.

- Megfogsz fázni, menj haza! - szóltam rá erélyesebben de nem törődött velem.

- Jimin? - lepődött meg egy túlságosan is ismerős fiú, majd leguggolt Jimin mellé. Lefagyva álltam előttük és próbáltam felfogni a helyzetet.

- M-mit keresel itt?- szakadt el végre a figyelme a halottról, majd egy számomra sokkal nem kívántabb személy felé fordult.

- Gyere állj fel.- rántotta arrébb őt a testtől , mire izmaim megfeszültek.

-Yoongi, segítenem kell neki .- alig látott testvérem megfogta fonállal  kötözött kezét Jiminnek, mire összeszorítottam állkapcsom.

-A mentősök nemsokára ideérnek, és ők megoldják ezt.- mosolyodott el.

-Jimin! - szóltam rá már szinte kiabálva mikor képes volt rámosolyogni Yoongira. Ijedten fordult felém és lehajtva fejét  szólalt meg.

- Miért kellett elvinned?- kérdése meglepett hiszen csak egy ember volt aki úgy is meghalt volna előbb utóbb.

- Ez a munkám .- válaszoltam tömören .

-Jimin minden rendben?- fordította maga felé a fiú fejét drága bátyám .Én voltam a legboldogabb mikor végre itt hagyhattam őt erre megint felbukkan.

- Nem nincs .- rázta a fejét nemlegesen.

-Ő ....- mutatott rám ,majd fojtatta.

- Mióta megjelent nincs egy nyugodt percem se .Tönkretette az életemet. - sírta el magát ,Yoongi pedig ide oda kapkodta fejét hiszen engem nem láthatott Jiminen kívül senki.

- Nyugodj meg .- ölelte magához testvérem őt.

-Jiminj lépj el tőle amíg szépen mondom .- utasítottam  de megrázta Yoongi nyakába fúrt fejét.

- Miért nem tudsz rám hallgatni? - dühösen lépkedtem felé, majd minden gondolkodás nélkül szaggattam ki őt Yoongi kezei közül. Ijedten csillogó szemei elvarázsoltak amit nem tudtam mire vélni .Ajkai mozogtak mintha mondana valamit de nem tudtam kivenni semmit belőle .Minden halk volt és ez teljesen megrémisztett .Hátrálni kezdtem a fiútól elengedve kezét és ütögetni kezdtem fülemet.
Jimin aggódva nézte végig teljes bénázásom és olyan volt mintha elvesztem volna ebben a pillanatban .Minta üres lettem volna belülről teljesen.

-Jungkook! - hallottam meg nevem amit már olyan rég nem hallottam, vízhangozni fejembe. És tudtam, hogy megtette, és kimondta a nevem, pedig mondtam, hogy ne tegye .Megfosztott az emlékeimtől az eddigi normális életemtől amit életnek nevezhettem .Jimin arca kezdett homályosodni előttem, majd végül teljesen eltűnt előlem minden.

***

Hangos sípolásra figyeltem fel, majd nyitottam ki szemeim és csuktam is vissza azokat egyből. Rettentő világos volt és idegesítette a szemem.

- Úristen! Felkelt, ne nyúljanak semmihez. - hallottam egy mély hangot, mire újra kinyitottam íriszeim.

- Hihetetlen .- csodálkozott el a fehérköpenyes férfi és őt követte a többi.

- Maga aztán tud időzíteni .Pont az előbb akarták önt lekapcsolni a gépekről .- artikulálta szavait de válaszolni  nehezemre esett .Korházba lennék?

- Felhívjuk a bátyját, hogy 7 év után végre felkelt .- nézett rá az egyik nőre.

- Hogy hívják magát, emlékszik?- kérdése eljutott az agyamig, majd lassan kinyögtem a választ.

-Jungkook.- mondtam halkan, mire bólintott egyet az orvos.

- Emlékszik, hogy került ide?- jött egy újabb kérdés, mire megráztam fejem.

- És az előtte lévő dolgokra?- egy újabb fejrázást kapott válaszul.

- És valami másra?Esetleg névre, vagy helyszínre?- a nyelvemen volt egy név de nem emlékeztem rá teljesen, majd beugrott egy teljesen másik amire színtisztán emlékeztem.

- Jimin.- a név kimondása után szívem őrült mód dobogni kezdett. Eszembe jutott a fiú arca, dehogy milyen kapcsolatba voltam vele az nem.

- Értem, valószínűleg amnéziás lett, bár ezt nem is furcsállom, a kóma előtt is gondolkodtunk már ebben az eshetőségben is. De ne aggódjon, mindem rendben lesz. Értesítettük a bátyját, hamarosan ideér .- mosolygott rám, majd hagyott magamra.