- Nem, nézze, sajnálom a kezdő gyakornokok egy nap szabadnapot kapnak fél év teljesített edzés után - közölte a menedzser és egy vékony vonallá préselte bíbor színre festett ajkait. Másnap, miután hazaértünk a céghez az első utam az ő irodájába vezetett, hogy elkérjem magam a temetésre. Szinte végig se mondtam, amit akartam, ő a szavamba vágott és habozás nélkül elutasított. Legszívesebben sikítottam volna, de direkt a nagymamám kért meg rá, hogy fogjam vissza magamat, ezért csak fejet hajtottam és egy lépést hátráltam.

- Apropó, Eunjoo gyakornok - a nő csettintett egyet, épp mikor a kilincsre tettem a kezem, hogy távozzak. - Nem kaptam meg a havi vérvizsgálata eredményét, kérem sürgősen menjen le az orvosiba és küldje fel a leletet.

- Persze - biccentettem és végre magára hagytam őt. Kint a falnak dőlve le hunytam a szememet és kieresztettem egy hosszú sóhajt. Milliónyi érzés kavargott bennem - düh, keserűség, megbánás, szomorúság és szégyenszemre a boldogság. Dühös voltam, amiért egy nap kimenő járt csak. Keserűség emésztett, amiért elvesztettem Papát és meg el se tudtam búcsúzni. Szomorúság, amiért soha többé nem láthatom őt. Jól tudtam, hogy öreg volt és mindemellett súlyos beteg, de reméltem, hogy együtt tudunk örülni a pillanatnak, amikor megpillant a színpadon.

És boldogság. Nem tudom Jimin részeg volt, vagy tipikusan őszinte-részeg, sőt azt se tudtam, hogy a szeretete baráti volt vagy romantikus, de boldog voltam. Vajon ő emlékezett a vallomására? Mert bennem tisztán élt az éjszaka minden pillanata. Sajnos nem találkoztam búcsúzás után a fiúkkal, egyedül Hoseok küldött felém hajnalban egy biztató mosolyt mielőtt bemászott a kisbuszukba, de a többieket nem láttam. Mika újfent a cuki barátnő perszónáját hozta, mert a buszon végig a nyakamba csimpaszkodva ölelgetett. Kezdtem sejteni, hogy a lánnyal sincs minden rendben - leszámítva azt, hogy megszállottja volt a hírnévnek, egyéb gondjai is lehettek.

Kimerülten megmasszíroztam a halántékomat és szédelegve felálltam, az orvosi felé véve az irányt. Piszkosul fájt a fejem - ma nem ettem, hisz az ebédszünetemet használva kerestem fel a menedzsert, alig ittam valamit és persze a tegnapi kis kicsapongás se javított a helyzeten. Emelellet iszonyúan zsibbadt a jobb lábam, de talán amiatt, hogy tegnap jól orra buktam ezért ezt is csak ignoráltam.

Mindenesetre jobb volt igyekeznem, mert harminc perc múlva rap órákat kellett vennem Min Yoongitól, majd két óra tánc következett a csapattal, végül egy órányi gyakorlás Jiminnel.

Az orvosi továbbra is a földszinten volt, a tündér doktornővel ezért kevésbé nehéz szívvel kopogtattam az ajtaján.

- Szabad - hallatszódott szinte azonnal, épp benyitottam amikor Mira kisírt szemekkel szinte kirontott a szobából, esélyem se volt megkérdezni mi baja, de úgy döntöttem később kiderítem, hisz szinte már egy csapat voltunk.

Leültem a fehér szobában, a doktornővel szemben.

- Nos, Eunjoo, hallottam mi történt a nagyapjával, részvétem - kíváncsi lettem volna, vajon honnan tudja, de csak bólintottam. A nő mélyet sóhajtott, majd elővett három oldalnyi papírt. - Vannak itt érdekesebb dolgok is.

Kíváncsian előredőltem, de egy mukkot se értettem a sok adatból, ami a leletekre volt írva.

- Azt hiszem a leletet összecserélhettük egy másik gyakornokéval, ezen a vérképen... - a nő nyelt egyet és végighúzta hosszú ujjait a betűkön. - Szinte minden eredmény rossz. Vörösvérsejt, vérsüllyedés, cukor... nézze, ha nem bánja ismételjük meg. Aggódom maga miatt. Sejtem, hogy elcseréltünk egy mintát, de ezt nem küldhetem fel, nyilván megérti miért.

Azt hittem az élet is kifut belőlem. Szinte kicsattantam az egészségtől, egyedül a fejem fájt néha, de hát kinek nem, ennyi gyakorlás és minimális alvás után? Mindenesetre, hagytam, hogy a nő újabb három ampullányi vért levegyen tőlem, igen, naná, hogy csak egy tévedés mindez.

- Odaadom magának a leletet, de ne vegye komolyan, azért vessen rá egy pillantást - ezzel a kezembe nyomta a papírt, végigfutottam rajta, de szinte azonnal össze is gyűrtem. Zavartan elnevettem magam.

- Elnézést, hogy így reagáltam - a tenyerembe temettem az arcomat. - Kicsit sok minden zúdult rám, ez minden.

- Semmi gond, mi azért vagyunk, hogy segítsünk - felelte a nő. - Az eredmény estére kész is lesz, ha gondolja, ugorjon be érte, nyugodtabban fog aludni.

- Hálás lennék - hajoltam meg előtte.

- Várom. Kérem, küldje be Jay-t, azt hiszem délre vártam őt, pont itt kell lennie.

- Persze - még egyszer meghajoltam. Esküszöm ez a nő egy angyal volt. A folyosón a falnak támaszkodva egy szőkére festett hajú fiú álldogált.

- Jay? - szólítottam meg. - Bent várnak.

- Köszi - a fiú végigmért. Magas volt és hihetetlenül jóképű, izmos teste volt, szinte minden mozdulata tökéletesen és elegánsan kihangsúlyozta a vonalait. Wow, az első hímnemű gyakornokhoz lehetett szerencsém. - Amúgy - Jay felhúzta a szemöldökét. - Eunjoo, igaz?

- Az vagyok - válaszoltam döbbenten. - Ismersz?

- Naná, a szomszédos teremben szoktál gyakorolni, sőt, már vagy háromszor elmentél mellettem a folyosón, de sosem vettél észre - a fiú elvörösödött zavarában - Egy kávéra is meg akartalak hívni. Zsírmentesre persze, mint egy barát, semmi több.

- Oh, persze, ha mindkettőnk ráér, szívesen - mosolyogtam hálásan. Jó lenne barátokat szerezni.

Elfordultam és épp menni készültem, egyenesen a szobánk felé véve az irányt, amikor a fiú csuklón ragadott.

- Még valami - a hangja valamiért ezúttal sötétebben csengett és végigfutott a libabőr a hátamon - Nem szeretem a visszautasítást.

Kicsavartam a kezemet a szorításából és felhúzott szemöldökkel néztem rá, amikor kicsit távolabb érem ismét bevetette lehengerlő mosolyát, majd belépett a rendelőbe.

Fogalmam se volt mi volt ez az egész, a szobánkba érve Mika az ágyon hasalt, hisz neki csak ének órái voltak délután addig teljesen szabad volt. Valami újságot olvasott és néha felkacagott a neki tetsző cikkeken. Igazából csak magamra akartam kapni egy farmert és egy pulcsit, hogy ne legyek túl visszataszító se kihívó Yoongi számára, amikor Mika megint megdobott egy párnával.

- Mika - fáradtan néztem rá. - Nincs kedvem hozzád. Őszintén.

- Várj, komolyan akartam veled beszélni - a lány törökülésben előre-hátra dülöngélt és az ajkait harapdálta. Szinte már vérzett, annyi ideig frusztrálhatta magát. Mika. Megint színészkedne? Nem tudtam többet kiigazodni rajta.

- Kerek húsz percem van - feleltem és leültem vele szembe. Nem tudom mit akarhatott, de könnyek csillogtak a szemében, valamiért őszintének tűnt. Felhúzta a térdeit és maga elé meredt, mintha valahogy nagyon távol lenne.

- Ezt csak neked mondom el. Kérlek, tartsd titokban.

- Miért nekem?

- Benned bízhatok, valamiért ezt érzem.

- Most is hazudni fogsz ,vagy az igazat mondod? - kérdeztem rá csípősebben mint kellett volna, de Mika nem vette fel és tekintete elhidegült ahogy rám emelte barna szemeit.

- Döntsd el. 14 éves voltam, amikor Japánban felfedeztek az utcán mint potenciális sztárt. Egy 14 éves álma mi más lenne, mint debütálni, hogy milliók sikítsák a nevét? Ezért azonnal elfogadtam. A szüleim aggódtak, de annyira meggyőző voltam, hogy választásuk nem volt, sőt a pénz nekik is kellett ezért aláírtak mindent. 16 voltam, amikor Koreába kerültem. Egy céghez vettek fel, amelynek a nevét nem tenném közzé - a lány egy kis szünetet tartott. - A menedzser felvett, mint gyakornok, de előtte ki kellett őt elégítenem, azt hiszem tudod, pontosan mire gondolok, és még számos más munkatársát, ezek voltak a feltételek. Azt mondták, hogy csak az kerül a csúcsra, akinek kapcsolatai vannak. Én pedig nem az akarok lenni, akit eltaposnak. Eunjoo, barátokat akarok. Téged, a lányokat, de néha megállíthatatlanul rám tőr az a rémes belső kísértés és csak az kattog a fejemben, hogy siker, siker, siker és, hogy többet nem alázhatnak meg, ha a csúcsra török. Érted?

- Mika - a lány elfordult tőlem és a párnájába temette az arcát. - Nem vagyok rossz lány. Két énem van, iszonyúan vágyom az éjszakai beszélgetésekre és a pletykákra. Segíts. Nem akarok így élni.

Legbelül tudtam, hogy igazat mond. És ezt tetőzte következő mondata.

- Park Jimin - szipogta Mika - Ha tudom mit éreztek egymás iránt, a közelébe se megyek. Lehet, nem úgy tűnik, de van gerincem. Nem tudom, mennyit hiszel el ebből, de...

Itt a lány nyakába borultam és szorosan átöleltem. Ha csak a fele igaz volt. Csoda, hogy ez a lány még meg életben volt és képes volt lépést tartani velünk.

- Igaz, hogy Tehyung a célpontod?

Mika nevetett.

- Csak tüzelni akartam őket a játék miatt - legyintett és ismét hátradobta magát. - Nem tudom mi lesz most. Megpróbálok változni. Amikor V Live alatt azt mondtad, hogy támogassanak minden lányt valami megmozdult bennem. - a lány kilesett a szövet alól. - De azért támogathatnánk egymást, ha lehet, te és én.

- Mika, beszélünk róla este - pillantottam a telefonomra, ahol ijesztő modón 21 üzenet és 10 nem fogadott hívással néztem szembe. - Mika, ez mi?

- Eunjoo, ez konkrétan egy zaklató - mondta a lány. - Tiltsd le. De honnan van meg a számod? Jimin?

- Nem tudja a számomat.

- Este összehívunk mindenkit és ötletelünk, de most siess Sugával lesz órád.

A homlokomra csaptam, igaz, sőt 5 perc volt hátra. Az egyik zenei stúdióban beszéltük meg a találkozót, éppen csak időben befutottam, Yoongi már türelmetlen várt rám, egyik lábával idegesen ütögettet a ritumsokat a combján és egy fura dallamot dúdolt

- Nahát, időben. Foglalj helyet. Nos rapper-nek neveztek ki, hm? Látok benned lehetőséget, különben el se vállaltak volna.

Yoongi közelebb hajolt hozzám és mélyen a szemembe nézett.
- Csupa eltökéltség, ez tetszik. Nem fogod feladni? Tudod, én kemény vagyok. Maximalista.

- Namjoon nem az? - tűnődötem el hangosan. - Sunmin vele vesz órákat.

- De, de velem jobban jársz. Jobban nézek ki - a fiú halványan mosolygott és vagy negyven köteg papírt tuszkolt a kezembe.

- Figyelj, Eunjoo. A rap legalapja az, hogy gyorsan és érthetően formáld a szavakat és persze a tökéletes ritmusérzék, bár ahogy elnéztem az neked bőven van.
A következő órára ezeket szeretném ha felolvasád, minél gyorsabb tempóban. Aztán kovetkező alkalomra fejből mindent, majd egy improvizált freestly a cél.
Én írom az első számotokat. Nos a rap része? Kedves legyek? Najó, nem. Rohadt nehéz. Vért fogsz izzadni.

A fiú megpaskolta a vállam.
- Egyenlőre ennyi. Találkozunk holnapután. Tudom, hogy feszített a tempó, de segíteni akarok. Látok benned lehetőséget, nem akarom, hogy elússzon.

Őszintén megleptek a szavai. Megint beszédes kedvében lett volna? Hálásan néztem rá, ő pedig visszamosolygott? Tuti hallucinálok. Ezzel aztán vége is lett a szép perceknek mert megfordult, fejére tette hatalmas fejhallgatóját és visszatért a zenéhez.

A következő óra? Tánc a csajokkal. A próbaterembe szaladtam, bár volt még fél órám, úgy döntöttem bemelegítek és egy kicsit táncolok is.

Egyáltalán nem számítottam senkire, de Mira sarokban kuporgott még mindig vörös szemekkel.

- Mira - leguggoltam hozzá - Segíthetek?

- Nem hiszem - a lánynak potyogtak a könnyei, egyre rosszabbul festett. Fogyott. Lassan beszélt és állandóan a távolba révedt. Nagyon is tudtam mi baja, de hogy hozhatnám fel? Végül, az őszinteség mellett döntöttem.

- Mira, miket szedsz? - szegeztem neki a kérdést.

A lány eltátotta a száját.

- Alatatókat - böke ki végül - Unnie, tudom, hogy te erős vagy. De én nem. Nem bírom tovább, egyetlen éjszakam sincs, csak a plafont nézem és sírhatnékom van. Nem bírok négy órát aludni, nem bírok egy fél avokádón élni. Nem megy.

Vajon miért lát mindenki erősnek, amikor szinte semmit se tudnak rólam?

- Mira - egy kicsit megráztam a vállát, mert kezdett hisztérikus üzemmódba váltani. - Idol akarsz lenni? Tudtad mivel jár ez.

A lány lesütötte a szemeit és a padlóra meredt.

- Akartam - mondta - de már nem. A vérképemen amúgy is meglátszik a sok gyógyszer, nem fogják engedni, hogy maradjak. De nem is bírom. NEM, NEM és kész. Hara-t kirúgták azért mert egy kilóval több volt rajta mint a megengedett én... én ezt nem bírom.

- Mira - keményen megszorítottam a vállát. - Adj még egy esélyt. Bebizonyítom neked, hogy debütálni fogsz és az életed könnyebb lesz. Egyetlen esélyt adj nekem.

- Unnie - a lány alig látott ki feldagast szemei alól, de azt hiszem biccentett egyet.

- Fel a fejjel - öleltem át mégegyszer - Mit kezdenénk a visual-unk nélkül. A csapat legszebb arca. Mi lenne ha ma este négyen összeülnénk és kitalálnánk egy csapat nevet?

- Szabad egyáltalán?

- Nem - vigyorogtam, majd felhúztam őt a földről mert épp berobbant Mika és Sunmi is a terembe. Mika zavartan festett, viszont Sunmi majd kicsattant.

- Hoseok Sunbae a próba után külön rap órát tart - hadarta a lány és a levegőbe boxolt.

- Engem pedig Jungkook leszídott a sárga földig és még alább - fintorgott Mika, majd mint aki hallani se akar erről többet kezdő pozícióba helyezkedett én pedig bekapcsoltam a zenét.

A mai nap egyikünk se volt formában, mindezt tetőzte a jobb lábamban egyre erősödő fájdalom, de összeszorított foggal végig csináltam a két órát.

A végén kimerülten terültem ki a padlón, mint egy béka és abnormálisan kapkodtam levegő után mint egy asztmás. Túl sok volt a mai, főleg a tegnapi telefon után, a fene egye meg.

Szinte tíz perc pihenő volt, csupán annyi, hogy a lányok összepakoltak zuhanyozni, majd besétált Jimin egy laza szürke nadrágban - és megint, egy az izmait tökéletesen kiemelő fehér felsőben. Direkt kínoz.

- Eunjoo készen állsz? - a kezét nyújtotta felém ugyanis még mindig a földön fetrengtem. Oh, de szép látványt nyújthattam.

- Igen, egy perc - nyögtem és a vádlimat kezdtem masszírozni. Mi lehetett vele? Egyszerűen, fájt és zsibbadt, mintha nem hozzám tartozna.

- Jól vagy? - guggolt le Jimin és aggódva felhúzta a szemöldökét. - Nem kell ma mindenáron erőltetni, elviszlek az orvosiba.

- Dehogynem. Muszáj - makacskosdtam. - Nem hagyhatom ki. Ráadásul... veled - ez csak úgy kicsúszott a számon, de rögtön bele is vörösödtem. Miket beszélek.

- Addig lesz órám veled ameddig csak lehet - mondta Jimin és a fülem mögé tűrte a hajam. - Emlékszel, mit mondtam tegnap? - a fülembe suttogott. - Szeretlek. Ma is szeretlek.

- Mint barátot?

- Nem.

Nagy nehezen feltápászkodtam és lángoló arccal álltam a tekintetét. Még mindig válaszolni akartam neki, hogy igen, én is ezt érzem, de továbbra bizonytalan voltam. Kim Eunjoo és egy ennyire jóképű, híres srác aki bárkit megkaphat?

- Akarsz tudni egy titkot? Sose gondoltam rád barátként - mondta halkan a fiú. Na ezt értelmezd, Eunjoo.

- Tudod mit? - tereltem el a témát. - Taníts, Sunbae.

- Én várok rád - Jimin félre biccentette a fejét, majd a távirányítóval bekapcsolt egy lazább számot, ami inkább csipőtől felfelé mozgatta az izmokat, a labaimat kevésbé kellett használnom.

Negyven percig minden jól ment, sokat nevettünk, öröm volt Jiminre nézni, furcsán éreztem magam, hogy a szerettem halála után is van aki ennyit számít és, hogy még mosolyt csal az arcomra. Tudtam, hogy Papi akárhol is van, boldognak akar látni, ezért a végsőkig ki kell tartanom.

Aztán letelt a negyven perc. És a lábaim ismét felmondták a szolgálatot. Ezúttal mindkét lábam helyen kocsonyát éreztem és akármennyire is erőlködtem, képtelen voltam felállni.

- Az orvosiba viszlek - közölte Jimin, egy kicsit dühös volt. - Most.

Az ölébe kapott de ököllel a mellkasára csaptam.

- A hátadra vegyél. Félreértik. Amúgy meg pár perc és jól lennék...

- Nem érdekel amit mondasz. Azonnal az orvosiba megyünk.

Nem vitatkoztam vele többet, ezután úgyis oda vezetett volna az utam a leleleteimért.

A túlságosan ismerős fehér ajtó előtt Jimin, szabályosan betuszkolt a rendelőbe és az ágyra fektettet. Hála istennek, senki nem volt ott.

- Nocsak, mi a baj? - nézett rám a doktornő gyanakodva.

- Semmi, csak egy kis görcs a vádlimban - morogtam. - Stressz, kevés alvás, sok gyakorlás. Semmiség.

- Hmmm - a nő felém fordult a székével, majd Jiminre nézett. - Park Jimin, köszönöm, hogy elhozta. Kérem kifáradna amíg megvizsgálom?

- Természetes, megvárlak.

- Köszi - motyogtam hálásan.

Ahogy Jimin távozott a doktornő arca szinte elsötétült.

- Kim Eunjoo - a fiókjába nyúlt egy kartonért amin a nevem volt feltüntetve. - A leletei.

A nő a kezembe nyomta a papírokat. Reszkető kézzel futottam át az eredményeimet, majd a rövid, feltételezett diagnózist a lap alján.

Ez nem lehet.

Ez nem történhet meg velem.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s ᴇɢʏ

Jay karakterét a Lookism webtoon, Jae Yeol (fordításban: Jay) karaktere alapján képzelem el (finoman népszerűsíti a webtoon-t) - a srácnak több szerepe lesz majd a sztoriban.

Mit szóltok Mika múltjához? És ki Eunjoo titkos hódolója? Mi lehet a rejtély amiről Eunjoo nem akar beszélni? Hamarosan mindenre fény derül. c:

Köszönöm, hogy olvassátok. :)

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s ᴋᴇᴛᴛᴏ̋

A sztori egy hetes szünetre megy valószínűleg (kivéve ha megszáll az ihlet angyalkám), mert a Bukottak című történet terjedelmes fejezete is most készült el, szeretném javítgatni és feltenni azt. :)