- Nem kell így megijedve lenni - nevetett Namjoon és összedörzsölte a tenyerét. Szegény biztos azt hitte, hogy ő vagy Taehyung jelenléte zavar és azért állunk vigyázzban. Pedig mindannyiunk szeme egyetlen pontra szegeződött, magára Bang Si Hyuk-ra, vagyis az egész cég vezetőjére. A Nagy Főnök, minden egyes kezdőbetűje kiemelve és hangsúlyosan olvasva. Még Mika is behúzta a nyakát, pedig a lány eddig a haját tekergetve kacsintgatott Taehyung felé, mit sem törődve azzal, hogy a fiú észre sem veszi. Jelen volt még három menedzser is, az egyikük Jimin személyes asszisztense volt, a másik kettőt pedig még soha nem láttam.

- Min Ha Na - biccentett a szőke nő, majd legnagyobb meglepetésemre először hozzám lépett és fejet hajtva megfogta a kezemet. - Még kezdő vagyok a cégnél, de remélem, jóban leszünk.

- Én is - hajoltam meg, ez a nő biztos, hogy idősebb volt, mint én, iszonyú kínosnak éreztem, hogy ő kezdeményezett, nyakig belevörösödtem a helyzetbe.

- Hana lesz Eunjoo személyes menedzsere - mondta egy magas férfi, a másik személy, akit ez előtt még nem láttam, épp azon elmélkedtem, hogy vajon van -e 200 centi, amikor leesett szavainak az értelme. Várjunk. Személyes menedzser. Minek az nekem? Mika úgy nézett rám mintha legszívesebben megölne én pedig értetlenül tátottam a számat.

- Nagyon ritka, hogy egy szinte névtelen gyakornokot felfedeznek, ennyire korán - ekkor megszólalt a Főnök, én pedig úgy néztem rá mintha minden szava a szent írás lenne. - Általában évekbe telik, amíg valakit észrevesznek. Nos, köszönhetően a kis malőröknek amikor Jimin képeket töltött fel rólad, illetve a legutóbbi részben való szereplésed után, hatalmas lett az érdeklődés konkrétan a te irányodba.

Nagyon ostoba arcot vághattam, mert Namjoon szinte ijedten nézett rám, hogy megmagyarázza a helyzetet.

- Nyilván te nem érzékeled, mert egész nap gyakorolsz, de a csapatotoknak már fanklubja van, sőt külön a lányoknak is, Eunjoo oldala pedig 100.000 követővel rendelkezik.

- Te-tessék? - nyögtem ismét, bárcsak lett volna egy hangyányival több eszem, de még a gondolataimat se tudtam kifejezni úgy, mint egy normális ember, csak nyögtem jobbra-balra. - Miért?

- Leginkább Park Jiminnek köszönd - húzta el a száját Taehyung és idézőjelet formált az ujjaival. - Volt az első képe, amin gyakorolsz, aztán egy második, amikor egy madarat etetsz valami kávézó előtt. Utána lett mindenki rád kíváncsi és...

- Most itt tartunk - Namjoon felém fordította a mobilját, amin egy fancafé poszt volt, körülbelül 5000 hozzászólással, mindenki könyörgött, hogy debütáljunk már vagy legalább egy kis fanmeetingre legyen lehetőség. Persze rögtön kiszúrtam a gyűlölködőket is, de számomra is érthetetlen okoknál fogva a legtöbb ember kedves volt, és ami még furább volt, engem akartak.

- Ne haragudj, de milyen madaras kép? - kérdeztem homlokráncolva. Amióta itt vagyok még állatot se láttam a pókon kívül.

Namjoon felgörgetett a legfrissebb twitter posztjukhoz a hivatalos oldalukon. Ma hajnali három.

❝  Repülj, kék madárka. Eunjoo gyakornok ❞ #JIMIN #ARMY #지민 

Alatta pedig egy fotó, tudtam, hogy melyik nap volt az, éppen a Cube visszautasításán voltam túl, egy kék madár leszállt a kávézó portájára én meg mindenáron meg akartam etetni. Vagy két hónappal ezelőtt volt, mégis honnan van meg ez a kép Jiminnek?

- Természetesen azonnal le akartuk szedni - mondta Jimin menedzsere. - De addigra már 300.000 hozzászólás volt a kép alatt.

- És hogyan tovább? - szólt közbe Sunmi kíváncsian.

- Igen, ezt jöttünk megbeszélni - dörzsölte meg a tenyerét Si Hyuk. - A legjobb lenne egy mini album, csupán két számmal. Van egy pár előre megírt szám, régen volt egy pár debütálás közeli csapatunk. Aztán egy fotózás. Utána pedig a Pláza megnyitóján egy mini koncert a BTS előtt.

- Nem tudok - ráztam meg a fejemet.

Mika oldalba bökött és felháborodottan nézett rám.

- Tudom, hogy nem tudsz rappelni - mondta ki Namjoon a gondolataimat. - Yoongi elmesélte, hogy még nem megy. Viszont Mika, igaz, az a neved? Mika, ha jól hallottam, te viszont rapper voltál és annak is jelentkeztél.

- Én...- a lány minden bizonnyal bele akart szólni, de aztán letett róla. - Én csak... nem érdekes. Vállalom.

Mika egy kicsit szomorúan lógatta a fejét, olyan érzésem volt tőle, mint egy kislány, akinek elvették a játékát. Akármilyen akaratos is többnyire, most nagyon kicsinek és törékenynek tűnt, ahogy szomorúan kifújta a levegőt.

- Csodálatos - a férfi menedzser hátbaveregette Mimmy-t - Délután lesz egy megbeszélés az irodában, várjuk magukat.

- Jó munkát - intett Si Hyuk, majd mindannyian kimentek kivéve Namjoon és Tae maradtak hátra.

- Ne haragudjatok, ha hirtelen jött ez az egész - Namjoon a száját húzta. - Teljesen váratlanul ért minket is és bárcsak ne kellene ezt mondanom, de ránk is kihatással van mivel Jimin magánakciózik.

- Ugye nem büntetik meg? - suttogtam félénken.

- Nem használhatja a szociális médiás oldalakat két hónapig - vont vállat Taehyung. - Majd elmenti a sok szelfit, amit csinál későbbre.

Halványan elmosolyodtam, egész jól alakul minden. Épp ahogy ezt gondolatban kimondtam, egy durva görcs állt a jobb lábamba és egyszerűen összeestem.

- Jól vagyok - siettem a válasszal azonnal, de nem tudtam felállni. - Sokat gyakoroltam, elmegyek az orvosiba, azonnal sietek vissza.

- Lekísérlek - ajánlotta Taehyung, esetlenül átfogta a derekamat és sántikálva elindult velem. Hallottam, ahogy Namjoon is elköszön a lányoktól, és elsiet a dolgára a másik irányba.

- Köszönöm.

- Nincs mit köszönni - biccentett a fiú. - Figyelj, Kim Eunjoo. Én nem akarok beleszólni, de ne hajszold túl magad.

- Nem hajszolom - ellenkeztem azonnal.

- Ismerek valakit, aki ugyanezt mondja, aztán nem eszik, hetekig majd a színpad mögött darabjaira törik össze egyetlen hibás hang után - felelte halkan Taehyung. Mély hangjától még komolyabbnak és szomorúbbnak tűnt az egész. Elengedte a derekamat amint az orvosi elé értünk. - Ne törd össze a Kim Eunjoo-t, akit ismernek. Most, hogy vannak, akik felnéznek rád, nem törhetsz össze.

Jelentőségteljesen a lábam felé biccentett, mintha pontosan tudná mi a bajom.

- Rendben - mondtam. Nem tudtam mi mást vár még el tőlem, ezért csak elköszöntem és beléptem az orvosiba a kedvenc orvosomhoz. Mint mindig, a nőnek csupán a mosolya is megnyugtató volt.

- Eunjoo, hogy van?

- Megint egy görcs állt a lábamba, tegnap pedig kórházban voltam.

- Tudom, átküldték ide a leleteket - a doktornő kihúzott egy mappát és az asztalra dobta. - Foglaljon helyet.

Az ágy szélére ültem és várakozóan néztem rá.

- Van egy jó hírem. És egy rosszabb. Nem olyan szörnyűek a leletei, de ez nem azt jelenti, hogy nem beteg. Viszont gyógyszeres kezeléssel enyhülnek, majd eltűnhetnek a szimptómák. Ismétlem, ez nem azt jelenti, hogy gyógyult, sajnos rosszabbodhat is az állapota - a nő egy kettest formázott és felmutatta hosszú ujjait. - Rossz hír. Maga egy gyakornok. Ezzel együtt pedig beteg. Csak akkor vagyok hajlandó segíteni magán, ha megígéri, hogy legalább egy hónapig nem fogja erőltetni a táncolást. Nincsenek hajnali háromig tartó edzések, a kötelező órákat leszámítva pihennie kell.

Táncot hanyagolni egynek hangzott a halálos ítélettel. Egy gyakornok, aki elbénázza a mozdulatokat a színpadon, ráadásul pont most, amikor lehetőséget kaptunk arra, hogy híresek legyünk? Talán ez az egyetlen esélyünk, három másik lányért is felelős vagyok, nem tehetem ezt velük.

- Doktornő, csupán egy hetet adjon még, utána lazábbra veszem, de kaptunk egy esélyt, hogy...

- Hallottam róla, ettől hangos az épület - tárta szét a nő a karját. - Sejtettem, hogy felhozza. Rendben, pontosan egy hete van. De ha utána nem tartja magát az ígéretéhez, akkor személyesen viszem fel a leleteket a felettesekhez. Nem fogom kockáztatni az életét, sem az állásomat. Kim Eunjoo, visszavesz a tempóból?

- Igen - egy hatalmasat bólintottam és mélyen meghajoltam előtte, szinte a földet súrolta a homlokom. - Esküszöm, hogy lassítok. Egy hét és így lesz.

- Oké, megegyeztünk - a doktor kedvesen nézett rám, majd egy finom mozdulattal felszívta a gyógyszert egy tűbe és a vádlimba szúrta. Némán tűrtem a szúrást, pedig legszívesebben sírni lett volna kedvem. Ösztönösen utáltam az orvosokat, azért amiért nem segítettek a szüleimen és már nem bíztam meg bennük, de ez a nő némi reményt adott, hogy még nem mindenkiből halt ki az embersége.

Valamivel, jobb kedvvel, feltápászkodtam, hogy visszamenjek a lányokhoz és megbeszéljük a továbbiakat. A teremhez közel érve, gyorsítottam a lépteimen, amikor meghallottam a saját nevemet és megtorpantam.

- Mika teljesen hülye vagy? - sipított fel Sunmi. - Eunjoo, nem olyan.

- Nem olyan? Akkor mivel magyarázod ezt az egész hirtelen jött dolgot? - szinte láttam magam előtt Mika flegma arcát. - Nyilván lefeküdt valakivel vagy valakikkel. Nézd, nem vagyok ostoba. Mármint, mennyi erre az esély?

- Kicsi? - suttogta Mimmy. - Oké én is irigy vagyok, ki nem lenne az? Ha debütálunk ő lesz a legnépszerűbb tag. De én már annak is örülnék, ha addig eljutnánk.

- Hát én meg nem - Mika csettintett a nyelvével. - Nem akartam rappelni se, erre most bele leszek kényszerítve ebbe a stílusba. Csak mert ő előbb feküdt be Park Jimin ágyába, mint én.

- MIKA - Sunmi levegő után kapkodott.

- Ugyan, ő mondta nekem, hogy tetszik neki. Figyelj, én nem dőlök be senkinek, tudom, hogy megy ez. Park Jimin szerelmes lesz belé, mint egy mesében és képeket rak ki róla? Ne nevettess. Ez nem a Hamupipőke, ébredjetek fel. Ezt úgy hívják élet. Ilyen nem történik meg csak úgy. Az életben protekció van és kivételezettek. Ennyi.

A hideg falnak dőltem és lassan lecsúsztam a földre. Nem voltam mérges Mikara, hisz részben igaza volt. Tényleg nem a saját tehetségem miatt vagyok itt, hanem mert Park Jimin kiposztolt két képet némiképp elborult pillanataiban.

Egy pár perc múlva feltápászkodtam és kihúztam magam.

- Mi a téma lányok? - léptem be szélesen mosolyogva a terembe. Sunmi lesütötte a szemét és elpirult.

- Semmi, csak arról beszélgettünk, hogy Unnie milyen szerencsés...

- Hisz nem csak én vagyok az - ráztam meg a fejemet és átkaroltam Mimmy-t. - Mindannyian irtó szerencsések vagyunk! Van, aki évekig gyakornok és soha nem debütál. Inkább legyünk hálásak ennek a véletlennek és adjunk bele mindent, most fog eldőlni a sorsunk.

- Igazad van - motyogta Sunmi és bólintott egy aprót, majd Mika felé nézett, aki továbbra is erősen duzzogott.

- Mika - szólítottam meg. Semmi összetűzést nem akartam, reménykedtem, hogy vele is sikerül megértetni magam. - Valóban tetszik Park Jimin. De rajtam kívül még millió más lánynak is, nem feküdtem le vele, főleg nem hírnévért. Azokon a képeken lehetett volna, bármelyikünk én büszke lennék rátok.

- Tényleg olyan, vagy mint egy leader - fintorgott Mika. - Bocs, nekem túl hihetetlen az egész.

Nem hibáztattam, mindannyian évek óta gyakornokok voltunk kisebb cégeknél, már annak az esélye, hogy egy top cég alkalmazzon, majd hónapokkal később promótálni kezdjen szinte egyenlő volt a nullával. Sőt.

És még mi azt hittük a gyakornokok élete nehéz. Hát ennél nem tévedhettünk volna nagyobbat. Ami az elkövetkező napokban ránk várt maga volt a rémálom. Az aznapi megbeszélésen dőlt el véglegesen, hogy megtarthatjuk a csapat nevét, viszont Mimmy művészneve nem maradhatott. Azt mondták túl gyerekes a valkűr koncepcióhoz, ezért a lányra egyszerűen ráragasztották a Rami nevet, ami a neve visszafelé, legalább megjegyezni könnyű volt. Este kiderült, hogy Mika fantasztikusan rappel, mindenkinek a földig esett az álla a lánytól, ő nem volt túl boldog, de valahogy kipréselte magából, hogy underground versenyek sorozatát nyerte Japánban, úgyhogy még tapasztalata is volt. Az első számunk a Summer Heat volt, amit Yoongi valóban egy majdnem debütáló csapatnak írt, csak a lányok feloszlottak. A másodiknak egyelőre nem volt címe, de ez egy lassabb líraibb ballada volt, ezért szinte csak állnunk kellett. Ez a szám különösen tetszett, mert arról szólt, hogy mennyire nehéz gyakornokból idollá válni.

Annyira fáradt soha nem voltam egész életemben, mint azelőtt a kis fellépést megelőző héten. Örültünk a napi 2 óra alvásnak, annyi időnk se volt, hogy együnk, nem mintha bárki le, mert volna nyelni egyebet a víznél, nehogy meghízzunk. Amikor nem táncoltunk, akkor énekeltünk és fordítva. Nem számított, hogy a koreográfiát már két nap alatt megtanultuk, a tánctanár szerint, sosem volt elég tökéletes. Ahogy az se számított, hogy a dalt elsőre felénekeltük, még Jin is ott volt, aki boldogan megtapsolt, de Yoongi azóta is mindennap felveszi még egyszer és ügyködik rajta, ezért mi sem akarunk csalódást okozni neki és órákig skálázunk és gyakorlunk, amíg csak be nem kezd rekedni a torkunk. A dal végül is a Genius Lab Studio első önálló száma lett, amin Yoongi teljesen egymaga dolgozott, mint producer. Végül is az is kiderült, hogy a fiú lesz a legtöbb számunk zenei producere, hisz mindig is ez volt az álma a rappelés mellett.

Ezen a ponton kezdtem azt hinni, hogy álmodom, Min Yoongi, a legtehetségesebb producer és rapper a mi dalainkat fogja írni? Tuti, hogy álomnak hiszem, ha a rosszulléteim nem sűrűsödtek volna annyira. Naponta háromszor estem össze, egyszer teljesen lebénult mindkét lábam, egyszer pedig kardiogén sokkot kaptam, majdnem kórházba vittek, de a doktornő eltusolta az ügyet, másnapra pedig próbáltam kevesebbet adni magamból.

Csak egyetlen dolgot sajnáltam. A BTS annyira elfoglalt volt, hogy Jiminre egy pillantást se tudtam vetni, épp csak annyit szerettem volna neki mondani, hogy köszönöm, vagy csak beszélni vele két szót, hogy sajnálom és igaza volt. A saját épületrészükben voltak a koreográfiát tanulni és énekelni az új albumra, amiből még egy hangot se voltak hajlandóak elárulni, hiába könyörögtem Yoonginak, csak közölte, hogy „Nem." .

Aztán eljött a koncert napja. Reszkető lábakkal ültem aprócska öltözőnkben, miközben kisminkeltek minket. Nem panaszkodtam mindenki iszonyú klassz ruhát kapott, Mika egy rövid piros miniben, Rami egy tépett vörös felsővel, Sunmi egy bordó egybe részesben én pedig, egy szakadt farmer sortban ehhez passzoló piros farmerdzsekiben pompáztam. Mindenkinek tükrözte a jellemét a ruhája, a sminkesek pedig úgy emelték ki a vonásainkat, hogy én például azt se tudtam, hogy van arccsontom eddig a napig.

- Szelfit - sipította Mika, most, hogy feloldódott a telefon használatának tilalma állandóan a neten lógott és pletykákat keresett magáról. A lány egy „V"-t formált a kezével majd átkarolt minket. - Hopp ez is felrakva. Most majd mindenki pletykálni fog rólam - nevetett fel ördögien. - V, mint Valkyrie vagy V, mint Taehyung? Háhá, mesteri vagyok.

- Mika... - forgattam a szememet, amikor kopogtattak az ajtón. Egy kicsit hevesebben kezdett el dobogni a szívem, talán ő az? Talán Jimin?

- Gyere - Sunmi várakozóan keresztbe tette hosszú lábait.

- Itt van a szép Eunjoo-ah? - hát ez nagyon nem Jimin volt. Hanem Hyung. El is felejtettem ő, mert nem volt időm a telefonomra gondolni se egy hétig, így kitörlődött mind a 2316 üzenet és 502 nem fogadott hívás a fejemből. Egyik nap eszembe jutott, amikor eltűnt a fogkefém, de ennyi gyakorlás után az lett volna a csoda, ha találom, így nem törődtem vele.

De most itt volt, egy csokor liliommal. Amire allergiás voltam.

- Oppa - tüsszentettem. - Örülök neked, csak a virágot vidd el.

- Miért? - csodálkozott és közelebb nyomta az arcomhoz.

- Megfulladok - éreztem, ahogy pirosodik a szemem, miközben Mika röhög, a többiek meg sületlenül néznek. Jay a fiú mellett termett és kivágta a szemetesbe a csokrot.

- Olyan hülye vagy, nem látod, hogy allergiás?

- De a tusfürdője liliom illatú - biggyesztette le ajkait Hyung értetlenül. - Mindig azt kenem magamra. - ezt bizonyítandó a csuklóját az orrom alá tolta, nos, semmivel se lettem boldogabb.

- Ti is felléptek? - kérdezte Rami mosolyogva.

- Igen, előttetek - bólintott Jay. - A többi fiú épp átöltözik, de amikor láttam, hogy Hyung kilóg sejtettem, hogy idejön.

- Tulajdonképpen jó, hogy itt vagy. Ugyanis el akartam hívni Eunjoo-t egy vacsorára a fellépés után.

- De mi  végig akarjuk nézni a BTS-t - felelte Mika magától értetődően.

- Bánom is én, akkor a közös céges partira. Eunjoo? Eunjoo? Eunjoo? Bébi?

Oh, istenem, bárcsak akkor nemet mondtam volna. Miért hittem azt, hogy egy randi amin visszautasítottom lenyugtatja? Miért vagyok ennyire naiv még mindig?

- Oké, csak egy rövid időre a lányok és én is nagyon fáradtak vagyunk.

Rami és Sunmi egyetértően bólintottak

- Jay nem rossz pasi - jegyezte meg Mika halkan és egy aprót elmosolyodott, miután a fiúk integetve távoztak. Hát legalább valaki örül.

- Ne is haragudj, de ez a Hyung pedig olyan mint valami mániákus, majd én elintézem - Rami mérgesen mutatta apró izmait aztán hirtelen ellágyult a tekintete ahogy elnézett a vállam fölött.

- Kim Eunjoo, sok szerencsét jöttem kívánni mint legtámogatóbb Sunbae-d - ez viszont maga Jimin volt teljes valójában, valami irtó vonzó, festett fekete hajjal és a fellépő ruhában, aminek már a puszta látványa is letaglózott. Aztán észrevettem a kamerákat mögött, meg azt, ahogy Jin ugrálva szívecskéket mutat a rajongóinak.

- Nagyon kedves tőled Sunbae - hajoltan meg mélyen és nagyon udvariasan, amikor Jimin egy cetlit csúsztatott a zsebembe, gondosan ügyelve, hogy ne vegye senki más észre.

- Drukkoljunk egymásnak mint kollégák! -  mosolyodott el a fiú angyalian. - Hwaiting!

Ezzel kamerástul elvonult. Jin egy csókot dobott az öltöző felé, neki is fejet hajtottunk, majd még mialatt a hangmérnökök elkezdték felszerelni az apró mikrofonokat a többiekre, egy sarokba vonultam és gyorsan elolvastam a papírt.

❝ Beszéljünk a koncert utáni partin.❞

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Sok minden történt ebben a fejezetben ヾ(｡･ω･)ｼ
Úgy tűnik Eunjoo és a csapat is sínen vannak, de vajon így is marad? Hyung egy kicsit eldurvul a következő fejezetben és még Jimin is szeretne valami fontosat mondani.
Ugyan, ebben a fejezetben bőven történtek események, a következőben még több minden fog.

╭( ･ㅂ･)و ̑̑