Gangnam körzet, Szöul.

A hatalmas épület a mai nap még barátságtalanabbul és ijesztőbben festett, mint általában, szinte fenyegető érzés volt, ahogy a hatalmas ablakai visszaverték a napfényt és állandóan elvakítottak, ahogy felnéztem rájuk.

A Big Hit központja előtt álltam, jobb oldalamon Jimin, a bal oldalamon pedig a fiú személyes menedzsere, az első, akinek kitálaltunk kettőnkről. Fogalmam se volt, az idol-ok világában, hogy működik egy igazi kapcsolat, ha jobban belegondoltam, a semmiből zúdultak ránk, rajongókra, a hírek. Arról, hogy kedvenceinknek párja van, szinte csak a Twitter pletykás részlegének suttogása előzte meg.

Seung Ye, a menedzser, akit minden rajongó csak JiGaeMae-nek hívott, mert a férfi valódi nevét nem tudták, viszont egyértelműen Jiminhez állt a legközelebb a fiúk közül, ezért egyszerűen ráragadt a becenév. Gyakran azon kaptam magamat, hogy én is így nevezem. Egyébként egy végtelen kedves és türelmes ember volt, nem egyszer láttam, hogy Jimin hozzá fordul tanácsért, a barátai helyett is.

Ezért volt ő az első, akivel beszéltünk. Megértett minket, viszont egyszerre támogatott és ellenezte a kapcsolatot. Támogatott és boldog volt, mint magánember, ellenezte és megpróbált lebeszélni minket, mint menedzser és a popszakmában jártas személy.

- Eunjoo, Jimin - a férfi mélyet sóhajtott. - Mindketten nehéz úton jártok az életben. Örülnék a boldogságotoknak, de ebből hatalmas botrány lesz.

Jimin felpattant a székről és ököllel az asztalra vágott.

- Miért? Miért ne szerethetnék egy lányt, mint egy normális ember?

A menedzser teljesen ignorálta a kitörését, mint aki már hozzá van szokva, és felém fordult.

- Eunjoo. Kevesen tudják, hogy miért nem állt a cég szándékában egy lánycsapat indítása - kezdte komolyan. - Még mielőtt a srácok debütáltak és olyan gyakornokok voltak mint most Ti, csak egyetlen csapatunk létezett, a GLAM.

Jimin visszaült a helyére és duzzogva elhúzta a száját.

- A háttértáncosaik voltunk - a fiú a szemem sarkából nézett rám.

- A lényeg, hogy nagy lehetőség volt a lányokban, de annál is nagyobb kárt okoztak saját maguknak. Két tag, nos finoman szólva, zaklatott egy színészt, ami miatt börtönbüntetésre ítélték őket, a csapat pedig természetesen feloszlott. - Seung Ye egy nagyot kortyolt a kávéjából. - A Valkyrie, nem a debütálás fázisában van, hanem az elő-debütáláséban - folytatta. - a Bangtan Boys, pedig jelenleg egy körülbelül 45 millió dollárt érő alakulat. Kim Eunjoo. A melletted helyet foglaló Park Jimin, az egyik legkedveltebb és a rajongók által legszeretettebb tag. Mit gondolsz, mi történne, ha napvilágot látna, hogy kapcsolatban van?

Lesütöttem a szememet. Persze, jól tudtam, hogy mik lennének a következmények és állandó harcot vívtam önmagammal. Bárcsak önzőbb lennék és egyszerűen nem érdekelne az egész. Bárcsak, ne gondolkodnék annyit ezen.

- Semmit nem jelent - vágott közbe Jimin türelmetlenül. - Meg fogják érteni.

- Valóban, legalábbis a többség úgy fog tenni mint aki megérti. Közben pedig úgy érzi átverted és elfordul majd tőled. Tőletek. Hat másik emberért is felelős vagy a tetteiddel.

- Ha bárki a helyemben lenne, én is támogatnám őket - mondta a fiú. Egyre idegesebb volt, ahogy keresztbe rakta a lábait és néha a hajába túrt. Azt hiszem ő is érezte, hogy a menedzserének túlságosan is igaza van. Minden érvére jobb ellenérvet tudott felhozni és a végén Jiminnek nem maradt egyéb, mint az a kérdés, hogy ő miért nem érdemli meg a normális életet.

- Jimin, megérdemled. De nem most. Nem amikor a csúcson vagytok és még van feljebb - Seung Ye ezután rám mutatott. - Ha pedig szereted őt, az ő jövőjét se veszed el. Nem tudhatod, de sorozatosan keresnek meg minket más cégek, hogy megvásárolják a lányt, mert tehetséget látnak benne.

- Cégek? - hebegtem. Persze, eddig kórházban voltam a kis koncertünk után, a telefonomra pedig szinte rá se pillantottam hetek óta.

- SM Entertainment. JYP. YG. Pledis - sorolta a férfi. Azt hittem rosszul hallok. YG, ahol az általam imádott és legjobban tisztelt G-Dragon is szerződve volt. Megráztam a fejemet, jobb, ha nem álmodozok, engem ide köt a tisztesség.

- H-hát, nagyszerű - mosolyogtam. - De úgyse mennék el, itt jobban bánnak velem, mint bárhol eddig.

- Ennek örülök. Viszont, röviden összefoglalva: egyikőtöknek se tesz jót - a férfi komolyan bólintott, reménykedve, hogy mindketten megértettük a monológját, majd egy teljesen más stílusra váltott. - Jaj, egyébként annyira örülök nektek. Jimin, hát milyen szép ez a lány és még hasonlítotok is egymásra. Mindketten kitartóak és önfejű, csökönyös szamarak vagytok, igaz?

- Igen - nézett rá Jimin mérgesen. - Vigyél mindkettőnket Bang Hyunghoz.

Ééééés így kerültünk a Big Hit épülete elé, ahol most álltunk. Jimin nem tágított az álláspontja mellől, én pedig amellől, hogy az ő sikere fontosabb nekem, mint a sajátom. De minden próbálkozásom süket fülekre talált.

- Sok siker – JiGaeMae hátbaveregetett és kedvesen előre terelt minket, majd bepattantat zöld audijába és olyan sebességgel hajtott el, ahogyan idejött.

- Gyere, mi itt vagyunk egymásnak – Jimin összekulcsolta ujjainkat és közelebb húzott magához. – Minden rendben lesz.

Ahogy végighaladtunk a szürke szőnyegen, ami a főnök irodájához vezetett, egyszerűen csak eluralkodott rajtam a rosszullét. Fogalmam sincs miért voltam ilyen ideges.

Jimin óvatosan kopogott mire egy tompa „Szabad" volt a válasz, a fiú pedig szinte berontott, magával ráncigálva engem is.

- Kim Eunjoo – Si Hyuk engem szúrt ki először. – Ne aggódjon, terveink vannak magával eszünkben sincsen kirúgni, amennyiben nem tervez több ilyen ostobaságot, hogy eltitkolja a betegségét a főnökei elől.

Egy aprót biccentettem. Igaza volt.

- Pedig még a fiúk is eljöttek hozzám – ezen jót nevetett, majd folytatta. – Aranyosak voltak, ahogy aggódtak érted. DE rajtad tartom a szemem. Bízom benned, ne játszd el.

- Jimin – a fiút egy futó öleléssel üdvözölte. – Mi olyan életbe vágó, hogy négyszer is időpontot kértél?

- Nem fogok köntörfalazni – rázta meg a fejét a fiú. - Szerelmes vagyok. És nyilvánosságra akarom hozni.

- Oké, ez nem fog menni – mondta rögtön Si Hyuk és Jimin vállára tette a kezét. – Ki a lány?

- Eunjoo.

Bang elnevette magát, szinte még a könnyei is kifolytak, annyira jót szórakozott. Úgy éreztem nem rajtunk, hanem az abszurd helyzeten nevet, de azért nem esett túl jól.

- Jimin-ah, ezt most nem engedhetjük meg, de kössünk kompromisszumot. Mivel nekem sincs kőből a szívem, együtt lehetnétek titokban, csak az igazán közeli barátokkal osszátok meg. Vagy senkivel. Egy kis idő múlva pedig majd bejelented, a meglepetés erejével. Pár év, amikor a karrieretek stabilabb lábakon áll.

Jimin arca egyre vörösebb lett a dühtől, de végülis csak bólintott. Sőt még egy apró mosolyt is megeresztett. Talán átértékelt mindent? Talán rájött, hogy nem teheti kockára a karrierjét? Mindenesetre én büszke voltam rá.

- Én örülök – böktem oldalba.

- Figyeljetek, van egy ajánlatom. Elmehettek három napra nyaralni Jeju-ra HA – Si Hyuk szerette kihangsúlyozni, hogy mit akar, talán ezért is volt olyan sikeres. - HA a következő Fake Love fellépésen a lányok lehetnek a háttértáncosok. Szeretném elkezdeni promótalni a lányokat, két hét múlva egy valóságshow-al is szerződést kötöttem. Mika és Eunjoo fognak részt venni benne. Rami modellkedni fog a Prada-nak, Sunmi-t pedig a Sprite reklámforgatásra kérte fel.

- A Fake Love fellépésünk 7 nap múlva lesz. A Dome-ban. Azt szeretnéd, hogy annyi ember előtt a lányok, nulla tapasztalattal...?

- Menni fog, ez az első teszt. És persze a háttérben lesznek.

- Megcsináljuk! – vágtam közbe. Addig megkapom a két gyógytornás kezelésemet is és minden erőmmel gyakorolhatunk a lányokkal. Muszáj sikerülnie, Jiminnel egy színpadon állni? Olyan volt, mint ha a legszebb álmomat élném.

- Megegyeztünk? – nyújtotta Jimin felé vaskos ujjait.

- Meg – a fiú továbbra is mosolygott, fogalmam sincs minek örült ennyire, de égtem a vágytól, hogy megtudjam. Én az épületben maradtam a gyakornokok részén, de elkísértem őt a kocsijáig.

- Miért örülsz annyira?

- Neked – mosolygott rám, és magához vonta a derekamat. - Jó kislány leszel, és nem rontod el a koreográfiát? És persze nem gyakorlod halálra magadat?

- És ha rossz leszek és elrontom?

- Akkor nem kapsz meglepetést – suttogta a fülembe és egy apró csókot lehelt a nyakamra, majd egy kicsit megszívta pontot ahol bőrünk érintkezett. Az egész testemet végigjárta egy áramütés szerű bizsergés és halkan felnyögtem. – Ezért mondtam, hogy hangos leszel, ne a nagyidnál próbálkozz. – mondta miközben beült a kocsiba és rám kacsintott. – Figyelni foglak. Inkább rontsd el, de ne gyakorolj összeesésig.

- Megígérem, de csak ha Te is visszafogod magad – nevettem el magam. – Szeretlek.

- Én is – felelte, majd a gázpedálra taposott és szinte pár másodperc múlva már hűlt helye se volt. Megfordultam, hogy elindulok a szobáink felé és egy alapos bocsánatkérés után, meghívom a lányokat egy limonádéra, de Mika, Sunmi és Rima szinte kirepültek az ajtón és a nyakamba ugrottak, a kegyetlenül a földre teperve.

- Te hülye, idióta – Mika sírt a legjobban. – Ezért nem bízok benned, miért nem mondtad, hogy beteg vagy? Halálra aggódtam magam érted, napokig csak azt vártam mikor írsz egy üzenetet. Gyűlöllek Eunjoo – a lány szorosan átkarolt, tényleg majdnem kinyomta belőlem a szuszt is. – Eunjoo, ha még egyszer itt hagyod a csapatunkat....

- Nem hagyom – ráztam a fejem. – Sőt vannak jó híreim.

- Nekünk is, de beszéljünk róla bent inkább.

Elmentünk végül a menzáig, ahol mindenki a cukormentes ananászkivonatos limonádét kérte, sok jéggel. Egy sarokba eső asztalnál ültünk és összedugtuk a fejünket.

- Eunjoo? –sürgetett meg Mika.

- Mi leszünk a következő Dome koncerten a Fake Love alatt a háttértáncosok.

- Komolyan? – sikított fel Rami. – Jobb ha most elkezdek gyakorolni.
Olyan szélesen elvigyorodott, hogy így még a Cheshire macskát se láttam mosolyogni a mesében.

Közben Mikának is bőven akadt megosztani valója, izgatottan fészkelődött a széken.

- Ugye Yoongi átvett a rap miatt – itt egy kicsit elsötétült a tekintete. – Nem bírom őt, na mindegy. Egyik órán már nagyon elegem volt és valamiért benyögtem, hogy „swag", de csak gúnyosan. Erre olyan fejet vágott mintha valami csodát mondtam volna és vadul írogatni kezdett. Szóóóóval, lesz egy debütáló mini-albumunk, a címe pedig SWAG lesz (strong - wild – ambitious – gorgeous). Milyen?

- Te beszóltál Yoonginak? – sopánkodtam.

- IMÁDOM – sikított fel Sunmi. – Lehet az enyém a gorgeous?

- Gondolom, mivel te vagy a legszebb... - jegyeztem meg halkan. A lányok ezután másról se tudtak beszélni csak a koreográfiáról és a mini albumról amit Suga fog szerezni, személyesen.

Egy kicsit elfáradtam, mert egészen hajnal óta utaztunk és délután végre muszáj volt elmennem gyógytornára, mivel tegnap kihagytam. Lehet egy kicsit önző volt tőlem, hogy nem töltöttem több időt a lányokkal, de a szobánkba vonultam egy kis csendre. Mindenem teljesen érintetlen volt, Mika nem nyúlt semmihez, mialatt elvoltam, kivéve egy kis gyertyát rakott az ágyam melletti komódra. Remélem nem hitte azt, hogy meghaltam.

Ledobtam magam az ágyamra és magam mell fektettem Chimmy-t. Hirtelen egy üzenetet kaptam, kirázott a hideg a kakaotalk hangjára, még élénken élt bennem a 347 nem fogadott hívás emléke.

De kivételesen Jimin volt az, nem Hyung. Hyung...vajon mi lehet vele azóta? Mindenképp meg fogom kérdezni Ramit.

Chimmy: Hiányzol, Mit csinálsz? Namjoon hagymát vág, nem bírom.

JoJo_ImNotDio: Te is nekem. Az ágyon fetrengek.

Chimmy: Fetrengenék én is az ágyon. Vagy rajtad. Várj csak...

JoJo_ImNotDio: Mire várjak?

Chimmy: Hirtelen úgy érzem, hogy muszáj kitalálnom neked valami becenevet.

Chimmy kijelentkezett.

Oké. Ha Jimin elfoglalt, akkor én is az leszek, persze sejtettem, hogy nem csupán valami kedves nevet akar adni, hanem még meghalni sincs, ideje, de irtó aranyos volt tőle, hogy egyáltalán gondolt rám.

Egy pár órát sikerült pihennem, aztán egy újabb pár órát végigszenvednem a gyógytornásznál és pontosan ugyanez megismétlődött a következő nap. A harmadik nap, még a kedvenc dokim is engedélyezte a táncok gyakorlását és megerősített abban,hogy 100%-os a gyógyulásom, de azért jobb ha még odafigyelek a nehezebb mozdulatokra.

Végre, végre, végre, elkezdődtek a táncpróbák, nem tudtam szavakkal kifejezni mennyire vágytam rá, hogy alaposan megmozgassam a testemet, az ostoba, lagymatag gyógytorna helyett. Egy alacsony, de izmos nő állt előttünk, a koreó amit nekünk végig kellett táncolni, két perces se volt, és legnagyobb örömre a mozdulatok is elegánsak voltak és nem megerőltetőek. De a legboldogabbá az tett, hogy egy színpadon állhatok majd Jiminnel, a legvadabb álmaimban se hittem volna, hogy ez valaha is megtörténhet. Nem is olyan rég még Subin kávézójában takarítgattam a pultot, most pedig ennyi ember előtt táncolhatok majd, ráadásul közvetlen a BTS mögött.

- Uwahhh - fintorgott Mika, miközben egy rövid pihenőt tartottunk - Te ragyogsz - a lány úgy tett mint akit a hideg ráz és végigmért. - Ne ijesztgess.

- Köszi - vigyorogtam vissza rá. Még én is úgy érzem, hogy szinte sugárzott rólam az öröm. Még mindig itt lehetek és ráadásul van akit szeretek és viszont szeret, sőt a lányokkal is egyre szorosabb volt a kapcsolatom. Még a mamám is írt egy telefonos üzenetet, hogy mennyire sajnálja amit tett és direkt az én kedvemért, vett magának egy mobilt, hogy sűrűbben tudjunk beszélgetni.

Egyenlőre a lehető legjobban alakult minden, talán megérdemeltem egy kis boldogságot és problémáktól mentes napokat, főleg azok után ami ezelőtt történt.

Egy teljes hétig gyakoroltunk, néha lassabb tempóban - főleg miattam, de a végére tökéletes lett minden apró mozdulatunk, még a levegőt is egyszerre vettük.

Aztán pedig eljött az a bizonyos este. A lányokkal teljesen megegyező ruhát viseltünk, még a hajunk is egyformára volt belőve, Mika legnagyobb bánatára vissza kellett festetnie a fürtjeit eredeti színére, a szőke helyett amit annyira imádott.

A színpadra lépve szinte extázisban táncoltuk végig a részünket, néha azon kaptam magam, hogy együtt éneklek a srácokkal, szerencse, hogy nem kaptunk mikrofont.

Levegő után kapkodtam ahogy vége lett a számnak, a fiúk egy pár másodpercig tartották a befejező pozíciót, aztán lazán elvettek egy mikrofont a hangmérnököktől és következett a szokásos koncert végi csevegés a rajongókkal.

Hihetetlen mennyien voltak, egyetlen üres széket se láttam, csak azt, hogy mindenki egy emberként kiabálja a nevüket. Még engem is elöntött a szeretet az ARMYk iránt, holott általában nem voltam jó véleménnyel róluk, a bizonyos sasaeng incidens óta. De az biztos, hogy olyan különleges módon szerették a fiúkat mint senki más ezen a világon.

Amíg a gondolataimmal voltam elfoglalva Sugához ért a mikrofon.

- Helló, Suga vagyok. Remélem mindenkinek jó estéje volt. Köszönjük, ARMY.

Mindenki sikított és éljenzett a fiúnak, aki ismét meghajolt,majd az utolsó tag, Jimin kezébe nyomta a mikrofont.

- ARMY, nagyon szeretünk - a fiú hangja rekedtes volt és remegett ahogy kimondta a szavakat. Tudtam, hogy a sírás határán van, hallottam már ilyennek. - Köszönjük, hogy velünk voltatok és vagytok mindig is. Bármi történjen, mindig is szeretni fogunk titeket, Ti vagytok a szárnyaink, miattatok állhatunk most itt - az utolsó szónál elcsuklott a hangja és lehajtotta a fejét. Azt hittem vége van a beszédének, hisz a tömegből is többen zokogtak már és azt kiabálták, hogy "Oppa, ne légy szomorú ", Jimin viszont hirtelen kihúzta magát és hátat fordított a rajongóinak és rám mutatott.

- Ez a lány - kezdte majd hirtelen elhallgatott, majd mint aki meggondolta magát, egy kicsit megrázta izzadt haját és felém rohant.

- Jimin? - suttogtam felé elhaló hangon. Azt hittem ott helyben elájulok, de ezúttal nem betegség miatt, hanem mert minden egyes porcikám érezte, hogy mire készül. A szemem sarkából láttam, hogy Sejin nagyon hevesen gesztikulálva próbálja a tudtára adni, hogy menjen a közelemből.

- Szeretlek - ezután nem tudom mi történt. A tömeg némult el teljesen vagy, számomra szűnt meg létezni a világ, de akkor csak én voltam és Jimin. A fiú a derekamnál fogva húzott magához és mélyen a szemembe fúrta a tekintetét, majd még mielőtt bármit is mondhattam volna, az ajkaimra tapasztotta az övéit.

Sós volt a könnyeitől és az izzadságtól, de nekem a legédesebb. Olyan volt mintha csak mi ketten léteznénk és senki más, végtelennek tűnő másodpercekig szorított magához. Végül Jin húzott minket szét, aki aggódással vegyes örömmel nézett Jiminre, mintha csak a bátyja lenne.

A közönség halkan mocorogni kezdett, aztán pedig kitört a káosz.

Taehyung és Jungkook tátott szájjal tapsoltak, mire Yoongi oldalba lökte őket és Namjoonhoz sietett, aki próbálta csitítani a közönséget.

Ha nem lettem volna jelen, csak valaki elmeséli ezt, el se hiszem, hogy megtörtént.

Nem sokkal később, aznap este, saját kézből tapasztaltam meg miért is ellenezték annyira hevesen, hogy Jimin nyilvánosságra hozzon bármit is.

Nemcsak miattam. Nemcsak a Bangtan Boys miatt.

Azzal amit ezen a koncerten tett, kis híján tönkretette a saját életét.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Egy kicsit hosszabb lett a rész mint általában, remélem azért nem olyan vészesen. 🙃

Hmm, vajon mi történt a fiúval aznap este ami ennyire megpecsételte az életét? Még a rajongók reakcióját se tudjuk teljesen, de azt hiszem érzitek, hogy a többségük nem volt boldog.

Remélem várjátok a lányok "albumát", egy kis meglepetéssel készülök ezzel kapcsolatban, a huszadik fejezetben. 😉

[ S W A G ]

Azt is remélem, hogy tetszett a rész, sose győzöm elmondani, de köszönöm, hogy olvassátok. 💜

ui.: Piros pont annak aki tudja, honnan van Eunjoo kakaotalk-os nickneve. 😆