- Mᴏɴᴅᴛᴀ́ᴋ ᴍᴀ́ʀ, ʜᴏɢʏ ᴘɪsᴢᴋᴏsᴜʟ ᴊᴏ́ ᴀʟᴀᴋᴏᴅ ᴠᴀɴ?

Még szerencse, hogy tényleg jó alakom volt. 15 évig sportoltam gondosan ügyelve a testem minden egyes részletére, tehát feltételeztem, hogy a hátsó felem is fenséges látványt nyújthatott.

Elölről persze úgy nézhettem ki, mint aki egy nagy adag piros festékben mártózott meg vagy épp 15 perces szoláriumozáson volt túl - nem volt olyan létező szín, amivel leírhattam volna arcbőröm árnyalatát.

Felkaptam a törölközőt és egy szó nélkül a szobámba iszkoltam. Esküszöm, hogy hallottam, ahogy a srác jóízűen felnevet. Ezek után legszívesebben le se toltam volna a képemet, töltse a fél óráját, ahogy akarja, de eszembe jutott Sabin és az, ha ez a srác bármi kárt tesz a csészéiben vagy a berendezésben, akkor mindezt az én lelkiismeretem meg pénztárcám bánja.

Gyorsan belepasszíroztam magam egy szűk farmerba és egy az alakomat tökéletes krumpliszsáknak mutató bő felsőbe és gyanakodva lesétáltam.

A srác a bárpultnál ült és elmélyülten nyomogatta a telefonját.

- Hé – szóltam rá. – Ha a telódat akarod bökdösni, azt nem muszáj itt megtenned – leültem vele szembe és felkönyököltem a pultra.

- Te vagy a gyakornok, akiről már annyit hallottam? – kérdezte, de fel se nézett a képernyőről.

- Én – húztam el a számat. – Vagyis még nem vagyok az.

- Sabin azt mondta meghallgatásra mész.

- Mentem – vontam meg a vállamat, majd lábujjhegyre pipiskedve leemeltem két bögrét, hogy legalább egy teával megkínáljam őt. – De nem sikerült. Semmi gáz, holnap a Pledis-nél próbálkozom. Annyira nem szabadul meg tőlem ez a szakma.

Ekkor rám emelte barna szemeit, valami furcsa csillogást véltem felfedezni a tekintetében.

- Tényleg nem olyan, mint amilyennek képzeled – mondta komolyan. – Szenvedni fogsz. Ha nem debütálsz azért, ha pedig igen, akkor talán még jobban. Nem lesz életed. Örülni fogsz, hogy eltölthetsz fél órát egymagad egy csendes kávézóban.

Válaszra nyitottam az ajkaimat, mégis honnan tudhatna ő bármit is. Különben is, egy olyan fickó ne okoskodjon, aki még a maszkját se veszi le, ha egy lánnyal beszél.

- Mi a neved? – elé toltam egy gőzölgő bögrét, de ő csak bizonytalanul méregette a tealeveleleket.

- A nevem – kezdte, de mintha direkt történt volna, a telefonja vadul csörögni kezdett, ő pedig az égnek emelte a szemeit, elfordult, sőt még a telefon mikrofonját is eltakarta és csak úgy volt hajlandó beleszólni. – Persze, megyek, ne aggódj annyit. Igen, csak levegőzni jöttem... hagyjuk. Otthon megbeszéljük.

Egy ezrest tettem volna rá, hogy a barátnője pesztrálja, Sabin pedig a titkos szeretője. Erre pont elég fél óra.

- A nevem nem érdekes – közölte végül és felállt. – Köszi, a teát. Ha még egyszer találkozunk, elárulom, hogy hívnak.

- De hozzá se nyúltál – motyogtam. A fiú vállat vont, a hátára dobta melegítő felsőjét, beletúrt sötétbarna tincseibe, és mint aki nem akar mozdulni, mély levegőt vett.

- Sok sikert, Eunjoo – mondta, majd kilépett az ajtón, olyan erővel csapva be maga után, hogy a kis hirdetőtábla leesett a földre.

Ezúttal tényleg alaposan kulcsra zártam a bejáratot, kétszer elmostam a poharakat, majd duplán ellenőriztem, hogy minden rendben van –e és csak akkor mentem fel a szobámba aludni.

Alvás helyett persze az egyetlen darab poszteremre meredtem, amit a plafonra ragasztottam. A Triple H volt rajta, Hyuna talán a legszexibb formáját hozta, imádtam ezt a képet. Ott Hyuna...

Itt pedig Kim Eunjoo.

21 éves.

Gyakornoknak készül, de egyelőre semmi nem mutat a siker felé.

Egy rakás szerencsétlenség (de legalább a teste jó).

Aztán itt volt ez a teljesen ismeretlen srác is. Akárhányszor eszembe jutott, az állatkertnyi pillangócsapat a gyomromban kezdett fogócskázni. Iszonyú volt. Úgy kezdett el tetszeni egy teljesen idegen, hogy még az arcát se láttam. Lehet egyáltalán valakinek belezúgni a hangjába? A finom érintésébe, a férfias mozdulataiba meg azokba az istenverte tökéletes lábakba.

A falhoz vágtam a párnámat.

Ráadásul van barátnője ÉS szeretője is. Aki a legjobb barátnőm. Ki lennék én? A szerető, szeretője?

Bosszúból a takarót is lerúgtam a földre, bár nem tudtam kin akarok bosszút állni, mindenesetre nagyon mérges voltam. Talán magamra leginkább. Meg arra a srácra is, a falhoz nyom, amikor több mint egy barátnője van egyszerre? Igen, ő csábított el, nem én.

Nem én dobtam le a törölközőt magamról.

Legalábbis nem direkt.

Előkotortam a számítógépemet és úgy döntöttem nem alszok, Pledis ide vagy oda. Naver-en olvasgattam a híreket, persze megint minden a BTS-el volt tele, ezért lapoztam Youtube-ra. Ott is BTS.

Befolyásolható lány voltam.

Egész éjjel klipeket bámultam, sőt még egy egész koreográfiát is megtanultam. Egész durva volt, nem tudom, hogy bírják a srácok, ha másnap ezt adom elő, talán lenyűgözök mindenkit.

Ez az.

Reszkess Pledis, jön Eunjoo.

▬▬▬▬▬

Hát nem a Pledis reszketett ötkor hanem Eunjoo. Még kevesebben vártak a sorukra mint tegnap, már ez feltűnhetett volna, a recepciós durván a mellkasomra nyomta a 167-es számot és csak a lift felé intett, mintha arra se lennék méltó, hogy hozzám szóljanak.

- Ének? – köpte oda egy kopaszodó férfi, ahogy beléptem a kis szobába, amikor az én sorom következett. A nevemre se volt kíváncsi.

- Orange Caramel – Catanella – mondtam lesütött szemmel, majd még mielőtt elkezdhettem volna a számot, a férfi durván az asztalra csapott.

- Kifelé.

- Hogyan? – a mellett ülő nő értetlenül nézett rá. – Még el se kezdte a dalt.

- Nem hallod az akcentusát, beszédtanárra most nincs időnk, ha debütálni akarunk valami profitot hozó csapatot – a férfi ezután felállt és idegesen kiment a szobából.

Belül teljesen összetörtem, szinte apró darabokra, ezer darabos puzzle-t lehetett volna belőlem csinálni.

- Ne haragudj – csitított a nő. – Az övé a cég 70%-a, szinte nincs is beleszólásunk. Sajnálom, sok sikert.

Lehajtott fejjel cammogtam a cuccaimért, majd ki az épületből.

Két nap, máris elbuktam volna az álmaimat? A tegnap fiú szavai visszhangoztak a fejemben.

Szenvedni fogsz.

Már szenvedek is.

Délután hat felé járt az idő, a nap lemenőben volt én pedig ma már Sabinra se vágytam, csak az ágyamra és a fehér falakra, amikor megakadt a szemem egy sarki áruson, aki akciósan soju-t és csirkét árult.

Végigsimítottam lapos és izmos hasamon. Általában vizet ittam, vagy teát cukor nélkül. Salátát ettem, esetleg halat. De alkoholt soha, a rántottcsirke pedig azt se tudom milyen izű.

De most nem érdekelt. Akcentusos vidéki szerencsétlenség vagyok, azt csinálok, amit akarok.

Az öregúrhoz rohantam.

- 4 üveg sojut és 5 zacskó csirkét – hadartam el egy szuszra mielőtt meggondolom magam.

- Buli lesz? - az öreg kivillantotta mind az öt fogát.

- Naná - biccentettem. Egyszemélyes. Tettem hozzá gondolatban és rögtön le is csavartam a soju tetejét és fenékig húztam. Szinte azonnal ütött az ital és máris éreztem, hogy forog alattam a talaj viszont piszkosul jól éreztem magam.

Eltántorgtam a Han folyóig, meghúztam a második üveget, majd kidullesztettem a mellkasomat és elfordítottam magamat.

- ROHADJ MEG CUBE, ROHADJ MEG PLEDIS, ROHADJ MEG DAEGU AKCENTUS - egy fokkal jobban éreztem magam, bár lehet az emberek körülöttem nem így gondolták.

Úgy döntöttem kegyes leszek és megosztom a csirkét Sabinnal ezért hazafelé vettem az irányt. Közben megittam még két üveg sojut, ezért bár egyenesen már nem tudtam közlekedni, énekelni egyre inkább kedvem támadt.

- Don't be like a prey, be smooth like a like a snake - énekeltem és drámaian bepördültem az üzletbe. Megint estére járt, kizárt, hogy bárki is ott legyen ilyenkor, ezért csak Sabin tiszteletére meglengettem már félig üres üvegemet, egy pózban vágtam magam és kieresztettem a hangom. - I'M CAUGHT IN A LIIIIEEEE

- Eunjoo? - Sabinnak még az álla is leesett amikor meglátott. Azt hiszem ketté állt a szemem is, de jelenleg irtó szexinek és szabad nőnek éreztem magamat.

- Sabin - megnyaltam az ajkaimat - Pasizzunk.

- Eunjoo, mit ittál? - a barátnőm ijedten nézett rám.

- So-ju - tagoltam. Próbáltam szexisnek látszani ezért még nyögtem egyet is a végén.

- Nézd, most vendégem van - barátnőm a bárpultra mutatott. Megint a fiú.

De ezúttal nem volt rajta maszk.

Azt hittem kaprázik a tekintetem az alkoholtól. Tuti káprázott, halluciálok. Darabosan közelebb mentem hozzá és végigsimítottam az arcán.

- Park Jimin  - suttogtam és a belsőm józan részén kezdett eluralkodni a fangörcs, valahol messze, agyam leghátsó részén. Jimin. Ő volt a második kedvenc előadóm, tökéletes volt mindenben és még a rajongókhoz is jó képet tudott vágni.

Park Jimin.

Tuti képzelegtem, ilyen nincs.

- Apám, úgy nézel ki mint Park Jimin - mutattam rá, de közben már két Jimint is láttam. - Sabin, az egyik az enyém lehet?

Jimin hangosan felnevetett, szinte alig láttam szeme iríszét, annyira jól szórakozott rajtam.

- Ha tudom, hogy a soju-tól Park Jimin-t képzelgek, akkor gyakornok helyett főállású alkoholista leszek - mondtam és közvetlen a fiú mellé ültem. - Iszonyú helyes vagy.

Holnap úgyse fogok semmire emlékezni.

Jimin káprázatra meg pláne nem.

- Hogy ment a meghallgatás? - szólt oda Sabin kedvesen, de még mindig Jimin gyönyörű arcával foglaltam el magamat. Nem a kinézetük miatt kedveltem a sztárokat, inkább a tehetségükre figyeltem fel, de basszus, ennyire bűn jóképűnek lenni.

- Szarul - sóhajtottam fel és lebiggyesztettem az ajkaimat. - Kirúgtak az akcentusom miatt.

- Kérsz egy teát? Jimin? - barátnőm ránk pillantott, majd feltett egy kis vizet főzni.

- Sietek - sóhajtott Jimin és rámnézett. Mármint a hallucináció-Jimin. Siet. Siet. Siet.

A fiú az ajtó felé vette az irányt, de én kivételesen gyorsabb voltam, még annak ellenére is, hogy a mozgáskoordinációm megegyezett egy csigáéval.

- Várj még, Hallucinació-Jimin - lihegtem.

- Mit szeretnél?

- Ezt - közöltem és vadul az ajkaira tapasztottam a számat. Hallucináltam, igaz? De valósnak tűnt, ahogy nyelve játékosan utat tört a fogaim között, majd finoman beharapta az alsó ajkaimat és eltolt magától.

Tántorogva léptem hátra.

- Még találkozunk - intett egyet és kilépett az esőbe.

Sabin leejtett két bögrét.

- Menjünk pasizni - kérleltem ismét miközben végighúztam a mutatóujjamat az ajkaimon.

Még soha nem csókoltak meg így.

Vagyis én senkit.

▬▬▬▬▬

• Triple H - 365 FRESH
• Orange Caramel - Cantanella
• Park Jimin- Lie