Valami bűzlött. És nem, nem Min Yoongi lábai voltak azok, bár őszintén nem volt kellemes ahogy a szürke zoknija majdnem a számba lógott.

Ennél rosszabb volt.

Közel másfél órája voltunk a levegőben, én pedig jól tudtam, hogy Jeju nincs messzebb mint fél óra repülővel.

- Srácok - kezdtem hátrafordulva, de senki nem figyelt rám. Hirtelen a mindig komoly és fáradt BTS tagok felszabadultan beszélgettek egymással, pont mint az átlagos húszas éveikben járó fiúk. Jungkook megállás nélkül Jin viccein röhögött, már szinte könyörgött az idősebbnek, hogy fejezze be, mert fáj az arca.

Jimin, Namjoon és Taehyung együtt próbálták elindítani a frissen beszerzett Monster Hunter-t, de a CD végül Namjoon hátsója alól került ki - darabokban.

Rami és Mika a fülüket bedugva vihogtak valami sorozaton, Hoseok félálomban pislogott rám, mintha mondani akarna valamit.

- SRÁCOK - emeltem meg a hangomat. Kezdtem úgy érezni magam, mint egy oviban.

- Halkabban énekelj, alszom - csattant fel Yoongi és hozzám vágta a szemfedőjét.

- Nem éneklek, hanem...

- Akkor egyszerűen halkulj el - morogta a fiú mint egy morcos medve és elfordult. - Kinek az ötlete volt Japánba menni... - dörmögte utána.

Mi? A leesett államat próbáltam a földről összekaparni. Mit mondott?

- JAPÁN?

- Eunjoo, Eunjoo - Jin piros arccal fordult felém, de legalább komoly volt kivételesen, biztos kiröhögte magát a maknae-val. Naná, ő a legidősebb, majd most minden kérdésemre vá... - Milyen buli van az intenzív osztályon?

- KIM SEOKJIN!

- Nem! - a fiú nevetve a combjára csapott. - Eszméletlen. Érted? Ma nagyon formában vagyok.

Hirtelen minden létező agyvizem felforrt. Én voltam túl hülye vagy ők szedtek be valamit amiből engem kihagytak? Az is lehet, hogy álmodom és Sabin kávézójában ébredek még mindig munka nélkül?

- Eunjoo? - Hoseok elsöpört egy kósza vörös tincset a szeméből, majd megköszörülte a torkát és udvariasan megütögette a vállamat.

- IGEN - úgy tűnik nem tudtam többé halkan beszélni.

- Te nem hallottad, hogy Okinawára megyünk?

- Hovamegyünk.

- Tessék?

- Én Jeju-ra megyek - mondtam teljesen magától értetődően. Bang PD-nim, három nap pihenőt ígért, ha persze nem csak képzeltem az egészet. Mert a körülöttem lévő állapotokból ítélve, nincs kizárva, hogy kezdem elveszteni a megmaradt ép elmémet.

- Úgy érted Okinawára - nézett rám Taehyung boci szemekkel.

- De én Jeju-ra megyek.

- Nem hinném - mosolygott rám Jimin. - Meglepetééés? - nevetett aztán ártatlanul, majd széttárta a karját azt imitálva, hogy szorosan átölel én pedig alig tudtam tartani a mérges pincsi ábrázatomat.

Oké, Kim Eunjoo csak nyugalom. Ezek szerint mindenki tudott róla csak én én nem, de semmi gond, úgyse voltam még Japánban, még akár jól is elsülhet az egész.

Várjunk csak.

- Mit keres itt mindenki?

- Mi is kimenőt kaptunk? - vont vállat Namjoon miközben hátra se fordult. - Okinawa szuper hely, senki nem ismer fel. Többnyire.

Mélyen a székbe süllyedtem, nem volt több kérdésem. Természetesen semmi bajom nem volt a fiúkkal, mindannyian aranyosak voltak - már amennyit megismertem belőlük, hisz azért nem álltunk annyira közel egymáshoz. Örültem, hogy ők is pihennek és végre elutaztak egy pár nap megérdemelt lazításra.

De.

Nem akartam önző lenni, de pokolian az voltam, még nekem is rosszul esett.

Kettesben akartam lenni Jiminnel, legalább erre a pár napra. Kézen fogva sétálni a parton, hülyéskedni a vízben, felfalni a minibár tartalmát egy éjszaka alatt...mint egy átlagos pár.

Semmi gond, így is jól fogjuk magunkat érezni. Legalább megismerhetem a barátait. Egy kicsit elmosolyodtam.

- Minek örülsz? - ráncolta a homlokát Hoseok kérdően.

- Nektek - vágtam rá és még szélesebben elmosolyodtam. Hoseok elfordult és egy további szó nélkül kibámult az ablakon. A repülő pedig végre valahára elkezdte a süllyedést, majd a leszállást.

Így kezdődött az igencsak tartalmas és emlékekkel dús vakációnk.

▬▬▬▬▬

A szobákkal még nem voltak gondok, kivéve, hogy Jin szerint egy lány és egy fiú számára nem illendő egy ágyban aludni. Nos, akkor tájékoztattunk a fiút, hogy valóban már egy jó ideje egy pár vagyunk, ami kisebb sokkot okozott számára, mert mint kiderült ő volt az egyetlen aki nem tudott erről. Még cikisebbé tette a helyzetet, hogy Rami hangosan nevetett rajta, amiért sikerült a fiúba fojtani a szót.

Végül is, megkaptuk az egyik partra néző szobát a maradék beosztást pedig a többiek elintézték maguk között. Egyetlen apró probléma volt, hogy mivel páratlan számúan voltunk, valakinek egyedül kellett maradnia. Yoongi szinte könyörgött, hogy hagy legyen ő a szerencsés, de Hoseok egy meggyötört pillantást vetett rá és csak annyit mondott "Hyung, kérlek." mire a mindig is morgós Suga felsóhajtott és megadta magát.

- Mochim - dobtam le magam a franciaágyra amikor végre elfoglaltuk a szobánkat. Rossz szokásommá vált becézgetni őt amikor kettesben voltunk. Néha felhúzta a dolog, néha pedig ignorálta az egészet. A fiú éppen a fürdőből jött ki, félmeztelenül csak egy törölköző volt a derekára tekerve. Éppen a haját dörzsölgette miközben bemászott mellém és átkarolt. A testéből éreztem a testápolója illatát, egy egészen kicsi hajszál választott el attól, hogy rávessem magam.

- Mi az édes? - Jimin a fanok által előszeretettel hangoztatott "szexuális ragadozó" módba váltott, ahogy a fülembe suttogott.

- Ne, várj - hunytam be a szememet és felültem. - Hoseokról van szó.

Egy perc néma csend.

- Mit akarsz tőle?

- Semmit, illetve...annyira...furcsa.

- Nem a mi dolgunk - intézte el Jimin a dolgot és legyintett egyet. - Csak egymást kell élveznünk a három nap alatt, majd utána foglalkozunk vele.

- Úgy érted egymás társaságát - néztem rá szúrósan.

- Úgy fogod fel ahogy szeretnéd, Eunjoo - kacsintott rám. - Felveszek egy pólót és egy alsót, ne szaladj sehova.

Titokban azon méláztam, hogy minek felvennie bármit is, de közben meg egyre forrósodott a levegő az apró szobában, ezért úgy döntöttem, hogy mindenki - főleg a sajátom - érdekében kinyitom az ablakot.

És akkor láttam meg őt.

Már sötét volt, de azonnal ki tudtam venni a homokban ülő alakot.

Jung Hoseok volt az. Felhúzott térdekkel ült, farmerja végét már a tenger áztatta, ő pedig a távolba meredt, mozdulatlanul. Jimin azt mondta nem a mi dolgunk. De ezek után, hogy vonhattam volna ki magamat?

Nagyon rossz előérzetem volt. Felkaptam a fehér nyári egyberészes ruhámat, amiben utaztam és az ajtó felé sprinteltem.

- Mochim, lementem a boltba egy kis rágcsáért - kiabáltam be a fiúnak.

- Siess és vigyél telefont.

A francba, miért veszem ennyire a szívemre a dolgot? Rég Jiminnel lehetnék miközben valami hülye filmet nézünk egy kis sake társaságában.

Nem, ehelyett nekem hősködnöm kellett.

Szerencsére legalább gyorsan a partra értem, majd mintha ez lett volna a világon a legnormálisabb dolog, Hobi mellé telepedtem és finoman meglöktem a vállát.

JUNG HOSEOK

Ez a lány. Kim Eunjoo.

Mindig ott van amikor éppen szükségem van rá. Talán neki fogalma sincs róla, mennyiszer billentett vissza a teljes megsemmisülés állapotából és, hogy mennyire hálás vagyok neki csak azért, mert létezik. Ahogy láttam, hogy kitart a betegsége ellen, amikor együtt forgattunk, a biztató mosolya hajnalban, a végtelenig sorolhatnám.

A srácok...örültem nekik, tiszta szívemből. De egy másik énem, egy bennem rejtőző Hoseok mérhetetlenül irigy volt rájuk és néha úgy éreztem felemészt és átveszi felettem az irányítást. Ilyenkor nem tudtam mosolyogni, vagy velük nevetni. Egyszerűen csak azt figyeltem, hogy ők mennyivel jobbak nálam.

A rajongók rangsora szerint én voltam a legkevésbé népszerű. Meg tudtam érteni. Csúnya voltam. Kiemelkedően tehetségesnek se hívhattam magamat. Ott volt Yoongi és Namjoon akik az egész közönséget életre keltették. Táncban voltam egyedül a legjobb valaha, de mostmár Jimin vagy Jungkook simán leköröztek a mozdulataikkal.

Egy selejt voltam.

Nélkülem is BTS lett volna a BTS. Még most sem értem mit keresek itt.

Fel kellett vennem a félig hamis perszónát, Hobit, mindenki Reménységét, hogy az emberek legalább ne egy teljes vesztest lássanak bennem.

De Hobi...mostanában nem találtam őt.

- ...beszélek - hajolt be elém hirtelen Eunjoo.

- T-tessék?

- Hozzád beszélek - ismételte a lány, majd megtámaszkodott maga mögött.

- Mit akarsz tőlem?

- Beteg vagy - jelentette ki. - Depressziós. Segíteni akarok.

- Honnan...nincs semmi bajom.

Eunjoo a fülem mögé tűrte a hajamat és egészen közel hajolt hozzám. Meleg lehelete édesen súrolta a bőrömet.

- Elmondok egy titkot - suttogta. - Tudom milyen ez a betegség. Én is átestem rajta, évekig nem lábaltam ki belőle a szüleim halála után. De most itt vagyok, ezért ne add fel. Ígérd meg. Szükségünk van rád. Nagyon sokan szeretnek.

- Én...

- Feküdj le aludni és kezdjünk holnap egy szebb napot - a lány felállt és egy széles mosollyal ajándékozott meg a kezét nyújtva felém, lassan felhúzott.

Némán sétáltunk a hotel felé, amikor hirtelen megtorpant és egy mély levegőt vett, majd hátrafordult és szorosan átölelt.

- Ne értsd félre. De tudom, hogy a legjobban egy másik ember érintése segít amikor szomorú vagy. Jung Hoseok, soha ne hagyd el önmagad.

Eunjoo kedvesen megszorította a kezemet, majd meghajolt előttem és jó éjszakát kívánva eltűnt a szemeim elől.

A szívem hevesen vert ahogy hosszú barna haja eltűnt a sarok mögött.

Tudtam, hogy a lány Jimint szereti és vele soha, de soha nem kelhetek versenyre.

De egy ideje bennem lappangott az érzés, hogy igenis kedvelem ezt a lányt. És nem csak mint ismerőst. Kollégát. Barátot. Hanem mint nőt.

Azt hiszem szerelmes lettem.

EUNJOO

- Hol voltál? - támadott le Jimin mérgesen. - Kettesben Hoseok-al a parton?

- Ha tudod minek kérdezed? - vontam meg a vállamat. Szerettem Jimint, de ezt a féltékeny vad oldalát nem igazán kedveltem. - Tudtad, hogy beteg, igaz? -szegeztem neki a kérdést és az ágyra löktem. A derekára ültem, hogy mozdulni se tudjon.

- Igen.

- És miért nem beszéltetek vele?

- Van pszichiátere.

- Park Jimin - hosszan kifújtam a levegőt. - Jung Hoseok a barátod. Neki nem orvosra van szüksége, hanem barátokra és a családjára. Neki pedig most csak ti vagytok. Ha el is zárkózik előletek... rángassátok bele mindenbe amibe csak lehet. Kérlek, ne hagyd egyedül. Rohadt szar érzés amikor mindenki magadra hagy és úgy érzed nincs kiút. Amikor beteg lettem... ha te nem vagy mellettem akkor... most nem térdelnék feletted. Te térdelnél a sírom felett.

Jimin hirtelen elsápadt és elfordította a fejét, majd beharapta az alsó ajkait.

- Sajnálom, Eunjoo - mondta halkan és magához húzott. - Szeretlek.

- Én is, Mochim.

- Ne hívj így.

- Szerintem aranyos.

A fiú egyre jobban szorított magához mintha soha nem akarna elengedni, miközben a hajamat simogatta. Életemben nem gondoltam volna, hogy pont Park Jimin lesz az akiben megtalálom az igazit, de ott, a félhomályos szobában csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire túlcsordul bennem iránta a szeretet és a hála. Majdnem ott tartottam, hogy a kis gyerekeinket is elképzeltem, de a romantikusan nyálas illúzióimat Jimin szakította meg, aki gyengéden az oldalamra gurított.

- Aludjunk ma - mondta és egy futó csókot lehelt az ajkaimra, majd leoltotta a villanyt. - De holnap, nem úszod meg ennyivel.

▬▬▬▬▬

Hajnal lehetett, legalábbis a távolból felkelő nap sugaraiból azt tippeltem. Persze, nálunk kellemes félhomály volt, egészem élveztem a helyzetet amíg észre nem vettem,hogy Jimin a nyitott ablaknál könyököl.

- Baj van? - suttogtam és egy szál fehérneműmben mellé sétáltam és hátulról átöleltem. - Fél négy van.

- Tudom, nem is aludtam.

- Miért is?

- Hagyjuk - legyintett majd kérdően felhúzta a szemöldökét és végigmért. - Nincs kedved sétálni egyet a parton?

- De, végülis - vontam meg a vállam, majd gyorsan átvettem a fürdőben egy bikinit, hátha langyos a víz és úszhatok egyet, magamra húztam egy hálós ruhát, dehát éjjel volt és a barátommal voltam, úgyse legeltethette rajtam a szememet senki.

Amikor éjjeli sétát említett, mindenre számítottam csak erre nem, bár észrevehettem volna a vágyakozó pillantásait, ahogy a bordó bikinimet stírölte a hálós ruhán keresztül amit magamra kaptam. Hosszú percek óta ballagtunk egymás mellett, Jimin egy kék pólót viselt, ahhoz tökéletesen passzoló kék fürdőnadrággal.

- Merre is, Mochim?

- Ne hívj így - csücsörített a fiú, de nem volt rám mérges. Egy kis barlangszerű részre mutatott ahova épp befolyt a tenger. Messziről romantikusnak tűnt, de amikor közelebb értünk még a lélegzetem is elállt. A falakon tükröződött a holdfény és a tenger ragyogó fénye, pont olyan volt mintha egy film díszlete lenne.

- Ez gyönyörű - fordultam Jimin felé és a nyaka köré fontam a kezem majd megcsókoltam. Egy futó puszinak indult, de aztán átváltott egy heves csókba amit csak azért szakítottam meg, mert már nem kaptam levegőt. Jimin vörös arccal zihált, majd végigsimított a vállamon és finoman lehúzta rólam a hálós ruhát.

- Te vagy gyönyörű - suttogta rekedtes hangon. - Veled akartam látni ezt. Soha nem hoztam ide lányt még.

Barna szemeit mélyen az enyémbe fúrta, majd közelebb lépett hozzám és a földre dobta a pólóját, az én bikini pántom masniját meg egy egyszerű mozdulattal kioldotta.

- Hunyd be a szemed, Eunjoo.

Féltem, de megtettem amit mondott.

Hallottam, hogy Jimin közelebb lép hozzám és ezúttal vadabbul csókol meg mint előbb, az ajkaimmal játszott, közben pedig a gerincemet simogatta, amitől jóleső bizsergés futott végig a testemen.

- Eunjoo, szeretlek, de nem akarlak kényszeríteni semmire.

Kényszeríteni? Mindennél jobban akartam őt. Az ölébe ugrottam és a kis öböl vizébe döntöttem, majd finom csókokat hintettem a meztelen mellkasára, amitől halkan nyögni kezdett és lehúzta a nadrágját.

Mindketten csurom vizesek voltunk, de amint lekerült rólam is az utolsó darabka ruha is és a testünk végre egyé vált, soha nem éreztem ennél nagyobb extázist.

- Akarlak, akarlak, Park Jimin - suttogtam a fülébe elhaló hangon. - Mindennél jobban akarlak.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Ha valamiben nem vagyok jó az az erotikus jelenetek írása (irigylem is azt, akinek jól megy), túl félénk vagyok vagy nem is tudom, de próbáltam finoman leírni Jimin és Eunjoo egymásra találását. Nem tudom, nektek, hogy tetszett? :D
Arra is gondoltam, hogy a sztori nem a szex körül forog ezért ennyi bőven elég lesz - egyenlőre, legalábbis.

Nektek, hogy tetszett a fejezet? Mi a véleményetek Hoseok-ról? Vajon kialakulhat még itt egy szerelmi háromszög, vagy a fiú túl jó barát, hogy közbeavatkozzon?

Igyekszem a részekkel, már nem sok van hátra. Még egy pár rész amíg lezárom a történetet.

Remélem várjátok a következő fejezetet is. :)

(a művész nevét nem tudom, ha valaki ismerné írja meg, egyébként véletlen egybeesés a becenév és a fanart :) )