NAMJOON

- Yoongi - ráztam a fiú vállát aki félig lecsukott szemmel ült egy kanapén. Azt hiszem nyitott szemmel aludt, annyira fáradt volt és nyilván bárhol szívesebben lett volna, mint ezen az értelmetlen partin, de muszáj volt felébresztenem.

- Mi. . . Namjoon? - Yoongi kábán pislogott rám, majd egy kicsit kihúzta magát. - Mi a baj?

- Hol van Jimin? - suttogtam a fülébe. Mindenki őt kereste, főleg a "kis" akciója után, de miután kirontott az öltözőből órákkal ezelőtt, egyikünk se látta. Nagyjából tízszer hívtam őt, de a telefonja ki volt kapcsolva és csak a monoton, gépi hang mondta be az üzenetet újra és újra.

- Nem tudom. Egy órája írtam neki, de nem válaszolt.

- A francba - sziszegtem és az ajkamba haraptam. Valamiért nagyon rossz érzésem volt. Jimin elég labilis állapotban volt az utóbbi hetekben, sőt, jól emlékeztem, hogy úgy érezte, valaki állandóan követi.

Tudtam, hogy a fiú elég jó kapcsolatban volt Yoongival, azt hittem talán neki többet mondott mint nekem, de úgy tűnik ezúttal még benne sem bízott meg. Idegesen tárcsáztam a számát, de ezúttal se volt jobb a helyzet.

- O-oppa? - ekkor megállt előttem az apró gyakornok japán lány és zavartan nézett fel rám.

- Ne haragudj, fogalmam sincs hol van Taehyung - feleltem automatikusan, mert Mika állandóan őt kereste, esküszöm Tae már bujkált előle.

- Ez elég baj - ráncolta a homlokát. - Nekem pedig fogalmam sincs hol van Eunjoo.

Eunjoo.

Jimin.

Persze, kizárt dolog, hogy véletlen egyszerre tűnjenek el mindketten.

- Talán megszöktek? - vetette fel Yoongi és idegesen a hajába túrt.

- Nem - ráztam meg a fejemet, miközben végig kattogott az agyam. Muszáj volt átgondolnom a helyzetet, nem fecsérelhettem az időt beszédre. Megszöktek? Biztos, hogy nem. Az életüket áldozták a sikerért, elképzelhetetlen volt, hogy elmeneküljenek a problémák elől. - Mika?

- Igen?

- Eunjoo. . . az a fiú aki zaklatta őt, mi történt vele?

- Hmm . . . elvitték a biztonságiak, aztán nem hallottunk többet felőle. Gondolom megunta és elment.

Egy ennyire beteges zaklató, nem unja csak úgy meg. Próbáltam ésszerűen összerakni a képet, egy olyan ember aki több száz üzenetet hagy naponta, nem adja fel a célpontját, amíg meg nem szerzi őt.

Talán túl sok krimit olvastam.

Talán nem voltam olyan okos mint hittem.

De szinte biztos voltam benne, hogy Jimin és Eunjoo együtt vannak.

Együtt, az akaratuk ellenére, fogva tartva valahol. Forogni kezdett velem a világ, Szöul hatalmas, bárhol lehetnek. Egy utcányira, de az is lehet, hogy a város másik felén. Soha nem találjuk meg őket, Jimin telefonja kikapcsolva, Eunjoo-val ugyanez a helyzet.

Gondolkodj, Kim Namjoon, használd a 148-as IQ-t, most, amikor szükség lenne rá.

De nem ment. Ötletem se volt. Egyetlen apró szikra se.

- Sunbae - remek, megint valaki. Ezúttal hátulról fogta meg egy erős kéz a vállamat. Mika a szája elé kapta a kezét. Lassan megfordultam, a hangja alapján nem tudtam ki lehet az. Egy kócos, szőkére festett hajú fiú állt előttem, talán egy pár centivel magasabb volt mint én. Melegítő felsőt és farmert viselt, azt se tudtam, hogy engedhették be ide, ez egy szigorúan zártkörű parti volt.

- Jay Oppa - motyogta Mika. - Oppa, nem találjuk Eunjoot és . . .

- Én tudom hol van.

- . . . és Sunmit se láttam, sőt Jimin Oppa is eltűnt - folytatta a lány.

- Várj, mit mondtál? - szakította félbe Yoongi és megragadta a fiú karját. Jay majd egy fejjel volt nála magasabb, de Yoongi annyira fenyegetően és dühösen nézett rá, hogy még én is összerezzentem.

- Tudom hol vannak - ismételte Jay.

- Mégis honnét? - Yoongi szabályosan taszított egyet rajta.

- Én segítettem nekik.

▬▬▬▬▬

JAY

Hosszú történet volt a miénk. Hyung, Sunmi és én. Óvodás korunk óta ismertük egymást, együtt jártuk ki az általánost, majd együtt kezdtük el a középiskolát.

17 évesek voltunk, azon a nyáron, amikor Sunmi elkezdett Park Jimin után érdeklődni. A lány soha nem volt teljesen normális, mindig is egy különös fény csillogott a szemében, akárcsak a bátyjáéban.

Megszállottság.

Örökké a megszállottjai voltak valaminek vagy valakinek. Akkor, fiatalon és vakon azt hittem, ez csak ártatlan rajongás, persze, majd mind felnövünk egyszer és elfejeltjük ezeket az éveket. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Egy hónap se telt el és Sunmi rajongása betegessé vált. Idol akart lenni, csak azért, hogy közel lehessen Jiminhez és megszerezhesse magának.

Őrületnek hangzott. És az is volt.

Én pedig őrülten szerelmes voltam belé, ezért követtem volna még a Pokolba is.

Az ikrek szerencsés génekkel voltak megáldva, mindketten gyönyörűek és tehetségesek voltak, nem mellesleg eltökéltek voltak, ha valamit elhatároztak, azt véghez vitték bármi áron.

Egy nap, amikor lányoknak tartottak meghallgatást és Hyung véletlen megpillantotta Eunjoot, szinte rátapadt a lányra, mint egy láthatatlan pióca és semmiképp sem akarta elengedni, hiába érték folyamatosan visszautasítások.

Én pedig, voltam olyan ostoba, hogy az általuk érzett szeretetből, mindenben segítettem nekik.

Megszereztem Jimin beosztását, kifigyeltem, hogy mikor gyakorol, hogy mikor megy a kávézóba meglátogatni azt a lányt. . .

És végül pedig. . . Végül tényleg a pokol legmélyebb bugyraiba süllyedtünk. Én voltam az aki megtalálta a helyet ahova elvitték őket " jobb belátásra térni " - ahogy ők mondták és hiába esküdtem meg, hogy lakat lesz a számon, a lelkiismeretem már nem bírta tovább a némaságot.

Min Yoongi vezetett, én pedig mellette ültem és irányítottam, hogy merre forduljon.

Azt hittem megöl a bűntudat, akárhányszor csak kiejtettem egy szót a számon.

Éppen elárulom a barátaimat, előtte pedig segítettem két ártatlan ember elrablásában.

- Sosem hittem volna, hogy idáig jutunk - mormoltam magam elé, ezúttal hangosan.

- Mondtál valamit? - Yoongi a szeme sarkából nézett rám.

- Semmit.

❝ Nem szeretem ha visszautasítanak.❞

Próbáltam figyelmeztetni őt. Még egy kávéra is meghívtam. Nem hallgatott rám.

Kim Eunjoo, bárcsak okosabb lettél volna.

▬▬▬▬▬

EUNJOO

Hyung egyre erőszakosabban markolt a bőrömbe, majd a nyakamat csókolgatva, egészen a fülemig húzta az ajkait, egészen közel éreztem forró lehelletét, szinte olyan volt mint egy kiéhezett vadállat. Az autó, amire azt hittem talán értünk jön, végül elhajtott, legalábbis már egy aprócska zajt sem hallottam.

- Végre, az enyém vagy - Hyung keze feljebb csúszott a combomon, majd felém helyezkedett.

Közel álltam a síráshoz.

Nem fog segíteni senki.

Nekem kell tenni valamit, vagy Jimin és én is áldozatává fogunk válni ezeknek az őrülteknek. Akármit, Eunjoo, akármit.

Hyung éppen fölém hajolt, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve, minden maradék erőmet és a meglepetés erejét bevetve fellendítettem a térdemet és ágyékon rúgtam. Aztán még egyszer.

A fiú összegörnyedt a fájdalomtól én pedig reszkető kézzel elő húztam a lakat kulcsát a zsebéből.

- Te ribanc - hörögte Hyung, miközben felállni próbált, de a túl erős fájdalomtól csak előre zuhant.

- Rohadj meg - vetettem oda, majd kiléptem az ajtón és becsaptam magam után. Alaposan bezártam, hogy még véletlen se tudjon kijönni onnét, a kulcsot pedig a melltartómba rejtetettem.

Emlékeztem, hogy Jimint a közelben kötözte meg Sunmi, levetettem a piros magassarkúmat és mezítláb indultam el, hogy ne csapjak túl sok zajt. Nem sok kellett amíg megtaláltam őket, a lány és Jimin egyedül voltak, a három másik saesenget elküldhette, hogy egyedül lehessenek, kettesben. A fiú fájdalmasan félrenézett, ahogy Sunmi a combjain ült és próbálta őt elcsábítani.

- Szállj le rólam.

- Vagy mi lesz? Megütsz? - Sunmi kajánul felröhögött.

- Sose bántanék egy nőt - felelte Jimin komolyan, majd felpillantott. Ebben a másodpercben találkozott a tekintetünk, a fiú jól láthatóan nyelt egyet. A számra helyeztem a mutatóujjamat.

Lábujjhegyen közelebb siettem, majd amikor egészen közel voltam, megragadtam a lány blúzát és lerántottam a földre. Már nem érdekelt ki és, hogyan ítél el, hogy majd a média jól megkínoz, ha ez valaha is napvilágot lát.

- Szállj. Le. A. Barátomról - mondtam ugyanolyan hangsúllyal mint ahogy ő nemrég.

Sunmi szemében a félelem csillant meg, de nem érdekelt. Ökölbe szorítottam a kezemet és tiszta erőből arcon ütöttem.

- Ezt Jiminért - könnyek peregtek az arcomról, én egy aranyos lánynak hittem őt. - Ezt pedig - ismét egy pofonra emeltem a kezemet amikor, egy erős szorítást éreztem a csuklómon.

- Elég - Jimin állt mellette, mögöttünk pedig meglepő módon Namjoon, Yoongi, Mika és. . . Jay. Vajon ő mi a francot keresett itt? - Eunjoo - Jimin közben magához húzott és szorosan átölelt. - Köszönöm. Te nem sérültél meg? Hol van az a szemét, megölöm.

- Bezártam egy szobába - ököllel egy aprót a mellkasara ütöttem. - Simán elintézhetted volna Sunmit, de túl kedves vagy. . . Mindegy. Hagyjuk.

- Jimin - Namjoon és Yoongi átkarolták a fiút. - Azért jól ránk ijesztettél, de fogjuk rá, hogy halhatatlan vagy.

- Unnieeeee - Mika méterekről vetette a nyakamba magát, lehet ez volt az új hobbija. - Szörnyen nézel ki.

Igaza lehetett. Az arcomon számos kisebb seb volt, az ajkam pedig csúnyán be volt repedve. A leginkább viszont az oldalam fájt, féltem, hogy valami fontosabb szervet találtak el miközben megrúgtak. Aztán ott volt a megaláztatás és a lelki seb, ami csak nagyon lassan fog begyógyulni, úgy éreztem mintha egy kis darab letört volna belőlem.

Legalább Jimin jól volt. Egyértelműen láttam, hogy lelkileg pontosan annyira tört össze, mint én, de fizikailag, pár apró karcolást leszámítva, teljesen rendben volt.

- Hívja valaki a rendőrséget - nézett körbe Namjoon türelmetlenül. Jay egyszerűen csak felemelte a telefonját és felsóhajtott.

- Már régen úton vannak. Szóltam nekik.

Jay.

Akkor nem kérdeztem, de nem is akartam tudni miért van ő itt, bár a lelkem mélyén mindig is sejtettem, hogy valami nincs rendben vele. Csak szorosan öleltem Jimint mintha nem lenne holnap, mintha bármelyik pillanatban elveszíthetném őt.

▬▬▬▬▬

Persze, nyilván, az élet nem állt meg egy ilyen apróság miatt, a sajtótájékoztatót másnap az ígértek szerint megtartottuk (több órás sminkelés után, hogy tökéletesen elfedjen minden sebet), ahol Jimin bejelentette, hogy mindez valóban csak a show része volt a csók pedig csak a közönség nézőpontjából tűnt annak, valójában a fiú tenyere is ott volt az ajkaim és az övéi között, így ez csak egy jól ismert, filmesek által is használt trükk volt.

Igen, így nem történt semmi, viszont bebizonyosodott, hogy "Jimin egy ennivaló mochi, a színpadon pedig egy ragadozó. "

Éljenek a fanok. Éljen az ARMY. ( Oké, titokban egyetértettem velük, de egy komoly barátnő nem mondhat ilyet a barátjának. . . Vagy igen? )

A legfurábbak viszont azok voltak, akik nem hittek el semmit az egészből és még támogattak is volna minket. Vicces volt olvasgatni a teóriákat, meg a sebtében lekapott képeket rólunk, de a legjobban az tetszett amit kettőnk nevéből alkottak és az "Eunjim ship" - nek nevezték a párosunkat.

Oké, talán nem minden rajongó őrült, jobb ha megváltoztatom a véleményem róluk.

A népszerűségünk ezután szinte az egekbe repült, mindenki rólunk beszélt, valójában talán észre se vették, vagy csak hidegen hagyta őket, hogy Sunmi eltűnt a képből, annak tudták be, hogy nem volt elég jó, ezért három tagú formációként debütálunk.

Na igen. Ők örültek neki, mi már kevésbé.

Így ránk szakadt a munka, ami a lány része lett volna. Főleg rám, mert a népszerűség nagy java is nekem jutott, természetesen Jimin miatt.

És ha már munka, ide tartozott az a bizonyos Sprite reklám forgatás is, amire Sunmit kérték fel. Alig egy hét múlva volt esedékes a felvétel, alig láttunk ki a próbákból és a folyamatos ének órákból, de természetesen ezt nem lehetett visszamondani, ez volt az első tévés debütálásunk.

Pontosan hét nap elteltével tehát, teljesen magamra hagyva bámultam magam elé, mint egy célt tévesztett csivava.

Egy rövid farmer sortban, fehér pólóban és egy szandálban álltam a homokos tengerparton. Fogalmam se volt mit csináljak, vagy mi következik, a rendező pedig szabályosan egy nyugágyban fetrengett és nagyon hangosan röhögött. A stylist gyorsan rámadta a ruhát, feldobtak egy nagyon natúr sminket, majd elrohantak a hűvös lakókocsiba pihenni.

- Elnézést - az egyik kamerával babráló srácra mosolyogtam. - Nem akarok udvariatlankodni, de mikor kezdjük a forgatást?

- Egy fél órán belül? - tippelt a fiú és megvakarta a fejét. - Ha Jung Hoseok megérkezik.

- Ho. . .mi? Hoseok?

Oké. Nekem erről senki sem szólt, hogy vele együtt kell szerepelnem. Egy tíz másodperces jelenetről volt szó, amennyiben annyi történik, hogy elejtek egy doboz italt, de utánavetülök és cuki módon (a cuki koncepció direkt a rendező kérése volt), nevetve elkapom. Még csak bele se kellett innom, ez volt az egyetlen kikötésem, mert egyetlen korty után rögtön csuklani kezdek.

- Szia, Eunjoo-sshi - Hobi ma éppen a vigyorgó és extra-vidám énjét hozta, egy élénk, szinte vakítóan sárga pólóban virított, hozzá passzoló napszemüvegben.

- Hagyjuk a formalitást, csak simán Eunjoo - hadartam. - Szia.

- Jól nézel ki!

- Köszi? - pislogtam rá. Még az átlagosnál is hiperaktívabb és jobb kedvű volt, ami egy kicsit zavarba hozott, főleg, hogy előszeretettel paskolta a vállamat, mintha csak Jimin vagy Jungkook lennék. - Ömm, nekem ez az első. . .mármint már voltam statiszta, de. . .

- Semmi gond, mindenki elkezdi valahol igaz? - nevetett Hoseok és feljebb tolta a napszemüvegét majd rám kacsintott. - És itt vagyok én is, majd segítek. Meg persze. . . - kezdte, de az eddig rettentően elfoglaltan fetrengő rendező úr, szinte felélénkülve repült felénk, ahogy meglátta, hogy ki áll mellettem.

Kezet fogtak, majd egy udvarias meghajlás után a férfi egy papírt lóbálva belekezdett a monológjába.

- A reklám bűn egyszerű, 20 másodperces lesz - már itt félrenyeltem a semmit, eddig tízről volt szó. - a sztori nagyjából röviden, a parton vagytok, de csak az utolsó doboz üdítő maradt, persze mindkettőtöknek az kell. Aztán egyszerre ragadjátok meg, elkezdtek rajta veszekedni, majd kicsúszik a kezetekből. Mindketten utánaugratok, de végül Hoseok úr - úr? - szerzi meg, jólesően beleiszik és angolul mond valamit. " Sprite is the best" vagy. . .

- And Sprite - csúszott ki a számon automatikusan. Hoseok nagyot nevetett én meg olyan vörös lettem mint a rák aki az előbb cammogott a tengerben.

- Fél óra és kezdünk, oké?

- Remek - dünnyögtem magam elé.

- Na jó móka lesz - bökött oldalba Hobi. - Pláne, hogy, figyelj ennek örülni fogsz. - a fiú maga mögé mutatott a kisbuszra, ahonnan nem más szállt ki mint Jimin. Egy kicsit fáradtan, kócos barna hajjal, viszont szívdöglesztő kockás ingben és farmerben, amely kihangsúlyozta tökéletes izmait.

Igaza volt, majdnem elolvadtam és eggyé váltam az anyafölddel. Vajon ennyire dögös lesz Jeju-n is ahol csak ketten leszünk? Vajon kikerülök onnan élve? Már alig vártam.

- Jimin, Jimin - integettem neki. - Hát te?

A fiú hozzám sietett és közre fogta az arcomat.

- A barátnőm forgatását jöttem megnézni - suttogta és sebtében egy csókot nyomott az ajkaimra. - Na meg azt se akarom, hogy megint veszélybe keveredj.

Nos igen, Jimin és én többnyire sikeresen elnyomtuk az átélt élményeket kemény munkával, de néha felszínre törtek a kínzó emlékek, álmok formájában, de akár egy ártalmatlan szitu is előhozatta a dolgot. A pszichiáter szerint, az lett volna a legjobb ha sokat beszélünk róla, de egyenlőre még egyikünk se volt képes rá.

- Semmi gond - biccentettem. - Szeretlek, köszönöm.

- Én is madárkáim - csücsörített Hoseok.

- Majd messzebbről szurkolok neked - mondta Jimin, ignorálva a barátját. - Hwaiting.

- Rendben, mindenki a kezdő helyszínre - utasított a rendező. Félszegen beálltam a bárpult mellé és a Sprite-ra meredtem.

- Három, kettő egy és. . .

Felvétel. Azt hiszem nem ez lett az évszázad debütálása.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Eunjoo megmentette magukat. . . Vagy Jay őket. . . Mindenesetre ismét jól vannak - legalábbis fizikailag, a lelki következményekről lesz még egy kis rész -, és elfoglaltabbak mint valaha.

Ezután könnyedebb, inkább vicces részek következnek, remélem azok is tetszeni fognak. Ugyan még hátra van durván tíz fejezet, de elkezdtem gondolkodni egy folytatáson, ami Eunjoo idol életét mutatná be. Nem tudom, lenne -e rá igény vagy jobb elengedni Eunjoot és Jimint ezúttal?

Sajnos a fejezet hosszúsága miatt tervezek egy speciális, rövidebb fejezetet még a héten ahova bebiggyeszteném a megígért meglepetést. Kíváncsi vagyok majd a véleményetekre.

S, mivel a történet lassan, de a végéhez ér, kikről olvasnátok még szívesen? c:

Köszönöm, mint mindig, szép k-pop-ban gazdag napokat, igyatok sok vizet vagy teát és nézzetek sorozatokat. Vigyázzatok, az őrületes meleggel. ♥

Holnap érkezik a speciális fejezet és talán a hétvégén,a huszongyes a fősztoriból

Fun fact: a sprite-tól való csuklás az én szokásom 😂