• sᴜᴘᴇʀ sᴄᴀʀʏ ʟᴀʙʏʀɪɴᴛʜ ᴏꜰ ꜰᴇᴀʀ •

YOONGI

- Elárulnád hol vagyunk, te elvetemült nőszemély? - förmedtem rá Eunjoo-ra, miután megláttam a lepusztult, valaha vidámparknak nevezhetett épület romjaira kifüggesztett táblát, ami most horror labirintusként szolgált, ahol minden sarokból rád ugrik egy sorozatgyilkosnak öltözött színész. - Én nem megyek ide be.

- Dehogynem - mondta Jin jókedvűen. - Nem emlékszel a forgatásra? Mekkora poén volt.

- Amikor Hoseok végigordította az egészet?

- Az mellékes.

- Vagy amikor elestem mert rám ordított egy zombi?

- Az is mellékes - bólogatott Rami, aki egyre beszédesebb lett és kezdett megnyílni felénk. A lány egyre többet mosolygott és amikor csak tudott, részt vett a társalgásban.

- Jó, akkor játszunk - tapsolt Eunjoo - Bontsuk csapatokra a tagokat, aki a leglassabban végez, az hívja meg sakera este a többieket.

- Megint inni akarsz? - húzta fel a szemöldökét Namjoon.

- Naná - Mika egyetértően bólintott. - Ez az utolsó napunk itt. Még jó, hogy a parton fogunk saket inni.

- Ahogy Mika mondta - tapsolt Eunjoo. - Ki akar velem lenni?

- Én - jelentkezett Jimin azonnal és átölelte a lányt hátulról. Remek. Oda se figyeltem, majd marad ami marad. Csak ne Hoseok legyen a csapatomban, vagy hallássérült leszek.

-...gi - mintha valaki a nevemet mondta volna. - Yoongi - Jin tiszta erőből hátba vágott, annyira, hogy majdnem előre estem. - Úgy döntöttünk, hogy úgy osztjuk fel a csapatokat mint a múltkor.

- Örömhír - morogtam.

Jin ekkor közelebb hajolt a fülemhez.

- Alkalmazhatjuk azt a technikát mint a múltkor.

- Azt? - néztem rá kérdően, de azt hiszem ő ezt úgy értelmezte, hogy pontosan tudom miről beszél.

- Azt - biccentett komolyan és karon ragadott, majd elhúzott a sarokba.

EUNJOO

Az egyik oldalamon állt Jimin, a másikon pedig Hoseok, aki egész reggel óta vigyorgott és mintha minden elraktározott energiája egyszerre tört volna felszínre, szinte még ugrált is. Nagyon szerettem volna a fiút Rami-val egy csapatban látni, de a lány végül Jinékhez csatlakozott...akik...nem is tudom mit műveltek. Yoongi be volt tekerve vagy két csomag gézzel, amit a patikából szereztek Jin és Rami pedig műtős kesztyűket és maszkokat viseltek, miközben egy doboz ketchup volt a ruhájukra nyomva.

- Tudjátok, hogy hol vagytok egyáltalán? - nézett rájuk Mika döbbenten. A lány Jungkook csapatában volt, de a kémia leghalványabb jele se volt köztük. Kezdtem úgy érezni, hogy csak képzeltem amit a parton láttam, pedig meg mertem volna esküdni, hogy ők voltak azok és nem álmodtam. Most úgy álltak ott mint két idegen, sőt, Tae a másik fiú vállán pihentette a fejét és szélesen vigyorgott, Mika pedig Namjoonnal beszélgetett.

- Mochim - néztem Jiminre. - Nem fogják beengedni őket.

Jimin egy puszit nyomott a fejemre.

- Annál jobb, ők fizetik az italt meg a kaját este.

Nem tudtam nem észrevenni, ahogy Hoseok állandóan felém pillant. Szinte végig éreztem a tekintetét magamon, csak annak örültem, hogy Jimin Yoongi-n nevet, ahogy a fiú elzuhant a lábára tekert gézben, így ő nem vett észre semmit.

- Biztos jól vannak? - mormoltam magam elé.

- Persze - Hobi a vállamra tette a kezét mintha semmiség lenne. - A múltkor volt egy Run epizód és Jin kitalálta, ha úgy öltöznek mint a színészek akkor hamarabb átjutnak.

- Azzal dicsekedj, ahogy megijedték az árnyékod miatt és majdnem fellöktél - kiabált oda Taehyung és feltolta az orrán a szemüvegét.

- Ijedős vagy?

- Én? Nem - képedt el Hoseok felháborodottan és kínosan elnevette magát. Jimin közben visszatért és bejelentette, hogy mindenkit beengednek maszkostul és gézestül együtt.

- Oké, mehetünk elsőnek? - néztem a fiúkra, Jimin nagyot bólintott, majd kézen fogott és egy kicsit hozzám bújt. Féltem, hogy Hobinak rosszul esik, vagy, hogy kellemetlenül érzi majd magát, de még mindig csak mosolygott. A bejáratnál egy kifordult szemű,bőrruhás alak a kézfejünkre pecsételt egy fekete koponyát, majd belökdösött minket egy pincébe és szabályosan ránk zárta a rácsokat.

Vak sötétség vett körül minket, egyedül egy halvány, pirosas neon fény világította meg a macskaköves utat előttünk. Nem voltam ijedős, de egyre közelebb bújtam a mellettem lévőhöz, amikor elkezdett egy ütemes kopogás hallatszani, mintha valaki lassan közeledne felénk. Ködöt fújtak körénk, én pedig egyre erősebben szorítottam Jimin kezét, mert féltem, hogy elszakadunk egymástól. Ajtócsapódás hallatszódott. Tudtam, hogy ketten maradtunk. Talán egy aprócskát mégis ijesztőbb, mint amire számítottam.

HOSEOK

Azt hiszem Eunjoonak fogalma se volt róla a sötétben, hogy már másodszor simítja hozzám a testét és fúrja a mellkasomba az arcát védelmet keresve. Még amikor beléptünk láttam egy csapóajtót, ahová lerántották Jimint, tőlünk pedig minden fényt elzártak. Eunjoo akkor kezdett el hozzám bújni, miközben én nem tudtam mi a rosszabb, az, hogy ez a lány ölelget vagy az, hogy iszonyúan meg vagyok ijedve és sikítani akartam és csak végigrohanni ezen a beteges helyen. Tessék megint hörgés.

- Jimiiiiiin - Eunjoo megrázta a kezem - Menjünk inneeeeee - a lányt hátulról meglökte egy bőrmaszkos fazon, egyenesen rám, neki a vasrácsoknak. Eunjoo felnézett az arcomba és felsikított. - Hoseok! Jimin, hol van Jimin?

- Valalmi csapóajtón leesett.

- Mi az, hogy leesett?

- Valami nő lerántotta...

- EGY NŐ? - hördült fel Eunjoo. - Gyerünk Hobi, kijutunk innen de most azonnal. Add a kezed. - a lány felém nyújtotta apró tenyerét. Iszonyú kínos volt megfogni, mert az én tenyerem izzad a kezeim pedig reszkettek a félelemtől. Még egy váratlan dolog és esküszöm, hogy elájulok.

Köszi a drága nővéremnek. Kicsi voltam és ő éjjel mindig kiugrott a szekrényből, hogy engem jól megijesszen. Remélem most örül, minden hirtelen zajra pánikolva reagálok és azt hiszem, hogy szellem. Örök hála Dawon-ah.

- Jössz velem... - suttogta a nyakamba egy női hang.

- NE.

-...a túlvilágra.

-NNNNNEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE - kirángattam a kezemet Eunjoo kezei közül és egyszerűen csak elkezdtem előre rohanni. Vagy hárman ragadták meg a ruhámat, talán még az egyikük a pulcsim ujját is letépte de akkor nem érdekelt, egyszerűen csak ki akartam jutni. Akkor is ha ez azt jelenti, hogy...hátra kell hagyjam.

Eunjoot.

Valahol egy kövér, röhögő hentes mellett álltam és a fejemet fogtam. Miféle férfinak fog nézni, ha otthagyom? Lehet már meg is vet.

- Jung Hoseok? HOSEOK? - kiabálta valaki elhalóan én pedig a földre kuporodtam és elmondtam magamban egy szelleműző mantrát. - Végre megvagy.

- Eunjoo - a lány nagy nehezen felrángatott a földről.

- Nem volt nehéz megtalálni, végigordítottad az egészet, szerintem a színészek ijedtek meg mert egyel se találkoztam - a lány egy kicsit csalódott volt. - Legalább gyorsan ment.

A kijáratra mutattam, mert csak alig pár lépés választott el minket tőle.

- Köszi, Hobi, jó technika volt - kacsintott rám a lány nevetve. Ahogy sejtettem Jimin, valami alsó alagúton jutott ki, ezért már régóta ott üldögélt. Eunjoo lehuppant mellé és a combjaira fektette a fejét, miközben kacagva figyelte ahogy Rami csapata elindul befelé.

Rami.

- Hyung - kiabáltam Jin után. - Nem próbálhatnám meg még egyszer?

- Tőlem aztán - vont vállat a legidősebb.

- Nem akarok megsüketülni - fintorgott Yoongi. - Elég már ebből a baromságból.

- Mindegy, Hoseok gyere csaj - Jin átölelte a vállamat és odébb húzott, hogy belőlem is múmiát csináljon.

Közben Rami arcát figyeltem, aki jól láthatóan mosolygott még az orvosi maszk alatt is. Ha már Eunjoo előtt nem tudtam férfiként viselkedni, legalább Raminak meg akartam mutatni, hogy nekem is megy ha meg kell védenem egy lányt.

EUNJOO

Semmi sem volt jobb mint az árnyékban, Jimin combjain elfeküdni.

- Hány perc alatt voltál kint?

- Tíz - mosolygott rám a fiú és kisöpört egy hajszálat az arcomból. - Ti talán tizenöt perccel utána érkeztetek meg. Nem történt semmi Hobival?

- Ne kezd megint - fintorogtam. - Amúgy is ha tudom, hogy ennyire félős, eszembe se jut horror házba hozni. A lábamba kapaszkodott, meg otthagyott tök egyedül és annyira sikított, hogy szerintem Koreában is hallották.

- Legalább nem mi leszünk azok akik a vodkát veszik - mondta Jimin majd felém hajolt és gyengéden megcsókolt. - Bárcsak minden napot így tölthetnék el veled. De hazamegyünk és minden ugyanolyan lesz mint régen.

- Remélem azért nem - felültem a padon és végigsimítottam puha bőrén. - Szeretlek.

- Én is - Jimin ismét egy puszit lehelt a számra, majd ekkor észrevette a nyakláncot, amit tőle kaptam. - Ne viseld azt. Azt...azt egy bolond Jimintől kaptad. Hagy adjak egy másikat.

- Nem vehetsz még egy ilyen drága ajándékot - ráztam meg a fejemet.

- Van egy jobb ötletem és kevésbé drága - mondta a fiú. - Kérlek. Nem akarom, hogy az jusson eszedbe róla.

- Rendben. De csak egy nagyon apró dolgot szeretnék. Hé - megfogtam a fiú kezét és megszorítottam. - Nekem már az nagy dolog volt, ahogy ma viselkedtél. Este is legyél jófiú és megjutalmazlak. Talán.

- Mindig ezzel jössz, amikor úgyis tudod, hogy én vagyok az aki... - Jimin félúton elakadt, mert az Idiótáknak kinevezett csapat egy emberként esett ki a kijáraton.

- Hyung, mondtam, hogy megsüketülünk - panaszkodott Yoongi.

- Nem Sunbae hibája, hogy magas a hangja - szállt vele szembe harciasan Rami.

- Ja, ha süket leszek, az se az övé lesz.

- Nem is.

- Elég már - morgott rájuk Jin. - Hoseok jól teljesített. A kijárathoz rohant, ezért tizenöt perc alatt végeztünk.

A homlokomra csaptam.

Már megint.

- Szerintem király voltál Sunbae - guggolt le mellé Rami egy kicsit elpirosodva. - Tudod, amikor jött a szellem és te félrelöktél így nem lökött bele abba a csapdába. Köszönöm, Sunbae.

- Csak rohant kifelé - jegyezte meg Yoongi morogva.

- Hagyd már őket - Jin megrángatta a fiút és odébb húzta.

Hoseok halványan Ramira mosolygott, látszott, hogy szégyelli magát, de megint lopva felém pillantott aztán újból felvette a szokásos, széles vigyorát. Vajon azt hitte, hogy haragudni fogok rá, ha rosszkedvű. Egyenlőre nem értettem, de az biztos, hogy a detektív énem ezt nem hagyja annyiban.

Utoljára Tae, Jungkook, Namjoon és Mika mentek be, akik 5 percet se töltöttek bent a labirintusban. Halál nyugodtan röhögcsélve jöttek ki, és egymást lökdösték mintha Disney Land-ben jártak volna.

- Titeket mivel etettek meg? - néztem rájuk döbbenten.

- Mi van?

- Hagyd, őket nem érdekli - legyintett Jimin. - Azért se tetszett, hogy együtt lesznek megint. Namjoon okos, Tae és Jungkook abszolút tojik az egészre...Mika meg...pont úgy néz ki mint ők.

- Ja, eldumáltunk az egyikkel, egy nagyon jófej francia srác volt, megmutatta a kijáratot - magyarázta Namjoon. - Mika telefonszámáért cserébe.

- MIKA.

- Hamisat adtam meg, okoskám - csücsörített a lány, de nála sose lehetett tudni. Viszont ahogy körbenéztem, mindenki felszabadultan nevetett, végre, olyan sok idő után, minden egyes arcon mosolyt láttam és ettől valamiért olyan érzésem támadt, hogy ezt a napot ennél csak még jobbá tudjuk tenni. Annyira szerettem volna mindent megadni nekik, valami olyat amire ki tudja mikor lesz újra lehetőségük.

- Srácok - kiabáltam. - Nem nézzük meg együtt a naplementét? Egy pár ital társaságában. Vegyük úgy, hogy Jin Oppa és én vesztettünk, ezért ezt mi álljuk. Ti csak vigyetek pokrócot, üdítőt, meg kaját.

- És párnát - szólt közbe Yoongi.

- Azt is.

- Az ágyamat?

- Állítsatok fel neki valamit - legyintetettem, mire a fiú egy kicsit elégedettebb arcot vágott.

Jimin mormolt valamit arról, hogy miért megyek el én bárhova Jinnel kettesben, de miután tájékoztattam, hogy csak a sarki boltig szándékozom menni, lenyugodott és közölte, hogy ő akkor elmegy megvenni az ajándékot amit nagyon szeretne odaadni.

- Nos, akkor saket veszünk? - nézett le rám a fiú magasról.

- Nyakamat rá, hogy vodkát akarsz.

- Hát lehet, hogy akarok, lehet, hogy nem - csücsörített a fiú ártatlanul.

- Szóval igen - vigyorogtam rá. - Hányat.

- Egyet.

- Tíz embernek?

- Tizenötöt.

A kasszánál szinte nem is akarták eladni nekünk ezt a sok alkoholt, az idős japán néni félt, hogy halálba fogjuk magunkat inni, de Jin egy kissé tört japánnal elmagyarázta, hogy szülinap lesz és nagyon szeretnénk megünnepelni. Erre a néni viszont túlságosan is megörült és bedobott egy ajándék üveget a sok közé.

Jinnel próbáltuk egyenlően elosztva cipelni az üvegeket a többiekig akik már a parton fetrengtek, kivéve Jungkookot és Taet aki a tengerben versenyt úsztak. Hatalmas szerencsénk volt, hogy nem volt szezon és ilyenkor szinte senki nem volt a parton. Ahogy lattam inkább délelőtt szoktak lenni egy páran, de ilyenkorra már mindenki hazamegy.

- Jimin? - néztem körbe.

- Állítólag neked vesz valamit - mondta Rami. - De már másfél órája veszi.

Épp hogy őt emlegettük, Jimin kócos hajjal odakocogott hozzánk és szabályosan rám vetette magát.

- Eunjoo, olyan szép vagy.

- Már ittál valamit?

- Nem tudom, Namjoon adott valami kék...

A fiú az én kezembe is nyomta a kék löttyét. Fogalmam se volt mi az, de a többiek a fejüket fogták, de azért egybe lehúzták, hogy hamar véget érjen a szenvedésük. Igazából finom volt és édes, csak a végén éreztem egy kicsit keserűnek. De komolyan ez a valami rögtön ütött. Máris teljesen spicces állapotban voltam.

- OKÉ SRÁCOK - ezúttal nem voltak kamerák a közelben. Annyira szabadnak éreztem magam. - Mi az ami mindenki gimis éveiből kimaradt?

- Ööööööööööö

- AZ IVÓS JÁTÉKOK.

- Mi néha szoktunk olyat - jegyezte meg halkan Hobi.

- DE NEM LÁNYOKKAL.

- Ez igaz - ismerte el Jimin és ezúttal a vádlimat szorongatta magához.

- Úgyhogy játszani fogunk. Felelsz vagy mersz, Eunjoo verzió.

- És milyen az a verzió...? - kérdezte Rami halkan.

- Felelsz ÉS Mersz - mondtam majd elnevettem magam. - Azt garantálom, hogy mindenki jól fog szórakozni. És, most, hogy végre a két kis sellőnk is kijött a partra. Üljünk körbe és megpörgetem az üveget.

Akkor ez nagyon jó ötletnek tűnt. Komolyan.

Az üveg alja Mikara a teteje pedig Jungkookra mutatott.

- Akkor kezdhetjük is. Jungkook felel és mer, Mika pedig az utasításokat adja.

- Nem is tudom...a barátodnak tartasz? - kérdezte Mika zavartan és a homlokát ráncolta. Tényleg zavart volt.

- Annak. A barátomnak.

- Csak a...

- Egy kérdés - állítottam le.

- Oké - Mika kihívóan előredőlt. - Csókold meg a személyt aki szerinted a legvonzóbb mindannyiunk közül.

- Huuh - Jungkook enyhén elvörösödött, majd felhúzott három kis pohárnyi italt egymás után. - Ez csak egy játék, ugye?

- Oké - a fiú hosszan kifújta a levegőt, térdre ereszkedett majd egy szempillantás alatt maga felé vonta Taehyungot és finoman az ajkaira helyezte az övét. Jungkook rettentő piros lett, majd visszaült a helyére és a földre magad maga elé.

- Te mondtad, hogy a legvonzóbbat.

Igaza volt.

Én pedig...

Alig vártam mik lesznek itt.

Mert már egy ördögi tervem is volt.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Juhu, új fejezet! Ebben és a következőben még jól szórakoznak kedvenceink, de aztán sajnos fejest kell vetniük a munka világába.

Mit gondoltok Jungkook hirtelen csókjáról? (pluszba megjegyzem, hogy nem vagyok TaeKook shipper, igazából nincs különösebb shippem, a következő részben kiderül miért történt ami :D)

Ramiról és Hobiról? Vajon lesz köztük bármi egyéb mint barátság?

És mit akar Jimin ajándékba adni Eunjoonak? 0.0

Jin és a Vodka legendája.

Legyen szép hetetek, aki suliba megy...

Hwaiting!