MIKA

Három hónapja először éreztem, hogy nem bírom tovább. Mégis mit képzeltem, amikor idejöttem? Hogy majd minden könnyű lesz és a cuki pofimmal eladhatok mindent?

Igen.

Végülis, ezért voltak az idolok, a cuki arcuk miatt, én pedig japán voltam, tökéletes koreai tudással, mennyire egyszerű lett volna az egész.

Ehelyett mit csinálok? Egy szertárban bujkálok Min Yoongi rap órái helyett. Még soha nem hagytam ki egyet sem, nem volt bátorságom hozzá, de már nem bírtam azt az embertelen szigort ahogy kezelt. Vágom, profi, ez a dolga, de amikor azt akarja, hogy valamit háromszor olyan gyorsan hadarjak el, még a nyelvem is beletörik. Aztán soha nem elégedett velem, de a legrosszabb, hogy nem kiabál, hanem az égnek emeli a szemeit, majd hosszan sóhajt, mint aki teljesen lemondott rólam.

Ez ismétlődik meg. Minden. Egyes. Órán.

Mennyire jó lehet Eunjoo-nak, aki épp valami tengerparton forgat.

- Utálom - puffogtam és ököllel a falba ütöttem, mint egy óvodás.

- Mit is utálsz? - kérdezte egészen közelről egy mély hang. Engem pedig kirázott a hideg. Jeon Jungkook. Ő mit keres itt a világvégén?

- Ömm. . . Nem érdekes.

- Engem érdekel - guggolt le hozzám a fiú.

- Oké, őszinte ember vagyok, nem bírom Yoongi óráit, nem lehetnénk együtt megint? Mármint Te és én?

Jungkook elnevette magát, mintha az évszázad viccét mondtam volna. Akkor esett le, hogy nagy hevességben az együttlét szó egy másik, szexuális jelentésű változatát használtam. Teljesen belevörösödtem. Bárcsak elvinne innen valaki. Hé, Mika vagyok, de vannak érzéseim.

- B-b-bocsánat, nem úgy értettem - hajoltam meg előtte.

- Ugyan, egyidősek vagyunk, belefér - Jungkook a kezét nyújtotta felém majd felhúzott a földről. - Azta, te mennyire pici vagy.

Igaza volt a mellkasáig értem fel, még az is csoda volt.

- Oppa. . .

- Mika, figyelj, tudom milyen nehéz - a fiú a vállaimra helyezte a kezét és mélyen a szemembe nézett. - Én is ilyen voltam. A legfiatalabb, akitől sok mindent elvárnak. De hidd el, Raminak és Eunjoonak se könnyebb, pont annyira dolgoznak keményen mint Te.

Igaza volt, tudtam mennyire. Valójában ahogy közelebb kerültem hozzájuk és megismertem őket, tudtam, hogy aranyos és jó lányok mindketten, akiknek nem az a célja, hogy átverjenek és kihasználjanak. Csak egyszerűen. . . a múltam miatt nehéz volt megbíznom bárkiben is. De nagyon igyekeztem. Akartam.

- Rendben - igyekezni fogok. - Bólintottam. De a mai óra alól kibújok - motyogtam és elindultam a másik irányba.

- Várj, mielőtt tovább bujkálnál, megpróbáltam egy pár grafikussal beszélni és kitaláltunk egy dizájnt a mini-albumotoknak. Megnézed?

Naná. NANÁ.

- Hát, oké - vontam vállat lazán. Jungkook izgatottan előhúzta a táskájából a papírt amit eddig is gondosan fogdosott, majd a kezembe nyomta.

Majdnem elnevettem magam. Ezt a képet még a forgatás alatt csináltuk egyik hajnalban amikor mindenki aludt, de mi olyan idegesek voltunk, hogy elmászkáltunk.

- Mit gondolsz kezdeti dizájnnak? - hajolt előreJungkook és szélesen rám mosolygott.

- Utálom - nevettem el magamat. - Nézd, milyen fejet vágok rajta. Eunjoo pedig. . . - Nem tudom éppen kinek hazudtam, imádtam a képet, tényleg ilyenek voltunk. A személyiségünk tökéletesen volt megörökítve a képen. - Várj Jungkook. Azt hiszem. . .mégis tetszik. Őszinteség, igaz? Imádom.

- Akkor egy pár apró változtatás és szabad utat kap?

- A többieket nem kérdezed meg? - pislogtam ártatlanul.

- Nekik meglepetés - mosolygott a fiú. - Viszont a te véleményedre kíváncsi voltam. Egész nap téged kerestelek.

- Áh...áh... - ezt nem tudtam hova tenni, ezért csak tátogtam.

- Nos, akkor jó munkát, kitartást - intett a fiú és hátat fordított.

- V-v-várj - kiabáltam utána rákvörösen. Még a szavakat is fájt kimondani, ez nem az én személyiségem volt, az akcentusom is előjött. - Megadod a számodat? Tu-tudod ha munka miatt kellene. . . vagy. . .

Jungkook vigyorogva kapta ki a mobilom a kezéből és bepötyögött valamit.

- Csak tudd, hogy ritkán válaszolok bárkinek is.

- Semmi baj - intettem utána. - Szia.

Érdekes, régen éreztem ilyet. Valamiért pont ez a tökkelütött dobogtatta meg a szívemet ennyire. Vajon van benne bármi különleges az őszinte szemeit leszámítva? Miért érzem úgy, hogy ő soha nem verne át. Hogy mindig az igazat mondja, akármennyire is fájdalmas legyen az.

Mikarin: Köszi, keményen fogok dolgozni.

Írtam neki, tudom, hogy ignorálni fog, de legalább elolvassa. Remélem.

Kooked: figyelni foglak :)

Három hónapja jöttem ide. Először éreztem, hogy minden rendben lesz. Mégis mit képzeltem előtte? Hogy majd csupa szenvedés és örök pokol lesz az élet? Hogy semmi jó dolog nem fog történni velem?

Rögtön hármat is feltudok sorolni.

Eunjoo.

Rami.

Jungkook.

▬▬▬▬▬

ᴍᴇɢᴊᴇɢʏᴢᴇ́s

Nos ez lett volna a kis extrám, köszönöm az 5000 olvasót, valójában a célom ezzel a lányok albumának borítója lett volna, illetve az, hogy megmutassam Mika fura lány, de nem olyan rossz mint amilyennek megismertük. Remélem egy kicsit a szívetekbe zárjátok.

Találkozunk a 21. fejezetben. c: