- Kezdjük veled - mutattam Yoongira. - Hogy tudtál eltévedni?

- Namjoon "okoskodott" - itt idézőjelet formált hosszú ujjaival -, hogy, ha két felé válunk, gyorsabban a célhoz érünk. Ők ketten a lánnyal, a kamerával világítanak, én meg a zseblámpával maradtam - a fiú megköszörülte a torkát, majd a fejére húzta a kapucniját és lazán átdobta nekem az egyetlen pislákoló fényforrásunkat.

- Te jössz.

- Leestem - felfelé böktem a szakadékra - Onnan.

- És még élsz?

Mindezt olyan hangon mondta mint akit a legkevésbé sincs se érdekel a válasz, de mivel nincs más dolga ezért itt marad és meghallgatja.

- Kiabáljunk fel Jiminnek - mondta aztán rekedtesen - Egyébként is, segíthetett volna neked... PARK JIMIN.

Hirtelen nagyon apróra húztam össze magamat, mégis hogy tud egy ilyen vékony srác ennyire hangosan kiabálni. Nem is kellett bele sok és Jimin megjelent a domb tetején, annyi világfájdalommal az arcán ami nekem elég lett volna egy hétre is.

- HYUNG! EUNJOO - kiáltott le nekünk. - Lejövök érted!

- Ne ne ne ne! - megragadtam Yoongi kabátját és megrángattam. - Ne engedd, túl meredek és el fog csúszni, nekem is csak szerencsém volt - hadartam el egy szuszra. Azt hiszem felhasználtam 20 évre való szerencseadagomat ezzel az egy eséssel.

- CHIM, NE GYERE LE ITT. MENJ KÖRBE, TALÁLKOZZUNK A DOMB LÁBÁNÁL.

Jimin aggódva nézett le rám, de aztán felmutatta a hüvelykujját és futva elindult.

- Min Yoongi, te tudod hol a domb lába? - kérdeztem a fiútól, mire az megvonta a vállát és egy kicsit elhúzta a száját.

- Nem.

- Akkor miért mondtad neki, hogy menjen körbe? - sopánkodtam.

- Azt akartad ne ide jöjjön - felelte a fiú lazán és hosszan kifújta a levegőt, jelezve ezzel, hogy a témát lezártnak tartja és jobban teszem ha befogom. Sőt mi több, fogta magát és nemes egyszerűséggel leült a földre, majd a kis patakra bámult. Pár perc múlva apró ritmusokat ütött a combjára. Ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni, miután leesett, hogy mivel már ül, nem tervez felállni vagy megmozdulni többet.

- Figyelj, örülök, hogy meginspirál a természet én is énekelnék a madaraknak, deeeee, baromi sötét van és az egyetlen zseblámpa is halálközeli állapotban van.

Yoongi úgy nézett rám mintha őrült lennék.

- Épp ezért várom, hogy majd más megtalál.

- De akkor utolsók leszünk - mutattam rá.

- Nem izgat - vont vállat a fiú. - Nézd - Yoongi megnyalta a száját és nagy nehezen felém fordult. - Nem akarok a lelkedbe gázolni. De ha az jár a fejedben, hogy "büntetést" kapsz meg "díjat" az első helyért akkor nagyon tévedsz. Ezek a dolgok amúgy is, előre el vannak döntve. Azt filmezik többet akire a nézők épp aktuálisan kíváncsiak. Jelen esetben Jungkook és a japán lány. Még ha győznének is, addig fogják filmezni amíg utolsók nem lesznek.

- Mika - tettem hozzá, tátott szájjal.

- Ő. Az ARMYk körében éppen Jungkook az aktuális kedvenc, tőletek pedig a japán lányban van a legtöbb potenciál, hogy mindenki favoritja lesz.

Magam elé meredtem. Mika cuki volt, szép, jól táncolt és énekelt, egy kicsit 4D személyisége volt - valóban, a tökéletes választás, én is érte rajonganék.

- Valójában ez az egész "megismertetjük veletek az idol életet" is egy totális hülyeség - Yoongi széttárta a karjait. Ha már lúd, legyen kövér. - Senkit nem érdekel négy gyakornok. Senki nem ismer titeket. Viszont, koncepciónak nem rossz, hogy a Bangtan Boys-t lányok közelében mutatják. Barátnőnk nyilván nem lehet, de a rajongók mégis szeretnének látni minket, nőkkel, ez pedig egy elég ártatlan megközelítés. Plusz, ezután nem lesztek senkik. Lesznek gyűlölőitek, de lesznek olyanok is akik éjjel-nappal azt figyelik, hogy posztolsz -e egy újabb képet magadról.

- Valakik leszünk a szemükben - dünnyögtem magam elé. Sugára néztem aki szinte kifulladva szuszogott a sok egybefüggő beszédtől. El se hiszem, hogy hasznos dolgokat mondott, komolyan, még egy kicsit örültem is neki.

- Igen. Ezeket senki nem fogja elmondani neked. Vagy rájössz magadtól, vagy nem leszel sikeres.

- Te jó ég - képedtem el. Teljesen igaza volt. A legrosszabb az egészben pedig az volt, hogy tisztában voltam vele, hogy működik a show business, de nem esett le, képes voltam a saját álmaimba ringatni magamat, hogy ez egy valós verseny. Egyre vacakabbul éreztem magamat, ahogy a vállamra nehezedett a súly. Munka. Eleve így nevezték ezt az egészet, mielőtt idejöttünk. Nem játszunk, nem szórakozásból táncolunk és énekelünk, hanem mert ez a dolgunk. Dolgozni jöttem és több mint egy hónap után, Min Yoongi kellett hozzá, hogy felnyissa a szememet.

- Ezt nem azt jelenti nem ismertetném meg veled az idol életet szívesen - sóhajtott a fiú és az arcomra világított. - Sőt, megtanítanálak több dologra, rappelni, dalokat írni, de meghalni sincs időm. Nagyon szívesen segítenék többet a gyakornokoknak is, akik majd utánunk fogják képviselni a céget, és a Big Hit logója alatt lépnek fel.

- Köszönöm - hajoltam meg előtte. Én eddig azt hittem azért nem beszél soha, mert tök hülye, de kiderült, hogy iszonyú okos és intelligens srác, én meg rögtön lemajmoztam gondolatban. Soha többé nem teszek ilyet. - Igazad van, köszönöm még egyszer. Meghálálom.

- Fájt az igazság?

- Igazából az fájt, hogy tudtam, de mégsem esett le. Az fáj, hogy ostoba vagyok - mondtam ki egy szuszra.

- Remek, akkor tudod min kell változtatnod - bólintott Yoongi és hátradőlt a parton. Számára ennyi volt a beszélgetés, de bőven elég is volt, legalábbis egyenlőre. Vajon Mika tudta ezt? Tudta, hogy Jungkook mellé kerülve rá is jobban oda fognak figyelni, vagy véletlen tényleg csak tetszett neki a fiú?

Hosszan kifújtam a levegőt és leültem Yoongi mellé. Egy kicsit oldalra fordultam és a Hold sütötte arcára pillantottam. A szemei félig csukva voltak, valahogy olyan fáradtnak tűnt, de még így is jóképűnek. Éreztem, hogy többet akart még mondani, de valamiért úgy döntött, hogy akkor csak ennyit oszt meg. Én pedig türelmetlenül várhatok a következő alkalomra amikor hajlandó lesz beszélgetni.

- Szerinted... - még egy kérdésem lett volna vele kapcsolatban, de ekkor hatalmas ordibálással és egy baromi nagy kamerával maga mögött megérkezett J-Hope, mint mentőosztag.

- Hát ti nem egy csapatban vagytok - röhögte a fiú teli szájjal.

- Leestem onnan, Oppa pedig eltévedt - próbáltam diplomatikusan a kamerába nézni.

- Kár. Lemaradtatok a versenyről.

- Ki vesztett? - Kérdeztem halkan.

- Sajna Ti. Jobban mondva Mika és Jungkook.

- Meglepő - mormolta Suga és rám nézett a szeme sarkából. Nem úgy mint "aki megmondta", hanem sokkal inkább úgy, hogy "legyél óvatos". - Mindenki visszatért már a táborba?

- Mindenki, Jimin mondta, hogy erre látott titeket mi meg eljöttünk. Azt hiszem a többiek már megcsináltak mindent, úgyhogy igazából nincs semmi dolgotok mint visszajönni és enni.

- Köszönöm - hajoltam meg ismét a stábtagok és Hobi előtt.

- Nekem ugyan nincsmit - nevetett rám a fiú és elindultunk visszafelé. Valóban az egész út, nem tartott tovább mint 15 perc, már ha egyikünk is tudta volna honnan jött - vagy az én esetemben honnan esett.

A táborba visszaérve azonnal szembesültem azzal, hogy mindaz amit Yoongi mondott a színtiszta igazság volt. Még most is gombócban volt a szívem, ha belegondoltam, hogy a srác mennyire átlátja ezt az egészet.

▬▬▬▬▬

A táborban intett nekem egyet, majd a fiúkhoz indult enni valamit én pedig bemásztam a kis sátrunkba ahol Mira és Sunmi voltak csak jelen.

- Mika? - kérdeztem.

- Nagyon megbüntetik és Jungkook-al főz vacsorát - húzta el a száját Sunmi. Naná, vacsorát amit nem mi fogunk megenni, mert mi már megkaptuk az egy pohárnyi kaja adagot kettőkor.

- Nem értem az egészet, főleg, hogy Mira és Namjoon Oppa tök utolsók voltak. Az ellenkező irányba mentek például, mert Namjoon összetörte a GPS-t.

- Hogy lehetett Mika az utolsó? - töprengett Sunmi még mindig. Én csak a vállamat vontam, egyenlőre nem akartam elmondani nekik semmit, előtte Mikával szerettem volna beszélni. Ha tudott ezekről a dolgokról és így akart előnyt kovácsolni magának, akkor természetesen úgy fair ha a többiek is tudják, de lehet véletlen tényleg Sailor Moon érzései vannak. Semmi nincs kizárva.

Átvettem gyorsan egy pántos piros ruhát, mert a menedzser öt perce ránk ordibált, hogy megbeszélést tart.

Épp kibújtam a sátorból, amikor éktelen állatias üvöltést hallottam a srácok büféasztala felől. Az én angyalinak hitt "Jiminem" éppen felrúgta az asztalt ami előtt Suga ült, majd megrángatta a fiú pulcsiját és valamit nagyon dühösen az arcába vágott, majd felháborodottan elvonult valahova.

- Mi volt ez? - tátogtam szerencsére épp egy kamera se forgott ezért közelebb merészkedtem, hogy megtudjam mi okozta a katasztrófát. Jin épp egy papírtányérra pakolta a csirkeszárnyakat, amikor meglátott.

- Eunjoo, igaz?

- Igen. Kim Seokjin Oppa?

- Igen, pontosan - mosolyodott el a fiú.

- Mi történt itt?

- Ahhaha..

- Nem volt vicces - tette hozzá Taehyung aki, szintén segíteni próbált, összerakni a székeket meg mindent ami darabjaira esett. - Jimin hirtelen kiakadt, hogy Yoongi és te hol voltatok ennyi ideig. Ő meg mondta, hogy sehol. Erre rákérdezett, hogy mit csináltatok. Mondta, hogy semmit.

- Ez így történt - értettem egyet. Semmit se csináltunk, max annyit, hogy együtt vettük a levegőt.

- Erre Jimin közölte, hogy ezt nem hiszi el, de a bomba nem itt robbant. Be lettetek osztva párokra és Eunjoo a neved, igaz? A cég úgy döntött, hogy rapper leszel így Yoongitól fogsz órákat venni, heti egyszer. Heti kétszer pedig tánc órákat Jimintől.

Itt kezdett el leesni, hogy mi leszek? Nem tudok rappelni. Kizárt. Ki volt az az állat aki szerint én rappelni tudok? Jiminnek is azt mondtam, hogy csak az ének megyeget, szegény biztos azt hitte, hogy az ének óráimon is vele leszek beosztva?

- Na mindegy itt szerintem elpattant valami mert rárúgta az asztalt Yoongira és elment duzzogni - fejezte be a sztorit Jin.

- Megkeressem? - kérdeztem aggódva. Szegény Jimin, biztos elárulva érzi magát, nem akartam, hogy fájjon neki. Vagy egyetlen álmatlan éjszakája is legyen emiatt.

- Ne, légyszi. Majd ketten megoldják egymást közt - szólt rám Namjoon. - Ez a kettejük dolga. Nem tartozik rád. Viszont, ha hátra nézel - a három másik lány már egy körben ült és integettek felém - ők várnak rád.

Biccentettem egyet és a többiek felé siettem, mert már a menedzser is türelmetlenül nézegette az óráját.

- Bocsánat - biccentettem.

- A mai adás jól sikerült hála Mika kisasszonynak, megdicsérem érte. A többiek...nos jobb lesz ha kitaláltok holnapra valami személyiséget magatoknak, mert elég lapos volt. Holnap még a hegyen leszünk, aztán lesz egy utolsó nap a városban valami program, majd vissza az edzésekhez.

- Igaz, hogy rappernek választottak? - tettem fel a kezemet.

- Igen. Mika nem akar rapper lenni, ezért valakinek el kell vállalni.

A másik két lány is lesütötte csak a szemét, egyikőjük se mert igazából rám nézni.

- Rendben, értem, mindent beleadok.

Megértettem őket. Rappernek lenni születni kellett, vagy évek kemény munkája utána lehetett elérni vele... valamit. Nos, erősen kételkedtem, hogy a valami bennem lenne, de meg kellett próbálnom. Nyilván a másik három lány is azért hárította rám a feladatot, mert rizikós volt. Ha nem sikerült annyira megtanulni rappelni, akkor egyszerűen fel is út, le is út volt mint általában, csak így még annál is egyszerűbb volt kitúrni a másikat.

- Oké, ha minden világos, akkor reggel ébresztő 8-kor. Aludjanak.

Mindannyian a sátrainkba vonultunk, még elnéztem a fiúk felé, de csak két alakot láttam a távolban egymás mellett. Reménykedtem, hogy Yoongi és Jimin az. Ilyen butaságokon nem érte meg veszekedni. Viszont...

- Mika - ragadtam meg a lány blúzát egy kicsit. - Ráérsz pár percre?

- Persze - vigyorgott a rám sugárzóan és törökülésben leült mellém a sátor előtt.

- Tényleg tetszik Jungkook?

- Aha - bólogatott a lány. Hmm, amilyen trükkös, nem fogok kiszedni belőle semmit.

- Akkor nem csak azért akartál vele lenni mert, tudtad, hogy őt fogja legtöbbet mutatni a kamera. Ez megnyugtat.

- De azért is - vont vállat a lány és kérdően rám nézett. - Miért, te meg a csavaros eszeddel botrányba keveredsz Park Jiminnel az ÉJSZAKA, így is minden rólad szól. Még, jó, hogy nekem jár ki a több kameraidő - hadarta el Mika egy szuszra nagyon vörösen.

- Én nem direkt keveredtem...

- Bla bla bla, tudod én ezeket a dolgokat már nem hiszem el. Annyi ilyen ál-barátságban volt részem. Használj ki te is úgy ahogy tudsz, én pedig szintén ezt teszem. Ennyi az egész.

A lány megrázta rövid barna haját és bemászott a sátorba vihogni valamin a többiekkel. Vajon a másik kettő is ezt gondolja?

Én őszintén barátságban szerettem volna velük lenni, de ahogy ma megtapasztaltam, olyan, hogy tökéletes kapcsolat még a legszeretőbb csapatban sincs a tagok között.

Én hittem Mikának. Bár előbb elmondta volna a tervét, segítettem volna neki, úgysem akarnék a csapat központja lenni, mindent megtettem volna érte, hogy ő ragyoghasson. Én csak debütálni szeretnék.

De aznap rá kellett jönnöm, hogy ez a világ még annál is kegyetlenebb mint amilyennek eddig gondoltam.

És nem is sejtettem, hogy lesz ez még rosszabb.

Sokkal, de sokkal rosszabb.