Nagyon ízlésesen rendezte be nekem a helyet Renato. A falak világoskék színűek és fehér bútorokkal van berendezve. A szoba közepén volt egy franciaágy, aminek a jobb oldalán volt az erkélyem. Nem volt hatalmas, sőt csak babzsák fotel és asztal helykezdett el rajta. Az alvóhelyemmel szemben a szekrény és egy falra felszerelt tévé foglalt helyet, míg a bal részén pedig az íróasztal a laptopommal. Éppen süteményeket néztem az említett eszközön, amikor kopogtak.

~ Bújj be ~ mondtam, mire Renato be is jött.

~ Kérnék egy szívességet. Hallottam hogy cukrászként végeztél... ~ megköszörülte a torkát, majd folytatta. ~ A CNCO egyik tagjának ma este lesz tartva a születésnapja és kellene egy tortát sütnöd.

~ Miért kéne benne legyek? ~ rápillantottam, majd vissza a gépre.

~ Fizetek érte, valamint meghívtak téged is a fiúk ~ lépett az ajtóhoz hogy távozzon, de utána szóltam.

~ A tortát megcsinálom, de nem megyek.

~ Köszönöm ~ mondta és elhagyta a birodalmamat.

Imádok sütni és főzni is, mert mindent anyától tanultam, szóval megtisztelem hogy a szenvedélyét tovább viszem. Szobám elhagyása utána, egyből a konyha fele vettem az irányt, majd kitártam a hűtőt. Meglepetésemre semmi nem volt a fehér eszközben, így elindultam a boltba. Bevásárlást követően neki álltam egy univerzumos mirror glaze tortának. Négy teljes óra és megannyi liszt volt a ruhámon. Betettem a gyönyörűséget a hűtőszekrénybe, majd rendbe raktam a konyhát. Tévé nézés mellett döntöttem, ami a további elfoglaltságomat jelentette. Megnézve jó pár sorozatnak a részét, amit éppen az egyik adón ment, rá kellett jönnöm hogy unatkozok. Los Angeles-ben ilyen sosem volt, mert nagybátyám elintézte hogy ne legyenek unalmasak az estéim. A számítógéphez léptem, majd leültem és megnyitottam a wattpadot. Írtam pár részt a BTS-es fanfictionomba. Amikor ránéztem az órára már este hetet mutatott. Telefonomon ott volt egy jegyzetben a cím, ahol az énekes bulija lesz tartva. Jól jön egy kis kapcsolódás, szóval készülődésbe kezdtem. Fekete koktélruha mellett döntöttem, amint dzsekivel és kedvenc magassarkúmmal dobtam fel. A sminkem szempillaspirálból és vörös rúzsból állt.

***

Egy és félóra alatt a házhoz értem, aminek az ajtaja nyitva volt. Rengeteg ember táncolt bent és sokan medencéztek. Körbe néztem, majd megfogtam egy koktélt és beljebb sétáltam, ahol pont kedves bátyámba futottam.

~ Mégis eljöttél? ~ ölelt magához.

~ Úgy tűnik, de csak bulizni ~ dobtam egy fél mosolyt.

~ Szeretném bemutatni a srácokat ~ mondta, de mire reagálni tudtam volna, addigra előkerítette a fiúkat.

~ Srácok, szeretném bemutatni a húgomat. ~ csapta össze a két kezét Renato. ~ Ő itt Sorina Reyes.

~ Hola cielo. ~ karolt át az egyik szőke.

~ Rajongó vagy? ~ kérdezte a gondosan oldalra fésült hajú.

~ Nem ~ mosolyogtam.

~ Sebaj, hamar az leszel. ~ kacsintott rám.

Válaszolni már nem tudtam rá, mert Renato félre húzott, majd mindegyik srácnak elmondta a nevét.

~ Egy dolgot kérek... ~ kezdett bele. ~ Próbáld megkedvelni őket, mert rendes srácok.

~ Mi lesz, ha nem? ~ húztam fel a szemöldököm.

~ Szóba se hozom őket előtted ~ nyújtotta a kezét. ~ Rendben?

~ Oké ~ viszonoztam én is, majd eltűnt.

Spanyol zenék szólnak, amik nem az én stílusom, de annyira fülbemászóak hogy rávettem magam a táncolásra. Csatlakozott hozzám Chris is, amibe bele is mentem. Egészen addig, amíg el nem kezdett nyomulni. Derekamat fogdosta és a nyakamat puszilgatta, de hamar véget vetettem neki, mert arrébb löktem.

~ Jól táncolsz, Mi cariño ~ fütyült utánam Chris.

~ Hagyj ~ mondtam, majd egy ital társaságában kiültem az egyik napágyra.

Igaz már este van, de jól esett ott feküdni és nézni a csillagokat. Nem sokáig voltam egyedül, mert kijött mellém Zabdiel is.

~ Szerintem sok volt az ital... ~ nézett engem. ~ Haza vigyelek?

~ Nem kell ~ felálltam és magára hagytam.

Éjfél körül már nem volt kedvem táncolni sem, ezért hazafele vettem az irányt. Pár házzal arrébb megjelent mellettem egy biciklis srác.

~ Hmm, dögös vagy ~ állt elém. ~ Folytatjuk nálam az éjjelt?

~ Nem és húzz el ~ tettem hátra pár lépést.

~ Gyere ~ ragadta meg a karomat, de el is engedte, amikor megállt mellettünk egy kék autó, aminek sötétített ablakai voltak.

A sofőr kiszállt, akin sapka volt és fekete szemüveg, de így is kitudtam venni hogy Zabdiel az. A háta mögé húzódtam, de a másik fiút ez sem hatotta meg.

~ Szerintem nem süt a nap ~ nevetve felnézett az égre.

~ Hagyd békén a lányt ~ feszítette be a karjait, mire a srác felpattant a biciklire és elhúzott.

~ Köszönöm ~ öleltem meg.

~ Gyere, elviszlek enni. ~ nyitotta ki az ajtót nekem.

~ Nem fog hiányozni a szülinapos? ~ nevettem, mire megrázta a fejét.

A kocsiban szinte egész úton néma csend volt. Annyit beszélgettünk csak, amíg elmondta hogy hogyan talált meg. A gyorsétterem előtt kinyitotta az ajtót, majd bementünk. Ő tortillát evett, míg én csirkét és salátát. Sok dolgot megtudtam a fiúról, amit addig álmomban sem gondoltam volna hogy valaha is megtudok. Fizetés követően vissza szálltunk az autóba és haza vitt.

~ Megjöttünk ~ mondta, majd kiszállt és kinyitotta nekem is.

~ Köszönöm mégegyszer ~ mosolyogtam.

~ A legjobb pár órám volt ~ lépett közelebb és az ajkiank már majdnem összeértek, de elfordítottam a fejem, így csak egy puszit adott.

Azonnal berohantam a házba, ahol boldogan nyugtáztam hogy még sötét van, tehát Renato az egész incidensről nem fog tudni semmit sem. Egy forró fürdőt követően csak úgy elnyelt az ágy.

Sziasztok!

Az elejétől fogva úgy akartam írni hogy Zabdi szülinapjára megy, de az hogy kiderült hogy ma van a születésnapja az nagyon feldobott.

Sok boldog születésnapot az én szőke hercegemnek, azaz Zabdiel-nek. 💕 😍

Próbálkoztam nem unalmasra írni a részt és remélem sikerült. A szavazatokat, amiket eddig kaptam azokat nagyon szépen köszönöm. Nem tudom mikor tudom folytatni, de örülnék neki ha minél hamarabb tudnám hozni.

Pusszancs,

Lina.