Hónapok teltek el a randevú óta. Minden nyugodtan telt, egészen a mai napig. Renato kapott egy levelet a kiadótól, miszerint nem ő fogja tovább managelni a fiúk karrierjét. Egy nagyobb nívósabb ember kell, ilyen gyorsan jött Hírnévhez. A közös képeinket nézegettem, amikor kopogtak az ajtóm.

~ Cariño mío, sajnálom, hogy el kell mennünk ~ karolt át Zabdiel.

~ Néha majd meglátogatsz, ugye? ~ biggyesztettem le a számat.

~ Persze, Mi amor! ~ fordított magához ~ Hogy kérdezhetsz ilyet?

~ Fiatalok, ne aggódjatok látni fogjátok még egymást ~ szólt be hozzánk Renato. ~ Sorina, gyere indulunk a reptérre. Ott búcsúzhatunk még a fiúktól.

~ Rendben. Akkor induljunk. ~ mondtam, mire Zabdiel megfogta az egyik bőröndöm.

Az út a reptérig elég hosszú volt, mert lassan haladt a forgalom. A kocsiban végig Zabdiel kezét szorítottam.  Nem gondoltam volna, hogy én, aki sosem hallgatot Spanyol dalokat, ő ennyire szeretni fogja a fiúkat. Magángéppel utazunk vissza Spanyolországba. Fiúk szintén magángéppel, de ők máshova Koncertezni. Csendes volt végig mindenki, amit Alexis tört meg. Igen, ő sem megy velük. Inkább velem jön, mert kíváncsi az országunkra.

~ Vigyázzatok magatokra, srácok!

~ Soy un ángel, fogunk. Ne aggódj ~ mosolyogva átölelte Richard.

~ Gyertek, csoportos ölelés ~ tárta szét karjait Erick.

~ Hiányozni fognak a bolondozásaink ~ mondtam, majd karjaiba omoltam.

~ Lányok, fiúk. Ha elköszöntetek egymástól, akkor fel kellene szállni ~ közeledett Renato felénk.

Egy-egy puszi, aztán mindenki ment a gépére. Renato kapott egy teljesen új Spanyol csapatot, akinek kell majd igazgatni a karrierjüket. Nem szeret búcsúzkodni, illetve nehezen is viseli, hogy vége.

* Napokkal később *

Hamar telnek a napok, amióta hiányoznak a fiúk. Alexisnek elkezdtem mutogatni Madridnak a legérdekesebb pontjait. Ő jelenleg is a várost járja, hogy munkát találjon magának, míg én torta díszítős videókat nézegettem, amíg nem jelzett az Instagram, hogy videóhívást szeretnének velem kezdeményezni.

~ Mi vida, hogy vagy? ~ kérdezte Zabdiel, miután integetett nekem a kamerába.

~ Hozzá kell még szoknom, hogy nem vagytok itt, de egyébként jól ~ erőltettem mosolyt az arcomra.

~ Nekünk is, hidd el. ~ húzta el a száját Zabdiel.

~ Jó fej az új Menedzser? ~ próbáltam terelni a témát.

~ Igen, de Renatot sosem pótolja ~ tette össze a kezeit a szőke hercegem.

~ Sorina ~ jelent meg Christopher a kamerába.

~ Chris ~ nyújtottam ki a nyelvem.

~ Nincs kit cukkoljak, hamarosan találkoznunk kell ~ nevetett Chris.

~ Én, várlak titeket ~ mosolyogtam. ~ Valaki hazaért.

~ Alexis ? ~ kapcsolódott be Richard is.

~ Igen, ő az is ~ nevetve adtam át a telefont a szóbaforgó hölgyeménynek.

~ Utána kérem vissza Sorinát ~ kiabálta Zabdiel.

Amíg Alexis és Richárd megbeszélték a dolgaikat, addig elkezdtem sütni Amerikai palacsintát. Drága barátném megtanított a hogyan is kell csinálni a kedvencét. Sokszor sikerül túlzásba esnem, ezért legalább 10-15 embernyi adag sikerül, ahogy ez most sem volt másképp. Így, amikor Alexis visszaadta a telefonomat, akkor a fiúkkal gonoszkodtam, mert videóztam neki, ahogy csinálom.

~ Úristen, Alexis, ez mi? ~ vette a kezébe a telefont Erick.

~ Amerikai palacsinta ~ nevettem. ~ Édes ám.

~ Mint te, ugye ~ szólt közbe Zabdiel.

~ Most viszont elköszönünk, mert hamarosan interjúzni megyünk ~ mondta Zabdiel, majd dobott egy puszit. ~ Szeretlek

~ Én is téged ~ viszonoztam a puszi dobást.

Befejeztük a hívást, majd Alexissel leültünk enni, közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól.

~ Sikerült valami értelmes munkát találni? ~ kérdeztem, majd rágtam tovább.

~ Igen, egy tetováló szalon alkalmazna ~ mosolygott büszkén.

~ Nem is tudtam, hogy te is művész vagy ~ lepődtem meg.

~ Mintha nem ismernél hónapok óta  ~ nevetett.

~ Ha gondolod elmehetnénk valamikor oda ~ mondtam, mire helyeselt. ~ Szeretnék egy szivecskét benne egy Z betűvel. Meglepetés lenne neki.

~ Oki, akkor felhívom Ricot, hogy mikor tud fogadni ~ mondta, majd el is tűnt a szobája irányába.

Összeszedtem a mosogatni valót és gyorsan neki láttam a konyha rendbe tételéhez, hogy végezzek az interjú kezdetére. Élőben közvetítik majd, mert az egyik rádióba hívták meg őket, amit közvetítenek Youtubeon is. Miután végeztem, akkor leültem a géphez és a rendeléseimet át nézegettem. Igen, amióta visszatértünk azóta egy csomó hirdetést kiraktam, hogy sütemények és torták elkészítését vállalom. Szép kreálmányok születtek már eddig, amikre büszke is vagyok. A legjobban sikerült, pont egy CNCO torta volt egy tinédzser lány számára. Rengeteg levél jött, szóval be is sötétedett, amire végeztem. Egyszercsak Alexis kopogására lettem figyelmes.

~ Azt mondta, hogy akármikor ~ mosolygott, majd kiinvitált a nappaliba.

~ Ha szeretnéd, akkor nézhetjük tévén ~ mosolyogtam.

~ Úgy sokkal jobb ~ huppant le a kanapéra.

Ahogy benyomta a tévét, máris megjelent az élő adás a YouTube ajánlóként. Egyesével szólították be a fiúkat, akik elfoglalták a helyüket. Egy dolog meglepett. Joel nem jelent meg. Alexis is azonnal megemlítette:

~ Joel hol van?

~ Nem tudom, aggódom ~ mondtam gesztikulálva.

~ Szerintem nem igaz, hogy nem ér rá ~ húzta el a száját Alexis.

Megnéztük az interjút a fiúkkal, ahol kérdezték mindenről is őket. A dalokról, albumokról, csajokról és a jövőbeli terveikről is. Elég későn lett vége az élő adásnak, mert énekeltek is egy rövidet, így már nem sok mindent csináltunk Alexissel. Vacsoráztunk, miközben Renato is megérkezett. Beszélgettünk vele is pár szót, illetve elmeséltem neki, hogy Joel nem jelent meg az interjún, amin ő is meglepődött.

* Másnap *

Ahogy kinyitottam a szememet, már volt több nem fogadott videóhívásom Zabdieltől. Természetesen egyből felkeltettem Alexist is, hátha szeretné látni Richardot.

~ Alexis, hívnak a fiúk ~ nyomtam be őket a tévére.

~ Hola, lányok ~ integetett nekünk a négy fiú.

~ Joel hol van? ~ gondolkodás nélkül kérdezett is Alexis.

~ Saját karrierbe szeretne kezdeni...~ csuklott el Zabdiel hangja.

~ Tehát ? ~ kérdeztük ledöbbenve.

~ Kilép a bandából ~ folytatta a szőke fiú.

~ Úristen, sajnáljuk ~ biggyesztettem le a számat. ~ Úgy megölelnélek titeket.

~ Megtehetitek majd egy hónap múlva ~ kacsintott egyet Chris, mire mi önfeledt táncikàlásba kezdtünk, amin a fiúk csak jót nevettek.

Sok minden történt velem, amióta belekezdtem ebben a könyvbe.
Kicsit lappangott az írás iránti szenvedélyem, de most újra magamra ( remélem ) találok.
Puszi,
Ölelés,
LunaaRosee