A reptér bejárata előtt még vissza néztem az utcára, ami tele volt emberekkel és autókkal. Édesanyámmal kisgyermekkorom óta Los Angeles-ben éltünk, de egy hónapja meghalt, így San José-ba kell költözzek a féltestvéremhez, Renato Francis-hez. Igen, ő a CNCO menedzsere. Sok lány ölni tudna az ilyen lehetőségért, de én nem. Egyetlen oka van: Nem szeretem a CNCO-t és a zenéjüket.  Amióta az eszemet tudom KPOP zenei stílusért rajongok, azonbelül is a BTS-ért. Igaz, Costa Ricá-ban születtem, de ízlések és pofonok. A hét órás repülő út alatt egész végig azon izgultam hogy milyen is lesz a bátyámmal találkozni újra. Nem most látjuk egymást először, de soha nem töltöttünk együtt egy-két napnál hosszabb időt. Amikor leszálltam, akkor még idegesebb voltam, mint előtte. Mi van, ha mégsem lakhatok nála? Kerestem a tekintettemmel, de sehol nem találtam, ezért fordultam jobbra-balra, majd megállapodott a szemem az ülőhelyeken, de mire oda értem volna addigra megszólított Renato.

~ Hola princesa ~ fordultam a hang irányába. Mindig így hív, mert szerinte egy elvarázsolt hercegnő vagyok.

~ Hola ~ mondtam, majd hatalmas ölelésben részesítettem. 

~ ¿Cómo estás? ~ kérdezte, miután elengedtem. 

~ Fáradtan, de a helyzethez képest jól ~ húztam el számat.

Ekkor még nem is tudtam hogy mi fog velem történni pár nap múlva. 

Sziasztok!

Régóta terveztem már hogy írok egy történetet a CNCO fiúcsapattal. Most elérkezett és remélem tetszeni is fog mindenkinek. 

Bízom benne hogy hamar tudom hozni az első részt! 

Lina