Dos (2)
Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, ezért a konyhába igyekeztem, ahol tegnap találtam gyógyszereket. Amikor beléptem, akkor megláttam Renato-t, aki a kávéját szürcsölgette és újságot olvasott.
~ Jó reggelt ~ köszöntem, mire felkapta a fejét.
~ Enano, tu tambien ~ nézett vissza a lapra. ~ Milyen volt az éjjel Zabdiel-el?
~ Honnan tudod? ~ matattam a szekrényben.
~ Chris-től ~ ivott bele a gőzölgő finomságába.
~ Nem volt semmi, csak ettünk és haza hozott ~ mondtam, majd bevettem egy szem gyógyszert.
~ Reméltem is, mert nem akarom hogy bármelyik fiam megbántson ~ kacagott fel Renato.
~ Ne szólj bele, de amúgy sem jön be egyik se ~ indultam a szobámba.
~ Esperar ~ kiáltott utánam, mire megfordultam. ~ Csomagolj össze délutánra ~
~ Miért? ~ kérdeztem.
~ Jössz velünk a turnéra. Nem szeretném, ha egyedül maradnál ~ rakta be a bögrét a mosogatógépbe.
~ Rendben, de csak az utazás végett ~ kacsintottam, majd vissza tértem a rezidenciámba.
~ Elmentem ~ kurjantott egyet Renato.
Ismét kicsaptam a bőröndöm tetejét, ahova tettem melegebb és könnyedebb ruhákat is. Decembert írunk, de inkább kellemes nyárias idő van. A táskám becipzározása után semmi teendőm nem volt, így kicsit kitakarítottam a lakást hogy ne unatkozzak. Mire mindenhol felporszívóztam és letörölgettem, addigra el is jött a két óra. Egy darab hangos dudálásra lettem figyelmes. Berohantam a cuccomért, majd siettem ki. Ugyanaz a kék színű Chevrolet Camaro volt, amivel éjjel Zabdiel utánam jött. Talán azok után, ami volt, így értem küldené Renato? Hamar választ is kaptam a kérdésemre, mert Christopher szállt ki belőle.
~ Készen állsz hercegnő? ~ mosolygott pimaszul.
~ Mire is? ~ ültem be az autóba. Közel sem volt olyan lovagias, mint Zabdiel.
~ Hát...~ tette a kezét a kormányra. ~ Persze hogy az indulásra.
~ Ha-ha, marha vicces ~ nevettem gúnyosan, majd az ablak felé fordítottam a fejem.
Az út a turnébuszig némán telt. Kivételesen nem kérdezett, piszkált vagy nyomult. A hosszú csendet tizenöt perc autókázás után törte meg.
~ Megjöttünk ~ kiszállt, majd kivette a csomagomat hátulról.
~ Gondoltam ~ fintorogtam.
~ Remélem jól szórakoztatok ~ lépett hozzánk Renato.
~ Nagyon, legközelebb gyaloglok ~ kacsintottam Chris-re.
~ Hola Enano ~ csatlakozott hozzánk Joel is.
Sajnos kiderült hogy alacsony vagyok a srácokhoz, így rámtapasztották a " Törpe " becenevet is. Erick szokásos kézcsókkal, míg Richard egy öleléssel köszöntött. A buszon első dolgom volt olyan helyet keresni, ami messze volt a fiúktól. Jó szokásom, ha valahova utazok, akkor mindig alszom. A fülhallgatómmal a fülemben dőltem az ablakra és lehunytam a szemeimet.
☆☆☆
A fejem alatt valami keményet kezdtem el
érezni. Kinyitottam a szemeimet, majd megláttam hogy az ecuadori vállán fekszem.
~ Cukin alszol, bebé ~ kacsintott Chris.
~ Kapd be ~ mutattam fel a középső ujjam.
Előre sétáltam a bátyámhoz, majd karba tett kézzel levágódtam mellé.
~ Akarom tudni, hogy mi történt? ~ nézett rám kérdő tekintettel Renato.
~ Nem és unatkozom ~ válaszoltam pár grimasz társaságában.
~ Menj beszélgess a srácokkal. Én dolgozom ~ pötyögött a laptopján.
~ Semmi kedvem, de oké ~ mondtam, majd elindultam hátrafelé.
A fiúk hátul szelfizgettek és élőztek is. Richard és Joel közé ültem le.
~ Mesélj magadról ~ karolt át a dominikai.
~ Mindent tudtok rólam, szóval nincs mit ~ duzzogtam.
~ Eddig csak azt tudom hogy semmi életkedved ~ piszkált Chris.
~ San José-ban születtem. 20 éves vagyok ~ mondtam.
~ Mit szeretsz csinálni ? ~ kérdezte Zabdiel. Együtt vacsoráztunk, de akkor inkább róla volt szó.
~ Sütni és főzni ~ válaszoltam. ~ Anyumtól tanultam.
~ Vele mi a helyzet? ~ kérdezte Erick két harapás között. Éppen szendvicset evett.
~ Nem szeretnék róla beszélni ~ gördült le egy könnycsepp.
~ Szegény Zabdit múltkor jól felültetted ~ nevetett Chris, akire az említett személy szúrós szemekkel nézett. ~ Van barátod?
~ Nincs, s nem is lesz ~ mosolyogtam.
~ Butaságot beszélsz ~ csatlakozott közénk Renato is.
A maradék időben a La Bandáról és a banda körüli dolgokról beszélgettünk. Amikor megérkeztünk megkönnyebbülve szálltam le, mert már fájt a fenekem a sok üléstől. LA-be jöttünk vissza, mert a turné első koncertje az egyik stadionban lesz. A legszebb szállodába foglalt le egy egész lakosztályt Renato. Este kilenc volt, mire megérkeztünk, így mindenki az alvás mellett döntött.
☆☆☆
Másnap reggel hatalmas napsütésre ébredtem. Igen, még mindig December van. Felvettem egy fekete cicanacit és egy cicás felsőt, amihez kedvenc converse-met párosítottam. Lementem a hall-ba, ahol a portás mondta hogy a fiúk próbálni mentek és hogy üzeni a tesóm, hogy vigyázzak magamra. Ha már úgyis kikötöttünk LA-ben, akkor egyetlen egy személyt meglátogatok itt. Húsz perc sétára volt annak a háza, akihez mentem. Semmi sem változott rajta. A kert ugyan olyan hanyag volt, mint mielőtt elhagytam a várost. A verandán mindenhol cigi csikkek hevertek. Szegény converse-m. Kopogtam, de nem nyitott senki ajtót, így lenyomtam a kilincset. Nyitva volt, tehát beléptem rajt. Mindenhol üres alkoholos üvegek és az egész ház dohány szagú volt. A tévé üvöltött és a kanapén ki volt terülve az a személy, akit sokáig legjobban szerettem. Végül úgy döntöttem, hogy egy percig sem maradok tovább, de amilyen szerencsés vagyok belerúgtam egy vodkás üvegbe és az alvó személy felriadt.
~ Mit keresel itt, te ringyó? ~ kelt fel a férfi.
~ Azt hittem anya halála megérint, de tévedtem ~ homályosodtak el a szemeim a könnyektől.
~ Letagadta a saját öccsét, de nem baj, ha őt már nem tudom, akkor a lányát leckéztetem meg ~ mondta, majd elkapta a karomat.
A másik kezével belökte az ajtót, majd a földre nyomott. Ütött-rúgott, ahol csak ért. Egészen addig viseltem, amíg el nem homályosult minden.
Voálá!
Meg is írtam a következő részt. Úgy gondolom kellett valami kis izgalom is bele. 😊 Habár kicsit szomorúan pötyögtem a végét. 😦 Köszönöm a szavazatokat és a hozzászólásokat. 😽
Igyekszem hamar hozni a folytatást.
Pusszancs,
Lina.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top