Ilyen jól talán még sosem aludtam. Örültem neki, hogy nem vagyok egyedül, és ez úgy látszik az alvásomon is segített.
A nap gyenge sugaraira ébredeztem, és mikor kinyitottam szemeim ,Jimin hatalmas barna íriszeivel találtam magam szembe. Gondolkodva szuggerált engem és titkon reménykedtem, hogy nem azért gondodolkodik ennyire ,hogy,hogyan is kéne kinyírnia engem.

-Jungkook...- ejtette ki nevem suttogva ,amitől fura érzés kerített hatalmába.

- Miért ver ennyire a szívem a közeledbe?- jött hozzám közelebb így érezhettem meleg leheletét arcomon . Remélem nem azért ilyen a szíve mert szívinfarktust fog kapni. Nagyon nincs kedvem megint a korházba kikötni.

- Eljössz velem ma a temetőbe?- kérdése meglepett és váratlanul jött. Mit keresne a temetőbe ilyenkor?

-Nem szeretnék egyedül menni .-motyogta orra alatt .Bólintottam egyet beleegyezés képpen ,amit egy hatalmas mosollyal díjazott.
Talán még pár percig meredhettünk szótlanul egymás szemébe amit végül én törtem meg azzal, hogy felelltem az ágyból. Jimin átment a cuccaiért addig én gyorsan megreggeliztem, bekötöttem sebes kezem és felvettem valami normális ruhát.

- Mehetünk?- kérdezte egyből mikor kinyitottam az ajtót. Talpig feketében volt és ez a szín rettentően kiemelte festett szőke hajkoronáját, ami az elmúlt időben lenőtt neki ,de úgy látszik  nem igazán foglalkoztatta. Ránéztem begipszelt lábára ,és kérdőn tekintettem rá. Hogyan fog így eljutni a temetőig?

- Felhívtam egy ismerősöm, hogy vigyen el addig minket .- indult el sietősen mintha valamit titkolna előlem . Elindultam utána, majd mikor leértünk egy hatalmas fekete kocsi várt a panel előtt minket. Remélem nem akarnak elrabolni vagy ami rosszabb ,már egyből a halottaskocsiba rakni.

-Sziasztok.- köszönt egy ismerős alak a kocsi mellől akit elsőnek nem ismertem fel, de miután közelebb jött hozzánk ,megláttam életem megkeserítőjének arcát.

-Jó látni ,Jeon. - húzta fölényes mosolyra ajkait Taehyung. Rezzenéstelen arccal néztem mindvégig szemébe ,amiben szintén nem láttam semmit.

- Beszállás, nem várok egész nap .- nevetett fel és a kocsiba ült.

- Sajnálom, hogy nem szóltam hamarabb .- hajtotta le fejét Jimin bűnbánón. Nem foglakozva a fiatalabb mondandójával beültem a kocsiba, amit Jimin is követett gyorsan akartam túlesni ezen ,még véletlen se Taehyung miatt ültem be ellenállás nélkül a kocsiba, hanem Jimin miatt.

- Hogy van a lábad?- kérdezte meg a mellettem ülőt.

-A járás még nehézkes de túlélem .- mosolyodott el a fiú ,mire megforgattam szemeim.

- Milyen érzés 25 évesen egy lepukkant könyvtárba dolgozni?- nézett rám a visszapillantóból.

- Hülye kérdés, úgy se tudnál rá válaszolni .- kanyarodott be a temető oldalához, szomorú tekintetem lesve, majd elkuncogta magát mivel a régi JeongGuknak nyomátse látta rajtam.

- Majd hívsz ha végeztetek .- paskolta meg Jimin vállát, és beszállva a kocsiba elindult .Ugyan olyan kibírhatatlan ember maradt mint volt.

- Jössz?- intett fejével a temető bejárata felé ,mire csak bólintottam.
Kedvem a szörnyűbbnél is szörnyűbb lett. A negatív környezet teljesen kikészített.

-Szia mama.- állt meg egy kis sírnál ,majd táskájából kivett néhány eltört virágot. Miért nem vett kintről, volt egy csomó árus akik szívesen adtak volna neki.

- Október 13. Szerencsés nem igaz?Mindig ezt mondtad .- kezdett el szipogni Jimin.

- Addig amíg éltél az is volt .- válaszolta meg költői kérdését ,majd felém fordult.

-Ő itt Jungkook ,nagyon kedves fiú és most már tudom, hogy nem vagyok vele egyidős .- nevetett fel szomorkásan. Hihetetlen ,hogy még így is próbál pozitív, és mosolygós lenni.

-18 éves voltam mikor meghalt .- intézte most már nekem a szavait.

- Éppen hozzá tartottam ,hogy megünnepeljük a szülinapomat, de nem volt otthon. Pár óra múlva felhívtak a korházból, hogy már régóta küzdött a rákkal de nem tudták megmenteni. Azt hittem egészséges ,mert annak mutatta magát ,ő volt az egyetlen aki törődött velem a családban ,de meghalt .- törölgette könnyeit.

- Szörnyű volt úgy felkelni, hogy nincs többé. Azt mondta mindig ,hogy lesz majd valaki az életembe aki boldoggá fog tenni rajta kívül ,de nem hittem neki. Aztán jöttél te, és ez az egész megcáfolódott .- jött hozzám közelebb ,majd kezeit összefonta derekam körül.

- Boldog vagyok, hogy van egy olyan barátom mint amilyen te vagy .- ölelt szorosan mintha sohasem akarna elengedni engem.

- Igazad van mama!Szeretni sosem késő .- könnyei végigfolytak ruhámon ,de egyáltalán nem lettem ideges tőle. Kezem nyaka köré fontam és visszaölelve, próbáltam őt nyugtatni.
Nem maradtunk bent sokáig és az egyik közeli padra ültünk, hogy Jimin feltudja hívni Taehyungot. Szemeivel az eget kémlelte csendben, majd mikor megjelent a kocsi felsegíttetem őt álló helyzetbe .
Jimin beszállt a kocsiba ,majd mikor mentem volna utána Taehyung megállított.

- Elviszem tortázni, megünnepeljük a szülinapját .Gondolom téged nem zavar, hogy egyedül kell hazamenned igaz?- lökött hátrébb az ajtótól.

- Majd hívsz magadnak Taxit .- nevetett fel, majd beült az autóba. Jimin értetlenül nézett rám ,mire nem méltattam semmivel, hátat fordítva nekik indultam el haza .Még, hogy hívjak Taxit. Nem tudom mit szólt volna hozzá ,ha vaknak születik. Simán hozzávághattam volna ,hogy találj haza magad.

Zsebre dugott kézzel sétáltam az utcákon.
Hogy nem esett le, hogy szülinapja van. Mintha nem is ott lettem volna komolyan.
Befordultam a kedvenc boltomba ahol márt nagyon rég nem jártam, és köszönve az idős úrnak, valami kis dolgot próbáltam keresni Jiminnek ami tetszene is neki.

Végül nem vettem neki semmit, hiszen egyáltalán nem ismerem őt. Nem tudom mit szeret, és így nem tudtam neki választani semmit se .
Telefonom pityegésére lettem figyelmes ,mire kikaptam azt zsebemből ,és megállva az utcán megnéztem ki is írt.

12.13
Jimin

Jól vagy?

12:14
Jimin

Hazaértél?

12:19
Jimin

Nem történ semmi bajod?

12:25
JeongGuk

Mi bajom történhetett volna?

12:26
Jimin

Hát még nem értél haza, így azt hittem valami baj történt...

12:27
JeongGuk

Ha történt is volna, semmi közöd nem lenne hozzá!

12:28
Jimin

Miért vagy ilyen már megint? Ne akarj folyton eltaszítani magadtól!

12:29
JeongGuk

Nem veszed észre ,hogy hidegen hagy az életed ,nekem is megvannak a problémáim, nincs szükségem egy plusz teherre.

12.30
Jimin

Miért csinálod ezt velem?

12:31
JeongGuk

Mit?Hogy lerázlak mert az idegeimen táncolsz minden nap?Idegesít ,hogy idejöttél és felforgattad a nyugodt életem.

Nem törődve válaszával idegesen kapcsoltam ki telefonom és trappolva indultam meg a panelház felé.
Szinte becsaptam magam után a bejárati ajtót és ledobtam magam a kanapéra .
Franba az egésszel .Magamba való szitkozódásom, kopogás zavarta meg ,amit egyáltalán nem akartam figyelembe venni. Az illető az ajtó túloldaláról megunta az, hogy nem nyitnak neki ajtót és kopogása ,átváltott dörömbölésbe. Melyik idióta akarja rám törni azt a szerencsétlen ajtót ?
Nagy nehezen rávettem magam, hogy  kinyissam.
Bár ne tettem volna.
Jimin keze az ajtónyitódásával párhuzamba csattant arcomon.
Elképedve néztem irányába és csak akkor vettem észre kisírt szemeit.

- Francba a nagy egóddal Jungkook!- kiabált rám amit szinte biztos mindenki hallotta a panelban .

- Ne félj kimutatni az érzéseid ,ne legyél ilyen elutasító ,és önfejű .- jött bentebb ,majd becsapta maga után az ajtót.

- Gyerekes vagy ,és makacs! Miért nem tudsz őszinte lenni velem....?-mutatott magára ,majd folytatta.- ....magaddal? - rakta mutatóujját mellkasomra.

-Tehyung ezerszer másabb mint te. Ő gondoskodik rólam, és félt is, eltudok vele beszélgetni ....- vágta hozzám gondolkodás nélkül a szavakat, majd miután rájött mit is mondott pontosan, megbánón nézett szemeimbe.

- Ne haragudj én nem...- kezdett bele de nem érdekelt .Elegem volt a mai nap "bántsuk meg minél jobban Jungkookot" napból .
Nem érti meg, hogy én nem vagyok olyan mint mások ,én nem fogok válaszolni a ha kérdez valamit .Felkaptam a pulcsimat és lesietve a lépcsőkön indultam volna ki az ajtón de egy apró kéz megállított ebben. Attól, hogy be van gipszelve a lába elég gyorsan utolért.

- Sajnálom ,nem így akartam .- sírt tovább és hiába utálom ha zokog , és szomorkodik ez egyáltalán nem tudott most érdekelni.

- Ne hagyj el.-sírt hangosabban ,amit a lakók tétlenkedve néztek végig. Eddig észre sem vettem ,hogy kijöttek a nagy lármára.

- Jimin mi a baj?- jött le Taehyung a lépcsőn .Nagyszerű még fel is hívta magához.

- Mit csináltál vele ?- lökött neki a falnak és idegesen nézett íriszeimbe.

- Te barom attól ,hogy még az egész életed szar ,ne tedd tönkre másokét .- üvöltötte a képembe a szavakat.

- Hagyd abba .- kérlelte Jimin .

- Ez a világ nem fogadja be a hozzád hasonló néma valakiket, felfogtad? Eddig se volt senkid ,most se lesz .- találta el ökle arcomat így a földre zuhantam.

-Jungkook...- nyúlt volna hozzám Jimin de én elhúzódtam tőle .Szomorú ,és sajnálkozó tekintettel meredt rám míg én próbáltam visszatartani könnyeim .

Fájt ez az egész ,nem az ütés, hanem a szavak amikkel újabb sebeket okoztak nekem. Miért nem lehet egy néma is boldog mint mindegyik más ember? Miért kell kívülállóként kezelni ?

- Nézz rám .- fogta  két keze közé arcom Jimin.

- Hogy merted megütni a fiamat ?- üvöltött anya a semmiből . Gondolom az egyik itt lakó hívhatta fel a történtek miatt.

-Jól vagy?- guggolt le elém Siwon. Mit keres ő is itt?Miért nem hagynak magamra mint mindenki más ,miért törődnek velem?

-JeongGuk.- kezdett el engem rázni de nem tudtam tenni semmit. Remegtem mint a kocsonya ,és nem éreztem semmimet.

- Maradj velünk ,hallod !- mintha egy végszólett volna hirtelen kezdtem el homályosan látni ,és a következő pillanatban elsötétült minden.