A napom eleve rosszul kezdődött, hiszen reggel ügyesen elvágtam a kezem a konyhakéssel. Nem volt otthon se fertőtlenítő ,se pedig kötszer, ezért egy régi pólómból téptem egy darabot, ezzel is segítve elállítani vérzésem. Senki se láthatta, hiszen egy hatalmas fekete pulóver volt rajtam, ami takarta kezem.
Később jöttem dolgozni, mivel nem kaptunk mára semmit, így nem kellett kipakolni a raktárt se. A könyvek elrendezésén fáradoztam, és szidtam azokat az embereket, akik nem képesek visszarakni az olvasmányokat a helyükre.
Mikor kiejtettem a negyedik könyvet is kezemből, betelt a pohár .Idegesen fújtam ki a benntartott levegőm, és ütöttem fejem a polcnak .Miért nem akar ma semmi sikerülni?

- Aranyos vagy ilyenkor .- kuncogott valaki mellőlem, mire odakaptam fejem .Lisa állt előttem ,hatalmas mosollyal arcán.

- Segítek .- jelentette ki, gondolom nem akarta nézni bénázásom.

Mikor a könyvet felemelte a földről, és a polcra rakta valami érdekeset vettem észre rajta. A lány nem ezt a parfümöt szokta használni, és mikor végignéztem öltözékén elcsodálkoztam ,nem így szokott öltözni .A szokásos hosszú anyag  ,ami takarni szokta lábát ,helyette egy combközépig érő sötét szoknyát viselt.
Pólója szintén rövid volt, így mikor felrakta a könyvet, kivillant soványka hasa .Haja a szokásosnál is jobban állt, hiszen felvolt kötve, és így tökéletes rálátást nyerhettem arcára.

-JeongGuk.- szólított meg engem pirulva, mire szemeibe néztem, elgondolkodásom félbeszakítva.

- Lenne kedved...nos... izé...- nézett össze-vissza , csak rám nem.

- Eljönnél velem munka után sütizni ?- hadarta el gyorsan a kérdést ,mire egy kicsit megugrottam ,a kelleténél kicsit hangosabban szólalt meg.

- Mármint ha van kedved .- nézett rám reménykedve. Mit veszthetek?Egy bólintással jeleztem neki ,hogy szívesen elmegyek, amit gyermeki mosolyával díjazott .

***

A munka végeztével megvártam Lisát a könyvtár előtt ,majd együtt indultunk el az egyik közeli cukrászdába. A lány közeledése valamiért nem zavart ,sőt örültem neki.Egész úton beszélt hozzám amit mosolyogva ,és olykor-olykor felnevetve hallgattam.
Mikor megvettük a sütiket, leültünk az ablak melletti székekre ,és elkezdtük enni azokat. Sose szerettem a sütiket ,túl édesnek találtam őket mindig ,de ezt a lány társasága elfelejtette velem.
Telefonom pittyegése zavarta meg kikapcsolódásunk ,mire egy bocsánatkérő pillantást vetettem a lány felé és megnéztem az üzenetet.

17:06
Jimin

Eltudnál értem jönni a korházba?

17:07
JeongGuk

Old meg magad.

17:07
Jimin

Szívesen megtenném ,de nem tudom.

17:08
JeongGuk

Kérd meg Siwont, hogy vigyen haza munka után.

Ezzel a válasszal ,el is raktam telefonom a zsebembe. Kár volt neki odaadni a telefonszámom.

-Anyukád volt?- kérdezett rá a mellettem ülő lány, mire megráztam nemlegesen fejem.

-A barátod?- faggatott tovább érdeklődve ,mire úgy szintén megráztam fejem. Nem nevezném barátnak ,csak egy idegesítő személynek aki nem hagy nyugton.

-A-akkor a barátnőd?- nézett rám szomorkásan, mire nevetve egy X-et formáztam két kezemből. A lány mintha megnyugodott volna ,küldött felém egy gyönyörű mosolyt.

***

- Örülök ,hogy eljöttél velem .- jött közelebb ,majd arcom jobb oldalára  egy gyors puszit nyomott. A meglepődöttségtől ,szemeim tenyérnagyságúra nőttek.

- N-ne h-haragudj .- dadogta elpirulva. Megpaskoltam fejét biztatón, hogy semmi bajom nem lesz egy puszitól.

-Szia JeongGuk.- köszönt el tőlem és elindult az utcán .Boldogan sétáltam hazafelé ,majd jókedvem egyből elszállt ,mikor megéreztem az első esőcseppeket arcomon. Tiszta víz voltam mikor beértem a panelházba ,és útközben el is estem az egyik pocsolyába, így sebem vérzése megerősödött.
Mikor Jimin ajtajához értem fura mód nem világított semmi. Siwon már rég hazahozta ,és gondolom elaludt.Nyugtattam magam.
Leraktam mindenem ,és a fürdő felé indultam felmelegíteni magam. Zsebemből kivettem a telefonom ami be is nyomódott ebben az időben és akkor láttam meg Jimin 10 nem fogadott hívását, és 3 üzenetét.
Megnyitottam az utóbbit és elképedve néztem a kijelzőre.

17:09
Jimin

Siwonnak itt kell maradnia éjszakára a munka miatt .

17:55

Kérlek gyere el értem.

17:59

Itt várlak majd.

Az az idióta kölyök most komolyan ott van még mindig?Nagy grimasszal arcomon kaptam magamra egy száraz pulcsit és sebem bekötésével se fáradoztam ,gyorsan elemeltem az ajtó háta mögött található esernyőt, és indultam el a korház felé. Ha aláírta a papírokat gondolom már nem bent, hanem kint tartózkodik az az eszement.
Mikor az említett épülethez értem megláttam őt egy gombócba húzódva. Fejét térdére hajtotta, és innen tisztán látszódott, hogy vacog. Közel húzódott a falhoz ,hogy valamennyire védve legyen az esőtől de csak háta maradt szárazon.
Sietve mentem oda hozzá és emeltem feje fölé az esernyőt. Érdeklődve nézett rám, majd egy nagy mosolyra húzta telt ajkait.

- Tudtam ,hogy eljössz .- pislogott párat ,majd az esernyőt tartó kezemre nézett.

- Te vérzel .- pattant fel hirtelen ,így láthattam begipszelt lábát.

- Most történt?- kérdezett rá aggódón, mire megráztam fejem.

-Reggel? Délelőtt? Délben?
Délután?- kapta ki kezemből az esernyőt, kérdései közben, majd dobta el azt mellénk .

- Vigyázhatnál magadra .- dühöngött én pedig csak bambán néztem rá.

- Miért nem szólalsz meg?- kérdezte idegesen. Ha tudnád mennyire szeretnék beszélni hozzád ,de nem tehetem .Sajnálkozón néztem íriszeibe ,melyben idegesség, aggodalom ,és sajnálat tükröződött.

-Tudod mit?Ne tedd. - Válaszolta meg saját kérdését, majd kikerülve engem kezdett el lassan a panelház felé bicegni.
Ha így halad a gipsz agyon fog ázni ,és újra felkell neki rakni. Felemeltem az esernyőt a földről és utolérve őt feje fölé raktam azt.

- Menj innen .- szipogott.

- Nem érted? Tünés !- kiabált rám az üres utcán.

- Csak menj el .- suttogta erőtlenül ,majd megállt a sétálásba.

- Sajnálom. Annyira sajnálom .- sírta el magát. Mit tegyek, még nem voltam ilyen helyzetben.

- Ne haragudj rám .- ült volna le a földre, de  keze után kaptam. Komolyan képes lett volna leülni a vízbe?

- Miért ilyen nehéz bárkinek is szeretetet mutatni felém ?- görnyedt össze a sírástól .Mikor arcára néztem most nem az idegesség, hanem a szomorúság borította el fejem. Ha a szüleivel jóba lenne, valószínűleg most nem én lennék itt vele ,hanem ők. Önző vagyok mert csak magamra gondoltam ,nem vettem figyelembe, hogy mit érezhet ő.Közelebb léptem hozzá és sértetlen kezemmel könnyeit kezdtem el törölgetni .

- Annyira fáj.- zokogta tovább ,nekem pedig a  szívem szakadt meg rajta. A könnyei még mindig patakokban folytak én pedig olyat tettem amit még sosem. Közelebb húztam magamhoz és megöletem. Erre volt a leginkább szüksége, mivel kezeivel szorosan ölelt magához.
Mikor már egy ideje így voltunk és már nem hallottam szipogását elé álltam ,hogy hátamra vehessem. Mivel értette a célzást rám is ugrott, így nem kellett órákig sétálni miközben alig 15 perces lenne az út eleve.

***

Mikor felértünk a hatodikra leszerettem volna rakni, de ő mint egy koala kapaszkodott tovább.

- Nem szeretnék most egyedül lenni .- szorított lábával csípőmre, mire felsóhajtottam. Így is elég szar napom van , és még itt fáraszt.
Kinyitottam az ajtóm és Jiminnel a hátamon léptem be a lakásba.
Megpöcköltem lábát ,hogy már elengedhet ,mire leugrott hátamról.

- Köszi, hogy itt aludhatok .- mosolygott rám ,és a szobám felé ment .Várj mi?Itt aludni?Erről nem volt szó. És különben is hova tűnt a rosszkedve, én álltalába ha ilyen vagyok, egy hétig mogorván bánok mindenkivel .
A fiú után lépkedtem aki , úgy viselkedett mintha otthon lenne.
Vizes ruháit szétdobálta a szobámba és fél pucéran befeküdt az ágyamba.

Ha nem a szívroham, akkor majd ő fog engem kinyírni, esküszöm.
Összeszedtem vizes ruháit és a szárítóba dobtam. Gyorsan lefürödtem  és egy újabb ruhaanyagot tekertem kezemre, majd a szobámba indultam a szekrényemből kivenni pár holmit ,ami a kanapén alváshoz kell.

- Hé.....- húzogatta valaki ruhám végét és még csak hátra se kellet néznem ahhoz ,hogy tudjam ki az.

- Aludnál ma velem?- kérdezte meg mire felhorkantottam. Megfordultam és fejét kitolva privát teremből ,elindultam a kanapé felé.

- Kérlek. – jött utánam, mire csak egy mérges pillantással jutalmaztam meg.

- Ígérem holnap mikor felkelsz már itt se leszek, csak aludj velem ma. - hisztizett , és csak akkor vettem észre fedetlen testét. Kockái tökéletesen kidolgozottak, és még is úgy viselkedett mint egy lány.

-A kanapén alszunk?- kérdezte meg, majd elindult az említett tárgy felé. Ezt ő sem gondolhatja komolyan .Egyedül nem férek el rajta.
Fejemmel a szobám felé intettem, majd a villanyt lekapcsolva feküdtem be az ágyba . Jiminre se kellett várni olyan sokat éreztem, hogy besüpped alattam az ágy.

- Kérdezhetek valamit?- nem igaz, hogy egy percre nem tud csendbe maradni.

- Te nem azért nem szólsz hozzám mert nem akarsz, igaz?- tette fel a számomra fájó kérdését. Sosem szerettem ha erről beszélnek főleg, hogy régen piszkáltak is vele.

- Tudd ,hogy a némaságod miatt nem nézlek más embernek .- mondta és éreztem, hogy megfordul így lélegzete cirógatta tarkóm.

- Nekem se volt könnyű a gyerekkorom .Rengetegen piszkáltak mert  duci voltam. Ez miatt alig jártam be órákra és anyuék kiakadtak rám. Apa sosem kezelt úgy mint egy embert, és anyut is rám haragította, ezért költöztem el onnan .- halkan beszélt de tisztán kivehető volt hangjából a fájdalom.

- Én vagyok itt először ?- kérdezett rá ,majd megéreztem kezét fejemen. Leakartam húzni onnan de nem engedte, erősen szorította oda mancsait.

- Csak azért raktam ide, hogy tudjam mikor bólogatsz ,és rázod  a fejed. Ebbe a sötétbe nehéz bármit is kivenni. - nem kellet nekem se több felkapcsoltam a kisszekrényem melletti lámpát, hogy legalább ne fogdosson.

- Nem fordulnál meg te is ?- pöckölte hátam .Sose fog leszállni rólam, igaz?

-Naaaa~- nyújtotta el a szót, majd maga felé fordított. Idegesít, vajon mit szólna hozzá ha lerúgnám az ágyról?

-Jungkookie...- nyomta össze arcom, de ezzel most nem tudtam foglalkozni ,hanem inkább a nevem becézésén, még senki se hívott így ,mindenki JeongGuknak ,vagy csak simán Jeonnak nevez.

- Illik hozzád ez a név .- mosolygott rám szélesen.

- Fáj még?- engedte el arcom és kezemért nyúlt volna ,de én elhúztam azt tőle. Így is túl sokat engedtem már meg neki.

- Én nem foglak bántani ,ha kell ,én magam védelek meg az idióta emberektől, akik akár egy ujjal is hozzád akarnak érni .- mondta magabiztosan mire felnevettem. Most szórakozik?Egy cicával se bírna el.

-Most látlak elősszőr nevetni.- nézett íriszeimbe boldogan ,majd hirtelen bekötött kezem után nyúlt.

- Nem kéne vele orvoshoz menni?- kérdezett rá, a kötés megint tiszta piros lett véremtől, de nem akartam ezzel terhelni Siwont, még a végén azt hinné ,hogy egy újabb öngyilkossági kísérlet .

- Forró a kezed .- kulcsolta össze sebes kezem sajátjával ,mire szemeim nagyra nőttek .

- Nézd, pont összeillenek .- mutatta felém boldogan kezeinket. Valamiért ,rettentő jó érzés volt tőle ez az egész . Kezét kiakarta húzni enyémből, de nem engedtem neki azt. Jimin elsőnek meglepődve, majd  mosolyogva nézett  velem farkasszemet.

- Jó éjt Jungkook.- hunyta le szemeit, én is ugyan ezt tettem ,a lámpa fényével nem törődve.

Kéz a kézben aludtunk el ,és ez egyáltalán nem zavart engem.