Boldogan léptem ki az ajtómon, hogy munkába indulhassak .A hétvégék nekem olyanok voltak mint a pokol. Négy fal közé voltam bezárva, saját akaratatomból. Anya szerint elmehetnék kikapcsolódni ilyenkor mint a velem egyidősek .És kivel?Nincs senki rajta kívül ,őt meg nem vihetem, még is csak az anyám, és nem a haverom.

-Szia.- lépett mellém Jimin, mire csak megforgattam szemem. Igen, mióta ideköltözött ez a másik oka, hogy nem megyek ki a lakásból, mert valami véletlen folytán, mindig akkor van dolga mint nekem ,és kezdem már kicsit unni.

- Milyen volt a hétvégéd?- kérdezte mikor már az utcán sétáltunk. Kifújtam a levegőmet ezzel is nyugtatva magam .
Tényleg ennyire sötét, vagy csak megjátssza magát?Ebben az egy hónapban lehetőségem adódott sajnos kiismerni őt .
Mikor két napig nem lát a hétvégék miatt, ami számomra megnyugvás ,mivel így nem idegesítem fel magam miatta, mindig úgy kezdi a mondatot, hogy képzeld el.

- Képzeld el ,összebarátkoztam egy nagyon kedves fiúval .Itt lakik a közelben .- elképzelem, de nem azt, hogy összeismerkedtél valakivel, hanem, hogy csöndbe maradsz.

- Kim Taehyungnak hívják, és nagyon kedves.- mosolyodott el mondata végére ,mire nekem a név hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Láthatta csendes kiakadásom ,mivel elém lépve megállásra kényszerített.

- Minden rendben?- aggodalmaskodott, majd kicsiny tenyereit vállamra helyezte.

3 évvel korábban:

- Gyerünk Jeon, ne legyél ennyire gyenge .Elvileg te vagy az idősebb, nem?- fogta meg ingem Taehyung, ezzel még jobban megrémítve engem.

- Anyád helyében már rég kidobtalak volna. Nem zavar, hogy a körülötted lévők tudnak beszélni ?- köpte felém a szavakat .Fájt, iszonyatosan fájtak a szavai, de az évek során megtanultam elfolytani az érzéseimet.

- Olyan vagy mint egy kibaszott gyerek. De tudod mi a vicces?Ők megtanulnak beszélni. - nevetett fel, majd elengedte ingem szélét. Elvette mellőlem táskám ,és kiborítva belőle mindent, keresett magának értékelhető dolgokat ,amiket elvihet magának.

- Anyuci adott költő pénzt?- mutatta fel tárcámat ,majd kivette a benne található pénzt. Utolsó éveimet jártam az egyetemen és mellette rengeteget dolgoztam, hogy anyának megtudjam venni azt a méregdrága karórát amit kinézett magának.

- Még a végén meggazdagszunk tőled .- számolta a pénzt, majd zsebébe rakta .

- További szenvedést, Jeon .- intett, majd a mögötte állóakkal elindult. Sajnálom anya, úgy látszik idén se kapod meg az órát.

Visszaemlékezés vége

-Jól vagy?- tette kezét homlokomra Jimin ezzel megszakítva elmélkedésem. Felemelve kezem löktem el magamtól övéit, így újra egy falat húztam magam köré. Nem foglalkozva meglepődöttségével ,kerültem meg, és mentem a zebra felé, ami elválasztott a könyvtártól.

- Most miért vagy ilyen ?- fogta meg karom, amit egy húzásra kirántottam gyenge szorításából.

- Rosszat mondtam?Megbántottalak?- tette fel sorban a kérdéseket . Idegesít, hogy ilyen közel van, kibírhatatlan a folytonos kedvessége és törődése. Gyűlölöm, hogy egyfolytában beszél, és követ mindenhova.
Mit sem törődve a zebra előtt álló lámpa jelzésével, léptem le a járdáról és indultam el a könyvtár felé.

- Vigyázz .- lökött valaki rajtam egyet, így elvesztve egyensúlyom estem a földre .Egy fékezést hallottam ,majd egy hangos kiáltást, mire felemeltem fejem a földről.

- Hívja valaki a mentőket .- ordított valaki a hátam mögül .Elnézve egyik oldalamra, majd másikra nem találtam őt. Hol van Jimin?Félve pillantottam hátra ahol a fiú feküdt. Fejéből ömlött a vér, és arca több helyen is megsérült .Az emberek aggódva közelítettek meg minket, minek következtében légzésem akadozni kezdett.

- Te jól vagy?- kérdezte egy fiatal nő leguggolva elém. Nem ,egyáltalán nem vagyok jól. Jimin alig pár méterre tőlem fekszik csukott szemekkel. Ha figyeltem volna a lámpát akkor nem történik ez meg.

***

Mentők szirénázása, a mentősök kétségbeesett hangja, és Jimin mozdulatlan teste, ezek maradtak bennem, mikor a járműbe ültem .Egy nagyobb horzsolás volt a bal kezemen amit az esés következtében szereztem. Már mentőautóba lekezelték nekem, ami nem fájt annyira, mint Jimint úgy látnom.
Lábammal dobolva ültem a műtő előtt, és imádkoztam egy számomra fontos életét. Rosszat gondoltam róla pedig megmentett .Feláldozta a boldog életét ,hogy én tovább éljek kínok közt .

-JeongGuk.- szólított meg Siwon aki a műtőből jött ki. Gyorsan álltam fel eddigi helyemről ,és néztem reményekkel teli szemeimmel az orvosra .Rengetegszer voltam már ebben a korházba, és anya is sokszor beszél az előttem állóról,ezért is ismerjük egymást nagyon jól .

-A műtét a vártnál is jobban sikerült, szóval ne aggódj .- veregette meg vállam, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el szám.

- Nem vagyok benne biztos mikor ébred fel. Talán már délután ,vagy holnap délelőtt .- nézett a papírokra ,majd újra rám.

- Kutya baja. Erős fiú.- bíztatott engem ,ami most rettentő jól esett. Apám helyett apámnak tekintem őt, egy remek ember és ha képes lennék rá ,minden nap elmondanám neki.

- Édesanyádat felhívjam?- kérdezte ,mire megráztam fejem. Megint kilenne akadva rám, és most nagyon nincs kedvem a szokásos "én megmondtam" szövegéhez.

- Tudod ,én nem igazán szeretnék beleszólni de...- kezdett bele, de egy hangos cipőkopogás miatt elhallgatott.

- Hol van a fiam?- kiabált anya. Miért van az, hogy ezt mindig eljátssza ?

- Mióta is vagy itt?- kérdezett rá suttogva Siwon. Kezeimet felemeltem, mire hangosan nyelt egyet.

- Miért emelted fel mindkettőt?- nézett rám félve .Megmutattam ujjaimon, hogy pontosan 8 órája nem voltam elérhető, és valószínűleg hívott is anya ha itt van.

- Miért nem szóltál neki JeongGuk?- fújta ki a levegőt, majd lehajtotta fejét.

- Mi történt veled ?Mit csináltál ?Miért nem vetted fel a telefont ha már egyszer vettél magadnak .- kiabált rám anya, majd szemével végignézett rajtam.

- Figyelj Byul...- kezdett el a mellettem álló, anyunak magyarázkodni ,de abbahagyta mondandóját, mivel szúrós szemeket kapott tőle.

- Miért nem tudsz hívni te se?- akadt ki, majd Siwont fülénél fogva kezdte el rángatni .Már kiskoruk óta barátok ,és mindig gyerekesen intézik el a vitákat egymás között.

- Tudod mennyire aggódok érte .- rúgta bokán a férfit.

- Meg se hallgatsz .- fogta meg anya kezét ,így most már ráfigyelt.

- Egy fiúval hozták be ide. A fiadnak semmi baja ,csak egy horzsolást szerzett .- mondta komoly arccal mire anya kérdőn nézett rám.

-K-kivel hozták be?- kérdezte ijedten .

-Park Jimin.- mutatta, anya kezét elengedve, a papírokat.

- Te jó isten. Hogy van?- aggodalmaskodott .

- Hamar felépül .- mosolygott a Siwon.

- És mi történt ?- tett fel egy újabb kérdést, míg én lehajtott fejjel álltam.

- Autóbaleset .JeongGuk csak annyit írt le mikor kérdeztük, hogy megmentette őt az a fiú .- intett fejével a korterem felé ,mire anya fejéhez kapva a földre zuhant .Egyszerre kaptunk kezéért Siwonnal ,majd egy székre ültettük őt.

- Ha ő nincs ,most te feküdnél bent .- nézett rám könnyes szemekkel. Nagyon rég láttam már így anyát. Utoljára három éve.

- Bele se merek gondolni mi lett volna ha én úgy látlak megint .- kezdett el sírni, mire torkomba gombóc keletkezett .Útálom így látni őt .Közelebb húzva magamhoz szoros ölelésbe voltam őt, amit gyengén de viszonzott.

- Gyertek ide .- tárta szét karját Siwon is ,mire anya letörölve könnyeit lökött rajta egyet.

- Rád haragszom .- tette kezeit mellkasa elé és összefonta őket.

- Már megint miért rám?- biggyesztette le ajkait gyerekesen.

- Mert nem hívtál fel.

- Alkalmam se lett volna. Úgy viharoztál be a korházba, mint egy...- kezdett bele, majd egyből elhallgatott, mikor érzékelte a helyzetet.

- Mit egy, mi?- kérdezte idegesen anya. Őket nem lehet egy légtérbe hagyni, akkor szó szerint minden elpusztul.

- Semmi.- nézett össze- vissza szemeivel Siwon, hogy még véletlen se nézzen bele anya dühös íriszeibe.

- Ha már elkezdted, fejezd is be .- sziszegte fogai közül a szavakat.

- Nem mert akkor megint egy járókerettel rohannál felém, mint múltkor .- mutatott anyura ujjával.

- Nem volt más kéznél .- rántotta meg vállait.

- De hát azt használták is.- mondta, mire bólintottam. Szegény nénit akié volt, nekem kellett megfognom míg anyuék szenvedtek.

- Nagyobb szükségem volt rá .- állt fel duzzogva.

- Hívj fel ha Jimin felébredt .- hangsúlyozta ki a hívás szót.

- Nem mész be hozzá?- hagyta figyelmen kívül anya kijelentését hozzám fordulva .Megráztam fejem .Nem akartam ilyen állapodba látni. Túl sok volt ez nekem .Haza akarok menni, és lenyugodni ,legalább erre a kis időre.

- Rendben. Majd írok ha felkelt .- kacsintott rám, majd anyura rá se nézve, indult el a folyosón.

- Neked is szia.- kiabálta gúnyosan anya.

- Sajnálom kincsem .- igazította meg hajam ,majd szeme letévedt bekötött kezemre.

- Nagyon fáj?- kérdezett rá. Megráztam fejem hiszen tényleg nem fájt, csak egy kicsit, a szívem viszont annáll inkább .Az egyetlen ember aki nyitott felém, valamilyen módon is, megsérült miattam .Felkel nőnöm végre, és elfogadnom, hogy egy balszerencsés ,idióta vagyok, aki semmihez sem ért, még a barátkozáshoz sem .Egyedül fogok maradni, és egyáltalán nem érzem magam rosszul miatta.

Fenti képen van hogyan is képzelem el Siwont, és Jungkook anyukáját (Byult)

Persze mindenkire rábízom ezt a dolgot ,csak gondoltam megosztom veletek😀