✨25.rész

Mondanom sem kell, hogy reggel rettentően fájt mindenem ,és őszintén ,nem is nagyon emlékszem az aktus végére se. Kezemmel próbáltam magam ülő helyzetbe tornázni de megéreztem valamit végigfolyni tarkóm vonalán, mire odakaptam kezem és megnéztem  az.

-Mi a....-pislogtam nagyokat, hiszen kezem véres volt.

- Basszus Jungkook ,direkt fordítottalak úgy ,hogy ne vérezzen ki újra .- sietett be Jimin ajkába harapva ,majd egy zsebkendőt vett le a polcról és fejemhez tartotta azt.

-Te voltál?- szorítottam össze szemeim a nyomás miatt.

- Sajnálom, nem akartam ilyen durván megütni .- simogatta karom szabad kezével.

- Forog velem a világ .- ütögettem fejem ,miután kinyitottam szemeim.

-Ne csináld már ,így rosszabb lesz .- állított le és a zsebkendőt kidobva a kukába, ült le elém az ágyon.

- Semmi más nem fáj?-nézett végig testemen érdeklődve.

- Azt hiszem nem.- ráztam nemlegesen fejem, mire egy lágy mosolyt küldött felém.

- Tudom, hogy ez most nem a legjobbkor hozom fel de elmegyek meglátogatni anyut .- simogatta meg arcom vonalát Jimin ,pontosabban 3 Jimin ,mivel a szédülésem még mindig erős volt.

- Feküdj vissza szerintem .- állt fel helyéről ,majd egy gyors csókot nyomott fejemre és egy halk "szia" után eltűnt. Még ha szeretnék sem tudnék most már visszafeküdni. Főleg úgy, hogy mennem kell dolgozni a boltba.
Nehezen de összekaptam magam és gyorsan elintéztem minden teendőmet, majd kiléptem a panelajtón .
Most már látni jól láttam, de amiket este csinált Jimin valahogy elkellett takarnom, és rettentően örültem annak, hogy a melegben hosszú ujjút kell felvennem.

-Jó reggelt.- hajoltam meg az idős úrnak ,majd tekintetemet végig vezettem a mellette álló fiún. Nem lehetett sokkal idősebb Jiminnél és rettentő inspiráló kisugárzása volt.

-Szia JeongGuk ,neked csak annyi lesz a dolgod ,hogy a kasszához állsz és kiszolgálod a vevőket ,és persze elég ha ma csak négyig maradsz .- jött elém és paskolta meg hátam.

- Sok szerencsét fiúk, aztán ne tegyetek tönkre semmit .- kacsintott ránk ,majd hagyta el a boltot.

-Izé...Szia JeongGuk vagyok, de szólíts nyugodtan Jungkooknak.- nyújtottam felé kezem ,amit egy határozott szorítással el is fogadott.

- Hoseok, örülök, hogy együtt fogunk dolgozni .- engedte el kezem ,majd tetőtől talpig végigmért.

- Mond csak ,depressziós vagy?- mutatott rá az egyik kilógó sebemre ,mire visszahúztam rá a pólót.

- Dehogy vagyok az.- ráztam fejem intenzíven.

- Akkor az a verekedős fajta?- húzta fel szemöldökét érdeklődve.

- Nem értek a verekedéshez .- hajtottam le fejem ,nem azért mert cikinek éreztem ,hanem mert útálom ha kérdezősködnek.

- Akkor Jimin intézett el ennyire?- a fiú nevére Hoseok szemeibe néztem kérdőn.

- Ezt honnan veszed ?- léptem el mellőle ,torkomban dobogó szívemmel, hiszen ezt nagyon furcsának találtam.

- Én vagyok Jimin exe .- erre a fogalomra újból felé néztem meglepődve.

-Wozzival már találkoztál ,nos ő mondta, hogy valószínűleg új pasija van.- támaszkodott meg az asztalon nagy mosollyal ajkain ,de nem szólaltam meg, ez az egész hírtelen jött.

- Én is túlestem amin te, és hidd el ,ez nem fog sokáig tartani .- rázta fejét.

- Ezt ,hogy érted?- kérdeztem meg tágra nyílt szemekkel.

- Hol is kezdjem ....- gondolkodott el ,majd folytatta.

- Már az első találkozásunknál elvarázsolt a mosolya, és az egész személyisége, pár hónap múlva pedig összejöttünk, addig nem is volt baj amíg nem csináltuk .Mondhatni varázslatos volt a kapcsolatunk ,utána mintha valaki kicserélte volna, harapdált ,karmolászott, fájdalmat okozott olyan szinten, hogy a korházba kötöttem ki és azóta nem láttam .Mintha felszívódott volna.
Wozzi is meglepődött mikor látta az intézet előtt, de főleg az volt számára a fura, hogy egy fiú bámulta őt, akivel ezek szerint jár is.- komolyodott el tekintete mondata végére, mire köpni- nyelni nem tudtam.

- Akkor a suliban nem....?— kezdtem volna el de közbevágott.

- Nem volt őrült mint ahogy Woozi mesélte?De igen ,az volt. A menők táborát erősítettük mi ketten Jiminnel ,és míg én a komor arcomról ,ő a "kínzásairól" volt híres .- rakta idézőjelbe a kínzást szót.

-Kínzás?- kérdeztem  rá.

- Verekedett . Sokat. És nem állt le egy -két ütésnél, csak miután már nem mozgott az illető .- rántott vállat mintha ez egy olyan hétköznapi dolog lenne.

- Szóval jobban teszed ha kidobod őt mielőtt ő teszi meg , sokkal szörnyűbb helyre .- döntötte oldalra fejét.

- Segíteni szeretnék neki .- néztem a  fiúra magabiztosan, mire felnevetett.

-Jungkook ,ebből nem fogsz jól kijönni . A saját épséged miatt szabadulj meg tőle .- kijelentését figyelmen kívül hagyva emeltem fel hangom.

- Nem hagyom ott ,hogy aztán hülyeséget csináljon .- csaptam ingerülten az asztalra.

- Rendben ,szólj ha majd egy késsel a testedben nem tudsz megmozdulni a fájdalomtól, segítek majd túlesni a szenvedésen .- hagyott ott és a dobozok felé vette az irányt.

***

A műszakom vége felé kicsapódott a bolt ajtaja, és egy aggódó, de egyben dühös Jimint láttam meg.

- Mondtam ,hogy pihenj. Jungkook ,miért nem tudsz hallgatni rám ?- sétált oda hozzám nagy pólójában ami szerintem aranyosan festett rajta ,mintha egy kis pingvin lett volna benne.

- Bocsi ,már lebeszéltem, és nem akartam lemondani egy ilyen semmiség miatt .- rántottam vált mosolyogva.

- Semmiség?Nagyon rosszul voltál reggel .- túrt bele hajába ami most már nem szőkén hanem barnán tündökölt .Eddig észre sem vettem.

- Beugrottál a fodrászhoz?- kérdeztem meg tőle a szemmel láthatót.

- Nem ,anya szobatársa győzködött arról, hogy befesthesse ,és mivel az egyik ápolóval jóban van szerzett hajfestéket .- kerülte meg a pultot és elém állt.

-Jó lett?- kérdezte miközben kezét felvezette a derekamon.

- Tetszik ,kiemeli a szemed .- néztem mélyen a fiú szemébe.

- Ez már nem fér el itt, szóval iderakom ....- jött Hoseok hangja mellőlünk, majd mikor meglátta Jimint elmosolyodott ,de ahogy láttam ,Jimin kicsit lesokkolva állt mellettem tovább.

- Téged még látni lehet?-törte mega a csendet, gúnyosan a magasabbik.

-Jungkook ,menjünk innen !- fogott kezemre ,mire félválltava néztem mindkettőre.

- Most is elakarsz menekülni?- jött közelebb hozzánk ,mire Jimin egy hatalmasat nyelve hátrált a polcnak.

- Jól bánsz Jungkookal az ágyban?-Jimin megszorította kezem így beálltam közéjük.

- Betudsz zárni igaz?- kérdeztem Hoseoktól mosolyogva.

- Megoldom ,persze .Jó volt újra látni Chim.- hangsúlyozta ki azt a nevet amit Jimin sohasem szeretett, mivel csak az apja hívta így őt.

- Majd találkozunk hétfőn .- intettem neki ,majd magam után húzva a fiút ,léptünk ki a boltból.

- Minden rendben ?- álltam meg egy percre ,hogy ellenőrizzem Jimint, aki csak a földet bámulva lélegzett szakadozottan.

- Mit mondott ?- halkan ,alig érthetően beszélt ,mire felsóhajtottam.

- Semmit különöset .- néztem el róla, hazugságom közepette.

- Ne szórakozz velem Jungkook!- rivallt rám ,majd kezeit hajába vezetve guggolt le az utca közepén ,mire mindenki ránk szegezte tekintetét.

- Kicsim kellj fel, beszéljük meg otthon .- kérleltem lehajolva hozzá.

- Figyelj...- kezdtem el, majd kezéért nyúltam amit hátrahajolva húzott el előlem.

- Minden az ő hibája .- könnyesedett be szeme.

- Nézz rám Jimin!- utasítottam, mire rám emelte szemeit. Tisztán láttam azokban a félelmet ,amit nem igazán tudtam mire vélni.

- Ha hazaértünk elmondod mi a baj ,én pedig segítek neked .- mosolyogtam rá bátran.

- Ebben nem tudsz Kook.

- Honnan tudod? Még megsem próbáltad elmondani nekem .- értetlenkedtem, mire hirtelen magához ölelt.

- Akár mit mond ,ne higgy neki !És kérlek ,ne felejts el soha .- nézett szemeimbe de ,mire reagálhattam volna már ajkaimat falta .Rengeteg érzelem miatt, amivel megrohamozott teljesen kizártam azt, hogy az utcán vagyunk. Minden eltűnt abban a pillanatban.

-Szeretlek Jungkook.- vált el tőlem, majd egy gyors mozdulattal felállt, és egy utolsó mosolyt villantva felém elkezdett futni.

-Jimin!- kiáltottam , majd amilyen gyorsan csak tudtam utána siettem .Mikor tanult meg ilyen gyorsan futni?

- Várj már meg !- loholtam utána ,de mikor befordult az egyik utcába elvesztettem.

-Jimin.- suttogtam nevét elveszve .
Mi volt ez az egész?
Miért hagyott itt?
Valami rosszat mondtam volna neki ?

Akkor még nem tudtam ,hogy a szeretlek volt számomra az "utolsó" szava.

-------------------------

Újabb rejtélyek, és kérdések!
Ne utáljatok érte😂
Lesz még ennél kiakasztóbb is, ígérem❤😂

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top