1 teljes hete költöztem vissza anyuhoz aki próbál mindenben segíteni, és persze támogatni, de ebben a helyzetben ez lehetetlenség elfogadnom.
Próbáltam magam lebeszélni Jiminről, de minden pillanatban a telefonomat bújtam, hogy hátha ír egy sms-t, vagy felhív, hogy megbánta amiket akkor mondott és felejtsük el.
De hiába reménykedtem .
Még csak a tájamra se jött, és valószínűleg röhögve hemperegnek az egykori ágyamba, Yoongival.

-  Kicsikém, hoztam neked levest. - nyitott be anya a szobámba, mire magamra húztam a takaróm.

- Nem vagyok éhes .- válaszoltam alig hallhatóan, mire egy nagy sóhajt hallottam.

- Figyelj, nem maradhatsz itt örökre .- kezdett bele újra a mondandójába, amit ezen a héten legalább négyszer hallottam tőle.

- Csak szeretnék egyedül lenni.

- Rendben kicsim, de azért a levest itt hagyom neked hátha kedvet kapsz az evéshez .- rakta le a szekrényemre az ételt, majd szomorúan zárta be maga után az ajtót.
Őszintén nem ezt vártam, sem magamtól, sem Jimintől. Miért történt ez, és miért pont velem?

***

Úgy gondoltam a tévé tökéletes társaság lesz nekem amit anya megint nem szívlelt de legalább kimozdultam a szobámból.

- Tudod drágám... - kezdett bele anya mellém ülve, majd folytatta.

- Úgy nézel ki mint aki 4 napja csak iszik. - simogatta meg fejem, mire egy amolyan "most komoly?" fejjel néztem rá.

- Bocsi, azt hittem végre nevetsz majd egy kicsit .- tette vissza mega mellé a kezét. Mielőtt válaszolhattam volna furcsa zajra lettünk figyelmesek, mire egymásra néztünk anyuval.

- Ez nem a telefonod?- kérdezett rá, mire egyből nadrágzsebembe nyúltam.

- Ismeretlen szám .- grimaszoltam egyet, majd fülemhez emeltem a készüléket.

- Igen?- szóltam bele de csak szipogás hallottam a túloldalról.

- Halló?- szóltam bele újra remélve, hogy beleszól az illető.

- Kook...- ejtette ki nevem, mire a levegő is megfagyott körülöttem.

- Mi történt Jimin?- kérdeztem rá hiszen sírt és alig tudta kimondani a nevemet is.

-Y-Yoongi.... - dadogta, majd szaporábban kezdte el venni a levegőt.

-Jimin mond már az ég szerelmére! - álltam fel a kanapéról amit anya is aggódva követett.

- Segíts! - kezdett el újra sírni, majd folytatta.

- Meg talált! Jungkook kérlek ne hagyd, hogy bántson megint .- halkult el hirtelen, majd csak egy hatalmas csattanás hallatszódott.

-Jimin?- szóltam bele de semmi.

-Jimin! -  kiáltottam, majd mivel nem szólt bele idegesen ütöttem  telefonom a földnek.

- Menjünk a panelbe .- néztem anyura aki csak egy bólintással indult el a kocsi felé.

***

Amilyen  gyorsan csak tudtunk értünk oda a panelhez, és kiszállva egyből az ajtóhoz rohantam, majd fel a lépcsőn .De viszont az egykori lakásom ajtaját nem tudtam kinyitni.

-Francba már.- szitkozódtam, majd ütni kezdtem a fából készült ajtót.

- Engedj be te szemét .- intéztem szavaim Yoonginak .Fülemet sértő hangok szűrődtek ki, mire idegesen rúgtam egyet a falba .Eszembe jutott, hogy a régi kulcsomat mindig a küszöb alatt kiálló kis farészre rejtettem és szerencsére most sem volt másképp .Mielőtt végleg itt hagytam volna ezt a kócerájt reflexszerűen ide raktam a kulcsom.

Gyorsan kinyitottam vele az ajtót és szinte kicsapva azt indultam el őket megkeresni.

- Kérlek ne csináld, ez fáj .- hallottam meg Jimin hangját szobámból.

- Állj! Elég .- kiabált újra, mire tétlenségem megelőzve nyitottam be szobámba.

-Jungkook.- nézett rám hálásan Jimin, de én nem tudtam levenni a  szemem róluk .Az az idióta rajta feküdt Jiminen és már benne volt.

- Hogy merted .- indultam el feléjük idegesen, majd  Yoongi kezét megfogva löktem le szerelmemről őt.

- Jól vagy ?- fogtam Jimin arcát kezeim közé, mire könnyes arccal bólintott egyet. Tele volt zúzódásokkal és egyre több bosszút éreztem Yoongi iránt.

- Ha nem hagyom elől a telefonom  most tovább játszhattunk volna .- röhögött fel az említett, majd nadrágját visszagombolva állt fel .

- Idegesítő volt, hogy állandóan csak a nevedet kiabálja .- komorodott el, mire öklömmel arcát céloztam meg nagy erővel.

- Van benned erő .- törölte le kicsorduló vérét mosolyogva.

- Ezért kinyírlak .- szorítottam össze fogaim.

- Nekem van egy jobb ötletem, ha már úgy is hárman vagyunk itt, beszállhatnál. Mit szólsz hozzá? Jimin úgy is ruha nélkül van.

-Kook... - fogta meg Jimin nadrágom alját ezzel is figyelmet szentelve rá.

- Ne tedd azt amire gondolsz, kérlek .- rázta nemlegesen fejét hiszen tudta, hogy simán kinyírnám ezt a rohadékot.

- Takarodj innen! - néztem vissza Yoongi irányába.

- És mi lesz ha..?- kezdett bele azonban félbeszakítottam őt.

- Vagy elmész innen, vagy szólok a rendőrségnek, választhatsz . - fenyegettem meg pedig így is, úgy is hívtam volna őket nem ússza meg szárazon.

- Ennyire hülyének nézel?- jött közelebb, majd kezét vállamra helyezte.

-Jimin jó lenne ribancnak, csak gondolj bele, egy csomó pénzt hozna rátok és osztozhatnánk a bevételen .- nyalta meg undorítóan ajkait, mire ellöktem magamtól.

- Menj innen, most .- mondtam ki újra szavaim, mire megrázta fejét hanyagon.

- Kihagyhatatlan ajánlat lett volna. - intett egyet nekünk, majd eltűnt a szobából, mire én egyből Jiminhez fordultam.

- Ne haragudj rám .- kezdett elé újra sírni mire megráztam nemlegesen fejem.

- Semmi baj kicsim .- töröltem le könnyit pulcsim ujjával.

- Nagyon rossz volt .- hajotta le fejét .

- Most már vége .- húztam közelebb magamhoz és öleltem meg őt.

- Elmondod mit csinált veled?- kérdeztem rá, mire megfeszültek izmai.

- Rossz dolgokat, nagyon rosszakat .- zárta le ennyivel a témát amit meg is értettem.

- Semmi baj, most már biztonságba vagy . - simogattam meg hajkoronáját.

***

- Kérsz valamit még?- kérdeztem meg tőle, mivel időközben hazahoztam és leápoltam sebeit.

- Elfelejthetnénk ezt az egészet?Csak azt szeretném, hogy te és én legyünk, nem szeretném ha a perrel is foglalkoznál .- rázta meg nemlegesen fejét.

- Anya már rajta van az ügyön Siwonnal, semmi gondunk nem lesz ezek után. - tettem kezem arcára, mire elmosolyodott.

- Szeretlek Jungkook.- nézett rám hálásan, mire közelebb húzódtam hozzá.

- Én is szeretlek Jimin.- hajoltam ajkaira, majd falni kezdtem azokat.