Siwon házába ülök, és épp várom őt. Szerencsémre Jimin hamar elment a lakásomból ,és összetudtam pakolni egy bőröndbe ,feltűnés nélkül. Szerettem volna ha ülepednek a dolgok ,ezért arra jutottam, hogy pár napra ide költözök .És persze erről Siwon még nem tud.
Régebben adott kulcsot a házhoz, ha egyedüllétre lenne szükségem nyugodtan jöhetek ide, mivel rengeteget van a korházba és nem lenne ereje külön bekocsikázni ha valami vészhelyzet van.
A telefonom állandó csörögésére megforgatom szemim, és lepillantok megnézni kinek lettem ilyen fontos, és persze Jimin nevét mutatja .Nincs kedvem beszélni vele most ,ezért inkább kikapcsoltam a készüléket és idegesen dobtam a falhoz .Nem tudom mi lehetett az idegességem oka, de valószínűleg a kamerák miatt van az egész. Nem tudta más felrakni őket csak ő.
Mikor dolgoztam csak ő volt a lakásba senki más ,és ez megőrjít .Szeretném azt hinni, hogy nem igaz ez az egész ,hogy csak álmodom, de a valóság ennél rosszabb.

- Hé kölyök ,majdnem arcon dobtál .- rántott ki gondolatmenetemből Siwon, mire egy nagyot sóhajtva terültem el a kanapén kezemet arcom elé helyezve.

-Ha kidühöngted magad elmondhatnád miért jöttél .- hallottam, hogy leül az egyik fotelbe a kanapéval szembe .

- Annyira zavaros minden .- tépkedtem kezemmel hajszálaim.

- Nem tudod eldönteni ,hogy kopasz legyél ,vagy sem?- értetlenkedett kirohanásom miatt.

- Igen ,valószínűleg ezért jöttem hozzád bőrönddel .- néztem rá szúrósan .Alap esetben röhögtem volna a béna viccén, de így nagyon nem.

- Ennyire komoly?- kérdezett rá ,aggódó teli íriszekkel.

- Miért nem maradhatott minden úgy ahogy volt?- szemeztem mondandóm közben a plafonnal.

- Mindig jön valaki aki megváltoztatja .- jött a szokásos bölcsességével. Rossz ,vagy jó felé hajlott az életem Jimin miatt?

- Ki a  szerencsés?- kérdése hirtelen jött ezért le is fagytam.

- Miről beszélsz?- húztam össze szemöldököm rápillantva.

- Régóta ismerlek JeongGuk és ezt az arcodat még nem láttam .Valószínűsíthetem, hogy prosztatád van.- kijelentésén kérdőjelek repkedtek fejem fölött ,hogy jutott el erre a következtetésre?

- Csak viccelek .- emelte maga elé kezeit mosolyogva.

- Szerelmes vagy , ugye?- döntötte közelebb fejét. Őszintén ,már fogalmam sincs .Jimin a mindenem, de amit tett érthetetlen ,és ez valószínűleg nem egy magabiztos kapcsolatra utal.

- Az vagyok .- adtam végül választ neki. Az érzéseim nem fognak megváltozni, soha. Bíztattam magam.

-És, milyen nemű az illető?- kíváncsiskodott tovább.

- Fiú.- motyogtam halkan orrom alatt .Tudom ,hogy nem ítélne el miatta, de akkor is fura így .Fiú egy fiúval ebben a társadalomba nem normális.

-Taehyung?-húzta érdekes mosolyra ajkait ,mire hevesen kezdtem rázni fejem.

- Nem?Akkor ki?-nézett rám furán.

- Jimin.- tördeltem ujjaim zavartan.

-Ohhh.- mondta ki, majd csend telepedett ránk. Nem értettem miért nem szólt semmit .Zavart, hogy Taehyungra egyből ugrott volna valószínűleg.

- És ,hogy alakul?-állt fel helyéről és a konyhába ment.

- Együtt vagyunk .- néztem utána tanácstalanul, mire a pohár megállt kezében és felém nézett.

- Nem fiatal hozzád egy kicsit? Mármint, semmi bajom nincs vele, de azért négy év, csak négy év .- fordult vissza elfoglaltságához.

- Az a négy év nem számít ,ha 18 lenne megérteném ,hogy kiakadsz, de így?- értetlenkedtem.

- Nem akadtam ki, csak azt hittem Taehyungal olyan a kapcsolatotok .- rakta vissza a hűtőbe az üdítőt.

- Nem akarok tőle semmit .- jelentettem ki.

- Anyukád pedig oda lenne értetek .- adta kezembe a teli poharat .

- Legyen oda Jiminért és értem .- kértem ki magamnak.

- Várj!- emelte fel egyik kezét.

- Pontosan miért is jöttél?Ha jól sejtem Jimin van a dologba, de nagyon véded .- ivott bele üdítőjébe, mire lenéztem poharamra.

- Olyan fura a kapcsolatom vele ....- kezdtem bele ,majd folytattam.

- Az elején jól indult ,sajnos voltak kisebb veszekedéseink ,és kamerákat is szerelt fel a lakásba .- mozgattam  idegességembe lábamat.

- Kamerákat?- esett le álla Siwonnak.

- Biztos ő volt?- tette fel azt a kérdést, amit én is egy jó párszor magamnak.

- Egy csomószór volt nálam egyedül mikor dolgoztam . - adtam neki választ.

- Értem, és mond ,miket szokott még csinálni?- érdeklődött lerakva poharát a kisasztalra.

- Hogy is mondjam... .- vakargattam fejem.

- Azt is ő tette .- intett kezemre, mire csak bólintottam egy aprót.

- És vannak rajtad máshol is sebek?- egy újabb biccentést kapott válaszul.

-Taehyungal gondolom nem jön ki jól.- mondta, én pedig helyeseltem.

- Nem lehet őket egy légtérbe engedni .- ráztam nemlegesen fejem a hitelesítés kedvéért .

- Értem...- kezdet bele elgondolkodva ,majd fojtatta.

- Jiminnek túl nagy a birtoklási vágya .- szemeim kétszeresére nőttek.

- Birtoklási vágy?- kérdeztem vissza, hátha rosszul hallottam.

- Valószínűleg ezért hagy rajtad nyomokat is .

- Az másért van, ő nem megy el úgy mint én ,csak ha vért lát .-szegeztem le újra tekintetem.

- Nagyon ritka az ilyen ember .- húzta el száját.

- Hidd el, nem direkt csinálja, azt amit .Eluralkodik rajta valami egészen más, és csak megy össze-vissza ,nem akarja ezeket tenni .- paskolta meg fejem mosolyogva.

- Akkor azt mondod ,hogy szeret?- kérdeztem rá a legfontosabbra ,ami már sokszor kérdőjeleződött meg bennem.

- Jobban mint bárki mást, hidd el nekem .- bíztatott kedvesen.

- Köszi Siwon.- néztem végig a férfin, és csak akkor láttam milyen ruhába is van.

- Hol voltál amúgy?- kérdeztem rá, mivel nagyon ritka ha kiöltözve látom.

- Sehol.- vágta hozzám egyből pirosas fejjel .Fura.

- Valami maffia főnök vagy, hogy ennyire meglepődtél a kérésemen?-röhögtem fel ,mire megrázta fejét.

- Majd idővel talán megtudod .- nézett mosolyogva rám ,majd felállva a szobájába akart menni de még visszafordult.

-Ja ,és Jimint ne nagyon hagyd egyedül ,valószínűleg nem sülne ki belőle semmi jó, de ma már ne menj sehova ,írj neki vagy hívd fel, hogy semmi baj.

Egyből előkaptam a telefont és bekapcsolva, megkerestem Jimin nevét a névjegyekben.
35 nem fogadott hívás és 10 üzenet .Francba a nagy egómmal , legalább felvehettem volna egyszer.

- Gyerünk vedd fel.- morogtam idegesen amikor már harmadjára próbálkoztam.

-J-jungkook?- szólt bele rekedtes hangon.

- Én vagyok! Sajnlom, hogy nem vettem fel hamarabb.

- N-nem h-haragszom .- szipogott a telefonba ,mire az ütő is megállt bennem.

- Mi történt ?- kérdeztem rá egyből, pedig tudtam ,hogy rohadtúl én történtem.

- Csak hiányzol .- gyenge és alig hallható volt hangja és ami nagyon zavart, hogy hallottam a kocsik hangját.

- Hol vagy?- pattantam fel egyből a kanapéról.

- Nem tudom , elakartam menni Siwonhoz ,de nem vetted fel, hogy megkérdezzem hol lakik, ezért elindultam .- francba.

- Körül tudod írni a helyet?-kérdezősködtem.

- Nagy terület van, teli fákkal ,és egy hatalmas út .- szipogott újra.

- Ne sírj ,megtalállak .- tettem volna le de újra beleszólt .

-Jungkook, fáj a lábam, valamibe beleakadt  és ...és...- kezdte el,és hallhatóan  szaporábban vette a levegőt.

-Sietek !- raktam el egyből, majd Siwon szobája felé indultam.

-Mi a...- kapta maga elé kezét mivel valószínűleg öltözött.

- Elkell mennünk Jiminért.- siettettem.

- Mi? Mondtam hagyd most, nyugodtan...- kezdet bele de félbeszítottam.

- Megsérült ,és eltévedt, rohadtúl elfogunk érte minni.-kiáltottam rá idegesen, mire meglepődött.

-Jó akkor megyek egyedül.- fordítottam hátat a kövédermedt Siwonnak.

- Itt vagyok.- ért utol ,és cipőjét hanyagul magára véve indult el velem a kocsijához.

***

Már vagy  fél órája megyünk olyan helyeken amit Jimin körül írt, de sehol semmi.

-Az ott nem ő.- hunyorított Siwon, mire odanéztem.

-A fűben ült egy táblának támaszkodva ,szívem pedig kihagyott egy ütemet.

- Itt állj félre .- kapcsoltam ki egyből övem, majd mikor megállt az autó egyből kiszálltam és szaladtam  fiú felé.

-Jimin!- guggoltam le elé, és kezem arcára vezetve próbáltam melegen tartani kihűlt testét.

- Nagyon fáj Kook.- könynezett be ismét ,mire lábára pillantottam.
Talán egy drót darab lehetett a formája alapján ami nagyon csúnyán felkezdte a fiú bőrét.

- Semmi baj, haza megyünk .- pusziltam homlokára és intettem Siwonnak, hogy kéne egy kis segítség.
Ő is egyből kiszállt és a fiúhoz sietett.

- Basszus .- vette észre sebét ,mire egy kicsit megijedtem. Csak egy orvos és jobban ért ezekhez mint mi ,de könyörgöm ilyen hangosan ne jelentse már ki hogy valami baj van, így is fél lábbal a sírba vagyok lassan.

- Megfogom a lábát, te emeld fel közben .- utasított ,mire Jimin combja alá nyúltam és másik kezemet pedig hátához vezettem.

- Óvatosan .- mondogatta miközben a kocsi felé lépkedtünk .Sikeresen beraktuk hátulra, majd fejét fentebb emelve fészkeltembe magam én is hátra, így buksija combomra került.
Néztem a fájdalom miatt eltorzult arcát ami nagyon rossz volt.

-Ne gondolj rá kicsim, oké?-simogattam arcát lágyan.

- Annyira sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak .- szorítottam össze íriszeim mikkor megéreztem kicsi kezét arcomon.

- Láttad a kamerákat, igaz?- kérdezett rá ,mire bólintottam.

- Annyira sajnálom Kook, én tényleg nem tudom  mi ütött belém .- sírta el magát .

- Ne foglalkozzunk ezzel most .- mosolyogtam rá bátorítón.

- Szörnyű ember vagyok .- sírt tovább megállás nélkül .Nem akarom ,hogy magát ostorozza ez miatt.

- Nem vagy szörnyű .- simogattam haját.

- De az vagyok ,mindenkit elijesztek magam körül ,és nem akarom ,hogy te is itt hagyj .Annyira szeretlek Jungkook .- könnyeit letörölve hintettem be arcát aprócska puszikkal ,mire egyből lenyugodott.

- Nem hagylak magadra ezentúl soha többé ,nem kell nélkülem elképzelned semmit ,olyan leszek mint egy árnyék, egy elég helyes árnyék .- mosolyogtam rá ,mire ő is azt tette.

- Nem most akartam oda adni, de talán ez a legmegfelelőbb alkalom rá. -vettem elő zsebemből egy számára készített nyakláncot. Két J betű volt rajta ,ami a nevünk kezdő betűjét jelentette.

-Kook...- motyogta, mikor meglátta.

- Kicsit elhúzódott a karácsonyi ajándékozás igaz?- nevettem fel hiszen ezt még akkora kapta volna .Túl sok minden történ akkor ,és sajnos valahogy kiment a fejemből.

- Nem érdemlem meg .- rázta fejét szomorkásan, mire a nyakláncot nyaka köré csatoltam.

- Te érdemled meg a legjobban .- érintettem össze ajkainkat végre .Lehet ,hogy csak 4 óráig voltunk távol egymástól ,de az az idő ráébresztett mindenre .

Nem dobhatom el életem legfontosabb emberét a fura fóbiái miatt, mert minden kis hibájával ,egyre jobban szeretem őt bármi, és bárki másnál .