Végre hétvége.Kipinhenhetem ezt a szörnyű hetet .Miután Jiminnel összevesztünk dolgozni indultam egyből ,de hazaérve már nem találtam sehol. Már nem is törekszem arra, hogy kibéküljek vele úgy is mindig kezdőik elölről az egész.

Dél tájékán dobott ki az ágy, és egy hatalmas ásítást követően sétáltam a fürdőbe tenni valamit kezemre, a tegnapi kis incidens okozta sebemre ,ami sikeresen kivérzett az este folyamán, majd a konyhába csoszogtam.
Összedobtam magamnak egy gyors szendvicset ,és ledobtam magam a kanapé elé, majd bekapcsoltam a tévét. Egy nagyon vicces vígjáték ment amin egész végig röhögtem, és valószínűleg ezt a szomszédok is hallották, mert nem egyszer szidtak le érte .Telefonom pityegésére, abbahagytam a nevetést ,és a készülék után nyúlva néztem meg az üzenetet.

Taehyung
12:26

Örülök ,hogy ennyire jó kedved van ,de beengedhetnél végre!

Nem is hallottam ,hogy kopogott volna. Az ajtó felé sétálva nyitottam ki azt, majd mikor szembe találtam magam Taehyung tégla mosolyával nekitámaszkodtam a falnak.

- Mostanában sokat dolgozol, és nem találkoztunk, szóval arra gondoltam elmehetnénk valahova kettesben .- mutatott a lépcsők felé ,majd szemét levezette kötésemre, de nem szólt semmit, amiért hálás is voltam, kijelentésén viszont elgondolkodtam .Talán jót tenne egy kis kiruccanás nekem is?

- De persze, ha a boszorkány engedi .- mondta ezzel is kizökkentve gondolatmenetemből.

- Boszorkány ?- kérdeztem rá értetlenkedve.

- Jimin .Szerintem mostanában kezd megőrülni .- suttogta a szavakat nehogy meghalja az említett személy.

- Csak fáradt .- engedtem bentebb a lakásba ,majd bezártam utána az ajtót.

- Neked kéne fáradtnak lenned Kook, nem neki. Többet dolgozol mint ő.

- De egy csomó gondja van. Nem akartam ezzel is terhelni őt .- mentem  szobámba a fiúval hátam mögött.

-És neked?- ült le az ágyamra, mire kérdőn néztem rá.

- Neked is vannak gondjaid .- tudtam, mire céloz,, sejtettem és gondoltam, hogy valaki egyszer felfogja hozni.

- Rég volt, nem szeretek vele foglalkozni .- rántottam meg vállam.

- Még is játszottad a néma gyereket, Jungkook. Ne meséld be azt nekem ,hogy már nem érint a dolog.

- Hova megyünk ?- hagytam figyelmen kívül válaszát ,és a szekrénybe kezdtem el kutakodni.

-A parkba ,ott most nyugis minden mert csinálják .- terült el ágyamon.

- Nyílván akkor nem lehet oda menni  Tae.- fordultam felé értetlenkedve.

- Na és?Nem lát majd meg senki .- rántott vállat.

- Na persze .- vettem ki egy mackónadrágot és egy fehér pólót .

- Kimennél?-intettem fejemmel az ajtó felé.

- Mindketten fiúk vagyunk .- azt kihagytad ,hogy képes vagy rám mászni minden egyes pillanatban.

- Nem vetőznék egy meleg fiú előtt ,ha nem haragszol .- mosolyodtam el ,mire Tae felröhögött.

- Ügyes húzás ,de nem vagyok meleg .- ült fel, majd megtámaszkodott kezén.

- Én pedig lány vagyok .- forgattam meg szemem, letagadja  azt ami szemmel láthatólag ,szinte ordít róla.

- Látod ,akkor még sem vagyok meleg. -furán néztem rá, mire újra elröhögte magát.

- Ha lány vagy nem lehetek meleg miattad .- szám résnyire nyitottam mikor ezt kimondta .Szörnyű ez a fiú.

- Akkor még ma felöltözöl?- harapott bele ajkába ezzel is bosszantva engem, mire hozzádobtam a legelsőnek kezembe kerülő tárgyat, az az egy üres képkeretet polcomról.

- Hé ,ez fájt .- simogatta a sérült pontját ,mire elhúztam szám.

- Legalább fordulj el akkor .- intéztem neki mondandóm.

- Milyen finnyás vagy.-fordult el tőlem ,majd én is azt tettem ,így háttal kerültem tőle .Pólómtól gyorsan megszabadultam és épp nadrágom vettem volna le, mikor megéreztem valami meleget hátamnál. Megugrottam ijedtembe ,és megfordulva egy mérges Taehyungal szemeztem.

-Jimin volt?- kérdezett rá de nem adtam neki választ.

- Válaszolj !- fogta meg sérült kezem erősen, mire felszisszentem.

- Az a kicseszett kölyök volt?- talán ilyen mérgesnek még sosem láttam ,szemei szinte vérben izzottak és őszintén ,féltem.

-Jungkook!-  kiáltott rám újra.

-A munkahelyen estem el.- adtam neki tömör választ és próbáltam magamtól eltolni. de vállaimra fogva ,lökött neki a falnak .Éreztem,hogy hátamon, Jimin álltál okozott sebeim felszakadnak é,s nagyon nem volt kellemes érzés.

- Miért hazudsz nekem?- hajolt rettentő közel hozzám.

- Nem hazudok Tae.- ráztam fejem nemlegesen éppen egy újabb hazugsággal tömve őt.

- Miért hagyod, hogy bántson?- kérdezte már halkabban ,de szorításából nem engedett.

-A kamerákról tudtál ?- nézett mélyen íriszeimbe egy újabb kérdést fevetve, mire nagyokat pislogtam .Milyen kamerák?

- Miről beszélsz? - kérdeztem rá .

- Megmutatom őket, de ahhoz azt kell tenned amit mondok, hogy feltűnés mentesek legyünk .- hajolt nyakamra majd csókolgatni kezdte azt.

- Állj le .- próbáltam  magamról lelökni őt.

- Csináld te is mert így nem hihető .- suttogta fülembe.

- Jungkook ,ha látni akarod hol vannak ,segítesz nekem ,én eddig csak egyet szúrtam ki, de az nem látja be az egész szobát .- miután befejezte mondandóját fordított helyzetünkön ,így most ő került a fallal háttal.

- Csináld amit én tettem .- adta ki az utasításokat.

- Nem tehetem .- hunytam be szemeim tanácstalanul.

- Jimin miatt? Szerinted ki tette ide a kamerákat?Nem lehetett senki rajta kívül .- szemim kinyitva hihetetlenkedve néztem rá Taehyungra.

- Nem igaz, nem csinálna ilyet .- próbáltam  magabiztosan mondani a szavakat, de a sokktól nem jött össze.

- Figyelj ,akkor csak hajolj a nyakamra nem kell csinálnod semmi olyat ,oké?- nézett rám kérőn ,mire bólintottam egyet. Nyakához hajoltam és hagytam egy kis rést ajaim, és az említett testrésze közt. Taehyung hajamba markolva tette hitelesebbé az egészet.

- Ha most felugrassz a csípőmre a bal felső sarokban lesz egy kamera,és az alatt az asztalon is.- suttogta mire szemeim tányérnagyságúra nőttek ,kettő?Megunhatta tétlenségem ,ezért combomra fogva fordított újra helyzetünkön így fejem egyből abba az irányba kaptam ahova mondta .Igaza volt. Eddig miért nem vettem észre őket?

- Láttad?- kérdezte, mire bólintottam egyet.
Az ágy felé vette az irány amire aztán ledobott ,így nagyot nyekkenve érkeztem a puha takaróra.
Taehyung levette pólóját és rálátást nyerhettem vékony ,de kidolgozott felsőtestére .Muszáj ezt?
Felém hajolva kezdte el csókokkal belepni kulcscsontom én meg csak feküdtem alatta mint egy darab fa.

-Jobb felső sarok, és a szekrényed oldala .- vált el, majd fojtatta amit elkezdett. Arra nézve igazat mondott. Újra .Nem hittem a   szememnek ,hogy történt ez, és miért pont velem?

- Van az éjjeliszekrényeden is.- támaszkodott meg fejemnél és íriszeimbe nézett. Ez nekem túl sok volt mára .Erőt véve magamon, löktem le rólam és pólóm felkapva a földről, mentem távol szobámtól.

- Csinálhattad volna finomabban is.- mondta, de nem törődve vele ,fogtam meg fejem és ültem le a földre.

-Hé ,Kook.- guggolt le elém.

- Nem Jimin volt ,nem lehetett ő.- hajtogattam egyfolytában .

- Utána nézek oké?Addig nyugodj le.- paskolta meg fejem az idősebb .

- Annyit kérek, hogy csinálj mindent ugyan úgy Jiminnel ahogy eddig ,oké?Mintha nem tudnál a kamerákról .- mosolygott rám bíztatóan ,mire bólintottam egyet.

- Majd legközelebb elmegyünk a parkba,szerintem ez az ügy most fontosabb, mit szólsz ?

- Rendben.- mondtam alig hallhatóan.

- Állj fel ,meg ne fázz .- segített felkelni, majd újra rám nézett.

- Majd jövök ha találtam valamit .-puszilt homlokon és az ajtót bezárva, eltűnt. Szinte megsemmisülve, szakadozott levegővétellel álltam a lakás közepén, tanácstalanul. Taehyung után nem sokkal újra nyitódott az ajtó ,és belépett rajta Jimin .Szívem a látványától összeszorult ,de egy hamis mosolyt elengedtem felé.

- Úgy sajnálom Jungkook a tegnapit.- sétált oda hozzám és kezeit derekam köré fonva, szorított magához.

- Olyan hülye voltam ,ne haragudj rám .- nézett fel szemeimbe. Nem bírtam máshogy mutatni az érzéseimet ,csak álltam és néztem őt ugyan úgy.

-Jungkok.- fogta keze közé arcom.

- Ennyire megharagudtál rám?- vált az eddiginél is szomorúbbá tekintete.

- Nem ....csak fáradt vagyok ....ennyi .- vettem le magamról kezét és egyet hátrébb lépve próbáltam visszatartani könnyeim.

-Kook....- motyogta nevem .Igaza volt Taehyungnak, senkise rakhatta fel a kamerákat, csak Jimin. Mond miért tetted ezt velem?

- Elmegyek Siwonhoz  ma estére .- jelentettem ki, mire kérdőn nézett rám.

-M-miért?- dadogta zavartan.

- Nem érzem most ebben a környezetbe jól magam .- néztem el íriszeiből.

- Ezt, hogy érted?

-Taehyung felbosszantott, ennyi .- rántottam meg vállam feltűnés mentesen hazudva közben.

- Láttam mikor elment ,de ő nem tűn olyan mérgesnek .- mondta szemeimbe.

- Nem érzékelte azt ,hogy milyen idegesítő.

-Értem.- bólintott .

- Szeretlek jungkook .- állt lábujjhegyre és kezeit nyakamköré vezette.

- Én is téged .- mosolyogtam rá fájón, majd megéreztem ajakait enyéimen .Ez az érzés még mindig kimondhatatlanul jó ,de bánt ,hogy csak egy hazugság az egész .Az egyetlen ember akit közel engedtem magamhoz ennyire, valószínűleg csak egy sima "játék" miatt van velem .És ez szörnyű érzés.

Miért én?Miért velem kellett ennek történnie?

-------------------------
Ne öljetek meg kérlek😙😂Nem mehet minden olyan egyszerűen, igaz?Még Jiminnek és Jungkooknak sem😉Azért remélem tetszett ez a rész!!:)