Ez az nap is úgy kezdődött ahogy a többi. Egy nagy sóhaj kíséretében másztam ki az ágyamból ,és kezdtem elvégezni reggeli teendőimet .
Mikor kiértem a konyhába anya állt előttem ,ami számomra egy kicsit fura volt ,hiszen ha látogat akkor általában azt újságolja el, hogy kivel jár most éppen .
Apa már kiskoromban elhagyott minket ,és már rég feldolgoztam hiszen ,nem igazán törődök a múlttal .

-Szia drágám.- nyomott egy puszit arcomra, mire csak bólintottam egyet.

- Úgy gondoltam ,hogy készítek valamit az új szomszédnak amíg elmész dolgozni .- mosolygott rám mire, csak furán fürkésztem íriszeit.

- Nem tudtad?Pedig azt hittem, hogy a többi lakó már elpletykálta .- megforgattam a szemeim ,hiszen az egyetlen ember itt aki elpletykálja az ilyen dolgokat ,az ő. Ebben a panelházban senki se mond semmit. Mindenkivel jóban vagyok ,és sokan keresik a társaságom, mert meghallgatom őket.
Csak egy problémám van. Szólni nem tudok, hogy hagyják abba ,mert egyáltalán nem érdekel.

- Mire hazaérsz szerintem kész is lesz. Szeretném ha átvinnéd majd neki. - pakolta ki a hozzávalókat az én hűtőmből.
Megböktem vállát ,hogy rám figyeljen és mivel rám pillantott akadályok nélkül tudtam felemelni kezem és integetni neki egyet.

-Szia JeongGuk , vigyáz magadra .- intett vissza ,majd kilépve az ajtón mentem le a lépcsőn, és ki a szabadba. Nagyot szippantottam a friss levegőből és mosolyogva indultam meg a könyvtár felé .Szeretek itt dolgozni, hiszen nem néznek furának ha nem beszélek.
Csak könyveket vettem át és rendezgettem őket. Meglepő módon nagyon jól fizetett ,és a lakbért is simán kitudtam fizetni belőle .

-JeongGuk.- szólt valaki hátam mögül ,mire rápillantottam.

- Ezeket át tudnád rakni arra a könyvespolcra .- mutatott munkatársam az előttem lévő tárgyra .Bólintottam egyet, majd odasétálva kezdtem el pakolgatni őket .Imádom a könyveket és az a jó ebben a munkában ,hogy van egy csomó időm kiolvasni párat .A főnök és a munkatársak is tök jó arcok ,bár nem igazán szoktak beszélni hozzám .Megértem, végtére is csak bólogatni vagy rázni tudom a fejem. Telefonom csörgésére lettem figyelmes amit kivettem nadrágzsebemből és akkor vettem észre ,hogy anya hív. Nagyot sóhajtva emeltem fülemhez a telefont és kopogtattam egyet kijelzőjén, hogy figyelek.

- Láttam az új lakót .- ujjongott a telefonba .Nagyszerű ,szóval már kukkoló is lett.

- Esküszöm ha fiatalabb lennék ,járnék vele .- áradozott .

- Szerintem fiatalabb mint te, de majd kiderítem neked .- jelentette ki.

- Szerintem jól ellenétek együtt .Ez egy jó barátság kezdete lenne .- barátság?Hiszen tudja ,hogy nekem nem megy a barátkozás. Egy barátom sincs amit anya nem szokott annyiban hagyni. Egy csomó lánynak is bemutatott már, akik elsőnek örültek nekem de miután nem válaszoltam nekik többszörös kérdésükre sem ,ezért elmentek.

- Ne legyél szomorú kicsim .- hallottam anya hangjában az aggodalmat.

- Senki sem marad egyedül. Mindenkinek szánt a sors valakit . - bíztatott mire nagyot sóhajtottam .Ha lesz is valakim nem fog kibírni sokáig ,hiszen nem vagyok az a nagy kapcsolatteremtő ember.

- Én hazamentem oké?A süti a hűtőbe van .És ha megtudom, hogy te etted meg ,esküszöm az életemre JeongGuk, hogy megtalállak .- szinte láttam magam előtt ahogy fenyegetően mutogat .
Megtalál?
Hiszen tudja hol lakom. Elmosolyodtam hiszen anya mindig tudja ,hogy derítsen jókedvre.

- Most nevetsz igaz?- kérdezte meg ,mire megkopogtattam telefonom képernyőét.

- Jó munkát kicsim, szeretlek.- halottam ,hogy száját közelebb rakja a telefonhoz és egy cuppanós puszit nyom nekem a tárgyon keresztül .
Megráztam fejem még mindig mosolyogva, majd kinyomtam telefonom.

***

A lakásom felé lépkedve megláttam a kedvenc boltom ahova mindig beszoktam menni, hiszen az egyik lakó itt dolgozik akivel nem szoktunk annyit beszélni de a felesége gyakran hoz nekem sütiket, hogy hizzak egy kicsit.

-JeongGuk ,szia- integetett nekem lelkesen ,mire csak mosolyogva visszaintettem neki.

- Azt egész panel anyukádtól zengett ma .- nevetett fel hangosan, mire kíváncsian ránéztem.

-Nem sikerült neki elsőre a süti ,legalább is úgy hallottuk ."Franc vigye már el. "
"Ilyen nincs."
" Nem igaz, hogy nem tudom megcsinálni normálisan ".- idézte anyukám szavait közben pedig viccesen utánozta hangját amin felnevettem.

- Szinte hiányoltuk, mikor elment .- rázta meg fejét játékosan .Leraktam a kiválasztott termékeket ami egy üveg víz és egy csomag zsemle volt.

- Óvatosan lépj be a lakásba lehet ,hogy robbanni fog a sütije .- suttogta , mire csak bólintottam egyet mosolyogva.
Halkan mentem fel a lépcsőn, hiszen ilyenkor az idős nénik tévézni szoktak és ha hangosan csapnám a lábaim a lépcsőnek, nemigazán örülnének neki.

Felérve a hatodik emeletre vettem észre a mellettem lévő ajtón kiszűrődő fénycsíkokat. Legutoljára két éve láttam, hiszen ezen az emeletem eddig csak én laktam .Egy idős bácsi élt itt mellettem még anno. Szomorú voltam mikor meghalt ,mert rengetegszer jártam hozzá festeni hiszen, remek művész volt és nagyon kedveltem is őt.

Szörnyű szagokat éreztem meg, mikor beléptem a lakásba. Fintorogva mentem el a konyháig ahol minden romokban hevert .Gondolhattam volna, hogy nem kéne itt hagyni egyedül. Leraktam táskám és kinyitva az ablakot kezdtem el takarítani. Nagy nehezen elraktam mindent és csak akkor jött a felismerés ,hogy a mosatlanokhoz egy kész étel is társul. Félve néztem be  a hűtőbe ahol nagy meglepetésemre egy szépen összerakott sütemény foglalt helyet .Egy szeletet vágtam magamnak ,hogy azért ne az új lakót mérgezze meg anya .

Ajkaim közé emeltem az édes finomságot és nem csalódtam benne. Feltűnően finom volt. Mondjuk a takarítást is megcsinálhatta volna és akkor még kérdőre is vontam volna, hogy ki ő ,és mit csinált anyával .
Kezembe fogva a süteményt léptem ki az ajtómon és mentem a velem szembelévőhöz.
Leraktam az ajtó elé a sütit majd amilyen gyorsan bekopogtam ,olyan gyorsan is mentem onnan el.
Nem szerettem volna vele ismerkedni, nagyon nem.

***

Fáradtam léptem ki a lakásból reggel ,és indultam meg a lépcsőn ,hogy aztán munkába mehessek .Ám nem figyeltem magam elé így nekimentem valakinek. Az ilyen helyzeteket de utálom. Mindig megvertek ilyenkor, mert nem kértem bocsánatot tőlük pedig tudták, hogy miért.
Mindenki tudta.

-Bocsi nem láttalak .- kért tőlem bocsánatot az ismeretlen fiú.

Ő lenne az új szomszédom?Hiszem itt csak idős emberek, vagy pedig 30 év körüliek laknak .Meg persze én ,de sokkal jobb itt lakni mert mindig csend van.
Bólintottam egyet ezzel magamat kizökkentve gondolkodásomból ,majd mentem volna tovább ha meg nem szólít.

- Hé várj...- mondta hátam mögül, mire kicsit megremegtem.

- Vérzik az ujjad .- fogta meg az említett testrészem mire érdeklődve néztem rá. Senki se ért még hozzám ilyen lágyan ,csak anya.

- Adok rá sebtapaszt, váj meg .- szaladt fel gondolom a velem szembe lévő lakására. Mit sem törődve mentem ki a kapun és indultam meg a könyvtárba. A megszokottnál is kevesebben voltak itt így csak ültem és olvastam a ma kinézett könyvet ,mely csak úgy megakadt kezemben .Mikor vége lett a munkaidőmnek elnyomott háttal sétáltam az utcákon hiszen egy nagyon kényelmetlen széket sikerült találnom magamnak ,ami addig fel sem tűnt milyen kellemetlen volt ott ülni ,míg fel nem álltam.

Csendben csuktam be magam után a bolt ajtaját és mentem egyből valami ételt keresni magamnak. Egy szendvicset fogtam meg kezembe és raktam le a kedves bácsi elé.

- Észre se vettelek ,hogy bejöttél. - nevetett fel.

- Az új lakó keresett téged reggel. - mondta ,mire ráemeltem tekintetem.

- Nagyon kedves fiú .- támaszkodott meg a pulton.

- Próbálj meg vele valahogy kommunikálni. Tudom, hogy ez egy kínos téma számodra ,de nem élhetsz örökre egy burokba .- mosolygott rám bíztatóan ,mire csak bólintottam egyet.

Belépve az épületbe csendben mentem fel majd meg is torpantam ,mikor azt a fiút pillantottam meg az ajtóm előtt akinek reggel nekimentem. Csukott szemével billegtette oda -vissza fejét, majd néha előre és hátra. Aludna?
Óvatosan lépkedtem mellé és minél halkabban szerettem volna kinyitni az ajtóm. Kifújtam a benntartott levegőm ,mikor a zár kattanására sem ébredt fel. Kinyitottam az ajtót, majd léptem volna be de egy kéz visszatartott.

- Nem vártál meg reggel .-mondta álmosan.

- Raktál valamit az ujjadra egyáltalán?- aggodalmaskodott és megnézte az említett testrészem.

- Gondolhattam volna .- rázta meg fejét.

- Add ide .- nyújtotta kezét, mire csak hátrébb léptem.

- Ne legyél makacs .- fogta meg sérült kezem .Zsebéből egy sebtapaszt húzott elő, majd rárakta ujjamra.

- Látod nem volt nehéz .- mosolygott rám.
- Amúgy Park Jimin vagyok .- rázta meg kezem ,ami még mindig az ő kezében pihent. Mivel látta ,hogy egyáltalán nem viszonzom kedvességét inkább elengedte azt.

- És téged, hogy hívnak?- kérdezett rá felém lépve egyet így ,közelebbről is szemügyre vehettem őt. Festett szőke haja volt, hibátlan bőre, és dús cseresznye rózsaszín ajkai.

- Fura vagy. - nevetett fel, majd folytatta.

- Legyünk barátok .- ajánlotta fel, mire az ütő is megállt bennem. Tényleg azt kérdezte amit hallottam?

- Hahó...- integetett előttem, mire csak megrázva fejem csuktam be magam mögött az ajtót.