Az eső úgy szakadt mintha dézsából öntötték volna. A pulcsim, amit Tytól kaptam teljesen átázott. Teljesen fegyvertelenül és elveszetten bolyongtam az erdőben egy kivezető út után kutatva.
A félelemtől és hidegtől egyaránt úgy remegtem, hogy azt hittem menten összeesek.
A távolból a néhaiak morgása hallatszott. Minden hangosabb zajnál összerándultam.

Idegesen felálltam az asztaltól.
Drew-t ezeknek az embereknek a kezébe adtuk, egy kérdés nélkül. Ha bármi baja esik én azt nem fogom megbocsátani magamnak.
A lány nem szólt volna ha tényleg nem lenne nagy gond. Mi van ha Ő is bajban van...?

"Ti találjátok meg Drew-t. Én megkeresem a lányt. Muszáj megtudnom miért kell eltűnnünk innen. Vagy, hogy Ő veszélyben van-e..."

Odell egy percre elgondolkodott, majd rábólintott. Ty megölelt, majd leszedte a derekára kötött fekete pulcsiját.

"Lehet hogy paradicsomos, de legalább melegít ha beesteledik." mosolyogva elvettem tőle a pulcsit, majd a derekamra kötöttem.
"Nem mintha addig nem találnánk meg újra egymást."
"Odell. Ha nem találtok menjetek el."

Odell vitatkozni akart, de mielőtt bármit mondhatott volna elindultam a lány keresésére.
Elindultam egy őr felé hátha tud nekem segíteni.

"Elnézést, egy lányt keresek, aki ma a konyhán volt."
"A fiatal? Starr?"
"Gondolom..."
"A faházához ment. Arra van amerre a csersznyefák vannak. Kopogj be."
"Köszönöm."

Szemöldök ráncolva igyekeztem a faház felé.
Képtelen voltam eldönteni, hogy most az őr tényleg kedves, vagy csak remekül megjátsza...
Nem ez lenne az első, hogyha egy jó emberrel találkozunk egy rossz rendszerben...

Egy percet hezitálás után végül bekopogtam az ajtón. Starr egyből mosolyogva kinyitotta, majd mikor meglátott lefagyott a mosoly az arcáról.

"Egy szót se. Mindent hallanak." sziszegte a fogai közt.

Rá mosolyogtam és beléptem a házba.

"Beszélj halkan."
"Az üzenetről..."
"Mindent leírtam. Tűnjetek el. Veszélyes a hely."
"Az értem. De miért?"

Starr sóhajtott egyet, majd leült a kanapéjára.

"Egy barátommal jöttem ide. Nagyon sokáig voltunk kint. Nagyon sok mindent éltünk meg együtt..."

Bólintottam, majd leültem a mellette lévő fotelba.
Teljes mértékig át tudtam érezni mit élt át Starr és a barátja. A külvilág egy idő után összeroppant, megtör. Egyszer hagyod, hogy magaszippantson a kint lévő őrület és biztosan nem térsz vissza többé.

"Már 2 napja voltunk bezárva a lakókocsinkba nem messze a folyótól. Kifogyott a benzinünk. El akartunk menni egy pár mérföldre lévő kisvárosba hátha ott van benzinkút, de hirtelen körbe vettek minket. Az őrületbe kergettek minket. A lakókocsi olyan volt, mint egy hajó. 2 napig ide-oda billegett. Azok a dögök kitartóak..."

Mikor a tetőn voltam én is észre vettem...

"Aztán csak puska lövéseket hallottunk és a billegés abbamaradt. Luke kinézett. Ott voltak. Azt mondták minden rendben van... Idejöttünk. Azt hittük biztonságban vagyunk. Itt éltünk együtt... Míg Luke el nem tűnt..."

Érdeklődve a kezemre támasztottam a fejem.
Tudni akartam mi történt velük. Hova lett a srác. Miért tűnt el a srác.

"Ezek az anyaszomorító köcsögök megölték őt... És... Ah kimondani sem tudom."
"Miért ölték meg?"
"Mert éhesek voltak..."

Azon gondolkodtam, hogy kiabáljam-e a srácok nevét, hátha a közelben vannak, de aztán rájöttem hogy veszélyes és felelőtlen lenne. Bárki meghallhatott volna, arról nem is beszélve, hogy annak az esélye, hogy valaki pont erre menekült nagyon kicsi. Meg nem is válaszoltak volna...

Ahogy haladtam az erdőben felnéztem az égre. Egyre jobban szakadt.
Nem tudtam meddig bírom még...
Legszívesebben térdre rogytam volna és olyan hangosan sírtam volna amennyire csak a tüdőm engedte volna.

Nem veszthetem el egymás után a szeretteimet...

Lélekszakadva rohantam az elsősegély szobába a srácokhoz. Azonnal el kellett tűnnünk innen és nem érdekel milyen áron, de fogom szabadítani őket...

A szoba ajtaját feltépve viharoztam be. A srácok értetlenül néztek rám.
Odell egy széken ült, a háttámláján a kezét pihentetve, Ty a kanapén feküdt és egy labdát dobált, Drew pedig akkor emelt a szájához egy villát rajta valamilyen hússal.

Odaléptem hozzá és mielőtt még bekaphatta volna kivertem a kezéből a villát.

"Ettél belőle?"
"Megőrültél?" csattant rám Drew.
"Drew ettél belőle vagy nem?"
"Nem, még nem..."
"Akkor jó..."
"Mi? Miért?" ült fel Ty a kanapén.
"Lehet ember hús."

Drew undorodva ellökte magától a kis tolókocsit amin a kajája volt, míg Ty és Odell felpattantak az ülőhelyeikről.

"Azonnal el kell innen tűnnünk és Starr-ral ki is agyaltuk hogyan. Este őr váltáskor, kisurranunk és elszaladunk 3 különböző irányba..."
"Ez jó terv lenne ha Drew tudna futni."
"Ezért kell 3 irányba szaladnunk. Ty, Starr és én. Te pedig kiszökteted Drewt."
"Veszélyes." rázta meg a fejét Drew. "Hagyjatok itt."

Egy pillanatra mind értetlenül néztünk Drew-ra, majd egyszerre csattantunk rá.

"Meg a lófaszt."
"Ez nem így működik."
"Te megőrültél?"

Drew megrázta a fejét.

"Nem. Ez a leglogikusabb. Így ti is kijuttok mind..."
"Meg kell próbálnunk." értett egyet velem Odell.
"Egyszer úgyis meghalunk. Legalább próbáljunk meg mind túlélni."

Ty pulcsija már végképp nem bírta tovább. Semmit nem ért. A fogaim olyan erővel koccantak össze minden alkalommal, hogy csoda volt hogy nem törtek le. A kezeimet a mellem alatt összefonva sétáltam remegve és átázva.

A könnyek patakokban folytak le az arcomon és pontosan ugyanúgy éreztem magam, mint mielőtt Odell-ék megtaláltak.

Pocsék érzés volt. Soha többé nem akartam ezt érezni.

A föld hirtelen egy kisebb kráter szerű mélyedésbe süllyedt. A közepén egy testtel. Reménnyel telve erőt vettem magamon és odafutottam.
Térdre rogytam a test előtt, majd a hátára fordítottam.

"Hála égnek..."