A szemem dörzsölve felültem, majd felhúzódzkodtam az üléseken és a platóra néztem. Odell és Ty egy pokróc halom alatt szunyókált.
Furdalt a bűntudat, hogy önző módon én aludtam az üléseken, mikor amúgy biztosan jobban jött volna valamelyiküknek egy kicsit jobb körülmények közt való alvás, de sajnos ők ragaszkodtak hozzá. "Mint Törpi, neked jár a kocsi" idézve Ty szavait.

Kinyitottam az ajtót és kimásztam a kocsiból. Egyenesen Drew felé vettem az irányt, aki egy rönkön ülve, egy puskával a hátára függesztve nézelődött.

"Jó reggelt. "

A fű enyhén harmatos volt és még, a nap felkeltének hiányában hideg, de nem kifejezetten érdekelt. Leültem felhúzott lábakkal, Drew mellé a fűbe, majd térdeimre raktam az állam és én is nézelődni kezdtem.

Drew egy oldal pillantást vetett rám, majd válasz nélkül hagyta a köszöntésem. Kedves.

"Volt valami éjszaka?" kérdeztem érdeklődve.
"Ha lett volna nem lennénk itt."

Drew felállt mellőlem, majd arrébb sétált. Szemöldök ráncolva néztem a távolodó srác után.

Mit tettem?

"Na gyerünk Ty." lökte le magukról hirtelen a pokrócokat Odell.
"Mész a faszomba."

Ty morgott egy sort majd magára húzott egy dzsekit. Odell abbahagyta Ty ébresztgetését és felállt.

"Jó reggelt. Hogy aludtál?"
"Jó reggelt. Jól, köszi."

Odell bólintva feláll és visszament a platóhoz. Arrébb lökte az újból horkoló Ty-t, majd kivett egy vizes üveget.

"Kérhetek egyet én is?"

Odell nekem dobta az üveget, majd keresett egy másikat.

"Nem láttad Drew-t?"
"De itt volt. Beszélgetni próbáltam vele, de elment..."
"Jellemző rá. Nem túl jó az emberekkel..." Odell belekortyolt a vizébe, majd mikor látta, hogy még mindig nem nyugtat a dolog, közelebb lépett hozzám.
"Nem veled van a baj. Drew ilyen. Minket is csak azért visel el, mert muszáj. Már 15 éve ismerjük egymást és esélytelen hogy megszabaduljon tőlünk."
"15?"
"Aham. Míg anyuék a szalonban voltak, minket beadtak egy nénihez, Mrs. Carter-hez. Ott ismertük meg egymást. Ty ellopta a nagyi parókáját, mi meg ott nevettünk rajta."

Odell elmosolyodott az emlékek hatására, mire én is.

"Mindegy is. A lényeg, hogy ne kínozd magad. Nem kedvel, nem kedvel. Nem tudja mit hagy ki."

Odell felállt mellőlem, majd visszament Ty-hoz, mire úgy döntöttem én sem üldögélek tovább.
Visszamentem a kocsihoz, majd az anyósülésre beülve kutakodni kezdtem a kesztyűtartóban egy térkép után, hogy megnézzem melyik a legközelebbi kisváros.

Kinyitottam a térképet, majd megpróbáltam megtalálni jelenleg hol vagyunk.
Beletelt egy kis időbe, mire megtaláltam azt a kisvárost, ahol előzőleg voltunk, és azt amelyikbe következőleg megyünk.

"Hé Törpi." hajolt be az ablakon Ty. "Mit csinálsz azzal a nagy térképpel?"
"Megnéztem hol a legközelebbi kisváros."
"Értesz a térképekhez? Én nem... Túl sok a vonal."
"Nem mintha amúgy bármihez is értenél." szállt be a vezetőülésre Drew. "A dumáláson kívül persze."

Ty kinyújtotta rá a nyelvét, majd a középső ujját felmutatva elment.
Nem akartam egyedül maradni Drew-val. A feszültséget csak úgy vágni lehetett köztünk, ami rettentő kényelmetlen volt.

Kiszálltam a kocsiból és inkább hátra mentem a platóhoz.

"Akkor mehetünk?" kérdezte Odell, mire Drew beindította a kocsit és elindultunk.

" Gracetown? Komolyan?" vonta fel a szemöldökét Ty. "Ez egy rossz vicc."

Odell vállat vont, majd kiadta utasításba, hogy váljunk ketté.

"Drew és..." Nem hagytam, hogy Odell kiadjon mellé valakit, felcsaptam a kezem.
"Én megyek vele"

Odell szemöldök felvonva nézett rám, de bólintott. Én is furcsálltam volna, hogy miért akarnék egy olyan emberrel lenni, aki amióta együtt vagyunk csúnyán néz rám, de nem számított. Tudni akartam mi baja van velem, és ha ehhez az kell, hogy csapatba kerüljünk, akkor egy csapatba fogunk kerülni.
Ty adott egy pisztolyt, hogy ne azt a nagy puskát kelljen hurcolnom, majd elindultunk a város két másik felébe.

"Nagyon légy résen Hercegnő. Nincs kedvem megint megmenteni a fehér kis seggedet..."

Auch.

Bementünk egy kisboltba. Néhány üveg valami a földön hevert összetörve, ahogy néhány zacskó is. Az emberek vélhetően egyből megrohamozták, amint beütött a baj és egymáson áttaposva szedegették össze a készleteiket. Valószínűleg már teljesen fölöslegesen. Mindenki halott.

A táskámba dobáltam néhány dolgot, amit hasznosnak véltem. Kötszer, víz, kaja és egy érdekes könyvet is találtam.
Folytattam a keresgélést miközben azon gondolkodtam, hogy hogyan kérdezhetnék rá.
Nem akartam bunkó lenni, mert már így sem bír, viszont tenyérbe mászó sem lehetek, mert akkor még undorodni is fog tőlem...

"Hallod ezt?" kérdeztem szemöldök ráncolva.

A Drew felnézett a polc mögül ahol épp pakolt, mikor a mögötte lévő függönnyel elválasztott raktárból egy néhai bukkant fel.

"Vigyázz!"

Előkaptam a pisztolyom. Drew lebukott, mire én céloztam és lőttem.
A néhai összeesett, mire Drew felegyenesedett.

"Behoztad a tartozásod."

Elképedve néztem rá. Most mentettem meg és az első mondata, hogy "Behoztad a tartozásod"?!

Drew egy pillanatig csak csendben meredt rám, majd összecipzározta a táskáját, majd feldobta a hátára és kisétált az üzletből.
Csendben követtem s a gondolataimba meredve igyekeztem fenntartani vele a tempót.

Zavart, hogy nem tudtam mi baja van velem. Zavart, hogy nem mondja el. Zavart, hogy nem beszélt hozzám és zavart, hogy csak csendben sétálgatunk.

Épp szólásra nyitottam a számat, hogy mindezt elmondjam neki, mikor egy fekete autó hajtott felénk. Hátra ugrottunk, hogy ne gázoljanak el minket. Megállt a kocsi, kinyílt a hátsó ajtaja, majd egy srác esett ki rajta.

Orrából és szájából vér folyt. Jobb szeme fel vont dagadva s jobb szemöldöke fel is volt szakadva.

"Szépségem. Rég láttalak." az alak feltolta magát ülőhelyzetbe, majd maga mellé köpött betonra.

Közelebb léptem, hogy jobban megvizsgáljam az arcát, mikor felismertem.

"Ismered?" lépett közelebb Drew is.
"Tegnap reggel ő rabolt ki."

Elővettem a pisztolyom, majd a fejéhez szegeztem. Az idegen felszisszent és lesütötte a szemét.

"Ne tedd..."
"Miért ne? Ti is ott hagytatok meghalni. A tetőn ragadtam alattam egy csomó néhaival."
"És belehaltál? Figyelj, Husi. Engedd le a pisztolyt. Ha meglősz, azt nekem meg kell bosszulnom, amihez nekem nincs kedvem."

Hitetlenkedve álltam felette. Nem hittem el, hogy lehet valaki ilyen arrogáns, lekezelő bunkó faszparaszt. Drew felrángatta a srácot a földről, majd egy szemeteshez cipelte.

"Most meglátjuk, hogy te ebbe belehalsz-e..."

Az idegent a földre taszította, mire az ott is maradt. Drew a szemetessel szemben lévő falhoz ment, ami előtt egy lánc hevert. Felvette azt és visszasétált az alakhoz, majd köré tekerte.

"Ez nekem nagyon nem tetszik..." csóválta a fejét az idegen "Mondtam, hogy nincs kedvem bosszút állni rajtatok, erre csak azért is kényszerítetek."

Drew felnevetett, majd ismét hátára dobva a táskáját elindult.

"Előbb szabadulj ki onnan, Seggfej."

Meglepődve követtem Drewt, aki látszólag a kocsihoz indult vissza.

Annyi kérdésem volt... Értem tette ezt? Vagy szimplán irritálta az idegen? Esetleg ezzel hálálta meg, hogy az előbb megmentettem a boltban?

"Hát itt vagytok!" hallottam meg Ty hangját a távolból, ami azt jelentette, hogy már nem lesz időm feltenni a kérdéseim. Majd máskor. "Na mi volt?"
"Egy kukához kötöztük azt, aki tegnap kirabolta Raven-t" válaszolt tömören Drew, majd beült a kocsiba. "Induljunk."