Egy konzerv doboz zörgésére keltem.
Valaki egy konzervdobozt kapargatott.
Szemeim azonnal kipattantak és a puskám a hangirányába szegezve felültem a labdagödörben. Kellett egy pillanat míg szemeim hozzá szoknak a sötéthez.

"Jó reggelt Szépségem!"

Egy srác ült az egyik kerék asztalon alig pár méterre tőlem. Felvont szemöldökkel néztem rá, majd tekintetem a kezében tartott konzervre emeltem.

"Az az én ananászom." biccentettem a fejemmel a dobozra, amin ananász cartoon figurák táncoltak, miközben mosolyogva integettek a pálcika kezeikkel.
"Csak volt. Elég felelőtlen dolog kaját előhagyni. Rámászhatnak a hangyák..."
"Vagy random idegenek..." vontam vállat.
"Így is van. Az is egy opció." egy újabb ananász darabot emelt a szájához, majd szórakozottan csillogó szemekkel bekapta azt.
"Hogy jutottál be?"
"Na ez a másik nagyon felelőtlen dolog. Nyitva hagytad az ajtót..."
"Az kizárt. Bereteszeltem."
"Oké lehet én törtem be... De ami aztán tényleg nagyon felelőtlen, hogy ilyen mélyen alszol. Meg is ölhettelek volna és észre sem vetted volna."

Mi van?

Értetlenül néztem a srácra, majd leengedtem a puskám.
Szemöldök ráncolva szólásra nyitottam a számat, mire egy másik srác rontott be a helyiségbe.

"Jönnek. El kell tűnnünk innen!"

Az asztalon ülő srác leugrott, majd pillanatok alatt mellettem termett. Kitépte a kezemből a puskámat egy "Köszönöm" kiáltás kíséretében, míg a másik a táskámat ragadta meg.
Mire ráeszméltem mi is történt már el is tűntek.
Utánuk rohantam. Feltéptem az ajtót, amit kedvesen bezártak maguk mögött. Ahogy kiléptem az épületből elhajtottak mellettem egy Jeeppel.

Idegesen a hajamba túrtam, majd megfordultam.
Mögöttem egy hatalmas csorda néhai tartott felém. Jobb megoldás hiányában szaladni kezdtem az irányukba. Oda ahol tegnap az elmúlt befordult a kisutcába.
Kellett lennie ott valaminek.

Szerencsémre volt is. Egy tűzlétra volt a kisutcában félig lehúzott állapotban. Felugrottam, hogy lehúzzam, de az beragadt. Teljesen erőmből rángatni kezdtem, de az meg sem akart moccanni.
Eközben a néhai csorda megjelent a kisutca bejáratánál. Kétségbe esve elkezdtem felhúzni magam létrán megfogadva, hogy innentől fogva edzeni fogok, hogyha még egy ilyen helyzetbe kerülök legalább fel tudjam húzni magam.
Amint lábam a legalsó fokot érintette kapkodva elkezdtem felmászni, mire az leengedett.
Sikítva még gyorsabban kezdtem el felmászni, mikor egy néhai elkapta a bokám és visszahúzott. Teljes erőmet beleadva kapaszkodtam a létrába. A lábammal kapálózva próbáltam elérni, hogy a néhai elengedjen, de nem jártam sikerrel.
Egyre több és több kéz tűnt fel a lábam körül. A remény, hogy innen most meg tudok lógni kezdett szerte foszlani. Még egy kéz ért a bokámhoz, majd még egy.

Rémültségemben néhány könnycsepp gördült le az arcomon, de nem adhattam fel. Tovább kapálóztam, mígnem végül az egyiket sikerült arca rúgnom. A néhai eldőlt a földön, magával rántva.
Több sem kellett felszaladtam a létrán, miközben imádkoztam, hogy na most ne essek le.

A tetőre érve megtöröltem az arcomat, majd ismét a hajamba túrtam.

"Ezt nektek faszszopók!"

Két középső ujjammal hadonászva ugráltam körbe a tetőn.
Ahogyan az adrenalin alább hagyott úgy az én energiám is. A térdemre támaszkodva néztem körbe hátha van valami kiút innen, mert lehetséges, hogy ezek itt töltik az új évet is.

De nem. Csak az az egy tűzlétra volt, ami visszavezethetett volna földre. Semmi más.

Sóhajtva lefeküdtem a tetőre. Igyekeztem egyenletesebben lélegezni és megnyugtatni magam. Lehunytam a szemem és hallgattam, ahogy a néhaiak morognak. Ahogy próbálnak feljutni. Ahogy neki ütköznek egy-egy kukának, vagy épp a létrának.

Ötletem sem volt, hogy most mi legyen. Honnan szerzek új táskát. Élelmet. Fegyvereket.
Próbáltam gondolkozni. Megoldást találni, de nem ment.

"Szaladj Raven!"

A fejem zúgni kezdett a mellkasomban pedig nyomás keletkezett. Felugrottam a földről, majd zihálva körbe néztem.

Tisztában voltam azzal, hogy ez nem lehetett Liz hangja. Hisz ő volt az első aki tegnap előtt odaveszett a támadásban. De én mégis tisztán hallottam a hangját.
Aztán lövések dördültek. Ijedten a tetőre hasaltam és a környezetemet kezdtem kémlelni.

Nem rám lőttek.

Kikúsztam a tető szélére. A néhaiak sorra hulltak a földre, mint a fa törzsek.
Magamban áldást mondtam a megmentőimnek, de egyben reménykedtem is, hogy nem jönnek közelebb.

"Miért gyűlhettek ide? - hangzott fel a kérdés, mikor már csak egy gyenge morgás hallatszott."
"Remek kérdés..."

Egy újabb lövés dördült fel majd az utolsó néhai morgása is végleg elhallgatott.

"De nem hiszem, hogy számít. Az IQ bajnokok akkor is összegyűlnek ha meglátnak egy mókust...." szólal fel egy harmadik hang. "Szerintem menjünk..."

A másik két ember beleegyező hangokat hallatott, majd lépteik távolodni kezdtek, végül egy kocsi ajtajainak becsapódása után elhajtottak.

Lemásztam a létrán, majd körbenéztem. A földön fekvő testeken kívül semmi más nem maradt a környéken, úgyhogy kimentem a kisutcából.
Az útmentén még több test hevert. Gondolom minden néhait lelőttek, akit csak láttak. Elindultam ki a kisvárosból.

Igyekeztem minél jobban résen lenni, főleg most, fegyverek és élelem nélkül. Távol kellett maradnom a néhaiaktól és az élőktől egyaránt. Teljesen kiszolgáltatott voltam.

A hold fénye halványan bevilágította a terepet segítve ezzel az én túlélésemet, de sajnos nem teljesen támogatva.
A karomat dörzsölve és a fejemet kapkodva sétáltam az út mentén.
Félig butaság volt az út mentén mennem, ugyanis bármely arra járó ember vagy holt megláthatott volna, de az erdőben pedig eltévedtem volna. Amit meg nem akartam.

Liz és Tom ezért szétkapott volna, míg Melody kuncogva hallgatta volna őket s mikor végeztek volna átölelt volna, hogy:

"Ne is foglalkozz velük. Csak ezért piszkálnak, mert szeretnek. Én is azért lopom el a sínes ceruzáid, mert szeretlek. Meg mert én szebben rajzolok velük, mint te."

Én erre csak nevetve megcsikiztem volna, mert tudtam, éreztem, hogy ő lopta el a ceruzáimat. Ő sikítva elszaladt volna utána Liz ránk szólt volna, hogy ne öljük egymást inkább együnk valamit.

Istenkén mennyire hiányoznak....

Gondolataimból egy autó motorjának a hangja rángatott ki. Gyorsan beszaladtam a fák közé. Így esélyesebb volt, hogy nem vesznek észre.
Egy fa mögé bújva figyeltem a közeledő járművet, mikor egy morgást hallottam a hátam mögül, de mire megfordultam, hogy megnézzem milyen közelről jött a néhai rajtam landolt.
Akaratlanul is kiszökött egy sikoly a számon.

A néhai fogait csattogtatva próbált megharapni, de én minden erőmmel azon voltam, hogy letaszítsam magamról. A hallott nyál szerűsége a nyakamra csöppent. A hányinger kerülgetett a bűztől, ami belőle áradt.
A néhai szája közelebb került az arcomhoz, mire elfordítottam a fejem és még erősebben toltam, de mind ez hiába.

A néhai rothadó fogai milliméterekre voltak az arcomtól, mikor egy puska eldörrent a néhai pedig rám zuhant.
Zihálva letaszítottam magamról, majd felálltam és a hang irányába fordultam.