~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: ბff [nulla napja]

Jungkook, még augusztus végén költözött a kertvárosba. Egész életében csodálatos családban nevelkedett, szerető nővérrel és bátyával, védelmező tiszteletsugárzó apával és tisztességes, erkölcsökkel rendelkező anyával. Látszatot tizenhat éves koráig tudhatta magáénak, mert édesapját megcsaláson kapták rajta, az anyja pedig őrjöngve, vázákat hozzá dobálva, zokogva zavarta el otthonról. Jungkook és a nővére sosem látták többet az apjukat az incidens óta. Kook mélységesen gyűlölte ezért apját, megvette és kitagadta. A halálát azért nem kívánta, mert még is csak egyik szülője volt, de abban nem gátolta, hogy mélységesen haragudjon rá.

A nővére apakomplexusa miatt, de leginkább eljegyzett keze volt az oka annak, hogy elköltözött egy héten belül a fővárosba vőlegényével. Nem bírt egy légtérben lenni az anyjával, aki magába roskadt. Yoongi és Jungkook egyedül maradtak, az anyjuk ivott, drogozott, kirúgták a munkahelyéről, minden egyes nap kuncsaftként hozta fel magához a férfiakat, csekély pénzmennyiségért cserébe, amit nem mindig kapott meg. Sokszor gusztustalan, meztelen verekedésekbe torkollott az egész, és Kook azt hitte, hogy kezd beleőrülni ebben. Két hét leforgása alatt a családja darabjaira hullott, nem volta mintapélda, vagy felelősségteljes felnőtt a szemük előtt és azt hitte, hogy ez teljesen meg fogja bolondítani. Yoongi azonban időben észbekapott, nem akarta, hogy Jungkook végig nézze, ahogy az anyja esetleg felköti magát, vagy belehal az újonnan fojtatott szélsőséges életvitelbe. A lehető leggyorsabban kaparta össze az összes pénzét és karöltve öccsét leköltözött a kertváros nyomornegyedébe egy negyven négyzetméteres konténer lakásba. Yoongs tudta, hogy az anyja napok kérdése alatt végez magával, de akkor Kookkal is ezért a fiút elkapta egy gyengébbik pillanatába, s elvitte a nyomasztó emlékek környezetéből.

Yoongi dolgozott rendes állása volt egy zenei cégnél, nem volt még olyan hű de sikeres, mert épp, hogy szabadult a fősuliról, de arra elég volt, hogy magába zuhant öccsének mindent megadjon. Nyár közepe óta éltek ott, mikor is Jungkooknak volt alkalma belekóstolni az alvilági bizniszbe. Nem tudom, hogy a sors vagy Isten' volt az aki odaküldte, hogy pont akkor taknyáljon el a deszkájával, mikor mi Namjoonnal és Chanyeolékkal kosaraztunk a tömbök közötti, repedt, aszfaltpályán, de megtörtént. Odamentünk hozzá, felsegítettük pár bátorító és szurkálódó megjegyzés mellett, majd ekkor csatlakoztam én. Kookkal beszélgettünk, mikor is Yeol hozta a füves cigit, hogy kérünk-e.

Először visszautasította, azt mondta; szívott ő már elég szart az elmúlt pár hónapban, nem akart az anyja mintájára ő is ebbe beledögleni. Nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát, vagy megaláztatva,- elvégre körülbelül tíz perce szántotta fel két térdkalácsát, egy ék szerű kavicska miatt, amely beakadt a kerék és a beton közé, ezzel elesést következtetve. Kivettem, szabályosan kitéptem Chanyeol kezéből a cigarettát, majd egy hatalmasat beleszívtam, hogy bátorítsam a mellettem ülőt. Nem tudom, hogy tényleg azt akartam-e, -vagy csak példát statuálni- minden esetre Kook, na meg a többiek is csak pislogtak, ahogy mindenféle színészet, vagy felesleges kontaktus nélkül fújom ki a mellékterméket majd hátra dőlök a drót kerítésnek. 

Persze, hogy betéptem és nem is emlékszem sok mindenre, de az erőteljes képet alkot az agyamban, ahogy Chanyeol és Jungkook, barátságot kötve kezet fognak és a magasabb még oda is hajol a mások füléhez, hogy valamit súgjon neki, mire ős csak kajánul elvigyorogja magát, majd megpaskolva a Yeol tarkóját méltóság teljesen bólint. Nem tudtam, hogy akkor mit beszéltek, egyezkedtek, de ott abban a szent minutumban Jungkook vált a legenyveskezűbb, leghazugabb dílerré. Valószínűleg Chanyeoléknak beszámolt szánalmas előéletéről, amiért nem, hogy nem irigyelték, de még segítség nyújtóan bele is mártották a fekete bizniszbe.

Jungkook okos volt, ugyan a társaságunkban ő volt a legfiatalabb, -mondjuk aztán én voltam a következő a listán- de talán a legszemfülesebb és a legcselesebb is ő volt. Nem tudtad eldönteni, hogy hazudik vagy igazat mond, mikor fog jól hátba szúrni, vagy ahogy rendes arci gesztusokat félelmetesen felvéve póker arcokat gyártott abból, -akár a mosolygó halál. Legtöbbször hangosan beszélt, szerette magára hívni a figyelmet, amiért én nem hibáztattam, mert még helyettem is beszélt eleget, így nekem nem kellett fölöslegesen kinyitnom a számat.

Az osztályban, és nagyjából az egész intézményben is mindenki szerette Jungkookot. Ugyan megszólták néha, mert csintalanságon kapta valaki a tanári karból, vagy kicseszett egy kortársával, vagy mert nem voltak túl tündöklő jegyei, de szerették. Szerették az emberek, mert ragyogott mindig, mert jó kiállású volt, mert jóképű volt, szívtipró. Mindenki imádta, hogy jól megvolt kenve zsíros angol humorral, amin akárki képes volt nevetni, és az sem volt utolsó, hogy képes volt úgy szabályokat szegni, hogy azoknak vagy semmilyen, vagy egyenesen pozitív következményei lettek. A hatalmas egóját és önbizalmát is irigyeltem, na meg, hogy nem én voltam az egyetlen nagy okos az osztályban, -Kook sokat beszélt okosan, én pedig keveset, de bölcsen.

Azt is tudták róla, hogy díler. A suliban nem ő volt az egyetlen, de kétségtelenül a legjobb volt és a legmegbízhatóbb. Tartotta a hidegvért, pedig nem egyszer kenték rá a kuncsaftjai a balhét, ami miatt az igazgatóiban, -egy esetben a kapitányságon- kötött ki, de mindig kihúzta magát. Olyan természetesen hazudott és csalt, mintha levegőt venne. És ez kétségtelenül szörnyű volt, egy bűnös, de ezért is mérhetetlenül irigyeltem. Olyan kisugárzása volt, amivel mindenkit az ujjai köré tudott csavarni, aki nem ismerte a háttér történetét, -és azok mi voltunk, egy kevés mennyiségű, mély kapcsolatú jó barát.

-Ne is álmodjatok róla! Megvesztetek? -akadtam ki teljesen, mikor vége lett az utolsó óránknak is, majd ezt megünnepelve, kimentünk a suli hátsó udvarára. Amíg én elfoglaltam helyemet egy pad tetején, Halsey mellettem ült, Kook meg csak egy zúzott-kő dombot használva, gyakorolta ugrásait.

-De Taehyung, annyiszor csináltad már! Olyan jól ment már. Nehogy már csak egy kis bibi, meg egy kis hisztérika miatt, ne csináld. Segítünk neked és most nem bukunk le! -nyávogta legjobb barátom, mire fancsali képet vágva felnéztem rá, hitetlenkedve. Mit akar ez, hogy megint egy hétig legyek szobafogságban más fassága miatt? Garantálom, hogy nem.

-TaeTae ne már, én is akarok még kettőt. És neked is megcsináljuk végre, majd állom az árát. Mit szólsz? -nézett rém Kook miközben abbahagyta az eddig folytatott trükkök sorozatát és a kerekes falapot megfogva odajött hozzánk.

-Most zsarolsz? -kérdeztem miközben kezemet felemeltem szemeim elé, hogy lássam arcát, a meglepően erősen sütő nap miatt.

-Leköteleznél. -tette hozzá vihogva a lány.

Nagyot sóhajtottam. Minek kergetni a hibákat, meg a múltat? Minek újra kockáztatni az így se tiszta imidzsünket? Normálisak ezek? Nem, -de ami azt illeti Kook ajánlata megindított bennem valamit. Régóta ki akartam lyukasztatni a fülem, de én magamnak nem mertem, fölöslegesen meg nem akartam ennyi pénzt kidobni érte, mert, más-fontosabb dolgot is tudtam volna belőle venni. Anyám nem örült neki, apám meg azt mondta, hogy mivel megvan a német középfokúm, azt csinálok a füleimmel amit akarok. Szóval, hogyha ez az agyatlan kifizeti nekem lehet megéri, nem? Megéri megint kitiltatni magunkat egy üzletből csak azért, hogy igazi fülbevalókat lopjunk? -Persze, hogy megéri, nekünk biztosan.

-Rendben legyen. -mondtam beleegyezően, nagyot sóhajtva. -De ha lebukok miattatok, annak ti isszátok a levét, értve vagyok? -tettem hozzá ellentmondást nem tűrően.

-Értettük hercegnő. -mondta szem forgatva a lény, mire kedvem támadt seggbe rúgni a megnevezés miatt, de inkább csak ignoráltam. -Úgy sem fogsz lebukni.

-Nem hát. Profi vagy Taehyung. -tette hozzá Kook mindent tudóan.

Amint befejeztük veszekedésünket, -vagy hát abba torkolló kérlelésüket- unott pofával vártam, hogy elinduljunk. Gyorsan elmentünk Kookékhoz, táskáinkat ledobva pénzt és iratokat magunkkal hozva elindultunk. És most ez van. Én a hülye fejemmel bele mentem az egészbe. De ez a két idióta hajthatatlan, és mivel rábólintottam, nem vonhatom vissza a beleegyezésem, mert valószínűleg kicsinálnának a hisztijükkel. Ezért most a lehető legunottabb pofával itt támaszkodok a mozgólépcső koszos, műanyag korlátján, mely lassan halad felfelé, én meg meredek a semmibe, mint aki nincs magánál. Nem akartam megint a bajt, van így is elég.

Halsey a telefonját nyomkodta, míg Kook hozzám hasonlóan csak bámult maga elé. Minek neki még több piercing halló szervébe? Az egyik oldalon, volt öt míg a másik oldalon három. Nem lesz ez sok már? Értelmetlennek találtam, de valószínűleg most is csak unaloműzés érdekében csinálta, vagy mert meg akarta erősíteni a lány oldalát, hogy végképp belemenjek. Mikor felértünk az első emeletre céltudatosan kanyarodtunk balra, hogy megcélozzunk egy olyan boltot, ahol ruha is és ékszer is volt egyaránt. Kulcstényező ként funkcionált, hogy legyen olyan hely ahol, próbafülkébe tudunk sétálni pár felsővel az oldalunkon. Meg is találtuk a megfelelő boltot és tervhez hűen, Kook kint maradt, míg én és Has bementünk.

Besétáltunk, a lány karöltve fogta meg kabátom ujját és egyenesen a fülbevalókhoz ment. Követtem és úgy voltam vele ha már belementem, ne csak ők húzzanak hasznot belőle, főleg ha JK tényleg állja a lyukasztást. Odasétáltam a nagyobb darabokhoz. Igazából titkon nagyon akartam már fülbevalókat, és nem is akár milyet. Olyat szerettem volna, amit átszúrva a kis lyukon egy szegecs szerű dologról hosszú láncon lóg le valami díszecske. Kis gömb, madár, valami kő, vagy esetleg egy kereszt. Alaposan tanulmányoztam őket, egész hatalmasoktól kezdve voltak igazán kicsik is, amik szinte tényleg csak egy formás vagy kövecskét tartottak magukban.

-Elnézést fiatal ember segíthetek? -jött oda hozzám egy undorító banya. Hányni tudtam volna, nem volt öreg, középkorú egyedülálló nőnek tűnt, aki ideje nagy részét azzal tölthette el, hogy embereket baszogat, csak a saját szórakoztatása érdekében. Furcsán méregetett a szőke, hájas némber, mintha át akarna látni rajtam, de eszem ágában nem volt tervem nyitott könyvet játszi, így kedvesen de leginkább gúnyosan elmosolyodva válaszoltam.

-Igen, az megköszönném. -minden tudásomat bevettem, hogy lehető legjobban tudjam eljátszani az ártatlan kisfiú szerepet. -Tudja ott áll a barátnőm, aki ruhákat nézeget és szeretném őt meglepni egy pár fülbevalóval. -folytattam édesen mosolyogva rá. Azt meg kell hagyni, hogy a nő nem volt vajból, hogy ennyitől elolvadjon, így próbáltam minél hitelesebben eljátszani.

-Értem. -mondtam, mintha erre várt volna, csak, hogy ne pult mögött unatkozzon. -És van elképzelése? -kérdezte, mire láttam, hogy nem akar lászálni rólam, pedig nagyon reméltem, hogy felhagy és válogathatok tovább kedvemre. -Szívesen segítek. -folytatta és közelebb lépet. Olyan szintű unszimpátia fogott el, hogy az hihetetlen. Azt hittem lefejelem és kisétálok a francba.

-Huhh, tudja ilyen beszúrós, hosszú láncos, ezüst fülbevaló kellene, aminek a végén van egy kis díszecske. -tettettem az értetlent és zavarban lévőt, hogy még jobban elhiggye.

-Oh értem. Ez esetben az erre lesz. -mondta, majd konkrétan csak két kibaszott lépést kellett tennünk jobbra,- mintha nem vettem volna észre, de ez a liba nagyon nem akart hagyni. Mondjuk ha még ad öt percet akkor pont simán megláttam volna, de ez a nő az arcomba tolta a seggét.

-Oh köszönöm szépen. -mondtam, s vártam, hogy végre ne nyalja utánam a lábnyomait, de nagyon nehezen akart elmenni. Éreztem ahogyan hátamon ragad néha a szeme, lyukat égetve abban. Akadjon már le rólam. Valószínűleg, gyanúsnak -vagy furcsának- tartotta a viselkedésem, hogy a fülbevalókat nézegetem.

Hosszas percek után azonban megpillantottam egy pár ezüst lánccal ellátott, beszúrós fülbevalót, aminek egyik láncán két kis karika pihent, míg a másikon egy négyzetre hajlított fém darabka. Nagyon elnyerte a tetszésemet és egyből arra gondoltam, hogy ez az igaz. Levettem az állványról és amint megpillantottam az árát az állam kábé a járólapot súrolta. Mi a fa...? Miért kerül ez ennyibe, megcsócsálta valami híresség. Egy vagyon volt, éreztem, hogy ha lett volna pénz nálam akkor sem veszem meg, mert nem érné meg egy ilyen kis szarért ennyi pénzt kidobni. Szorosan forgattam a kezemben és csak még jobban rá kellett jönnöm, hogy nagyon különlegesnek találtam a kis ékszert.

-Na látom neked is meg van. -pattant oda mellém Halsey, majd kezembe nyomta sajátját is. -Ezt szeretném. -tette bele tenyerembe a nem kicsi zöld karikákat egymásba akasztva, mire szem forgatva néztem rá. -Köszönöm. -tette hozzá.

-Ha nem szeretnélek ennyire.. -kezdtem bele.

-De pontosan tudom mennyire szeretsz. -folytatta s felmutatott egy felsőt, amit idáig a kezében tartott. -Ezt viszont tényleg megveszem.

-Szuper. -néztem rá, szemöldökömet megemelve. -Na gyerünk.

Odasétáltam a férfi részlegre, majd lekapva kettő inget, -úgy, hogy oda se figyeltem- majd besétáltam az öltözőbe. A két inget felakasztottam, majd néztem,- basszus a két lehető legocsmányabb ing. Megrázva fejemet, fogtam és a két pár fülbevalót leszedtem, hátuljukat lepattintva a karton kártyáról zsebre tettem őket. Idióta emberek, -gondoltam magamban, ha ennyire okosnak tartják magukat, akkor miért nem magára az ékszerekre rakják a vészjelzőket, meg a vonalkódokat, amik a lopást gátolják. Miért ezekre a kis lapokra? -könnyű szerrel bárki elvihette őket. Megfogtam a kis sámlira letett lapokat majd a két ing zsebébe csúsztattam, hiszen azon voltak a vonalkódok és a lopásjelzők is. A két ékszer szúrta csípőmet, miközben szűk farmerom nekem nyomódott. Kezdett betelni a pohár, ilyenkor mindig ideges voltam, mert ugyebár kamerák a öltözőkben nem voltak, és ugyan a cetlik eltávolításával kiküszöböltem a lebukást, de azért az egészséges félelem bennem volt. Még is csak lopok.

A két ruhadarabot a a kezemben tartottam, majd visszaakasztottam a helyükre és odasétáltam a lányhoz. Minden lépésnél éreztem ahogy a fülbevalók belevájódnak bőrömbe, felsértve azt. Halsey nagy mosollyal állt már a kassza előtt, -az előtt a gusztustalan nyanya előtt- s mikor meglátta, hogy közeledem feléjük, mindentudóan kezdett el méregetni. Legszívesebben kiszúrtam volna a szemét. Halsey csak össze-vissza mosolyogva odanyújtotta a ruhadarabot a nőnek, ki csigalassúsággal ütötte be a gépbe, s mire beletette a zacskóba és elvette a pénzt a lánytól, azt hittem falba verem a fejem. Ez a nő tényleg meg akar ölni. Alig vártam, hogy kifizesse és menjünk a francba. Már éppen kiértünk volna, mikor ez a nő elkezdett felénk sietni, de már késő volt. A vészjelző kapuk besípoltak és levert a jeges veríték. De hát leszedtem a vonalkódokat? Mentem végzek magammal.

Halsey pánikba esve figyelte, a történéseket, s rászorított kézfejemre. Ilyen nincs, ilyen nincs. Végünk. A biztonsági őr szélsebesen száguldott az irányunkba, s egy pillanatra Jungkook kétségbe esett tekintetét is elkaptam.

-Hölgyem azonnal adja ide a tá... -kezdte erélyesen a nagy darab férfi, mire ez a szőke ördög odajött hozzánk, félbeszakítva az egész jelenetet.

-Várj az én hibám. Nem szedtem le a vészjelzőt. -mondta s gúnyosan mosolyogva, méregetve engem folytatta. -Minden kifizettek, hagyd csak. Ugye? -kérdezte felénk nézve mire Has halványan, én pedig határozottan bólintottunk. -Egy pillanat és hozom. -mondta, s már itt sem volt.

Egy helyben álldogáltam egyik lábamról a másikra és azon gondolkodtam, hogy ha ezzel a nővel összefutok az utcán, biztos megforgatom benne a kulcsaimat.

-Itt is lennék. Kész. -mondta, s konkrétan odatolta a megszeppent lány kezébe a táskát. -Meg esik az ilyen. -mondta majd elsétált, köszönés és minden nélkül. Hülye liba, legalább egy bocsi jól esett volna.

Félve ugyan de újra átléptem a jelző kapukat és kisétáltunk. Ez is meg van. De, hogy többet nem csinálom az is biztos. Olyan ideges voltam, hogy törni zúzni volt kedvem.

-Menjünk a tetőre. -suttogtam Kooknak, mire mind a hárman irányt váltottunk, s felmentünk a tetőre.

-A szívem állt meg. Nagyon berezeltem. -mondta a lány füstöt kifújva szájából, immár új fülbevalókkal díszítve arca két oldalát.

-Nekem mondott. -folytatta Jungkook, ám fel sem nézett telefonjából, csak együttérzően bólintott.

-Meg se szólaljatok. Akkor én mit mondjak. -háborodtam fel. -Ezt az egész fasságot ezért nem akartam. Nem azért baszom el mert béna vagyok, hanem mert az emberek kipécéznek maguknak és turkálnak a pofámba. Az a nő is úgy rám volt akadva, azt hittem ott megfojtom. -folytattam kiakadva, szinte kiabálva.

-Jól van nyugi. -mondta JK, majd felállva a földről melléjött, s ő is a várost kezdte el bámulni. -Amúgy köszi Halsey nevében is. -folytatta.

-Én már megköszöntem. -mondta a lány.

-Igen hercegnő de nem hallottam. -forgatta meg Kook szemeit. -Amúgy áll az alku még mindig. Kifizetem a átszúrást. -folytatta.

-Na ja. Magamnak is hoztam, egy percig elgondolkodtam rajta, hogy visszaviszem, mert annyira szúrta a zsebemből a hasamat, hogy azt hittem magam alá vizelek. -nevettem el magam, s eldobtam az elszívott csikket. -Most megcsináltatjuk?

-Felőlem. -vonta meg vállát JK. -Nekem mindegy, nem oszt nem szoroz. Halsey?

-Én lehet haza megyek skacok, anyám elrendelt, hogy azonnal induljak haza, mert számolni akar velem valamiről, szóval ezt lehet kettesben csináljátok. -mondta s táskáját a hátára kapva, egy-egy ölelés után már csak távolodó alakját figyeltük.

-Na gyere. -ragadta meg Kook kezem, s elkezdett vonszolni a bejárat felé. Mikor már éppen mentünk a tetkóshoz, csak akkor realizálódott bennem, hogy még mindig fogja a kezemet. 

...

Hellóka! 

Hoztam is jó gyorsan a harmadik részt. Ez eddig a leghosszabb rész, közel kétszer olyan hosszú, mint az előző kettő. 

Hát igen, most elég izgalmas részhez értünk, de innen csak még izgalmasabb lesz ígérem, de -azért pihenni is fogunk nyugi. Remélem azért tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! 

"popo<3"