~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [tizenhét napja]

A fenyegetéseket mindig vedd komolyabban, mint az ígéreteket! Fontos, hogy felismerd magadban az érteket. Hogy megtudd, hogy benned is van valami, amit megoszthatsz. Ha most épp csalódott vagy, nem gáz. Ha csalódottnak érzed magad, az azt jelenti, hogy többet vársz az életedtől, mint amennyit jelenleg nyújt. És ez jó. Gyakran az élet kihívásai mutatják meg, hogy valójában mire születtünk. Arra jöttem rá, hogy a  szép hitek, szép eszmék, szép elméletek, és a ronda valóság csakis úgy tarthatók egybe, hogy ha hazudok. Minden kiüresedett valóság, minden nihil, minden kiderült hazugság lehetőség arra, hogy újraindítsd az életedet úgy, hogy az igaz, úgy, hogy az a sajátod legyen. 

Ó, sors, mért üldözöl engem? ! Mért nem születtem száz évvel ezelőtt? Vagy inkább: száz évvel később. És még jobb lenne, ha egyáltalán meg se születtem volna. Azt mondja nekem ma egy alak: "Viszont lesz majd mit mesélnie az unokáinak!" Micsoda faszkalap! Mintha egyetlen vágyam az lenne, hogy öregségemre mindenféle ostobaságot mesélhessek az unokáknak arról, miként akadtam fenn a kerítés tetején! Miként találtam meg életem társát! Miként hagytam darabjaimat, szaporán széthullani! Miként, hagytam a legfontosabbat szem elől téveszteni! Tudjátok, az élet egy lyukas ejtőernyő, ami végül ki se nyílik, -nagy szopás. De legalább az élvezi, akit szopsz.

Hivatalosan is vissza mentem suliba. Ugyan először szinte gyomorideggel, azt hittem, majd megfulladok a sok rám szegezett, megvető tekintet miatt. Azt hittem, hogy mindenki elítél, mert hát nem maradt senki annyira empatikus, és csendes, hogy ez ne legyen téma, mikor visszajövök. Ugyan az emberek arról is tudtak, miként úsztam ezt meg, s végül kitisztult a szemek előtt az üveg, de így is ítélkeztek felettem. Volt, hogy kedves üzeneteket kaptam szekrényembe, volt, hogy kellemes meme-eken nevetgéltek rajtam, mintha nem láttam volna, minimum négy oldalon, voltak olyan bátrak is akik szemtől szembe kóstolgattak, de annyira azért nem voltam bárányka, hogy ezt hagyjam. Vagy Jungkook "védett meg", vagy épp legjobb barátnőm szedett szét minket, és utólag belegondolva, igazuk volt. Ha tudtam, hogy én jól cselekszem, miért megyek bele ezekbe a gyerekes balhékba? Válaszom; a kísértés nagy úr, s azt hiszem ezzel teljes mértékben tudok azonosulni. 

Egy hete anyámék is beregisztráltak egy elvonóra. Ugyan először szinte megtébolyulva rontottam ki a kórház előtt a kocsiból, zokogva rohantam haza, hogy ide engem be nem dugnak. Majd nagy nehezen apán kapott el, s két biztonsági őr segítségével vittek be, majd kikötözve ültettek be az orvosom irodájába. Igazából az egész teljesen felesleges volt, csak annyira bepánikoltam attól, hogy bentlakásos lesz, hogy égettem magam, s mindenki mást is. Elmagyarázták, hogy felesleges ekkora cirkuszt csinálnom, mert szó se lesz a beköltöztetésemről, csupán terápiákra fogok járni. Egyébként utólag belegondolva, vagy mázlim volt, vagy a szeretteimnek köszönhettem, hogy a lehető legkedvesebb emberekkel dolgoztam együtt. Beszélgettünk, fesztelenül, fel sem tűnt, hogy olyan dolgokat osztok meg, amiket talán még Kookkal sem, aztán szinte el is regéltek nekem egy egész biológia könyvet, próbáltak kicsit elrettenteni is, de azon már rég túl voltam, végül pedig kísérleteztek, hogy vajon hogyan fogom bírni a továbbiakban. Minden nap be kellett vennem "placebókat", hogy saját akaratommal tartsam vissza elmémet a késztetéstől. Igazából eddig hibátlanul ment, s anyám meg is jegyezte, ha ennek vége, akkor gyakorolhatom tovább C-vitaminnal, mert igazából hatásos, de nevetséges. 

Jungkookkal, hát.. hogy is fogalmazzak. Dúl a szerelem, mindent beleértve. Mikor két hete haza ment apámmal azonnal beszélni akartam, és jól sikerült. Felnőtt emberek módjára kezeltük ezt az egészet, kiveséztünk minden problémát, együtt találva megoldást, s áldásunkat adta ránk, -azt azért hozzá tette, hogy ez a kapcsolat addig mehet, amíg nem provokatív a környezetre, meg nem szeretne közszemérmem sértésért bemenni a suliban, úgy, hogy tartjuk magunkat a kompromisszumhoz. 

Jungkook biztos, hogy szerelmes. Vagy rájött a második kamaszkor. Folyton bújuk, folyton csókol, folyton, khm... nos igen, de azért közöltem vele, hogy nem vagyunk nyulak, hogy éjjel nappal csináljuk. Iskolában sem fél kimutatni, amivel sokszor inkább engem hoz kellemetlen szituációba. Összességében minden nehézség elszállt, s mindenki megnyugodott, fellélegzett, hogy nincs több dráma. Legalább is ezt hittem..

-Légyszíves anya! Minden házit megcsináltam, és nem mondhatom vissza mert Kook jön értem nyolcra. -nyafogtam, s csíkos pólóját húzogattam akárcsak kisgyerekként. 

-Taehyung, légyszíves ne viselkedj gy. Még a tesóid se csinálják. -rántotta ki a pamut anyagot karmaim közül. -Figyelj nem arról van szó, hogy nem engedlek, csak féltelek. Ez egy buli. Buli egyenlő tinédzserek, egyenlő pia, egyenlő drog, és annyira aggódom. -sóhajtott, majd a  konyharuhával megtörölte verejtékes homlokát.

-Anya az életemre esküszöm, hogy nem csinálok semmit. Komolyan, még inni se fogok, hogy ne aggódj. -nyaggattam tovább. -És ha kell akkor beszélj Junkookkal, hogy figyeljen rám, vagy nem tudom, ha akarod írok neked minden félórában SMS-t. Meg nem is a világvégére megyek, csak Ashleyhez. 

-Ahj Taehyung, megfájdul a fejem tőled. -forgatta meg szemeit. 

-Kérlek. Fogd fel úgy mint egy próbát, bebizonyítanám, hogy mindent magam mögött hagytam és képes vagyok normális körülmények között szórakozni. Kérlek, kérlek, kérlek, kér... -vetettem be a kiskutya szemeket, de hirtelen szavamba vágott. 

-Rendben. De írsz egy SMS-t éjfélkor, hogy tudjam élsz-e még, és reggel tízre itthon vagy. Értve? -emelte fel mutató ujját, mire ellöktem, s csak szorosan megöleltem, úgy, hogy fel is emeltem kicsit, mire csak hátamat kezdte csapkodni. 

-Köszönöm szépen. -nyomtam egy hatalmas cuppanósat arcára. -Te vagy a legjobb anya. -mondtam, majd rohantam is az emeltre, hogy készülődjek. 

-Na persze. -nevetett, majd visszafordult konyhai tevékenységéhez, s azt folytatta tovább.

Szinte szárnyaltam a lépcsőfokokat, majd felérve berontottam szobámba, s szél sebességgel írtam egy üzit Hasnak, hogy elengedtek, s neki is kezdtem, hogy kezdjek valamit, itthoni mackós outfitemmel. Előhalásztam a szekrényből egy fekete pólót, rajta egy Queen album fotóval, egy fehér bőrkabátot, és egy világoskék szakadt farmert. Nem volt hideg, mivel május vége volt, de így is nyolckor indultam el, s pár napos esőzések voltak, ami miatt lehűlt a levegő, annyira, hogy kelljen az a kabát. Felvettem őket, majd a fürdőbe mentem, s sokáig csak néztem magam a tükörben. Annyira nem stimmel valamit.-gondoltam magamban.

Hajamból azért már jócskán kikopott az az erőtejes vörös szín, sőt még le is nőtt így látszottak a fekete tincsek. Arcommal nem volt, gond, de olyan unott képem volt, mit sem ért a remek összeállítás, ha ilyen zombiként állítok be. Ugyan nyilván számítottam arra, hogy nem marad ez így egész éjszaka, főleg mert leiszom, vagy leizzadom, de a bevágódást, azt tökéletesre kellett faragnom. Azt akartam, hogy mindenki lássa, nem borít meg engem holmi trauma. Azt akartam, hogy mindenki tudja, képes vagyok sziporkázni, s állni az irigykedő tekinteteket is. Oda sétáltam a fürdőszoba szekrényhez, és kinyitottam azt. Nem túl szép dolog, de kivettem anyám kis rózsaszín táskáját és előkeresve a megfelelő "szerszámot" nagy sóhajjal, bele vágtam. 

Lecsavartam a kis kupakot  a fekete ceruzáról, majd pár ügyetlen, könnyfakasztó mozdulat után, virítottak fekete szemhéjaim a tükörben. Nem volt sok, de azért feltűnő volt. Biztos mindenkit leveszek a lábáról, ezzel a kinézettel, s lehet, hogy Jungkookot is lehengerlem kicsit, legalább mutatok neki valami újat is. 

Miután végeztem a fürdőben, gyorsan vissza mentem a szobámba, s telefonomat felkaptam, majd parfümmel befújtam magam, s ép kész voltam indulni, mikor megpillantottam a szekrényajtó kilincsén a kicsi, kék, indigó-mintás hajpántot. Bingó! -gondoltam, s odakapva egy egyszerű mozdulattal átbújtattam rajta fejem, s kitűrtem onnan füleim, s frufrum. Ez tényleg istencsászár-kinézet, és bekaphatja mindenki aki gyengének gondolt és baszogatott. Leszáguldottam a lépcsőn, s felkaptam fehér csukáimat, majd szorosan be is kötöttem. 

Piszkosul hiányzott már, valami igazán pörgős buli, s legjobb barátomat ismerve, ezt biztos, hogy meg is teremti. Mindig ő csinálja azokat a bulikat, ahol a legtöbb a cucc, a pia, a legjobb emberek, a legjobb zenék egy eszméletlen házban és udvaron, a legcikibb és vadabb részeg sztorikkal. Egy szóval; a mennyei pokol, ami minden velem egykorú édes börtöne volt. Leérve elkiáltottam magam, hogy elmentem, s csak öt percet vártam a lépcsőnkön ülve, mikor felzúgott a mély motor, tudatva velem, hogy itt van szerelmem. Vártam már az estét, hiszen mind a kettőnknek furcsa, és más lesz, hogy nem olyan szinten engedjük el magunkat, mint mondjuk egy két hónappal ez előtt. Eszembe se jutott félrelépni, ezért is tartottam egy kicsit, de ez csak egy kellemes lámpaláz volt a nagy durranás előtt.

-Eszméletlenül nézel ki. -mondta tágra nyílt szemekkel, s megnyalta alsó ajkát. Odahajoltam hozzá majd üdvözlő csókkal illettem, melyet azonnal el akart mélyíteni, de elhúztam fejem.

-Te sem panaszkodhatsz. -mondtam, s kacéran végigmértem. Fekete bőrnadrág volt rajta, egy fekete mély vágású felsővel, s egy fekete bőrdzsekivel. Annyira klisés, annyira egyszerű, még is annyira dögös és vadító. -Izgulok. -suttogtam, s bekötöttem övemet, ő pedig elindította a járművet.

-Nem kell. Kurva jó lesz. Már nagyon hiányoltam egy Ashleyféle butulást. -nevetett fel, lehunyva egy pillanatra szemeit, felemlegetve a sulikezdő buliját, a halloweeni buliját, és a végzősök afterét, mind-mind tele jobbnál jobb fejvesztéseknek, zenéknek, piáknak. Halsey iszonyatos party-arc volt.

-Ahh ne is mond, én is. -pillantottam rá. -Mondjuk engem majdnem nem engedtek el, de kikönyörögtem. -nevettem.

-Mi van? -értetlenkedett, s egyik kezét az ablakpárkányhoz helyezte, hogy azon támaszkodva folytassa tovább a vezetést. 

-Komolyan mondom. Anyám a lelkemre kötötte, hogy neked és a megváltó Jézus Krisztusnak kell szentelnem magam éjszaka, nehogy botrány legyen. -forgattam meg szeme, majd hallva Kook édes nevetését, egyből elszállt az előbbi cinikus kedvem. 

Viszonylag gyorsan megérkeztünk, s még gyorsabban ki is pattantunk a kocsiból, hogy minél hamarabb könnyítsünk magunkon, egy két üdvözlő pohárral. A zene szabályosan beszakított a dobhártyámat, -üvöltöttek, fényes ledek világítottak mindenhonnan. a Kerítésen hol kipukkadt, hol még egyben maradt, színes lufik lógtak, s renget bicaj, motor és autó parkolt a kis utcában, közel a telekhez. Hangos kiáltások és nevetések ütötték meg fülünket, még jobban kedvet csinálva, már-már annyira, hogy Kook úgy rántott vissza, mikor pofára esni készültem, megnyalva a kerítést.

-Azért lassíts. -nevetett fel bénaságomon, s megpaskolva fenekemet, mindenféle kérdezés nélkül -mivel az előkertben is voltak páran- benyitott a házba. S ami ott fogadott minket az volt a jégre tétel, szemnek, szájnak. 

Azonnal beljebb léptünk, s a lányt kerestük mind a ketten szemünkkel, hogy koccinthassunk vele üdvözlésként, majd pár perc nézelődés után meg is pillantottam a lépcsőfordulóban, amint száguldozik le egy piros műanyagpohárral a kezében. Már jócskán lehetett benne alkohol, hiszen járása nem csak, hogy ingatag volt, de jobban hasonlított egy örökmozgóra is. Mikor megpillantott minket, csak egy hatalmas vigyorral rohant hozzánk, majd megbotolva saját lábába, karjaim közé borult, s épp, hogy nem találkozott a padlóval.

-Úr Isten. Azt hittem el se jöttök. -üvöltött karomba csimpaszkodva. -Hallod Jungkook, ha nem lennél foglalt esküszöm megpróbálkoznék nálad. -nevette, s közelebb sétált a vigyorgó fiúhoz, ki csak egy öleléssel köszöntötte, amit szúrós szemekkel figyeltem végig.

-Jól van köszönjük a Has, elég volt. -rántottam vissza. -Inkább mond meg hol olthatjuk a szomjunkat? -kérdeztem, mire ő csak a konyha felé mutatott, s már el is iszkolt előlünk. Szkeptikusan fordultam Kook felé, majd látva hangos nevetését inkább megindultam az alkoholok irányába. Egy pohár, az csak egy pohár. 

Miközben sétáltam a megfelelő helyiség irányába, az azért feltűnt, hogy itt elég sok olyan arc van, akit nem is ismerek, sőt nem is láttam eddigi életemben. Ugyan tudtam, hogy Halsey elég népszerű az egész városban, de ez akkor is furcsa volt. Mikor odaértem a pulthoz, egyből a kezembe vettem a vodkát, majd két ujjnyit töltve, két-két pohárba azonnal Kook kezébe nyomtam, majd le is húztam az egészet. keserű volt, s fanyar ám édes utóíze számban olyan nyomot hagyott, mely csak azt ordította; még egy pohárral. Kook kitágult szemekkel figyelt, s hirtelen ötlettől vezérelve kivettem kezéből a poharat, majd számba öntve a felét, nyakánál fogva lerántottam egy csókra. Szorosan tartottam ajkainkat egymásnak préselve, direkt nem mozgatva, s minden mozdulattal arra törekedtem, hogy nyissa ki száját. Amint ezt nagy nehezen megértette, s megtette, lendületesen kezdtem neki átfecskendezni az orosz vizet, mit készségesen nyelt magába. Akarva-akaratlanul a nyalókás incidensünk jutott eszembe, mely keveredve a tomboló zenékkel, a neon fényekkel, a cigi és piaszaggal, olyan egyveleg alkottak akár egy drog, amit csak józanul tudsz használni.

 Miután átfolyt az összes ital, Jungkook, meg nem állva, vadul csókolt tovább, bele-bele nyalva szájüregembe. Feltüzeltük egymást, s a felelőtlenséget sugárzó helyzet csak olaj volt a tűzre. Levezette tenyereit derekamról fenekemre, s senkivel és semmivel sem törődve erősen belemarkolt, -olyan letépem a farpofáidat mozdulattal- s nyomkodni kezdte a párnás izmokat. Bele sóhajtottam a csókba, s ez jel is volt egyben, -ideje levegőhöz jutni. 

-Találkozóm van Kai-jal. -mondta, homlokát enyémnek döntve, továbbra is védelmezően tartva karjai közt. -Öt perc az egész, addig keresd meg Jimint. -mondta, majd miután a bólintottam, lassan elsétált, s csak dominanciát sugalló alakját figyelve gurítottam le még egy kortyot a káros folyadékból. 

Már ép készültem volna megkeresni Jimint, s  amiatt, hogy nem igazán kedveli a tömeget, egyből a terasz felé vettem az irányt, ám abban a pillanatban álltam is meg minden mozdulatomban. A vér is megfagyott bennem, s szinte az össze előbb elfogyasztott pia, verejtékként ütött ki testem minden pontján. Ez meg mit keres itt? 

heyy!4!!444!4

igazából nem tudom, hogy miért ilyen későn posztolok, de whaa, ez a rész. igazából, tényleg utoljára mondom vegyetek egy nagy levegőt, miközben megírtam ezt a rész (no meg titokban a következőt is) végig Mozart - Gyászmisét hallgattam, vagy másfél órán keresztül, szóval hívők kezeket össze, ajtókat becsukni, mert következik a fekete leves!

-limmineun

egyébként "khm" befejeztem! (annyira nem lett rossz mint amennyire a telefonom kamerájaxd)