~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [két napja]

Nevess, s légy boldog. Kelj fel, moss fogat, tisztítsd meg magad mocskaidtól, bűneidtől, s ezzel megtisztítasz másokat. Halj éhen a szenvedéstől, s hízzál a boldogságtól. Maradj tiszta, ésszel, szívvel, testtel. Kezeid ne mártsd bele olyan dolgokba amelyek, nem tartoznak, őseid szabályaihoz. Ha hazudsz, hazudj tisztán, s bánd meg, vesd meg azt, magaddal együtt. 

Az alázat hangja a csönd. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hangja. A giccs hangja a zaj. Az alázat megrendít, a giccs megőrjít. Az alázat katartikus, tisztít, a giccs szennyez. Az alázat tétje az üdv, a giccsé a bevétel. Az alázat a közösségben terem, a giccs a tömegben. De, hagy cáfoljam meg.

Vétkek nélkül mérhetetlenül kietlen és szegény lenne az életünk, kevesebbet tudnánk magunkról, egymásról, és arról a helyről, ahol ezek a dolgok történnek. Az örökös józanság, a tisztaság, a tökély hallatlanul üres, steril, egyszersmind az unalomtól szomorú, vigasztalan állapot.

Nem tudom, hogy mindenki ismeri-e azt a filmet, hogy; A világ összes pénze. Idéznék, mert nem evangélium, de forró, s bölcs mondatokkal teli, üres műsor. Maximum, csak akkor tudod megérteni, ha minimum négyszer elolvastad a jelenések könyvét. Van valami tisztaság a szép tárgyakban, amit sosem tudtam megtalálni egy másik emberi lényben. -nos, én megtaláltam, és leszarom, hogy milyen bölcs ember volt a szövegíró. Én bölcsebb leszek.

Kint ültem az ablakban, ugyan meleg volt, még így este is, de kellemesen hűlt le időről időre a levegő annyira, hogy ne izzadjanak hajlataim. Fenekem iszonyatosan fájt a forró elmúlt két órának köszönhetően. Jungkook, kíméletes, nem erről van szó, de valljuk be, nehezen ment ez, minden értelemben. Kicsit azonban ambivalens érzéseim voltak. Jobb volt mint, Halseyvel, lehet csak azért mert itt érzelmek is voltak, mert én voltam az alávetett, mert viszonylag tiszta voltam, vagy mert Jungkook csinálta, de határozottan, sok-sok gondolatot ébresztett fejemben. Össze voltam zavarodva. Azon gondolkodtam, ha most lenézek a mozgalmas, fényszóróktól sziporkázó főútra, kicsit tükrözte elmémet. Néhol megjelent a kis fény, majd elsuhant, -szinte azonnal jött mögötte a következő. A fiatalabb fehér, csíkos inge volt rajtam, meg alsósa. Lehajtottam fejemet térdeimre, s úgy hallgattam tovább a belváros csendes, ám idegesítő hangzavarját, mikor éreztem, ahogy reccsen alattam az ablakpárkány. Már majdnem hízelgő mosolyt villantottam az illető  felé, de mikor nem az volt akire számítottam, meglepődve, tapasztaltam, hogy mentahajú bátyja csücsült le mellém. 

-Min agyalsz? -kérdezte, s zsebében kezdett kotorászni, majd felpattintva a kis dobozt ajkai közé vett egy bűzrudat, majd engem is megkínált vele. Most nagyon jól esett volna, de tudtam, hogy Kook nem szereti. -Kend rám majd. -húzta fel egyik szemöldökét, majd meglendítette kezét ösztönzésre bírva. Kihúztam egy szálat, s követve példáját finoman ráharaptam, majd meg is gyújtottam. Piszkosul hiányoltam már a nikotint, nem volt jó, s ismét csak ígéretem csengett fejemben, de látva, hogy a fekete nincs itthon, gonoszul éltem a lehetőséggel. -Meg maradsz? 

-Tessék? -kérdeztem értetlenül.

-Délután, nem fogtátok vissza magatokat. -pillantott távolba, mire köhintettem egyet, a hirtelen felismerés miatt. 

-Jah, az. -zavartan markoltam tarkómra, s elmosolyodva válaszoltam. -Hát az anális szex fáj. Kibaszottul fáj. -mondtam, mire az idősebb csak hangosan felnevetett.

-Jó, zseniális ezt hallanom, de nem pont erre gondoltam. Bár foglalkoztatott annak a pöcsnek a szexuális élete, de akkor is. -hahotázott jóízűen. -Arra értem, hogy megint szétcsaptad magad. -pillantott rám szigorúan, mire kifújva a füstöt előretekintettem. Hát ez kellemetlenül érintett, mindegy hogyan nézzük. 

-Nem tudom Yoongs, miért pont neked kéne erről beszélnem. -sóhajtottam. -Tudom, hogy nem vagyok a szíved csücske. 

-Nem arról van most szó. nem vagy rossz ember, csak tudod, próbállak megfejteni. Nem véletlenül esett beléd pont Jungkook. Azt hittem sose nő fel. Erre tessék, képes valakiért ennyire elmenni. -döntötte oldalra fejét, s szomorúan néztem rá. -Becsüld meg, mert nem akarom elnézni, ahogy még egy ember kinyírja magát aki fontos neki. Te is tudod, mit csinált anyánk. 

-Tudom, de nem esik túl jól, hogy ezt így a fejemhez vágod. Nem én találtam ki ezt a rendszert baszki. Nekem se rózsás minden, és.. -mondtam ingerülten, de félbeszakított.

-Ne pofázz bele, mert nem a lényeget szűröd le, ha nem hagyod, hogy befejezzem. -pillantott rám szigorúan, majd kezében már nem füstölő csikket, elnyomta, s elhajította. -Nem baszogatlak, csak elmondom amit gondolok. Ne legyél ennyire gyerekes, mert nem kezellek úgy. Nem tudom le esett-e, de tanácsot akarok adni és tisztázni. -nyújtotta ki lábait.

-Jó, ne haragudj. -szívtam én is az utolsókat, majd rendkívül környezetbarát módon elpöcköltem azt.

-Szóval, tudod a sztorit. Az egészet, ez a hülye elmondta neked, pedig szerintem nem kellett volna, mert nem tartozik senkire. Tudod, én is Jungkook szöges ellentétek vagyunk, a nővérünk meg egy akkora unalmas, gyáva alak, hogy nincs értelme megemlíteni. -sóhajtotta. -Jungkook megbízott benned és az ő dolga, hogy kiben bízik meg. De nem akarom, hogy visszaélj ezzel a bizalommal. Tudom, hogy azt akarja, hogy tiszta maradj, és mielőtt beleszólnál, azt is tudom, hogy közel egy hónapi tiszta is voltál, de te függő vagy Taehyung, és a függőknek nem tudod mikor kell hinni, és én még nem tudom, mikor kezdjek el úgy hinni neked mint ő. Szeret téged, ahogy az anyánkat is szerette, és ő is úgy kezdte, ahogy te, de ő belehalt, és Jungkook ezt nem akarja, mert abból már nem lábal ki lelkileg. -fejezte be, erősen megdörzsölve orrnyergét. 

-Kérdezhetek? -hallattam félve, alázatosan, mire csak bólintott. -Ha nem akarod, hogy Jungkooknak ebbe beleérjen a keze, akkor miért hagyod, hogy alattad dolgozzon? -tettem fel a kérdést mely idáig foglalkoztatott. Felhorkantott, majd teljesen felém fordulva válaszolt. 

-Azt akarom, hogy megerősödjön. Mert gyenge volt és ezt a gyengeséget az agresszív viselkedésével próbálta elnyomni. Szerintem láttad már kiborulva, s ha elkattan az agya, akkor jobb ha futsz az életedért. Jungkook nem haragtartó, de rengeteg gyűlölet van benne, mert önző. És ez az amit ki akartam űzni belőle. És itt jöttél te e képbe. -pillantott fel rám.

-Én? -lepődtem meg.

-Igen te, vagyis először nem. De csak emiatt nem rúgtalak még bokán. Felvettem, hogy legyen a csapat tagja, Chanyeollal és velem, ugyan azóta nőtt a kör, a pénz, és a népszerűség is, de ez most lényegtelen. Azt akartam, hogy felelősséget tanuljon, ami valljuk be sikerült, de közben önző lett. Hihetetlen önző, de nem feltétlenül a rossz értelemben. Ha van valami amit birtokol, s azzal történik valami, olyas valami amit ő maga is megelőzhetett volna, akkor elborul az agya. És mikor nem egyszer megmentett, tudtam, hogy ez játszódik le benne. -mosolygott.

-Én ezt nem tudtam, mármint... -magyarázkodtam, de közbevágott. 

-Nem fejeztem be! -mondta szigorúan. -Félt téged, és ha túl messzire mész, és megölöd magad, azt magának nem fogja megbocsájtani, mert nem tudja bevallani, de gyenge. Valamennyire mindenki gyenge. -fejezte be, de még hozzátette hangulatrontásként. -Mondjuk nálad nem gyengébb, de te drogos vagy. 

-Voltam. -tettem hozzá hangosan, mire kérdőn nézett rám.

-Bizonyítsd be Taehyung, mert egy alkalom nem elég, pláne, ha annyira gyenge vagy, hogy visszaesel, még akkor sem ha nem akarod. -mosolyodott el.

-Kösz. -fintorogtam. -Tudod, az elején utáltalak, de azért mert irigyeltelek, mert ilyen bölcs vagy. -mondtam előre fordulva, csukott szemekkel, érezve a város látképét arcomon.

-Nem bölcs vagyok Taehyung, hanem reálisan gondolkodom, na meg tisztán. -állt fel hirtelen, majd keserű szájízzel távozott, hagyva engem, s gondolataimat.

Igaza volt, mert gyenge voltam, s ezek szerint Jungkook is, de együtt képesek voltunk erősek lenni. Meg akartam változni, meg akartam oldani mindent. Nem tiszta vizet önteni a pohárba, hanem hipót, hogy szét marja az üveget is. Megtörni, hogy mindenki csodálkozzon, mennyire méltóságteljesen szedtem össze darabjaimat, majd ragasztottam pontosan mindent a helyére. Azt akartam, hogy büszkék legyenek, ne azért mert sikerült önerőből mindez, hanem azért, hogy alázattal felvállaltam, nem pedig elsikáltam, elástam, akár egy rossz múltbéli traumát. Ez nem trauma, hanem tanítás mindenki számára. 

-Mikor állsz eléjük? -kérdezte Kook miközben forralt vizet öntött két instant rámenre. 

-Mármint? -pillantottam le rá, miközben lábaimmal játszottam melyek a pultról lógtak le, levegőbe kalimpálva. 

-Milyen mármint? Mi lesz a szüleiddel? Lassan suliba is visszamehetsz. Tisztáztunk mindent, de te csak egy üzenettel jöttél el otthonról tegnap. -nézett rám, majd mikor végzett, combjaim mellett támaszkodott meg kétoldalt. 

-Hát nem tudom. Anyám még oké, vele amúgy is szerettem volna beszélni. De apámtól rettegek. -sóhajtottam. -Jungkook mindent tisztázni akarok. Elvonóra akarok menni, megbeszélni anyáékkal ezt az egészet, bocsánatot kérni mindenkitől, és az sem utolsó, hogy te meg én.. -halkultam el, mert nem tudtam hogyan fejezzem ki magam érthetően, de nem túl nyilvánvalóan.

-Igen? -kérdezte mindent tudó vigyorral. 

-Hát, hogy izé.. -fogtam meg zavarban kezét. -mi van most köztünk. -pusmogtam szinte némán, de meghallotta. 

-Levegő. -nevetett hangosan, mire csak szem forgatva néztem rá. -Szerintem, a nyakadon lévő foltok mindent elárulnak. -simított végig kezemen, s úgy bújtam érintésébe akár egy macska. 

-Tudom, mármint sejtettem, hogy többek vagyunk mint barátok. De apa olyan maradi, és... egyszerűen csak félek. -sóhajtottam nagyot, majd közelebb húztam magamhoz, hogy haját kezdjem el cirógatni. 

-Megoldjuk, de igazán szólhatnál nekik, hogy élsz. -mosolygott, majd mellkasomba vetett kobakját, s mélyet szippantott illatomból. -Ah Taehyung, csak ígérd meg, hogy ha baj van akkor felém fordulsz. -nézett fel megnyugtató kiskutya szemekkel, s szorosabban kulcsolta karjait körém. -Itt vagyok, rám támaszkodhatsz, bennem bízhatsz. Baszki, szeretlek Taehyung. -fejezte be, mire mellkasomat, olyan melegség árasztotta el, hogy azt hittem rajta pihenő álla megérzi testhőmet. Pillangók ezrei repdestek gyomromba, sőt keselyűk, felemésztve minden rossz érzést belülről. 

-Én is téged. -suttogtam, s őszinte mosollyal döntöttem oldalra fejem.

-Remélem ezt komolyan mondtad. -emelt le a pultról, s ujjainkat összekulcsolva pillantott szemeimbe, úgy, hogy homlokain összeértek. 

Nem válaszoltam neki, csak erőteljesen hajoltam ajkaira, mire valószínűleg kevésbé számított, mint egy megerősítésre, így a lendület miatt, csak összekoccantak fogaink, s felszisszenve nevettük el magunkat. Szerelmes, tüzes tekintettel figyeltük a másik, minden kis sejtjének rezdülését, egyetlen elemet sem kihagyva, s valójában rájöttem, hogy Jungkook egy angyal. Egy helyes, szemtelen, önző, ám tiszta szívű, mérhetetlenül segítőkész ember. Olyan szerencsés voltam, s megértettem Yoongi miért mondta mindig, hogy igen is becsüljem meg. Újra találkoztak ajkaink ám ezúttal sokkal gyengédebben, s finoman. Kellemes bizsergés árasztotta el testemet, gerincemen keresztül minden porcikámba bejutva. erősen tartott karjai között és nem tudtam elhinni, hogy nekem van ő. Az a szeretet és hála amit iránta tápláltam, nem hogy leírhatatlan volt, képtelen voltam felfogni, hogy az univerzum ilyenre képes. Lassan, szinte úriember módjára kért engedélyt, hogy nyelvével is feltérképezze szájüregem, amit hülye lettem volna elutasítani. Igaz taperászott illő, s illetlen helyeken is, de olyan nyugodt tűz égett mindkettőnkben, hogy elképesztő emóciókat ébresztette egymásban. 

Szépen fejeztük be ezt a pillanatot, megőrizve az intimitást, az eléggel, s kellemesen telt a délelőtt. Eldöntöttem, hogy haza megyek ma. Jobb rajta hamarabb túl lenni. Mielőtt elindultunk volna, felhívtam anyát, aki sírva vette fel a telefont, hogy hallja a hangom. Tudtam hogy aggódott, de azt is, hogy örült, s semmi nem érdekelte, csak, hogy mennyek haza, mert már nem bírják az otthoniak a sok kérdőjelet. Mondtam neki, hogy Jungkook is jön, mert sok mindent kell megbeszélnünk együtt, s leginkább ő az oka annak, hogy olyan döntést hoztam, melyet alázattal akarok majd végig csinálni. Na meg találnunk kéne, amit nem említettem, mert így is alig akarta letenni a telefont. De igazán járt már mindenkinek, ez az éltető előrukkolásom. 

Gyomorideggel szálltam ki a Camaroból, s szinte remegtem, ahogy az ajtó előtt álltank. Kook rászorított jobb kezemre biztatásként, amiért rettenetesen hálás voltam. Majd összeestem, úgy izgultam. 

-Most, vagy soha. -suttogtam, majd bólintottam egyet Jungkookra nézve, aki rátenyerelt a csengőre, ezzel visszafordíthatatlanná téve, azt ami meg van írva. 

Annyeonghasseyo!  <3 <3 

magyarázat a következő... megszöktem otthonról, aztán úgy kábé egykor estem haza, szóval gondoltam elteszem magam holnapra. egyébként, szépen tisztulnak a dolgok, remélem valamelyest kielégíti az igényeteket. nem mondom, hogy közeledünk a tetőponthoz, s a véghez, de mondom. remélem tetszett nektek a rész! 

-limmineun