~at one point i started to look more down, than to sky~
Clean: on [három napja]

Hogy mocskos dolog-e a szex? Igen. Ha jól csinálják. A szex olyan, mint a levegő. Nem érzed fontosnak, amíg nem jutsz hozzá. A világon minden erről szól, tényleg minden, és ez mocskos, de a lehető legjobb mocsok. Belekened képed, nemzőszerved, hajszolod az élvezeteket, semmivel és senkivel sem törődve, minél többet csinálod, annál többet akarsz majd, s fáradhatatlanul fogod csinálni.

A szextingben az a jó, hogy egy olyan láncreakciót indítasz be vele, amit csak te, -csak és kizárólag te- a fő okozó tudja leállítani. Szóval fasz képet kapna, -még úgy is, hogy az nem meztelen- nem csak, hogy zavarba ejtő, de ijesztő is. Főleg, ha olyantól kapod, akit ismersz.

Miután megkaptuk Halseyyel a pikáns fotót, Jungkook, alsónadrágba fedett, meredező péniszéről, ő hitetlenkedve, s megbánva dobta el telefonomat, míg én csak messziről bámultam a világító kijelzőt, s azon gondolkodtam, hogy az a cikibb, ha hagyom az egészet, vagy ha úgy viselkedek mint egy éhes ribanc, kiéhezetten várva a folytatásra. Nagyokat pislogva dobtam el magam az ágyon, szinte kapkodtam a levegőt, mert ugyan pezsgett bennem, a tudat, hogy ez egy izgalmas, vérlázító szituáció, azonban féltem. Na meg ki fog úgy odaállni valaki elé élőben, hogy előtte intim képeket osztottak meg egymással, -szexuális kapcsolat ide vagy oda.

"most ezzel raknám meg a formás seggedet, te nagyszájú"

-Szabályosan fájnak a szerveim ettől. -nyafogta a lány, s ledobta magát az angol-mintás babzsákjába.

-Ne csináld már a fesztivált Has. Pont te vagy az aki megijed egy pénisztől? -kérdeztem felnevetve, majd a telefont a kezembe kapva elé álltam, s a megfelelő alkalmazás kameráját megnyitva, odanyújtottam neki. -Folytatjuk, vagy nem? -vontam fel egyik szemöldököm, s csínytalanúl elmosolyodtam. -azt mondtad, hogy ne legyek punci, akkor segíts. -fejeztem be majd drámaian ledobtam magam az ágyra.

Kitágult szemekkel figyelte a nem megszokott hangnememet, s mozdulataimat, majd kajánul elvigyorodva, jelezte, hogy igen is benne van a buliban továbbra is.

-Na jó, de csak ésszel. -mondta, s felállt eddigi puha helyéről. -Szóval, az van, hogy küldött egy fasz képet, amin nem pucér. Ez jót jelent, mert úriember, nem karaja először mindenét kitenni, de mégis mutatni akarj a dominanciát, neked pedig nem szabad hagyni, hogy csorbuljon a férfiassága, ezért szépen, kis finoman fogjuk megőrjíteni. -mosolygott idiótán, s mikor halványan bólintottam, vihogva nyakamba ugrott. Szinte mind a ketten felrobbantunk az izgalomtól.

Gyorsan lőttük a képeket, válaszokat szúrva azokba, őrjítve egymást, mikor is ténylegesen rákérdezett, hogy megajándékozom e teljesen mezítelen fotóval. Hassal sokáig gondolkodtunk, hogy erre mit kéne, írnunk, hogy istenes csapás és végbemenetel legyen, a lehető legerotikusabb és legőrjítőbb befejezést kihozva. Hosszas tanakodás és jó pár bagó után, megvolt a tökéletes fotó összeállítása. Laza, de még is művészi, számít rá az ember, de van benne valami ami azt sugallja, "Ilyet nem találsz máshol" -egy szóval tökéletes volt.

Levettem felsőmet, úgy hogy semmi ne takarja testem. Kicsit összetúrtuk az ágyat, elérve a természetes hatást, leültem jobb sarkamra, hogy az beékelődjön fenekem vájatába. Kellemetlen és zavarba ejtő volt, mely még inkább hitelesítette a szituációt. Kidomborítottam gerincem, így testem felvette a tökéletes S alakot, pocakom kidülledt, s a rajta lévő bőr, most hibátlanra simult, megvillantva lengőbordáim vonalát. A paplan egy részét pedig begyűrtem ágyékomhoz, hogy azt takarva, legyen min szenvednie a címzettnek. Halsey a megfelelő szöget keresve fölém lépett, úgy, mintha szelfit csináltam volna, s csak arcélemtől mutatkozó fotókat csináltam. Nagyon dögös végeredmények születtek, ahogy a piros lámpa minden fotonja rávetült, viszonylag gömbölyded testemre. Esküszöm tetszett, ahogy ilyen helyzetben felvettem a feminin külsőt. Talán ez hiányzott ahhoz, hogy biztos legyek a szexualitásomban.

-Észveszejtő vagy. Egyszerűen gyönyörű. Jungkook el fog ájulni. -mondta a lány, miközben a képet bámulta, majd felvéve a pólót, mellé léptem.

-Tényleg nem rossz, bejön ez a szerep, azt hiszem. -nevettem kínosan. -De mit írjunk hozzá? -tettem fel az ovbiusz kérdést, mire ő kérdőn pillantott rám.

-Na látod ez jó kérdés. -huppant le az ágyra, s kezeit felemelve kezdte el nézegetni a képet a telefonból, forgatta ide-oda, mintha nagyon töprengene valamin. -Szerintem le kéne ezzel az egésszel zárni ezt a sztorit, hogy holnap teljesen neked essen. -vigyorogta.

-Na ja, ez mind szép és jó a te szemszögedből, de én nem biztos, hogy akarom, hogy nekem essen. -mondtam, s zavaromba elkezdtem csipkedni a takaró oldalát.

-Na a kis Taehyungie, zavarban van. -pöckölte meg oldalamat, dallamosra véve a szurkálódást, mire válaszul, csak a fejébe nyomtam a párnáját.

-Kapd be. -dünnyögtem továbbra is durcásan, s nadrágomat magamra kapva, kezdtem el összeszedni cuccaimat. Miközben pulóverembe bújtam bele láttam, hogy a lány nagyot fellélegezve gyors pötyögésbe kezd. Odasétáltam hozzá, majd amint megláttam az üzenetet a fekete sávban, rögtön elpirultam.

"szeretnél te a takaró helyében lenni"

-Has ne, ez tényleg sok. Mi van ha tényleg letámad, mert mondjuk nem tekinti lezártnak az ügyet? -estem kétségbe, s kikaptam a telefont a kezéből, hogy inkább hagyjuk az egészet, de mielőtt rányomhattam volna a kis X-re, ráfogott kezemre.

-Nem Taehyung, ez zseniális. Baszki rohadtul beindítja. -akaratoskodott, majd maga felé rántotta a készüléket.

-Pont azt nem akarom, így is tisztára felizgult rám. Nekem ennyi elég volt. -vitatkoztam továbbra is rángatva a mobilt, majd kicsúszott kezem közül, s a lány hátat fordítva szélsebesen küldte el a snap-et a megfelelő embernek.

-Elküldtem. -vigyorgott pimaszul, majd felém fordult.

-Ashley Nicolette Frangipane, ez meg miért volt jó? Hogyan fogunk most egymás elé állni holnap? -kérdeztem hisztérikusan, majd kikaptam telefonomat kezéből, s kiindultam a szobámból, hogy hazafelé vegyem az irányt, mivel elég későre járt már.

-Hát ő biztos cövekben fog állni eléd. -nevettet hangosan, ahogy sietve rohant utánam a lépcsőn. -Na Tae, ne haragudj már. Ez nem nagy dolog. -ragadta meg karom már az ajtóban.

-Nem erről van szó, nem haragszom, csak fosok, azt hiszem. Mindegy, majd holnap meglátjuk. -mondtam, majd cuppanóst adva arcára távoztam is.

Kilépve a hűvös levegőre, kellemes és szabad érzés fogott el. Lassan gyalogoltam este tízkor a halk utcákon, egyedül a zötykölődő villamost volt, ami fejem felett haladt, de ez is megnyugtatóan illet az összképbe. Hazaérve bemásztam a kerítésen, majd először ereszbe akasztva lábam, majd felhúzva magam az erkély rácsokon, a függöny mögül néztem anyámékat, kiknek szobájában csak a TV világította fény jutott. Elosontam a az ablak előtt, majd átmásztam saját párkányomra, s bejutva a nyílászárón, halkan fellélegeztem, hogy ez is meg van még sincs reggel.

Lekapkodtam magamról ruhámat, majd befeküdve saját ágyamba, telefonomat kezembe véve, az este folyamán sokadjára nyitottam meg a ,most kicsit őrjítő- alkalmazást, s láttam hogy Jungkook nem képet küldött hanem írt. Megnyitottam majd olvasni kezdtem.

"nem tudom mi ütött beléd, de Taehyung vigyázz az ilyen képekkel. megmondom őszintén nekem nagyon is tetszett, de én én vagyok, remélem csak nekem küldted"

"holnap beszélni akarok veled"

Nagy és furcsa mosollyal ajkamon letettem a kis fekete tárgyat magam mellé, majd nyakig takarózva, gondolkodni kezdtem. Miért akar velem beszélni? És miről? Kiakasztotta volna a kép? Nem hiszem, mert megírta, hogy tetszik neki. Mondjuk a tény, hogy tetszett neki, és, hogy kevésbé kötelező, inkább felelősségteljes módon reagálta le, nagyon is boldoggá tett. Nem hittem el, hogy képes voltam örülni dolgoknak anélkül, hogy a fű belassított volna, vagy gerjesztő dolgokat hallucináltam volna. És ez nagyon jól esett az önbecsülésemnek. Hálás voltam Jungkooknak, hihetetlenül hálás, hogy ő az aki segített nekem, hogy abba hagyjam ezt az egész őrültséget. Annyira boldog voltam, annyira örömmel teli, hogy a pár órával ezelőtti veszekedésünk anyámékkal se tudta kedvemet szegni. Pedig sírva borultam volna nyakukba, s ecseteltem volna apámnak ki elismerően tartotta volna bennem a lelket. Megcsináltam és hosszú ideje, először vagyok tiszta -még akkor is ha az csak pár nap. Hálás és kellemesen, örömtől meleg könnycseppem legördült jobb szememből, mely tudtam mit jelent. Azt mondják, hogy ha az ember szeméből, az első könnycsepp a jobb oldalról szökök ki, az örömkönny, ha pedig a balból akkor bánatos. Sírva borultam volna Jungkook vállára, hogy megköszönjem neki. Csak miatta vagyok tiszta, megköszönném őseimnek, a sorsnak, s a jó Istennek is. de leginkább az töltött el büszkeséggel, hogy ezt mind elvonó nélkül csináltam, saját akaratból, hogy bebizonyítsam Chanyeolnak és Yoongsnak is, de leginkább magamnak, hogy igen is erős vagyok. Csak kell valaki akiért megteszem. És én megtaláltam Jungkookot, hogy megtegyem kettőnkért.

Felültem ágyamba és hosszú idő után először éreztem azt, hogy nem csak kényszerből, vagy ragaszkodásból, de teljes szívemből imádkoznom kell.

-Vater unser im Himmel, Geheiligt werde dein Name. Dein Reich komme, Dein Wille geschehe, wie im Himmel so auf Erden. Unser tägliches Brot gib uns heute. Und vergib uns unsere Schuld, wie auch wir vergeben unseren Schuldigern. Unf führe uns nicht in Versuchung, sondern erlöse uns von dem Bösen. Denn dein ist das Reich und die Kraft und die Herrlichkeit in Ewigkeit. Amen. -fejeztem be a dallamos, már már némán beszélő német szöveget, melyet nagymamám tanított nekem, mikor kisebb voltam. Amikor megemlítettem -a már halott- idős, kedves asszonynak, hogy én is szeretnék vallásos lenni, annyira büszke volt rám, hogy megígérte, ha megtanulok németül meg tanít eredeti nyelve a miatyánkara. És megtanultam, s sose mondtam el még koreaiul, csakis így. Hálás, könnyes pillákkal tekintettel fel utoljára az égre, majd az ablakot becsuktam, s visszamászva a takaróm alá, hogy azért valamit aludjak reggelig.

-Ezt most miért kapom? -kérdeztem, mikor Halsey a kezembe nyomott egy epres nyalókát, úgy sétáltunk tovább a folyosón.

-Mert büszke vagyok rád. Kis ajándék. -mosolygott rám, miközben belekarolt felé eső kezembe. -Tényleg, mióta is vagy tiszta? -kérdezte felém pillantva.

-Nem tudom, kábé három kemény napja. -nevettem el magam halkan, s lehajtottam fejem.

-Akkor is ügyes vagy. Mármint tényleg Taehyung ez nagyon nagy dolog. -ölelte át karomat szorosan, mikor kiértünk az aulába. Hangos sikoltozást hallottunk magunk mögül, s a lánnyal szinte egyszerre pillantottunk oda, hogy meglessük mi folyik ott. Amint realizáltuk, hogy egy ötvennel száguldó, gördeszka ütközik sípcsontomnak, hangosan, és kellemetlenül "koccanva" a aztán a talajjal, felnéztünk, mely nevetésre késztetett. Jungkook a fadeszka után rohanva, sietősen, rövidre fogva hajolgatott meg mindenki mellett, a szétnyílt ember tömegnél, valamiféle bocsánatkérést imitálva, majd elénk érve egyből lehajolt, hogy a gurulós szabadidő boardot a kezébe véve üdvözöljön minket. Ugyan már jó pár órája iskolában voltunk, mert nagy szünet volt, de közös órám még csak a mellettem álló lánnyal volt, így meglepődve vizslattam a ziháló fiatalabbat.

-Bocsi, csak azt hiszem többet nem mehetek be kémiára. -kacagott, majd mellettünk haladva fejével biccentett, hogy kövessük. Kimentünk szokásos helyünkre, ahol a padra leülve csodáltuk, ezt a szerencse csomagot, miként próbálja teletömni a homokkupaccal a gördeszka kerekeit. Sokáig beszélgettünk, hogy elüssük az egy órás ebédszünetet, mivel egyikőnk se kockáztatta meg a menza felhozatalt, saját egészsége miatt. Egy idő után azonban Ashley egy barátnőjére hivatkozva, ott hagyott minket, aminek nem dőltem be, mert tudtam, hogy jobban szeret velünk lógni, mint lány társaival, de gondoltam kettesben akar bennünket hagyni.

Némán bámultam Kookot, ahogy egyre jobban viszi véghez az adott trükköt, amin épp ügyeskedik. Az iskola ezen része teljesen védett volt, és csendes. Sosem jött ide senki. Mi is csak azért fedeztük fel, mert egyszer környezetbarát nap alkalomból ide lettünk küldve szemetet szedni. Az építkezések miatt diák sose volt itt, így magunknak tudhattuk a rejtélyes, még is számunkra népszerű, hátsóudvar ezen részét. Az iskola egyetlen szárnyának ablakai se néztek ide, szóval tényleg bármit csinálhattunk. Unalmamban, s tehetetlenségemben kivettem zsebemből a pár perce kapott piros édességet, majd kicsomagolva ajkaim közé vettem azt.

-Nem fáradsz el soha? -kérdeztem térdeimre támaszkodva.

-Én soha. Az edzőterem s a gyors-kaja elég energiát ad. -mondta, majd újra a homokba illesztette a falapot.

-Amúgy beszélni akartál velem. -mondtam, mire megállt tevékenységében és elém sétált. -Miről? -kérdeztem, újra, s a piros nyalókát miközben vettem ki ajkaim közül, lassan húztam végig kiöltött nyelvemen, melyet a fiatal elő szeretettel figyelt, felhúzva egyik szemöldökét.

-Hát tudod, a tegnapi, netes ribanc kirohanásodtól kicsit padlót fogtam. -jött közelebb hozzám, hogy két térdem közé beálljon. -Nem tudtam mire vélni, eléggé meglepett, minden értelemben. -tette le egyik kezét az alattam elhelyezkedő asztalra, miközben én készségesen szopogattam tovább a cukros gömböt.

-Hát tudod, gondoltam játszok egy kicsit. -vigyorogtam rá, hátrabillentve fejem, majd lábaimat nagyobb terpeszbe húztam, s kidomborítottam mellkasomat. -Nem tetszett? -kérdeztem vonakodva.

-Nem erről van szó, -pillantott le kettőnk közé, majd másik kezét rávezette sajátomra, mellyel a nyalókát tartottam. -csak tudod, nem szép játékot játszol te. Nem vagy igazságos. -fogta meg csuklómat, majd ajkaimba tolta az édességet, végig figyelve reakciómat. Megforgattam nyelvem alatt a piros golyót, majd mikor eleget nézte, kivette onnan, s sajátjába illesztette. Készségesen nyalogatta, oldalra helyezte, úgy, hogy arcán kidomborodjon, majd leharapta a műanyag pálcikáról. Kitágult szemekkel figyeltem, ahogy kiköpi a kis botocskát, majd mielőtt összeroppantotta volna a tömény cukrot fogaival, hirtelen derekam mögé kapott, s közelebb húzva magához, ajkaimra tapadt.

Szenvedélyesen marta párnáimat, folyamatosan juttatva át a megízesített nyálat szájából, melyet ha akartam se tudtam volna visszautasítani. Néha nekikoccant fogaimnak az epres gömb, így megunva a sima csókot, szippantottam egyet Jungkook szájából, ezzel lenyelve kevert, édes nyálunkat, s a gombócot átjuttattam saját szájüregembe. Ide-oda toltam nyelvemmel, majd Kook csatlakoztatta sajátját, szinte belefulladtam, ahogy egyszerre ilyen sok dolog volt ajkaimba. Öklendeztem egyet, ahogy éreztem szám már túl sok mindennel van megtelve, így a fekete megragadta másik kezével is hátam, majd pólóm alá benyúlva, libabőrös gerincoszlopomat kezdte simogatni. Éreztem, ahogy viszonozva szipojozza ki ő is az édes nedűt fogaim mellett, segítve ezzel helyzetemet. Kezeimet felvezettem nyakához, hogy közelebb húzzam magamhoz, már ha lehetett, s kapva az alkalmon, kicsit elváltam tőle, de csak azért, hogy azt a pár centit az egyre csak kissebbedő nyalóka töltse ki. Nem akartam már számba, mert túl sok helyet foglalt el a másik nyelve elől, viszont ő nyelvére helyezve azt, majd visszahúzva szájába összerágta, mit lihegve figyeltem. Hangosan töltötte be a csendet fogainak és a tömény cukornak a ropogása, majd mikor elég pépes volt, a lehető legundorítóbb módon összekeverte nyálával, majd szánkat újra egymásnak érintve, kényszerített, hogy befogadjam a ragadós folyadékot. Mocskosul kellemes volt. És undorító is, de nem foglalkoztam vele, csak szájüregembe engedtem, s egy kis ízlelgetés után lenyeltem. Mikor már az össze szirup elfogyott kettőnk szájából, csak az maradt, ami kifojt onnan, államat és nyakamat megcélozva csöpögött végig. Zihálva váltunk el egymástól, az intenzitás miatt, majd Kook egyik kezét kihúzta hátam mögül és a lefojt rózsaszínt törölte le hüvelyk ujjával nyakamról, majd államról, s bevezette a végtagot ajkaim közé, lenyaltam az utolsó isteni cseppeket, kihúzta ujját és nyelvével végigsimított rajta.

-Isteni vagy. -mondta, s egy utolsó puszit hintett alsó ajkamra. Hangosan pihegtem még mindig és egyáltalán nem tudtam, mit kéne csinálnom, vagy mondanom, csak élveztem szívének heves dobbanásait, mély lélegzeteit. Ráfektette kobakját vállamra, s úgy folytatta, ölelve. -Taehyung nem tudom, mit gondolsz kettőnkről, de ilyet nem csinálnak a barátok.

-Tudom. -suttogtam. -De nem akarom, hogy ez csak egy fellángoló izé legyen, mert neked köszönhetek mindent és nem akarlak elveszíteni. -motyogtam kapucnija végébe. -Komolyan mondom, te miattad álltam le. És nem is akarom tovább.

-Elmondom neked, hogy az első perctől kezdve tetszel nekem, mióta megláttalak a pályán. -nevette el magát aranyosan, mire muszáj voltam megcirógatni fekete tincseit tarkójánál.

-Szerintem, nekem is te. -mondtam zavartan, mélyen temetve arcomat nyaka görbületébe. Halkan elkuncogta magát, majd felelve fejét folytatta.

-Gyere ma át hozzám. Aludj ott. -lelkesedett be, amit nem akartam elcsorbítani de nem volt más választásom.

-Nem lehet. -hajtottam le fejem. -Szobafogságot kaptam, mert lebuktam. Sajnálom. -mondtam, s felemelve fejemet megsimítottam arcát.

-Nem baj, leszarom. Majd megszöktetlek éjszaka. -nevette, majd homlokon csókolva nagyot rántva rajtam húzott fel ülőhelyemből. Hangosan vihogva követtem, ahogy egyre közeledtünk az iskolához, mert szünetbe ölt időnk rohamosan fogyott, már csak pár perc volt becsengetésig.

Szeretlek. Ha akarom, ha nem. Nem én döntök. De ha dönthetnék, akkor is akarnám. Mert nem elég a langymeleg, nem elég az éppen hogy, nem elég a félpohár, nem elég a tizenkilenc. Nem elég a másolat, sem az utánzat, vagy a majdnem olyan. Nem azért, mert én így akarom. Nem tehetek róla. Nem tehetek rólad.

(Kérlek olvasd el *-*)

Sziasztok!

Azt hiszem tartozom egy kis magyarázattal. Eltűntem (igaz csak egy napra), de ez nem fair, mert rendszertelenül hozom a részeket. Sajnálom, egy pár napja nem vagyok a toppon, és érzem, hogy egyre rosszabb. De igyekszem, legalább miattatok. Esküszöm azt érzem, hogy semmi se jó amit csinálok, de nem akarok hülyeséghez folyamodni. Kérlek írjatok valamit kommentben, még a legrosszindulatúbb kritikának is örülnék, mert muszáj valamit olvasnom vagy tennem, ami velem kapcsolatos és mások gondolják úgy. Tényleg bármit. Visszatérve, hoztam egy softabb, talán kicsit romantikusabb részt. Párocskánk szépen lassan alakul. Remélem tetszett és várjátok a következő részt.

-limmineun

(Look at that hip)