⩿Honami Gen⪀

Mit csinálok...?

Itt állok, Reigen karjai között, aki éppen megnyugtató szavakat suttog, és közben olyan gyengéden simogatja a hajamat, mintha porcelánból lennék.

És ez...Felmelegíti a szívemet. Érzem, milyen gyorsan dobog, szinte már a torkomban.

Azonban ezt a pillanatnyi örömöt is gyorsan felváltotta, a bűntudat. A bűntadom egyre erősebb lett, hiszen láttam a férfin, mennyire rosszul esett neki, hogy titkolózom előtte, a múltamról. Ugyanakkor nem tehetek róla, nagyon nehéz nekem erről beszélnem, illetve nem is szeretném ezt elmondani senkinek sem.

Mégis...Fájt, hogy így láttam.

-Üljünk le valahova, oké?-Motyogta komoly hangnemben, mire én bólintottam, és lassan kibontakoztam az öleléséből.-Szeretném, ha lenyugodnál teljesen. Szóval mi lenne, ha néznénk egy filmet, vagy ilyesmi?

-D-De mi lesz...

-Holnap foglalkozunk a gondokkal. Teljesen kikészültél ezalatt a pár óra alatt, és ha erőltetnéd akkor sem tudnál rendesen koncentrálni.-Zsebre vágta a kezeit, s nem vette le tekintetét rólam.-Szóval...Most kapcsolj ki, okè?

Elgondolkodtam. Végül is, igaza van, nem?

-Oké...Öhm, csinálok egy kis teát. Te addig nyugodtan válassz valami filmet, nekem bármi megteszi.-Néztem rá a vállam felett mosolyogva miközben araszolni kezdtem a konyha felé, de ő csak felvont szemöldökkel nézett rám.

-Biztos?

-Persze! Nyugodtan kapcsold be a laptopomat, és keress valamit.

Gyorsan elkészítettem a kívánt italunkat, és már mentem is vissza a szobámba, ahol Reigen már az ágyamon ült, és valamit ügyködött a gépemen. Érkezésemre felkapta a fejét, és rögtön a teára nézett, mely a hozott tálcán gőzölgött.

-Csak erdei gyümölcsös volt, remélem megteszi.-Letettem a mellettünk levő szekrényre, majd mellé telepedtem, kezemben a forró itallal.

-Köszönöm.-Beleivott, pedig már éppen szólni akartam neki, hogy forró, így sikeresen kiköpött egy kisebb adagot.-SSSSZZZ! FORRÓÓÓóóóó....

-Nem láttad hogy gőzölög, te?-Kuncogtam, majd adtam neki egy zsepit, amit egy bólintással köszönt meg.-Egyébként...Nekem kellene ezt az egészet megköszönnöm...Szóval, igen...Köszönöm, hogy most itt vagy velem, Reigen.-Egész idő alatt a teámat néztem, majd a végére felnéztem, de arra nem számítottam, hogy rögtön szemkontaktust fogok létesíteni Reigennel. Mikor észrevette hogy őt nézem elkapta a fejét, és egyik kezét a szájához emelte.

-Ö-öhm...P-persze. Semmiség. Hiszen mégiscsak a dolgozóm vagy...

Kissé lefagyott a mosoly az arcomról.-I-igen...-Megráztam a fejemet-Szóval, mit nézünk?

-Bad Boys 3?

Őszintén elmosolyodtam.-Legyen!

Bekapcsoltuk a filmet, és közben iszogatni kezdtük szépen, lassan a teáinkat. Ahogy a film előrehaladt, és én egyre több forró, megnyugtató teát ittam, a bögrét letettem a szekrényre, és félig lehunyt szemekkel figyeltem tovább a filmet. A légzésem egyre egyenletesebbé vált, és már csak azt vettem észre, hogy a fejemet valami puhára engedem, majd lehunyom a szemeimet...

─────────────────

⩿Reigen Arataka⪀

-Huh?-Hirtelen megéreztem valamit, ahogy a vállamra süpped. Mikor oldalra néztem, kellemes melegség járta át az egész testemet, mivel Gen dőlt rám. Halványan elmosolyodtam, majd kényelmesen hátradőltem, és úgy folytattam tovább a filmnézést, miközben egy kellemes illat kezdett körbelengeni, amely a lány felől jött.

Akaratlanul is az ő irányába döntöttem a fejemet, amitől még intenzívebben éreztem rózsás illatát, melytől a szívem hevesebben vert. Azt akartam, hogy így maradjunk. Hogy ez a pillanat örökké tartson.

Arataka...Te nem csak egy dolgozót látsz ebben a nőben, mi?-A gondolatra erős pír jelent meg az arcomon, és újból eltakartam azt egyik kezemmel, ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel Gen-t.

B-basszus!