⩿Honami Gen⪀

Mi a...

Ha tudtam volna ezt, sosem kopogtattam volna be azon az ajtón. De tényleg...

-Ez igazi tengeri kagyló, a pszihikus erőimmel átitatva. Ha leteszi a szekrényére, vagy akárhol a lakásában, a szellem pár órán belül elmenekül a házából, ezt garantálhatom!

Ha ezt beveszi...

-K-Komolyan mondja?-Kérdez vissza reménnyel teli hangon az Arataka előtt ülő nő. Na ne.

-Hát persze! Sosem hazudnék egy ügyfélnek!-Olyan elképesztő beleéléssel hazudik, hogy szinte már én is elhiszem ezt az egészet. Szinte...-És most csak 1500¥en!

-Akkor elvinném!

───────────────────────

-Mondd csak, Mob...-Egy falatot tettem a számba az ízletes rizsből, majd ránéztem a fiúra.-Reigen...Mindig ilyen beleéléssel dolgozik?

-Hai.-Bólint-Egészen bámulatos, nem?-Mosolyodik el a végére.

-De...-Motyogom. Csak minden vevőjét átveri...

-Itt vannak a limonádék.-Jött be egy nagy tálcával a főnökünk, mire mindketten rákaptuk a tekintetünket, és megköszönve az italt, elkezdtük iszogatni azt, miközben Reigen leült egy mellettem levő fotelbe, és megkezdte a saját ebédjét is.

-Mellesleg, Gen, milyen munkát végeztél ezelőtt?-Nézett rám miközben bekapott egy falatot.

-Egy számítógép alkatrész gyártó cégnek dolgoztam, és jómagam is egy voltam a sok ember közül, akik megvalósították mások terveit.-Csak aztán ez mind meghiúsult, mert átvette a helyemet egy robot, aki sokkal gyorsabb nálam. Oh, pedig ha használtam volna az-

NEM! Ilyenre nem szabad gondolni, tudod jól!

Összeráncoltam a szemöldökömet, de szerencsére ezt nemigen vették észre, így minden további nélkül csatlakozhattam be a beszélgetésükbe, mely immáron Mobról, és az ő kiszemeltjéről szólt.

-Mikor fogod bevallani neki, Mob?

-É-é-é-é-n i-i-zé h-hát...Öh...

-Ezt nem szabad siettetni.-Próbálom megnyugtatni Mobot, aki  úgy látszik majdnem szinte szívrohamot kapott a hirtelen jött kérdéstől, mely igencsak kínos lehetett neki.-Gyűjts magadnak annyi időt, amennyit csak szeretnél, Mob-kun! Állj készen.-Mosolyodok el a végére, amivel úgy látszik, sikerül lenyugtatnom őt, mivel immár egy fokkal kellemesebb tempóban veszi a levegőt.

-K-Köszönöm, Honami-san...-Még mindig mélyeket lélegzik.

-Mondtam, hogy szólíts nyugodtan Gennek!

-U-Umm...Hai.

-Szóval Gen, holnap ugyanekkorra gyere, és készítsd fel magadat rendesen, ugyanis holnaptól már nem csak figyelni fogsz.-Ejtett meg egy ravasz vigyort Reigen.-Mob, a mai napra ennyi volt. Biztosra veszem, hogy holnap sokkal többen lesznek. Mindketten mehettek.

───────────────────────

Ahogy kiléptem az ajtón, sóhajtottam egy hatalmasat, majd elköszöntünk egymástól Kageyamával.

Végül is...Kaptam munkát, amiben ördögöket kell űznünk...Zseniális, nem?

Na váárjunk...Mobnak ma is kellett használnia az erejét, viszont...

Mi van akkor ha nekem is azt kell majd tennem?

Oh, ne! Nenenenene! Ez nem történhet meg, ez egyszerűen nem velem történik meg! Beszélnem kell majd Reigennel, mert nem fogom használni az erőmet!

Nem, az nem fog menni! Fogadalmat tettem azon a napon, és azt eddig egyszer sem szegtem meg! És nem is fogom...

A kétségbeesett gondolataim közül a telefonom csörgése rángatott ki, mely eddig a zsebemben volt, így könnyűszerrel kikaphattam onnan.

[Honami Gin]

Állt a képernyőn, mire elmosolyodtam, és egy percet sem habozva rányomtam a hívás fogadása gombra.

-Sziaa húgi!

-Kettőnk közül én vagyok az idősebb, Gin.-Kuncogtam.-De amúgy szia.

-Három hónappal, fhú de sok az...-Morgolódott, amely csak egy még szélesebb mosolyt csalt az arcomra.-Hogy vagy, húgi?

Lehervadt a mosoly. -Tegnap kirúgtak engem...

-Hogy mi van?

-Azt mondták, hogy a helyemre tesznek gépeket, azok sokkal gyorsabban csinálják, amit kell. Pedig...Izé...

-Miért nem használtad őket?-Hallom meg kedves hangját, ám ez a hangsúly most nem segít, mert ezt, nem kellett volna megkérdeznie.

-Mi miért nem? Szerinted miért nem, Gin?-Kérdem kissé hisztérikusan, s érzem, hogy megremegnek az ujjaim, ahogy tartom közöttük a mobilomat. A szemeim könnyekkel telnek meg, mert akaratlanul is beugrik egy emlékkép...

'-Kaa-san, ébredj!

Keservesen, könyörögve rázogatom a vàllát, érzem, hogy körülöttünk már minden romokban áll, a lángok pedig egyre közelebb érnek hozzánk...

-Kaa-san kérlek!! Nem hagyhatsz itt!'

Aztán mindent kitöröl a fejemből Gin következő mondata.

-Gen, ugye tudod, hogy ami azon a napon történt, nem a te hibád? Te mindent tökéletesen csináltál, és mindent megtettél-

-Mégsem tudtam megmenteni! Nem?!

-GEN!

-Ez az igazság! Viszont...Most inkább megyek. Majd visszahívlak, hogyha...Tudod.-Nevetek fel kissé keservesen.-Lenyugodtam, meg ilyesmi. Majd hívlak!

Meg sem várva a válaszát kinyomom.

Folyamat Gen felrobbanásáig: 85%

Ne, ne...Nem szabad erre gondolnod. Oké, figyelj...Mély levegő, ki, be...