⩿Honami Gen⪀

Kétes érzelmekkel lépkedtem egyre feljebb-s feljebb, a lépcsőfokokon, azon tanakodva vajon mi lehetett ez a robbanás. Sehol sem láttam se idefele jövet, se most arra utaló jelet, hogy valami szörnyűség történt volna...

A gyomrom kisebb görcsbe borult ettől a szótól.

Szörnyűség...

"Nem, nem, Gen! Nem szabad ilyenekre gondolnod!"

Megálltam egy ajtó előtt. Mintha csak arra húzott volna a szívem, legalábbis, annyit tudok mondani, hogy az eszem azt súgta, arra kell mennem.
Így hát lassan bekopogtam, majd ajtót nyitottam...

-Öhm, elnézést...-Szóltam halkan, félig kinyitva az ajtót, mire megláttam egy férfit, egy...Mikró előtt állva, amelyből kisebb füst szállingózott ki?

-E-ehh? M-Mármint igen?!-Az ismeretlennek mézszínű haja volt, illetve barnás szemei, melyek most kissé ijedten néztek rám, miközben megtámasztotta egyik kezét a derekán, elváltoztatva testtartását az előbbi görnyedtből.-Miben tudok segíteni?

-Elnézést a zavarásért, csak hallottam egy kisebb robbanást...-Léptem egy kissé beljebb-És gondoltam megnézem, hogy minden rendben van-e...

A férfi egy pillanatra meglepetten pislantott egyet, majd elengedett magának egy mosolyt.-Persze, hogy minden rendben! Én, a nagy Reigen Arataka teljesen ura vagyok a helyzetnek!

Értetlenül meredtem rá, majd a mikró felé böktem.-Még mindig füstöl a mikród.

-Mint mondtam, teljesen ura vagyok a helyzetnek! Ez is a tervem része!

-Hát...Okkkééé...-Egyáltalán nem hittem neki, de nem tűnt olyannak, mint akit le lehet beszélni arról, hogy éppen valami hülyeséget csinál. Lassan hátat fordítottam, majd csak ennyit szóltam.:-Hát akkor...Még egyszer elnézést. További szép napot!

Még hallottam, ahogy sóhajt egyet, talán megkönnyebbülésében...-Neked is!

Ám ekkor eszembe jutott valami, így visszaléptem.-Öhm, esetleg nem vesztek fel gyakornokokat?-Néztem kissé kétségbeesetten rá, mire meglepetten kezdett figyelni engem.-Bocsi.-Mosolyodtam el.-De muszáj megkérdeznem.

-Jelenleg...Nem.-Nézett még mindig kissé zavarodottan rám.-Talán munka kellene?

Bólintottam.

-Esetleg elkérhetném a nevedet?-Mosolyodott el halványan, mire kisebb pír jelent meg az arcomon, és beljebb lépve, újból bólintottam.

-Honami Gen vagyok.

-Arataka Reigen.-Lépett közelebb hozzám.

-Tudom, az előbb bemutatkoztál.-Kuncogtam egyet, mire Arataka elhúzta a száját, a mondatomtól.-Nos?

-Hmmm...-Hümmögött, az állát támasztva. Már éppen szólásra nyitotta volna a száját, amikor az ajtó hirtelen kinyitódott, és mikor hátra fordultam, egy alacsony, éj fekete hajú fiúra eshetett a tekintetem.

-Mester, itt va-Ekkor nézett csak fel-O-oh...Elnézést, Mester...-Ekkor rám tévedt a tekintete, és kissé elkerekedtek a szemei.

Várjunk csak...

Ő...

-Mester...

-Yo, Mob.-Intett a férfi a srácnak-Késtél öt percet. Tudsz várni egy kicsit?-

-Mester, ő is ugyanolyan, mint én.-Nézett továbbra is engem 'Mob'.

Hát tényleg...

-Mi?-M-Mármint persze!-Kiáltott fel hirtelen, ezzel elérve hogy érdeklődő tekintettel, s egyben kétkedve felé forduljak.-Természetesen, örülök, hogy felismertél egy másik médiumot, Mob. Bemutatom neked...

Ez most komoly?

Felém fordította a fejét,és egy kínos mosoly kíséretében, kérlelő tekintettel meredt rám, mire megforgattam a szemeimet, és a fiú felé fordultam.

-Mob, igaz?-Mosolygok kedvesen-A nevem Honami Gen, de nyugodtan szólíthatsz Gen-nek!

A fiú halványan elmosolyodott.-Kageyama Shigeo vagyok, de...Sz-szólíthatsz Mob-nak.

-Örvendek, Mob-kun!

-Mob, Gen is velünk fog dolgozni mától kezdve!-A hír hallatán mindkettőnk szeme elkerekedett, amin a férfi jót mosolygott.

-Szóval...Fel vagyok véve?-Emeltem fel egyik szemöldökömet-De hiszen az előbb azt mondtad, hogy nem vesz-

-Meggondoltam magamat! Viszont egyenlőre próbaidőn vagy. Először megmutatjuk Mobbal, hogy mennek nálunk a dolgok. Jól mondom, Mob?-Nézett a fekete hajúra, aki szegény nem igazán jutott eddig szóhoz, s most is csak egy beleegyező bólintást tudott kicsalni magából.

-Öhm...Rendben.

Amúgy...

Mivel is dolgoznak ezek ketten?