⩿Honami Gen⪀

Nem tudom, mennyi ideje aludhattam már, de még koránt sem volt nappal, mikor kinyitottam a szemeimet. Ahogy realizáltam, hogy hol vagyok, rögtön megnyugodtam, ugyanis miután felébredtem, egy kisebb pánik kapott el, hiszen nem otthon voltam, és hirtelen teljesen elfelejtettem, a tegnap este történteket.

Ahogy körbe kémleltem a szobámban, rossz érzés fogott el. Mintha csak figyelnének, amit nagyon nem szeretek. Felkapcsoltam az ágyam mellett levő, kis szekrényen levő lámpát, de nem láttam semmit sem, ami kialakíthatta volna bennem ezt az érzést.

Már paranoiás vagyok?

Végignyaltam az ajkaimat. Szomjas voltam. Lassan kikeltem az ágyamból, és a papucsomat felhúzva, kinyitottam az ajtómat, majd lecsoszogtam a lépcsőn, ügyelve arra hogy ne csapjak nagyon nagy zajt, hogy Gin ne ébredjen fel.

Egy üvegpohárba csapvizet töltöttem, majd a számhoz emelve, inni kezdtem, miközben az elmúlt hetek eseményei, mint egy film, forogtak le egymás után a fejemben, teljes káoszt hagyva maguk után.

Arra eszméltem fel, hogy két két megragad engem a derekamnál fogva, majd egy harmadik, valamilyen kendőt akar az orromhoz tapasztani, de mivel elkezdtem rángatózni, ez nemigen sikerült neki. A hátam mögött levő, aki eddig mindkét kezével a derekamat fogta, egyikkel elengedett, hogy a számhoz tapaszthassa a kezét.

-Nyugi, kislány!-Morogta kelletlenül, a fülembe.-Ha nyugton maradsz, akkor hamarabb megvagyunk, mint gondolnád.

Felemeltem a jobb térdemet, majd teljes erőből hátra lendítettem, s nem tudom, mégis milyen részét találhattam el a férfinak -legalábbis, a hangja alapján az volt-, de egy kisebb kiáltás kíséretében rogyott össze, mire a társa...

-Idióta, ne kiabálj már!-Fejbe vágta.

Én, kihasználva az alkalmat felrohantam az emeletre, egyenest be Gin szobájába, aki ekkor még nagyban aludt.

Rögtön oda szaladtam hozzá, és keltegetni kezdtem őt, erősen rázogatva. Bágyadt tekintettel meredt rám, amit még így is láthattam, hogy csak a hold fénye világította be a szobát.

-Gin, Gin! Itt vannak!-Motyogtam, szemeimet akaratlanul is könnyek lepték el.-Itt vannak a házban!...

-Mi...?-Felült, és pislogott párat. Mikor realizálta a szavaimnak a jelentését, rögtön elkomolyodott, és felállt az ágyáról.-Hol?!

-A konyhában, de már bárhol lehetnek!-Oi, oi, oi...-Hallottuk meg kívülről, az egyiküket.-Nem ér elbújni, cica.

-Bár így élvezetesebb a játék.

-De a főnök nem lesz boldog, hogyha későn visszük el neki.

-De addig van még kettő-

-Dehogy van. De te ezt még nem értheted...

-Bújj el a szekrényembe.-Motyogta alig érthetően.

Felkaptam a fejemet. Ő már egy pisztolyt szorongatott a kezében, és megállás, illetve pislogás nélkül meredt az előttünk levő ajtóra, mely mögül bármelyik pillanatban ránk törhetnek, a betolakodók.

-Elintézem őket.

-Nem tudod, Gin. Ők médiumok-

-Nem érdekel.

Megfogtam az egyik kezét.

-Nem fogom hagyni, hogy te is meghalj!-Hangom komolynak és ridegnek hatott, amitől Gin szemei fájdalmasan csillantak meg, akárcsak az enyéim. Ugyanarra gondoltunk, bár ez egyikünk számára sem volt meglepő...

-Hát itt vagy!-Az ajtó kicsapódott, akkorát vágva a falba, hogy az több helyen is megrepedt.-Ne aggódj, nem fogunk bántani.

-Mit akartok?-Bár próbáltam komolynak és magabiztosnak hangzani, mégis megremegtem.

Folyamat Gen felrobbanásáig: 85%

-Téged. Te kellesz nekünk.

Egyre közelebb értek, mi pedig egyre jobban szorultunk a falhoz. Az egyetlen esélyem az lenne, hogyha...

Hogyha használnám.

De...

Beharaptam az ajkaimat. Ez már nem az első eset, hogy ilyen helyzetbe kerültem, és hogy az erőim könnyen me tudnának védeni engem.

Ginre tévedt a tekintetem. Erősen szorította a pisztolyt, melyet a következő pillanatban maga elé emelt.

-Ne jöjjenek közelebb.-Morogta. Az előttünk levőek szemei elkerekedtek, de
egy fél perces csend után, elnevették magukat.

A jobb oldalamon levő csak felemlte a kezét, majd nemes egyszerűséggel, telekinézissel elröpítette Gin ujjai közül a fegyvert, mely így már az ellenség kezei között volt.

Gondolkodj...

-Te nem vagy a terv része.-Forgatta meg szemeit az ismeretlen, majd megismételte ugyanazt a mozdulatot, amit pár másodperccel ezelőtt Gin is megtett. Az az egy különbség volt, hogy...-Te csak akadályozol minket, öcsi.

Hogy ő meghúzta a ravaszt.

A golyó fénysebességgel kezdett el száguldani Gin feje felé, akinek elkerekedtek a szemei. Mintha az egész világ lelassult volna...

Végigkövettem a tekintetemmel a golyó útját...

A folyamat Gen felrobbanásáig: 89%

A lövedék egyre közelebb ért hozzá...

A folyamat Gen felrobbanásáig: 94%

A pulzusom az egekbe szökött, éreztem, hogy a szívem majd kiszakad a mellkasomból.

Felemeltem az egyik kezemet...

-Hagyd békén a testvéremet!

Folyamat Gen felrobbanásáig: 100%