⩿Honami Gen⪀

Nyeltem egy nagyot. Óriási csend keletkezett közöttünk, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni, hiszen én nem tudtam, mit mondhatnék még. Azt hiszem, immár nem rajtam volt a sor, hogy megszólaljak...

Reigen csak elsötétült tekintettel meredt maga elé, miközben próbálta feldolgozni a hallottakat. A körülöttünk levő többi ember eszmecseréje szinte alig hallható suttogásnak tűnt számomra, amíg azt vártam, hogy a főnököm megszólaljon.

-Én...-Nyelt egyet, majd egyik kezével megtámasztotta a fejét, és összepréselte az ajkait, lehunyva a szemét.-E-Ezt nem kellett volna kierőszakolnom...

-Hé, nem is tetted ezt.-Szóltam rögtön közbe-Az, hogy a végkifejletben elmondom e vagy sem, az csakis rajtam állt.

-Mostmár értem...-Motyogta-Sajnálom.

-Ne sajnáld. Ez már a múlt, nem tudunk ellene mit tenni.-Mosolyodtam el kissé fájdalmasan. Reigen ekkor hirtelen felállt, és megragadta az én kezemet is, felrántott magához. Kivett a zsebéből egy adag pénzt, s lerakta az asztalra, majd kihúzott engem az étteremből, egy szó nélkül.

-R-Reigen?

-Most jól figyelj rám, oké?-Nagyon feszültnek és idegesnek nézett ki. Ilyen fokon még sohasem láttam, de valamiért mégsem tudott elrémíszteni magától.-Megígérek neked valamit.

-Huh...?

-Amíg engem látsz..-Mélyen beszippantotta a levegőt, majd szakadozottan kieresztette. Remegett, ezt láttam rajta, teljesen egyértelműen. Felvette velem a szemkontaktust, komoly tekintetétől szinte szoborrá váltam.-Addig senki nem fog tudni hozzád érni. Nem fog semmi rossz sem történni veled. Megértetted ezt?-Olyan közel hajolt hozzám, hogy az orrunk már összeért, mégis, abban a pillanatban ezt egyikünk sem vette észre. -Senki nem bánthat.-Motyogta, és lassan lecsukta a szemeit.

-Reigen...

Kisebb meglepetésemre, nem jött közelebb. Két karjàt gyengéden a derekamhoz helyezte, s szorosan magához ölelt, így fejem újból a mellkasán helyezkedett el, míg ő ezúttal a nyakamba fúrta arcát, így megérezhettem bőrömön lágy, egyenletes lélegzetvételeit.

-Már így is sok mindent tettél értem, Reigen.-Szólaltam fel halkan.-Amiért nem győzök elég hálás lenni. Tudd, hogy csak mert most így alakultak a dolgok, ez nem azt jelenti, hogy most bébicsőszt kell játszanod felettem.-Felnéztem, kissé meglepődött arckifejezésére.

-Mi? Én nem így gondolom. Nem azért figyelek rád mert muszáj, hanem mert én rád akarok figyelni.-A szívem hatalmasat dobbant-Ezalatt a pár hét alatt, fontos emberré váltál számomra. Ezért mindent meg fogok tenni, hogy megvédjelek.

Halványan elmosolyodtam.

⩿E/3⪀

Ahogy Gen felnézett a férfira, Reigen pulzusa mintha csak az egekbe szökött volna. Halvány pír keletkezett az arcán, miközben arra gondolt, hogy most talán...Talán a mostani pillanat, megfelelő lehetne arra, amit kigondolt.

-G-Gen...-Szólalt fel halkan, de a nő így is meghallotta.

-Igen?

-A-Arra gondoltam...-Nyelt egyet.-H-Hogy...E-Egyszer elmehetnénk valahova...-Mindenhova pillantgatott, csak Genre nem tudott. A szíve szinte a torkában dobogott, miközben kimondta eme szavakat.-Kettesben. Tudod...-Nevetett fel kissé kínosan.

A lány szemei a kétszeresükre nyíltak, miközben felemésztette a hallottakat. Reigen, a főnöke, most...

-T-Te most...R-randira hívsz?-Félmosoly jelent meg az arcán, ahogy felfedezte a férfi arcán megjelenő, halvány pírt.

-Teljesen megértem, ha nemet mondasz!-Húzódott el Reigen, egy kínos mosoly kíséretében-Ha te nem úgy tekintesz rám, hehe. Semmi baj! É-Én csak gondolkodtam, hogy-

-Dehogy mondok nemet!-Vágott közbe egy őszinte vigyorral az arcán Gen.-Örülök, Reigen. Örülök, hogy...N-Nem csak én vagyok ezzel így!

Reigen arcára ekkor végre újból nyugalom került ki.

───────────────────────

-Igen, főnök. Látom őt.