Tovább nézegettem a képeket.

Érdekes, hogy Tony a karizmája és családi háttere ellenére, nem volt népszerű gyerek. Valamiért alig kedvelték páran. A piszkálóiról nem is beszélve.

A tálcámmal a kezemben néztem körbe az asztalokon. A Tonyval általában lefoglalt asztalunk üres volt.  Biztos bent tartja a fizika tanár...

Leültem az asztalhoz. Gondoltam megvárom Tonyt, ezért csak a bébi répáimat kezdtem el rágcsálni.

"Egy zseni vagyok!" Csapta le a tálcáját Tony váratlanul az asztalra.
"Ezt eddig is tudtuk."
"Nem. Most komolyan mondom..."
"Stark!" Thompkins éles hangja szelte ár a termet, mire Tony lesütötte a szemét. "Milyen érzés a világ legnagyobb kockájának lenni?"
"Thompkins! És neked milyen érzés édesanyád legnagyobb csalódásának lenni?" álltam fel az asztaltól.

Tonyval ellentétben, nekem volt egy kis tekintélyem...

Thompkins Tonyra nézett, majd önelégülten elmosolyodott.
"A nődnek kell megvédenie Stark? Szánalmasabb vagy, mint hittem."

Thompkins elsétált az asztalunktól, mire Tony feszültségében a kezeibe temette az arcát.

"Szóval miért is vagy zseni?" tereltemel a témát a történtekről.
"Kitaláltam hogy működhet a páncél."

- "Emlékek Tony Starkról" sorozat

sziasztok ❤️
épp itt az ideje egy kis közvélemény kutatásnak.
1. hogy tetszik az "Emlékek Tony Starkról" sorozat?
2. kivel szerettek a legjobban történeteket olvasni?
3. mit szeretnétek még olvasni?
aki úgy érzi szívesen adna ötletet azt kommentben várom ❤️
remélem sikerül majd a kedvetekben járnom ❤️