𝕡𝕖𝕥𝕖𝕣 𝕡𝕒𝕣𝕜𝕖𝕣 / 𝕤𝕒𝕟𝕥𝕒

Izgatottan léptem be a Parker rezidenciára.

Peter megint valami faszsággal állt elő a délelőtt folyamán, majd ebédkor a tálcámra csúsztatott egy cetlit.

"Suli után gyere át. xxPete"

Megpróbáltam  elkapni Nedet és kifaggatni, hogy mi jutott az idióta nyomim eszébe, de  nem mondta el. A Peter iránt táplált hűsége erősebb, mint a LEGOk  iránti rajongása...

"Peter!" kiabáltam a nevét mikor beléptem a lakásba.

Lerúgtam  magamról a cipőim. May nem szereti mikor télen járkálunk a lakásba. Fél  hogy a járdákon használt só tönkreteszi az egyedi szőnyegeit.

Kezdett aggasztani, hogy a srác nem válaszolt...
Elindultam Peter szobája felé, mikor nagy csörömpölést hallottam. Gyorsítottam a lépteimen, majd szinte betörtem az ajtón.

Peter  egy hatalmas Mikulás jelmezben állt a szobájában nekem háttal. Vagyis.  Lehajolva. Épp a földről szedegette össze a LEGO darabokat.

"Mit csinálsz?"

Peter a hangomra összerezzent és elejtette az eddig összeszedett darabokat.

"Liv... Nem is hallottam, hogy megjöttél..." Peter megköszörülte a torkát. "Ho ho ho. Boldog karácsonyt."
"Oké ezt nem értem... Ez valami enigma?
"Nem...  Nem... Ömm. Emlékszel még az első randinkra? Még tavaly? Mikor  mesélted, hogy az anyukád halála előtt mindig elmentetek a plázába és  beültetek a Mikulás ölébe?"
"...Eleinte mert kicsinek hittem a Mikulásban, utána meg csak viccből és tradícióból... Persze."
"Mivel nem voltál a Mikulásnál azóta... Én hoztam el a Mikulást neked."

Közelebb létem Peterhez, majd lehúztam a szakállát.

"Őrült vagy Parker..."

Lábujjhegyre emelkedve megcsókoltam Petert. Ő közelebb húzott a derekamnál fogva, majd összekulcsolta a kezeit a hátam mögött.
De még mielőtt jobban belelendültünk volna eltoltam magamtól.

"És mi volt a csörömpölés? Mikor bejöttem."
"Ja ööö..." Peter enyhén elpirulva megvakarta a tarkóját. "Levertem Ned LEGO Millennium Falconját... A hasammal..."





tudom hogy már nincs karácsonyi időszak és sajnálom, de úgy éreztem muszáj ezt megosztanom veletek... mert megmaradt a karacsányi sorozatomból és nem bírtam ki hogy pont ezt ne posztoljam...

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top