"Lola!" 

Peter enyhén kétségbeesett szólítására keltem. Hallottam ahogy a bejárati ajtónk becsapódik a háta mögött, majd Peter trappolós lépteit, ahogy a szobám felé közelített.

"Hát itt vagy. Egész nap nem válaszoltál a hívásaimra. Kezdtem aggódni hogy valami baj van..."
"Valahol itt van a telóm. Lemerülve." arrébb húztam a takaróm hogy felkeressem a telefonomat, de nem láttam. "Ne haragudj hogy nem szóltam hogy nem megyek ma. Csak semmi energiám nem volt."
"Semmi baj. Nem nézel ki túl jól. Megbetegedtél?"
"Éjjel belázasodtam és egész nap aludtam."
"Akkor szerencséd van, ugyanis a legjobb ápoló a városban megérkezett a segítségedre."

Összeráncolt szemöldökkel néztem Peterre, aki egy szelíd mosollyal leült az ágyam szélére. A fülem mögé tűrte a szemembe lógó hajamat, majd elkezdte a vállamat simogatni.

"Csináljak neked egy teát? És utána megnézhetnénk egy filmet."
"Az jó lenne."

Peter felállt az ágyam mellől, majd kiment a konyhába. A zajok amiket csapott tompán beszűrődtek a szobámba.
Egy apró mosoly terült el az arcomon. Annak ellenére, hogy Peternek biztosan ezer dolga volt, mégis csapot papot otthagyva átjött, hogy megnézze mi van velem. Arról nem is beszélve hogy itt maradt, hogy gondoskodjon rólam.

"Úgy emlékeztem hogy ez a csipkebogyós tea a kedvenced, mert egyszer hoztál suliba és mondtad mennyire szereted, úgyhogy azt csináltam és találtam a pulton valami gyógyszert is, amin anyud hagyott egy kis cetlit, hogy jobbulást és hogy vegyél be ebből napi kettőt."

Peter letette a teámat az éjjeli szekrényemre, majd kezembe adta a gyógyszert és a vizemet az ágyam mellől. Én bevettem egy szemet és visszanyújtottam Peternek a vizet is és a gyógyszert is. Arrébb vergődtem, hogy Peter be tudjon feküdni mellém. Ő úgy is tett, majd alaposan betakargatott mind a kettőnket. Az éjjeli szekrényemről az ölébe helyezte a laptopomat, majd bekapcsolta.

"Mit szeretnél nézni?"
"Válassz te." Peter mellkasára helyeztem a fejem, majd figyeltem ahogy tekerget a filmek között. 

Éreztem ahogy Peter szívverése picit felgyorsul, majd szépen lassan visszatér a rendes ritmusához. Mindig ez történik, amikor a mellkasára hajtom a fejem. 

"Mit szólsz esetleg a Mulanhoz. Jól néz ki ez az élő szereplős."
"Peter. Biztos vagyok benne hogy rossz lesz. Ezeket mindig elrontják. Az animációs filmek mindig magasra teszik a lécet a filmek meg utána ott vergődnek alatta."
"Csak adj neki egy esélyt." nevetett fel Peter.
"Jó... De azért válassz egy másikat, ha esetleg tényleg nem tetszene."
"Ha nem tetszik akkor megnézzük az animációs Mulant."
"Benne vagyok."

Természetesen igazam lett. A film borzasztó volt a meséhez képest. Peternek tetszett, de csak azért mert nem volt olyan elfogult a meséhez, mint én.

"Peter. Kapcsold ki. Nincs benne Mushu és ez így nem kell."
"Rendben." Peter felnevetett, majd átkapcsolta a rendes Mulanra.
"Ez így máris jobb."

Ahogy mocorogtam, hogy kényelmesebben feküdjek, arcom Peter mellkasába fúródott. Ő ennek következtében átölelt a karjával, majd hüvelykujjával a felkaromat kezdte simogatni. 

Bár rávettem Petert, hogy inkább a rendes Mulant nézzük, én nem sokáig maradtam ébren. A gyógyszer elálmosított, Peter jelenléte pedig teljes nyugalomba helyezett, így egyhamar álomba merültem a mellkasán.